Nagy búcsúzások és fotózgatások közepette tegnap elmentek Odil-ék. :( Mindenki szomorú volt, mert ezalatt az 5 nap alatt nagyon megszerettük őket. :) Ez fordítva is igaz, voltak franciák, akik sírvafakadtak. Itthon már én sem tudtam visszatartani... :$ :)
Az volt a legrosszabb, mikor megkérdezték, hogy mi megyünk-e Franciaországba? Azt mondtam nekik először, hogy nem, utána pedig, hogy nem tudjuk.. Lehetett látni az arcukon a csalódottságot és a szomorúságot. Rossz volt ezt mondani, dehát egyelőre még úgy néz ki, nem megyünk.
Viszont! F-el kitaláltuk, hogy ha nyáron elmegyünk dolgozni, gyűjthetnénk az útra, és talán mégiscsak kitudnánk menni. Persze tudjuk, hogy nem lesz olcsó, de talán Anyáék is besegítenek, és akkor sikerülhet. :D
Nagyon jó volna... Én soha nem voltam még külföldön. Hátmég Franciaországban!!! :D
Ha úgy alakul, hogy kijutunk, szeretnék addigra rendesen megtanulni franciául. Mikor itt voltak, sokszor voltunk kellemetlen szituációban, mert ők semennyire nem tudtak magyaul, mi meg csak keveset franciául. Ami az angolt illeti... Hülye tanártól nem tudok megtanulni, így nemigazán volt közös nyelv.. :S