.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.nem lehet.

nem.nem.és.NEM!

Hamár nemcsak hideg van, hanem hó is, úgy gondoltam ideje megosztani ezt a néhány sort Veletek [ha vagytok egyáltalán]. A szöveg egyébként egy sünis meséből van, kb 3 éve hallottam ott és megmaradt az agyamban. :)

"Itt a tél,
itt a tél,
jó, hogy
megjöttél!"

Majd ezen a 'címtelenségen' lehet, hogy később változtatok, de most nem jutott eszembe semmi frappáns. A Naplómba sem címmel ellátva szoktam irogatni. Már amikor persze eljutok odáig, hogy írjak bele. Mostanában a központban inkább a telefonom, és ez a blog van. Ide írom le az összes bánatom..

S hogy mi kavarog a fejemben ebben a pillanatban? [tudom, senki nem kérdezte, én mégis leírom...]
Elsősorban az, hogy mindjárt szomjan halok. Tudom, röhejesen hangzik, de nemrég kicsit elvonultam a nagy nyüzsitől, és olvastam. Ugyan eleinte nem tudtam teljesen 'átélni' az olvasottakat, mert abban a szobában, ahol voltam iszonyat hideg van, és a könyv azon része, ahol tartottam kissé unalmas volt, később sikerült friss fejjel követnem az eseményeket. Most, hogy túlvagyok a "számomra kissé felfoghatatlan, hogy az a kis 'epizód' miért került bele a könybe?" kérdésen, kicsit idemerészkedtem a géphez. Abban bízva, hogy senki nem zavar meg, és nem kell attól tartanom, hogy valamelyik családtag beleolvas az irkálásomba. Vagy hogy Anyának eszébe jut, mi is az a blog, és értetlenül kérdezgeti, mit keresek én egy ilyen oldalon!?
A másik dolog, ami foglalkoztat... az a bizonyos személy, akit immáron november 8-a óta nem láttam. Igen, Ő. Olvasás közben eszembe jutott, hmmm ez hülye szó rá, mert nem olyan dologról van szó, amit elfelejtettem. Szóval, inkább rádöbbentem, hogy Ő volt[-e] az első ember az életemben, akit igazán szerettem. [?] Azt hiszem ez a kérdés még jó ideig megválaszolatlan marad, amíg át nem gondolom, honnan indult minden, és végül hol lett vége. Abban biztos vagyok, hogy általa megmozdult bennem valami. Ami a hatalma alá kerített, és irányította a cselekedeteimet.

Minden nap máshogy érzek, és másként tennék dolgokat. Olykor legszívesebben mindent elmondanék neki, mert ez már úgysem változtatna semmin. Máskor pedig legszívesebben kiverném a fejemből a nevét, és vele együtt mindent, ami történt. De bárhogy is van; sok dologra örömmel és könnyekkel a szememben emlékszem vissza. És a mai napig nem tudom felfogni, hogy ennek vége. Ő továbblépett, mintha én nem is léteznék..
Gyakran eszembe jut, vajon Ő gondol-e rám? Eszébe jut-e, hogy hogyan néztem rá, mit éreztem iránta... Vannak-e olyan dolgok, amikről talán felidézi azt a napot, amikor együtt sétáltunk és beszélgettünk?
Mi lesz 1 év múlva? Azon a napon, ami minden embernek megadatik, és minden évben csak egyszer jön el? Felidézi majd, hogy kapott tőlem valamit? Ami ugyan valószínüleg már nincs meg, mert nem maradandó dolog volt..
És egyáltalán az, hogy mit gondol rólam? Gondol-e egyáltalán bármit is...


Az lenne a legjobb lezárása ennek az ügynek, ha látná, amiket ide írok. Hogy mi mindenen megyek és mentem keresztül. Ha legalább egy kicsit érezné, hogy mit éreztem és érzek Én?
Akkor talán nem lennék ennyire jelentéktelen... Akkor nem én tölteném be a senki szerepét az életében...
És talán végre felfogná, mennyi fájdalmat okozott nekem.

Caius Valerius Catullus: Gyűlölök és szeretek...

Gyűlölök és szeretek. S hogy mért teszem? Én se tudom, hidd.
     Bennem történik, s kínja keresztrefeszít.

/Devecseri Gábor fordítása/

"Azt hiszed, értesz a mágikus pillanatokhoz, a bennünk lakozó gyermekhez. Nem is tudom, mit keresek itt, melletted.
Elnevette magát.
- Csodállak - mondta. - És csodálom a küzdelmet, amit a szíved ellen folytatsz.
- Miféle küzdelmet?
- Nem érdekes - mondta.
De én jól tudtam, mit akar mondani.
- Ne ringasd magad illúziókba - mondtam. - Ha annyira akarod, beszélhetünk róla. Tévedsz az érzéseimet illetően.
Letette a poharát, és rám nézett.
- Nem tévedek. Tudom, hogy nem szeretsz.
Ettől még jobban zavarba jöttem.
- De harcolni fogok érte - folytatta. - Vannak dolgok az életben, amikért érdemes a végsőkig harcolni.
Elakadt a szavam.
- És érted érdemes - mondta."                       

                                                   [...]

" De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni?
Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs
nemesség és nagyság - csak a gyötrelem. "

                                                   [...]

"Azon az éjszakán lefeküdtem a fagyos földre, és rögtön elkábított a hideg. Egy pillanatra átvillant az agyamon a gondolat, hogy meg is halhatok, ha nem szerzek valami meleg ruhát - de kit érdekel? Minden, ami fontos volt az életemben, egy hét alatt történt velem - és egy perc alatt szertefoszlott, még arra sem volt időm, hogy megszólaljak.
 A testem remegni kezdett a hidegtől, de nem törődtem vele. Majd csak abbahagyja - ha már minden energiáját elpazarolta arra, hogy felmelegedjen. Akkor végre megpihenhet. És magához ölel a halál.
 Több, mint egy óráig remegtem. És akkor rám köszöntött a mélységes nyugalom.
 Mielőtt végleg lehunytam a szemem, anyám hangját hallottam. Egy történetet mesélt, amelyet gyerekkoromban többször is elmondott, csakhogy akkor még nem is sejtettem, hogy rólam szól."

"Egy fiú és egy lány őrülten egymásba szeretett" - hallottam anya hangját álom és önkívület határán. "Elhatározták, hogy eljegyzik egymást. A jegyesek mindig megajándékozzák egymást, de a fiú szegény volt: minden vagyona az az óra volt, amelyet a nagyapjától örökölt. Kedvesének szép hajára gondolt, és úgy döntött, hogy eladja az órát, hogy az árából vehessen egy szép ezüst hajcsatot. A lánynak se volt pénze ajándékra. Elment tehát a falu legnagyobb kereskedőjéhez, és eladta a haját. Az árából pedig vett egy aranyláncot kedvese órájára. Amikor találkoztak, az eljegyzés napján, a lány odaadta a fiúnak a láncot az órára, amit az eladott, a fiú pedig odaadta a lánynak a hajcsatot, amelyet már nem volt hova tűzni."

[...]
 

Tudom, az utóbbi időben kissé visszavonultam. De ez annak is köszönhető, hogy beteg vagyok.
Hurrá. Már hiányzott az a rengeteg orrfújás, szipogás, tüsszentés.. A napi ötezer liter teáról nem is beszélve. :) Szerencsére a torokfájós időszakon már túlvagyok, és ha jobban belegondolok, F van rosszabb helyzetben, mert ő még csak most kezdte. Én egész héten nem mentem/megyek. Ő csak a maradék 2 napot tölti itthon, nem túl sok örömmel. Ilyet is ritkán hallani. Máskor ujjongtunk volna, ha nem kellett volna Suliba menni. Mostmeg... Persze nehogy azt higgyétek, hogy a jókis dolgozatok, vagy felelések miatt szeretne Isiben lenni. á-á! Hanem mert bepasizott [lassan már 1 hónapja], és azóta nála másról sem szól az élet, csak M-ről. :) Ami persze a maga módján rendjén is van. De engem kicsit elszomorít, hogy olykor több időt van vele, mint velem..

Annyira nem tudok kiigazodni magamon. Megint előtört belőlem, a "mi lenne, ha járnánk" című agyrém. Mert nem tudom máshogy nevezni. Hajnalban, mikor felkeltem egy kis időre, azzal a gondolattal tértem ismét nyugovóra, hogy 'mi lenne, ha összejönnénk K-val'??? Egy egész helyes kis story-t kombináltam össze, ami talán meg is állná a helyét az életemben, ha nem lennének apró kis bibik. Pl, hogy nem tudom [még mindig!!!!], hogy mit érzek iránta? Azt se tudom, hogy Ő mit érez irántam??? És a legfőbb probléma; az exe. De ez már a könyökötökön jön ki.
Álmomban a Táborban voltunk [ahol tavaly jártunk az Osztállyal]. Eleinte csak jókat nevettünk, aztán azon kaptam magam, hogy elmegyünk sétálni kettesben. Jókat beszélgetünk, és végül megkér, hogy kora este ismét találkozzak vele, a tűzrakó helynél. Odamegyek, Ő hátulról eltakarja a szemem, majd leül mellém, és megtanít, hogyan kell célozni a csúzlival. Egyre közelebb ülünk egymáshoz, majd egyszercsak... elcsattan egy csók.
Nekem pedig az lenne a dolgom, hogy felriadjak, és értetlenül agyaljak azon, mit jelenthet, hogy már nem egyszer Vele álmodok. De nem. Ehelyett tovább alszom, és élvezem a történteket, úgy, hogy közben mások eszembe sem jutnak.

Valaki mondja meg nekem; miért ilyen bonyolult az életem???

Bekövetkezett, amire régóta számítottam.
Feltett közös képe[ke]t. Ami majdnem ugyanazt az érzést juttatta eszembe, mikor közel 1 éve megláttam más képeket... De mivel azóta Ő is változott, nem ütött annyira sziven, mint tavaly ilyenkor. Viszont elég sokmindent nem értek. Pl, hogy az exénél mit keres olyan kép, amin Ő és a haverja van, azzal a szöveggel, hogy "jómadarak.." ??????
Ááhhh és most megint nem fogom tudni magamban tartani ezt a sok új információt, és megint elmondom majd az engem körülvevő emberek nagy részének, és megint érezni fogom, hogy mindenki engem sajnál... És megint kezdhetem elölről az egészet...
Hacsak.. Nem jártatom a szám, hanem szépen lassan próbálom leküzdeni magamban a történteket, és tovább folytatni az életet...










Igen.... megint ez az érzés fogott el..
 

Hien esett ki tegnap. :) Végre nem olyasvalaki, akinek szurkoltam. És végre rájöttek a nézők is, hogy neki semmi keresnivalója ennyi idősen a TV-ben. Ahogy Lüszinek se. Bízom benne, hogy jövőhéten tőle búcsúzunk... :P

A következő mondat a tegnaphoz kapcsolódik, csak nem jutottam géphez, így kénytelen vagyok utólag leírni;

"Ájláv sors."

Te jóóó ég!!! 4.-e óta nem írtam!?!?!? Elnézést kérek mindenkitől...
Ennek okát ne kérdezzétek, valószínüleg lefoglalt az Isi. Ami ugyan nem tükröződik 100%-ban a jegyeimen, de ígérem; igyekszem javítani. :) Nos, vannak lemaradásaim, kezdve a múlt heti Megasztártól egészen az ehetiig. :P Hihhetetlen számomra, és még most sem sikerült megemésztenem, hogy az az idióta zsűri azt a vietnam-i kis *********-ot juttatta tovább Karcsi helyett. :( Márcsak azért sem értem, mert Mester Tamásnak volt egy beszólása, miszerint a nézők igazán figyelembe vehetnék azt is szavazáskor, hogy ki az az énekes, aki megállná a helyét egy külföldi világsztár előtt. Kérdem én; ha így gondolja, mi a szarért azt a 10-en akárhány éves kis csajt juttatta tovább???? Tudatában vagyok annak, hogy Karcsi is fiatal, de tűz és víz a két énekes kinézetileg, korilag, hangilag, meg minden szempontból. !!!!!!!! Kicsit, sőt nagyon dühös vagyok, mert valahányszor meghallom a nevüket, mint továbbjutókét, legszívesebben darabokra törnék egy-két tányért.
Hamár Megasztár, akkor nem hagyhatom ki, hogy természetesen azzal a döntéssel sem értek egyet, amit múlt héten hoztak a zsűri tagok. A két énekesnő közül nem Tamarát juttattam volna tovább. Szerintem Sonja-nak jobb hangja van, de azzal nyugtatgatom magam, hogy neki már lesz jövője a zene világában...

Ebből következik, hogy megszületett a 'döntés.' És jíííhááá, a Lánchíd lesz a jővő év elején bevezetett 200 Ft.-os érme hátoldalán. :))
Van bizonyítékom is ;) ; 

A Lánchíd lesz a 200 forintos érmén
 

Közel százezren szavaztak a győztes motívumra

 
Budapest, 2008. október 27. – A vártnál többen, csaknem kétszázezren vettek részt a Magyar Nemzeti Bank szavazásán, ahol a leendő 200 forintos érme képét lehetett kiválasztani. A szavazatok több mint felét a Lánchíd szerezte meg, így legrégebbi és legnépszerűbb Duna-hidunk szerepel majd legújabb érménken.

 A két héten át tartó szavazáson a lakosság tetszését leginkább a Lánchíd (52%) nyerte el, majd a fehér gólya (18%) és a Megyeri-híd (13%) következik. Negyedik lett a fakopáncs (8%), utolsó előtti a cifra kankalin (6%), a sort pedig a kövér daravirág (3%) zárja.

 A forint történetében először fordul elő, hogy egy pénzen szereplő motívumot azok választották ki, akik nap mint nap kézbe veszik majd. A szavazáson résztvevők magas száma azt mutatja, hogy a lakosság valóban fontosnak tartotta, hogy elmondhassa véleményét és részt vehessen az új 200-as kialakításában.

 A papírpénzről érmére váltás hátterében elsősorban a nemzetgazdasági megtakarítás és az a hosszú távú jegybanki cél áll, hogy az MNB megkönnyítse a lakosság majdani átállását az euróra. Az érme leghamarabb 2009 első félévében kerülhet forgalomba. A kétszáz forintos bankjegy – várhatóan 2009 végéig – szintén törvényes fizetőeszköz marad.

MAGYAR NEMZETI BANK

azt el ne felejtsem, hogy [az én adataim szerint] ma 1 hónapja vannak együtt...

Tulajdonképp annyira nem is volt vészes a mai nap. De még nincs vége. Negyedkor megyek tovább, egy különórára. Hurrá..
Szerencsére csak egy tantárgyból volt felelés, de abból se engem hívtak ki. :) Így most tényleg nincs okom a panaszra. Leszámítva, hogy néhány hülye buzi idióta [és még sorolhatnám a jobbnál jobb jelzőket] osztálytársam azzal töltötte a nap felét, hogy a fejemre húzta a kapucnimat. pffff nem is vagyok rájuk büszke.. Nem baj, mindenki tudja, hogy milyen szinten vannak szóval inkább no comment. :P
Talán a legemlítésre méltóbb dolog, hogy K is úgy viselkedett, hogy attól totál kiakadtam. De olyannyira, hogy legszívesebben behúztam volna neki egyet. Kár, hogy Ő sokkal erősebb... :P Így nem lett volna túl sok esélyem. Na de mindegy, nem is tudom, mi volt megint ez a "kilengés". Egy időre tényleg ELÉG AZ ELLENKEZŐ NEMŰEKBŐL!!!! Mert csak fájdalmat okoznak, kihoznak a sodromból, és nem hagynak nyugodtan élni...
wáááhhhh

Ma, mondhatni egész napomat sírással töltöttem. Persze igyekeztem úgy csinálni, hogy másoknak ne tűnjön fel. Majdnem sikerült is, de Anyu kiszúrta, hogy valami nem stimmel. Szerencsére tudtam magam tartani, így elhitte, mikor azt mondtam, hogy csak ásítottam. De nem csodálom, hogy észrevette.. Olyan lehetek, mint a mosott szar. Ráadásul, akármilyen meglepő, ha az embernél többször eltörik a mécses, egy idő után meglátszik. És ezalól én sem vagyok kivétel.
Ma tényleg elég rossz volt. Hajnalban felkeltem, és nem bírtam visszaaludni, csak miután kukorékoltam egy órát, és abbahagytam a zenehallgatást. Aztán reggel [fél 10] arra ébredtem, hogy a szobában senki sehol. F már nagyban készülődött nemmondommeg és nemisíromle miért. A család többi tagja másik szobában aludt, illetve a konyhában TV-zett. Én pedig, mintha le lettem volna szarva... Had' aludjon a hülye, hisz este úgyis csak forgolódik, vagy egy idióta rémálom miatt visongat..
Köszönöm. Jól esik, mikor senki sem törődik velem. Főleg olyankor nem, amikor igazán szükségem lenne rá...
Mindezek tetejébe; holnap ismét Iskola. Örülnék neki, ha nem 7 órám lenne, és ha nem kéne azon izgulnom, hogy ugyan melyik órán fognak kihívni felelni.
Ennyit a mai napról.