[egy kicsi belőlem]

Nem fogjátok elhinni, mi történt velem múlt szerdán [nov.25.] !?
Elestem tesin. Méghozzá olyan ügyesen, hogy elintéztem magamnak, hogy 2 hétig itthon feküdjek és csak a wc-re mehessek ki. Elmondom kicsit részletesebben.
A tanárok kitalálták, hogy legyünk összevonva, mivel úgysincs terem [mert épp felújítják benne a csöveket, vagy mi.. ]. Ebből adódóan nem közös óra volt természetesen, hanem közös röplabdázás! Aminek én iszonyatosan örültem. :)
Persze ez az öröm igen hamar elszállt, hiszen az óra elején sikerült elesnem. Az máig nem teljesen tiszta, hogy saját ügyetlenségből, vagy a bemelegítés hiánya miatt. :S Emlékeim szerint a lábunkat szinte teljesen elhanyagoltuk a bemelegítéskor, és ebből következhetett be az, hogy mikor felugrottam, hogy lecsapjam a labdát, érkezéskor magam alá "temettem" a jobb bokámat. Persze utána nem tudtam rögtön ráállni, így az első meccsből kimaradtam. De a 2.-ban már részt tudtam venni, mert addigra elmúlt a fájdalom és rátudtam állni a lábamra.
Ekkor azt hittem, hogy "csak" kibicsaklott a bokám, vagy hasonló dolog történt, ami nem fog majd megakadályozni abban, hogy másnap menjek Suliba. Hát tévedtem. Nagyonis.
Mert tesi után matek jött, és csak ezt követően lehetett hazamenni [tanári értekezlet volt, ezért csak 3 óra volt megtartva :P]. Én, F, H és B - aki csak az utolsó percben csatlakozott - elmentünk Mekizni, megünnepelve, hogy milyen rövid napunk volt. :) Még itt sem volt komolyabb baja a lábamnak, de azt már tudtam, hogy bevan dagadva, mert csizma-felvevés közben megnéztük.
Viszont mikor hazaértünk, és lepihentem, majd pedig felpolcoltam a bokám, tudtam, hogy nem fogom "megúszni" a dokit. Még be is borogattam a lábam, hogy enyhítsem a feldagadást, de a nedves törülközőtől csak rosszabb lett. Úgy feküdtem az ágyban, mint valami kikötözött húsdarab. A jobb lábam alig bírtam megmozdítani, és mivel a Sulinak jóval hamarabb vége lett, eltartott egy darabig, mire eltelt az a jónéhány óra, amíg Anya hazaért.
Miután ő is itthon volt, nem tétlenkedtünk sokáig; indultunk az orvoshoz.
Taxival, mert annyira fájt a lábam, hogy képtelen voltam ráállni. Az is egy kínszenvedés volt, mire kiértünk a Bátyámmal a kapuig.
Az orvosnál megröntgenezték, itt-ott megnyomkodták, hogy egy percre se érezzem jobban magam.. és kb másfél óra múlva végeztünk. Hazafelé úton csak kicsi kellett hozzá, hogy ne bőgjem el magam, mert az orvos tudatta, hogy nagyon kímélni kell a lábam és csak wc-re mehetek ki. 2 hét múlva kell visszamennünk kontrollra és addig Suliba sem mehetek. Mikor ezt meghallottam, könnyek csorogtak le az arcomon.
Amúgy is szar lenne 2 hetet hiányozni, de az, hogy F még írni sem tud a keze miatt, borzasztóan elszomorított.

Ennek 5 napja. Azóta szenvedtem elég sokat, de szerencsére a lábam javulóban van. Legalábbis abból a szempontból, hogy már rá tudok lépni. Viszont ugyanúgy nem mehetek a wc-nél messzebb.
Tegnap kaptam is leszúrást Anyától, amiért az utóbbi 1-2 napban többet sétálgattam a lakásban, mint kellene. És tudom, hogy igaza van, de el sem hiszitek milyen borzasztó naphosszat az ágyban feküdni és kiszolgáltatottnak lenni.
Eleinte úgy voltam vele, hogy majd olvasgatok, alszom, tv-zek és valahogy majdcsak eltelik az a 2 hét. [Persze még az sem biztos, hogy utána mehetek Suliba. F szerint csekély esélyem van arra, hogy idén még menjek iskolába.]

Nos, minden esetre most bőven van szabadidőm, aminek a fele azzal telik, hogy sajnálom magam a nyomorúságosnak tűnő helyzetem miatt.
Most sem szabadna a gép előtt ülnöm, de muszáj volt már kiírnom magamból a történteket.
Ha tudok, a közeljövőben még jelentkezem!

Igyekszem nem bőlére ereszteni az írást, mert ahogy észrevettem, mostanában nem egyszer előfordult, hogy csak "száraz" mondatokat írtam.
Sok száraz mondatot.
Amit nem hinném, hogy túl szívesen olvas bárki, aki épp erre téved. Bár, ha jobban belegondolok, még mindig nem elsősorban Nektek írom a blogom [elnézést mindenkitől!!], hanem magamnak. Egyrészt, mert mostanra teljesen felfüggesztettem a kézzel és tollal való feljegyzéseket egy arra alkalmas füzetbe, másrészt pedig, mert kellemes érzés visszaolvasni azt a rengeteg dolgot, ami velem történt a hónapok [lassan évek..] során. :)
Na de befejezem a folytonos elkalandozást, mert megint túlzásba fogom vinni az írást. :P

A mai nappal kapcsolatban csak néhány [számomra] fontos dolgot szeretnék megemlíteni.
Órarend szerint haladva a matekkal kezdeném, amiről csak annyit tudok mondani, hogy; NEM ÉRTEEEEM! :'( :'( Múltheti hiányzásomnak és F eltört, jobb kézen levő mutatóujjának hála, egyikünknek sincs meg a tanult anyag, így még nem sikerült elsajátítanunk. Én speciel még a témát sem tudnám megnevezni, amiről szó volt a mai órán. :| És ez kikészít. Mert amúgy is utálom a matekot - ez amolyan genetikai tulajdonság, ami szerintem az emberek 95%-ában benne van - és mert nem akarom, hogy ez legyen az egyetlen tantárgy, amiből szarul állok. Ugyanis, úgy néz ki, hogy egyelőre minden jegyem 3-as és afölötti értékű. :D:D

A következő dolog egy rövid bejelentés lesz; 4-es lett a kémia dogám! :) Erről csak annyit dióhéjban, hogy közel 1 hónapja [!!!] írtunk egy dolgozatot az oldatokból és oldódásból. Én pedig készültem rá, és ennek köszönhető ez a jó jegy. :) Mellesleg a tanár is megdícsért, aminek külön örültem. :)

Zárásul pedig egy kis rossz hír.
Azt hiszem, ma már teljesen világossá vált számomra, hogy a fizika tanár kipécézett magának. Ezt úgy képzeljétek el, hogy az osztályból én vagyok az egyik [??] gyerek, akit alkalom adtán szivat. Igen, jól olvassátok.
Ugyanis KG olyan tanár, aki lazán beszól egyes embereknek és emellett megszégyeníti őket több diák előtt. Ha jól számolom, velem ma tett hasonlót másodszorra.
F múltheti balesete ugyanis pont fizika óra előtt történt, így abban a szünetben "kellett" intézkednünk, ami fizika előtt volt. És mivel egy 10 perces szünet alatt nem lehet fájós kézzel átöltözni, megebédelni és eljutni a tanáriba, belecsúsztunk az órába is. De akartunk intézkedni, hogy később emiatt ne legyen probléma. Így hát, mikor láttam, hogy KG épp kifelé tart a tanáriból, szóltam neki, hogy F és én beszélünk az igazgatóhelyettessel a baleset miatt. De ő még csak végig sem hallgatott, csak annyit vágott a fejemhez, hogy; "Órán? KIZÁRT DOLOG." És elviharzott.
Én pedig köpni-nyelni nem tudtam a ledöbbenéstől, így gyorsan elmondtam F-nek, aki azt mondta, hogy akkor én menjek be órára, ő pedig ott marad és intézkedik. Mivel beletelt néhány másodpercbe, míg ezt letárgyaltuk, én a tanár után értem be a terembe. Ami neki rohadtul nem tetszett, így még a jelentés előtt ki is küldött, mondván, hogy nem kopogtam, így ki kell mennem és vissza kell jönnöm újra.
Ezt követően volt még egy kis nézeteltérés, mert azt, hogy menjek vissza, nem hallottam, így emiatt is kaptam lebaszást. Majd amiatt is, hogy órán akartam elintézni, hogy kapjunk kikérőt F balesete miatt. És még sorolhatnám..
Persze én mindent végighallgattam és lenyeltem. Mint egy jól nevelt 'kislány'. Mert az is vagyok.
Amit most rohadtul bánok, mert már akkor meg kellett volna mutatnom neki, hogy velem "csak úgy" nem lehet szórakozni. De mivel ma is volt egy kis 'szóváltás' [illetve beszólás az ő részéről..], és én ma sem szóltam semmi olyat vissza, amiből rájöhetne, hogy nem lehet engem mások előtt megszivatni, ma sem történt semmi. Olyan értelemben nem, hogy mostantól kezdve bármelyik órán belém köthet újra. Bármi miatt, ami neki épp nem tetszik.
Mert már tudja, hogy nem fogok visszaszólni, csak hagyom, hogy végigmondja és nyeregben érezhesse magát.

Miért kell nekem ennyire talpraesetlennek lenni? Miért nem vagyok képes "megvédeni magam" ilyen helyzetekben?

Már úgyis késő...

Meglepően jó kedvem van és ezt elsősorban az új külsőmnek köszönhetem, akármilyen furán is hangzik. :) Nem is tudjátok, mennyire jó érzés végre úgy hordani a hajam, ahogy mindig is szerettem volna. És végre nem utálok tükörbe nézni. Mert már nem azt a lányt látom, akit eddig.
Tudom, hogy nagyon bután hangzik, de tényleg boldog vagyok most. Mégha eszembe jut az a sok tennivaló, ami rám vár, akkor is. :)
A holnapi napom elvileg nem tartogat semmi rosszat. Mármint olyan értelemben, hogy nem lesznek felelések és dogák. Illetve lesznek, de ezekre mind-mind készülök, ahogy befejeztem a dolgaimat a gépnél. :) Mára még annyit, hogy a szerdai nap lesz a hét fénypontja, mert mindössze 3 óránk lesz! A tanároknak ugyanis értekezlete lesz, ami eltart egy darabig, így a diákok hamar hazamehetnek. :))

És hogy tetőzzem az örömöm...








 

:D:D:D

Legalábbis az a változás, amin pénteken átmentem, mindenféleképpen jó! :D:D Ugyanis végre eljutottam a fodrászhoz, és levágattam a hajam! :) El sem hiszitek, hány hónapja szerettem volna már "túlesni" ezen, és most, hogy végre sikerült, nagyon boldog vagyok. :D
Eleinte tartottam tőle, hogy nem lesz elég szembetűnő a változás, de most már egyáltalán nem aggódom emiatt.
Péntek délelőtt még a hátam közepéig, estére viszont már csak a vállamig ért a hajam. :DD
Nagyon kiváncsi vagyok rá, hogy mit szólnak majd az osztálytársaim, hisz nem csak a hajam hossza változott, hanem máshol is van elválasztva. És az is elég feltűnő. :) Nekem nagyon tetszik az új külsőm, hamar sikerült megbarátkoznom vele. (:

Nos... miről is akartam még írni?
Ó, igen! Nemrég újra elkezdtem olvasni Coelho-tól a Tizenegy perc-et, amit jó pár hónapja félbehagytam. Ugyanis olvasni is annyi ideje szerettem volna már, így hát belekezdtem megint. Most valahol a 100. oldal környékén tartok. Remélem 1 hét alatt sikerül befejeznem, mert ezt követően valószínű, hogy beszerzek egy másik Coelho-könyvet is. [ -> Veronika meg akar halni]
Ami a Tizenegy perc-et illeti, nem tetszik annyira, mint amennyire a Piedra folyó partján ültem és sírtam tetszett. Talán azért, mert ez egy prostituáltról szól, és mivel ez a téma egyáltalán nem áll közel hozzám, valahogy a könyv sem hozta [még] meg a várva várt tetszést.

Mára ennyit, de tartogatok még egy témát, amiről hosszabban fogok írni. Remélem valamikor hét közben lesz rá időm, hogy jelentkezzek újabb bejegyzéssel.
Addig is legyetek jók és szobatiszták.. :P

Utóirat:

BOLDOG SZÜLINAPOOOOOOT H!!!! :D:D (K)(K)

Az elmúlt napok elég eseménydúsak voltak, ezért elég szomorú voltam, amiért nem sikerült előbb idejutnom a géphez. De a fő, hogy most itt vagyok, ezért aztán a leglényegesebb dolgokat rögtön meg is osztom Veletek.

Az első egy nem túl jó hír. Ami azt illeti semmilyen szempontból nem jó senkinek, de legfőképp F-nek nem. :( Ugyanis a keddi tesi órán eltörte a mutató ujját. :'( Egy rossz érintésből adódott a baleset, mert órán röplabdáztunk, és F rosszul ért bele a labdába. :( Így aztán nem sokkal fél 2 után már mentünk is az orvoshoz, nehogy rosszabbodjon a helyzet. Szegénykémnek így is nagyon fájt az ujja. :'(
Azóta 2 nap telt el, és F már érzi, hogy milyen nehéz lesz az elkövetkezendő 3-4 hét, amíg szinte semmit nem tud kezdeni a bekötött kezével. Mert olyan szerencsétlenül történt ez a dolog, hogy még csak nem is a bal keze sérült meg, így sajnos alig tud valamit megcsinálni segítség nélkül. :(
Tegnap például én csináltam meg a haját, mert a hajvasaláshoz nem elég ám 1 kéz! :P Remélem legközelebbre sikerül belerázódnom, mert tegnap elég nehézkesen ment a vasalgatás.. :(

Nos, ami engem illet, én meg itthon ücsörgök tegnap óta. Mivel megfáztam és a doki kérdezés nélkül kiírt erre a hétre. Aminek persze örülök..., de utálok úgy itthon maradni, hogy nem tudok semmi "értelmeset" csinálni. Ma is; mást sem csináltam, csak kapcsolgattam a tv-t, meg járkáltam föl-le a lakásban, mivel nem tudtam dvd-zni, mert nem voltam egyedül. A Bátyám ugyanis kitalálta, hogy "kivesz 1 nap szabit', és itthon marad ő is. Pedig én már olyan jól kiterveltem, hogy mivel és hogyan töltöm a mai napom... De így ez átcsúszik holnapra. És bízom benne, hogy holnap már megtudom valósítani az ágyban fetrengős, teázós, lustálkodós dvd-zésemet. :D A Kutyátlanok kíméljenek-et fogom megnézni, ugyanis hétfőn Bratyó elhoztaaaaa!! :):) Annyira örültem neki, de azóta nem volt alkalmam megnézni, így marad a péntek délelőtt. Ha már a sors úgy hozta, hogy itthon maradtam. :)

És ha már a náthámnál tartunk, muszáj megemlítenem, hogy a dokinál láttam egy helyes fiút, akit azóta nem bírok kiverni a fejemből.. És nem is akarok! :P
Mikor kedd este elmentünk Anyával az orvoshoz, eszembe sem jutott, hogy majd fiúk is lesznek ott. Egyrészt azért, mert aznap épp kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy kik lesznek még a váróban, másrészt pedig mert én sem járok férfi orvoshoz, akkor miért lenne ez fordítva? Vagy mi..  :D
Nos, annyira azért nem volt meglepő, mert mielőtt még bementünk volna, láttam, hogy 3 srác hamarabb ért oda, mint mi. Ezért nem aléltam el a látványtól, hogy fiúk is voltak a váróban. :P Az a bizonyos fiú, akiről most szó van, eleinte nem is foglalkoztatott annyira. Az első 15-20 percben az a sok ember terelte el a figyelmem a váróban. És gyakran kérdezgettem magamtól, hogy; "Mit is keresek én itt, hiszen nekem semmi panaszom nincs az orrfújáson kívül!?" Ami tényleg így van, ugyanis hétfő óta [mióta a megfázásom tart] még csak köhögésre és torokfájásra sem volt példa! Mindössze a hangom változott meg - ami ilyenkor természetes - és az orrom folyik. Ezért aztán én nem is igazán szerettem volna otthon maradni ezen a héten..
A fiúra visszatérve; Anya viszonylag hamar felhívta rá a figyelmem, mert neki azonnal szemet szúrt a srác kék szeme. :$ :)) És Anya ilyen szempontból F 2, mert mindketten elvannak ájulva egy gyönyörű szempártól. :P Amivel persze nekem semmi bajom, de nekem nem elsődleges szempont a szemszín. :) Viszont ahogy egyre többször szemügyre vettem a fiút, aki talpig beöltözve várt a sorára, egyre jobban megtetszett. :$ :) Szerencsére bőven volt időm tetőtől talpig megnézegetni, mivel ő is közel másfél [!!!] órát ott ült az orvosnál.
Bizonyára az is, hogy eleinte le sem vette a kabátját, azzal magyarázható, hogy nem számított rá, hogy ennyit kell majd várni. Később megszabadult a sötétkék 'ruházattól' és megcsodálhattam, a szintúgy kék pulcsiját, ami kiválóan passzolt a szeméhez. :$$ :) Emellett egyébként fekete nadrág, tornacipő és szürke sapi volt rajta. :)
Szóval, jól öltözött és helyes volt. Képzeljétek! Még a hangját is hallottam kis ideig, mert néhány percet telefonált.. :$ :))
Kár, hogy valószínűleg soha többé nem látom.. Hisz mennyi az esélye, hogy az elkövetkezendő 1-2 évben még összefutunk az orvosnál? Ugyanis kb annyi idős lehetett, mint én, így ő sem jár már sokáig ehhez a dokihoz.. :(

Most 2 kifogásom is van arra, hogy miért nem írtam napokig. Az egyik már általatok is ismert, és ez nem más, mint az időhiány - vagy rossz időbeosztás - a tanulás miatt. A másik az, hogy megint van vaami baja a gépnek. Legalábbis mostanában megint iszonyat lassú és nem csak újraindulni, hanem kikapcsolni is szokott "csak úgy". Így aztán én meg sem próbáltam leülni, hanem úgy voltam vele, hogy majd valamikor 'kipróbálom'. Most is igyekszem minnél gyorsabban gépelni, hogy nehogy elfáradjon megint és pont akkor kapcsoljon ki, amikor már nagyon belelendültem az írásba. Lehet, hogy most kisebb-nagyobb helyesírási hibáim is lesznek, úgyhogy légyszíves nézzétek el nekem. :)

Ami a velem történteket illeti, legelőször az jut eszembe, hogy megkaptuk a matek röpdogát, amit a gyökös feladatokból írtunk, amolyan "felkészítőként" a T.Z-re. Az enyém sajnos 1-s lett, de azt kell mondjam, hogy nem lepődtem meg rajta. Viszont, úgy érzem, hogy ha most hétvégén szánok rá időt, talán sikerül vlamennyire megérteni az anyagot és megtudom írni 3-asra a keddi T.Z-t. Jó lenne.. :)
Egyébként ezzel kapcsolatban az is a fejemben van, hogy a tanár azt mondta, tartani fog korrepetálást azoknak, akiknek valami nem teljesen világos. Ami szerintem nagyon rendes tőle, de van egy kis bibi. Csütörtök 7. órában tartaná, ami nekünk pont jó [még szép, hiszen direkt megkérdezte hogy melyik napunk szabad ilyen szempontból], de mégsem az, hiszen immáron az az egyetlen olyan nap, amikor 6 óránk van. Ugyanis a kémia tanárnak sikerült a péntekit is betáblázni.. De erről korábban már beszámoltam.
Szóval ez elég szar helyzet. F-el csütörtökön nem is mentünk el, pedig egyáltalán nem ártott volna.. De egyszerűen annyira elegem volt már a folyamatos 7 órákból, hogy úgy voltam vele, hogy kihagyom ezt az első alkalmat.. Remélem a doga után nem fogom nagyon megbánni a mulasztást..

Más; a csütörtöki angol órán olyan furcsa dolgot tettem, amire a mai napig emlékszem. Ugyanis, mikor belépett a termünkbe az imádott angol tanárnő....., azt vettem észre, hogy könnyezik a szeme, és nem győzi törölgetni. Először az futott végig az agyamon, hogy sír valamiért, és ezt próbálja 'takargatni'. De később arra gondoltam, hogy ez csak egy "egyszerű szem-könnyezés". Ez még nem is annyira fura, de az, hogy én ösztönösen a táskámba nyúltam, hogy adhassak neki zsepit, az már igenis furcsa!
Hiszen ő nem G, hogy rögtön a kedvében akarok járni... De valamiért mégis úgy éreztem, hogy jól jönne neki a zsepi. Még szép, hiszen senki sem szereti, ha valami a szemébe megy, vagy csak szimplán könnyezik a szeme.. Mindegy, a lényeg, hogy ettől az incidenstől még nem kedveltem meg, csak fura visszagondolni rá, hogy ilyen rendes [????] voltam vele. :|

Hmm... mi van még?
Talán a tegnapi péntek 13-áról is írhatnék, bár semmi olyan dolog nem történt velem, amit ehhez az "alkalomhoz" tudnék kötni. De igazából nem is nagyon figyeltem rá, hogy mi miért történik, ugyanis a nap folyamán elég sokszor el is felejtettem, hogy péntek 13. van. Így aztán csak annyit mondanék; bízom benne, hogy Veletek sem történt semmi rossz dolog, ami miatt szerencsétlenség várna Rátok! :PP

Zárásul - azt hiszem, azt osztanám meg a kedves publikummal, hogy a hétvégém szokás szerint csak tanulással fog telni. Persze mindig elhatározom, hogy "Igenis elmegyek ide-oda!", de végül soha nem jön össze, így lehet, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha nem is áltatnám magam ilyen elképzelésekkel még egy darabig..
Sajnos a hét eleje tartogat jópár dogát [angol, francia, matek, fizika] és felelést [történelem, irodalom, kémia, biosz..], így az lesz a legjobb, ha most kihasználom, hogy nincs itthon senki és tanulok csendben és nyugalomban.. :)

Utóirat:

Ha hosszab ideig nem jelentkeznék, lehetséges, hogy az azért lesz, mert a gép totál [vagy nagyon] tönkrement. :(
De igyekszem értesíteni mindenkit a számítógép aktuális helyzetéről! ;)

• McFly: Too close for comfort
  
  
• McFly: That girl
  
  
• McFly: All about you
  
  
• McFly: You've got a friend

Neem, nincs McFly-mániám... :))

Pontosabban az elmúlt hét. Mert most arról fogok beszámolni, mivel hét közben nem volt időm a számítógépezésre. Nézzük naponként az eseményeket:

hétfő
F-el otthon voltunk, aztán dokinál, utána megint otthon. :'D Ennek a napnak nincs lényegesebb motívuma.. Talán csak annyi, hogy a Suliban húztak Karácsonyra. És F-el mi is megkaptuk a "maradék" neveket. F az o.fő helyettest húzta :P, én pedig egy srácot, akinek fogalmam sincs, mit vegyek.. :|

kedd
Tartottam ettől a naptól a töri T.Z miatt. Mert olyan hülye voltam, hogy nem készültem rá az őszi szünetben. Azért bízom benne, hogy nem 1-es lesz..

szerda
Ma irodalom doga várt rám a 7. órában. Amire szintén nem vittem túlzásba a készülést, így már most félek az eredménytől.. :(
Viszont! Ezt leszámítva a napom jól telt. :) Ami elég ritka, mivel év eleje óta a szerda a "heti holtpontom" legfőképp a Zeneirodalom miatt. De ez a mostani egész jó volt. És még csak írnunk sem kellett 2-3 oldalakat. :))
Mindezek mellett még muszáj megemlítenem a tesi órát, amin nem mindennapi dolog történt; majdnem sikerült egyedül kézen állnom! :D:D Ami nagy dolog, mert soha nem tudtam egyedül fellendülni, és most is csak néhány centi választott el tőle. A "majdnem - siker" miatt úgy döntöttem, hogy legközelebb csakazértis megcsinálom! :D

csütörtök
A hét legjobb napja volt.
Nekem legalábbis, mert ma volt a Chris Pine-s film, amire már hetek óta vártam. :)) Ugyan a tv2-sök elég idióta címet találtak ki a Just my luck-nak [-> Cserebere szerencse], ennek ellenére megnéztem, fölvettem és imádom. :D:D Persze nem fogok hazudni; láttam már jobb filmet is, de Chris Pine miatt nagyon imádom. :) Mert Ő annyira.. aranyos, helyes, kedves, okos, magas, édiiii. :D:D Ahhh, teljesen odavagyok érte... :$ :))) Szóval ne lepődjetek meg a fotón, amit beraktam. Úgyis ideillik. (:

péntek
Mint mindig, most is nagyon vártam. Hisz utolsó nap. És még röplabda is van.. :)
De sajnos eleinte elég szarul indult, mert megjött, aztán meg föl-le rohangáltam a Suli lépcsőin, mivel a pénteki 1. órában sosincs tornatermünk!!! És ilyenkor vagy kimegyünk futni, vagy a Suliban futkározunk. Áááá és ilyenkor annnyira utálom a tesi tanárt.. :@
Na de ezt követően jött a töri óra, ami hamar elfelejtette velem az 1. óra fájdalmait.. :))
Azt kine felejtsem, hogy a péntek sem telt el doga nélkül; 4. órában írtunk egy fincsi kis oldódás-dolgozatot kémiából. Ami, úgy érzem jól sikerült. :D
A röplabdáról annyit, hogy eleinte nem volt túl jó kedvem. Megint írtó sokan voltunk, és még H sem volt ott velem.. Ezért kicsit "elveszve" éreztem magam a sok gyerek között, de hamar túllendültem ezen, mert a játék tök jól ment. :D A legvégén beálltam a 9.-es lányokhoz, és hála a szerváimnak, mi nyertünk. :))
Szóval, a röplabda végén már nagyon jól éreztem magam, csak eleinte volt szar, mert az a drága évfolyamtársam is ott volt, aki legfőképp a nagy szájáról, meg a szereplési mániájáról híres..

Ennyit az elmúlt hétről, azt hiszem most nincs más, amiről írhatnék.. :)

Amilyen szomorkás volt a hangulatom pár órája, most olyan jó kedvem kezd lenni. :)) Hála egy jó filmnek, meg a nővérkémnek. :D:D
Kifejtem:
Ma volt a tv-ben a Kutyátlanok kíméljenek c. film, amit néhány hónapja majdnem megvettem dvd-n, de aztán mégsem vágtam bele, mert attól tatottam, hogy mégsem fog tetszeni. Így utólag kicsit bánom, hogy még nincs meg, de a hét folyamán igyekszem ezen változtatni. Már be is rendeltem ott, ahonnan a filmjeim nagy részét szerzem be.. :P De ha 1 hét alatt nem sikerül megvennem, marad a jól bevált bolti megvétel. :P Sőőőt, lehetséges, hogy valamelyik nap lenézek a bevásárlóközpontba, és ha ott is 1000Ft, akkor megveszem, hogy ne kelljen több napot várni arra, hogy meglegyen. :)
Ja, én hülye azt még nem is írtam le - bár az előző sorokból biztos rájöttetek -, hogy a film nagyon jóó. :) Nekem tetszett, talán a Napsütötte Toscana-hoz tudnám hasonlítani. Persze csak a főszereplő csaj, meg még néhány apró hasonlóság miatt... Szóval tessék megnézni! :)

A másik dolog, ami F-hez köthető, hogy hála neki, holnap nem megyek Sulibaaaa! :D:D Mert neki dokihoz kell mennie délelőtt, és megkért, hogy kísérjem el... :P Anya nem ellenezte, én pedig nem gondolkodtam rajta sokat, így aztán úgy döntöttünk, hogy a nap második felére már nem is lenne érdemes bemenni, ezért otthon maradunk. :D Én persze azért bemegyek a délutáni gitáromra, de azt majdcsak túlélem valahogy. :))

Szóóóval, most jó kedvem van, és ha Isten is úgy akarja, a holnapom is úgy fog telni, ahogy azt már magamban kifundáltam. :))

csóóóóközön :D:D