"...Hogyha hallod ezt a dallamot, álmodj hozzá egy színpadot.
És egy oszlop mögül majd meglesel és dúdolod velem.
Kicsilány, hát szállj velem! Átrepülünk majd az életen.
És a felhőkön hógolyózhatunk, ha fázunk, össze is bújhatunk..." :))
/Dobrády Ákos/
Nem is nagyon írtam a D-vel folytatott levelezésről. Úgyhogy most itt az ideje!
Túl sok dolgot persze nem fogok leírni, mindössze a lényeget. Azt, hogy majdnem mindegyik levelében volt valami "utalás", amiből még a hülye is levette volna, hogy akar tőlem valamit. De én ezt már akkor sejtettem, amikor kommentált a képeim alá.
Nos, én igyekeztem úgy válaszolni neki, hogy ne legyek bunkó - vagyis hogy ne csak tőmondatokban írogassak neki -, de ne is adjak okot arra, hogy az én oldalamról is van valami érdeklődés. Mert nincs..
Semmi bajom vele, jófej meg minden, de egyrészt nem ismerem még annyira, hogy tetszen [bááár, ez szerintem nem akadály, mert.. tudjátokTi,hogymiért! :Đ], másrészt pedig...
fú, ezt nem is akarom leírni, mert annyira gonoszan hangzik...
Szóval... én nem is szeretném megismerni annyira.
DE ezt ne úgy fogjátok fel, hogy szarok rá magasról! [Mert kb azt lehet leszűrni belőle..]
Csak szimplán nem érdekel.. Azt kell mondjam, hogy vele is úgy vagyok, mint valamennyi fiúval.. Egyikőjüket sem akarom jobban megismerni, mert... van már valaki, aki érdekel.
Mindenki másnál jobban...
És miatta nem akarok senkit közel engedni magamhoz.
