Végre itt a várva várt bejegyzés az idei osztálykirándulásomról! Én már nagyon vártam, hogy végre megoszthassam Veletek! :D
Nos, akkor mennyünk is vissza hétfő reggelig.
Itthon már kora reggel nagy volt a sürgés-forgás, legalábbis ami engem és F-et illeti, mivel már teljes lázban égtünk. Reggelre maradtak az utolsó simítások, mint például a másnap este bepakolt táska ellenőrzése és az addig kimaradt dolgok berakodása. [Gondolok itt olyan tárgyakra, amik aznap reggel még kellettek. Fésű, papucs, fogkefe, stb..] Miután ezeken is túlestünk, nekem akadt egy kis problémám a táskámmal [illetve Anya kolleganőjének a táskájával]. Ugyanis - csak úgy, mint tavaly - nem akart becsukódni a zipzárja. Én kis híján elkezdtem bőgni, mert tavaly ugyanez volt, csak akkor még volt időnk átpakolni egy másik táskába. Most pedig az utolsó pillanatban történt mindez. szerencsére végül megoldódott és Anya a biztonság kedvéért [hogy visszafelé se legyen majd gond] még be is szappanozta a zipzárt.
Elkészülésünk után idultunk is az állomásra, ahonnan körülbelül 20 perccel a megérkezésünk után indult a busz. Az odafele út nagyon kellemesen telt. Kicsit ugyan fáradt voltam, de a zenehallgatás és az ablakon való kibámulás hamar elfeledtette velem ezt az érzést. :)) Héba-hóba még fotózgattam is, mert tetszett az ablakon túli látvány. :D
Mint ahogy korábban írtam is, tudtuk előre, hogy a megérkezés után túrázni megyünk. Nos, ez a terv egy picit módosult, mivel mikor odaértünk Mátrafüredre, nem volt szállásunk. Kicsit pontosabban szólva; nem foglalhattuk el a szobáinkat, mert állítólag még nem takarították ki őket. Így aztán körülbelül másfél - 2 órát várakoztunk kint.. 
Ezalatt az idő alatt fölmentünk a Sástói Kilátóra, ami elég nagy próbatételnek bizonyult sokunk számára.
Egy 50 m magas kilátóra "kellett" [nem volt kötelező] fölmennünk elég szűk csigalépcsőkön. Néhányunkat szerintem már a látvány is sokkolt kicsit, de én személy szerint úgy voltam vele, hogy a látvány miatt megéri. Ezért aztán én is fölmentem. Háát, nem a lépcsőzés volt életem legnagyobb kalandja, de végül a látvány kárpótolt minden aggályomért. :D
A kilátózás után másfél órával vééégre választhattunk magunknak szobát, és a berendezkedés után indultunk is túrázni., ami kezdetben nagyon kellemes kis időtöltés volt - a sok lejtő ellenére is. :D Viszont sajnos nem élvezhettük túl sokáig, ugyanis fél órával az elindulás után esni kezdett az eső és nem is hagyta abba jódarabig.
Imádott ofőmet és osztályfőnökömet pedig eggyáltalán nem zavarta ez a kis időváltozás, így aztán folytattuk tovább a túránkat.. :|
A nap többi eseményéről röviden csak annyit, hogy 9 körül Tábortűz volt, utána pedig mindenki "azt csinálhatta, amit akart", mert nem volt takarodó. Persze a tanárok azért ellenőrizték, hogy ki mit csinál, de nem volt senkire különösebb panasz, így elmondhatom, hogy az este is nyugodtan telt. :D A mi hármasunk [F, H és én] elég hamar kidőlt; olyan éjfél körül már mind szundikáltunk. :)) De szerintem ez nem is gond, mert így legalább kipihenten tudtunk ébredni másnap. :D
Ami még fontos lehet az első nappal kapcsolatban, az az, hogy brassóit vacsoráztunk. :P
Ami pedig a második napot illeti:
A korai fekvésnek köszönhetően idén nem késtük le a reggelit, azaz sikerült időben felkelnünk. :D [Egyébként jobb is, hogy nem aludtunk el, mert az ofő helyettes azt mondta, hogy aki késik, nem kap reggelit. :O] Én nagyon sajnáltam is volna, ha nem ehettem volna meg azt a 3 virslit [pontosabban csak kettőt] finom teával. :D
Reggeli után bobozni ment volna a kis csapat, de az eső 'megint' közbeszólt, így csak kis tolódással tudtunk kimozdulni a táborhelyről. Azalatt az idő alatt a fiúk csocsóztak, mi pedig a szobánkban kártyáztunk nagy hahotázások közepette. :D
Az eső eláltával azonnal elindultunk a Bob-pályára. Nem volt túl egyszerű odajutni, mert közel 206 lépcsőfokot [igen, megszámoltam! :P] kellett megmászni, mire fölértünk. De megérte, mert mindenki nagyon jól érezte magát. Voltak néhányan, akik nem elégedtek meg 1 menettel; 5× is "végigkocsikáztak" a bob - pályán! :D
A legemlékezetesebb számomra egy öreg 'bábu' volt, aki wc-n ülve mondogatott vicces monológokat. 
Ebből - ha nem haragszotok - most nem idéznék. Lényeg, hogy hosszú percekig álltunk előtte és vártuk, hogy végre megszólaljon. :D
Az élvezetes bobozás után indultunk haza ebédelni. A menü ezúttal húsleves volt rántott hússal. Nem sokkal az ebédet követő szabadfoglalkozás után indultunk is haza.
Visszafelé már nem egyedül ültem, aminek kezdetben nem örültem túlzottan, mert azt terveztem, hogy a hazaúton szintén zenét hallgatok majd. De mint mondtam, nem így történt, hanem B mellett töltöttem a busz-utat. És nem telt rosszabbul ez a buszozás, mint az egyedül végigült odaút. Sőt! Meg merem kockáztatni, hogy annyiból mindenféleképpen jobb volt, hogy visszafelé nem némán, bedugott fülekkel ültem, hanem részt vettem a körülöttem zajló beszélgetésekben. :D Melyeknek másik fontos szereplője G volt. :D:D Azt, hogy jókat beszélgettünk, csak fokozta az, hogy megnézte az [osztálykiránduláson] általam készített képeket is. Kimondottan örültem neki, hogy érdekelte. :D
Mindent összevetve tehát; az idei kirándulás is nagyon jó hangulatban telt. Nem állítom, hogy ez volt mind közül a legjobb [márcsak azért sem, mert azok 3, míg ez csak 2 napos volt], de én idén is szép emlékekkel tértem haza! :D
