[egy kicsi belőlem]

"Azt hiszed, értesz a mágikus pillanatokhoz, a bennünk lakozó gyermekhez. Nem is tudom, mit keresek itt, melletted.
Elnevette magát.
- Csodállak - mondta. - És csodálom a küzdelmet, amit a szíved ellen folytatsz.
- Miféle küzdelmet?
- Nem érdekes - mondta.
De én jól tudtam, mit akar mondani.
- Ne ringasd magad illúziókba - mondtam. - Ha annyira akarod, beszélhetünk róla. Tévedsz az érzéseimet illetően.
Letette a poharát, és rám nézett.
- Nem tévedek. Tudom, hogy nem szeretsz.
Ettől még jobban zavarba jöttem.
- De harcolni fogok érte - folytatta. - Vannak dolgok az életben, amikért érdemes a végsőkig harcolni.
Elakadt a szavam.
- És érted érdemes - mondta."                       

                                                   [...]

" De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni?
Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs
nemesség és nagyság - csak a gyötrelem. "

                                                   [...]

"Azon az éjszakán lefeküdtem a fagyos földre, és rögtön elkábított a hideg. Egy pillanatra átvillant az agyamon a gondolat, hogy meg is halhatok, ha nem szerzek valami meleg ruhát - de kit érdekel? Minden, ami fontos volt az életemben, egy hét alatt történt velem - és egy perc alatt szertefoszlott, még arra sem volt időm, hogy megszólaljak.
 A testem remegni kezdett a hidegtől, de nem törődtem vele. Majd csak abbahagyja - ha már minden energiáját elpazarolta arra, hogy felmelegedjen. Akkor végre megpihenhet. És magához ölel a halál.
 Több, mint egy óráig remegtem. És akkor rám köszöntött a mélységes nyugalom.
 Mielőtt végleg lehunytam a szemem, anyám hangját hallottam. Egy történetet mesélt, amelyet gyerekkoromban többször is elmondott, csakhogy akkor még nem is sejtettem, hogy rólam szól."

"Egy fiú és egy lány őrülten egymásba szeretett" - hallottam anya hangját álom és önkívület határán. "Elhatározták, hogy eljegyzik egymást. A jegyesek mindig megajándékozzák egymást, de a fiú szegény volt: minden vagyona az az óra volt, amelyet a nagyapjától örökölt. Kedvesének szép hajára gondolt, és úgy döntött, hogy eladja az órát, hogy az árából vehessen egy szép ezüst hajcsatot. A lánynak se volt pénze ajándékra. Elment tehát a falu legnagyobb kereskedőjéhez, és eladta a haját. Az árából pedig vett egy aranyláncot kedvese órájára. Amikor találkoztak, az eljegyzés napján, a lány odaadta a fiúnak a láncot az órára, amit az eladott, a fiú pedig odaadta a lánynak a hajcsatot, amelyet már nem volt hova tűzni."

[...]
 

Tudom, az utóbbi időben kissé visszavonultam. De ez annak is köszönhető, hogy beteg vagyok.
Hurrá. Már hiányzott az a rengeteg orrfújás, szipogás, tüsszentés.. A napi ötezer liter teáról nem is beszélve. :) Szerencsére a torokfájós időszakon már túlvagyok, és ha jobban belegondolok, F van rosszabb helyzetben, mert ő még csak most kezdte. Én egész héten nem mentem/megyek. Ő csak a maradék 2 napot tölti itthon, nem túl sok örömmel. Ilyet is ritkán hallani. Máskor ujjongtunk volna, ha nem kellett volna Suliba menni. Mostmeg... Persze nehogy azt higgyétek, hogy a jókis dolgozatok, vagy felelések miatt szeretne Isiben lenni. á-á! Hanem mert bepasizott [lassan már 1 hónapja], és azóta nála másról sem szól az élet, csak M-ről. :) Ami persze a maga módján rendjén is van. De engem kicsit elszomorít, hogy olykor több időt van vele, mint velem..

Annyira nem tudok kiigazodni magamon. Megint előtört belőlem, a "mi lenne, ha járnánk" című agyrém. Mert nem tudom máshogy nevezni. Hajnalban, mikor felkeltem egy kis időre, azzal a gondolattal tértem ismét nyugovóra, hogy 'mi lenne, ha összejönnénk K-val'??? Egy egész helyes kis story-t kombináltam össze, ami talán meg is állná a helyét az életemben, ha nem lennének apró kis bibik. Pl, hogy nem tudom [még mindig!!!!], hogy mit érzek iránta? Azt se tudom, hogy Ő mit érez irántam??? És a legfőbb probléma; az exe. De ez már a könyökötökön jön ki.
Álmomban a Táborban voltunk [ahol tavaly jártunk az Osztállyal]. Eleinte csak jókat nevettünk, aztán azon kaptam magam, hogy elmegyünk sétálni kettesben. Jókat beszélgetünk, és végül megkér, hogy kora este ismét találkozzak vele, a tűzrakó helynél. Odamegyek, Ő hátulról eltakarja a szemem, majd leül mellém, és megtanít, hogyan kell célozni a csúzlival. Egyre közelebb ülünk egymáshoz, majd egyszercsak... elcsattan egy csók.
Nekem pedig az lenne a dolgom, hogy felriadjak, és értetlenül agyaljak azon, mit jelenthet, hogy már nem egyszer Vele álmodok. De nem. Ehelyett tovább alszom, és élvezem a történteket, úgy, hogy közben mások eszembe sem jutnak.

Valaki mondja meg nekem; miért ilyen bonyolult az életem???