Nem írok címet, mert nem tudom, milyen címet adhatnék ennek a bejegyzésnek.
És azt sem tudom, hogy hogy kezdjek bele, mert most jutottam el arra a pontra, ahol már nem csak azt nem tudom, hogy most mi van, hanem azt se, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi nem!?
Semmit nem tudok. Tanácstalan vagyok, szomorú vagyok, dühös vagyok, elkeseredett vagyok, magányos vagyok, naív vagyok.
És iszonyatosan boldogtalan.
Tegnap vagy' 3 órán keresztül vitatkoztunk A-val.
Bekövetkezett a beszélgetés, amitől féltem. Nem ok nélkül.
Egymásnak estünk és olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, hogy néha már nem csak kerülgetett a sírás, hanem ki is jött belőlem. Igazából be kéne másolnom az egész beszélgetést, vagy legalábbis a 90%-át, mert tényleg egymást követték a kiakadások, meg a támadások.
Én Őt hibáztattam, Ő engem, aztán egyikünk sem értette meg a másikat.
Persze most is én kaptam a legtöbb bántást. Mert ebben A nagyon otthon van; hogy hogyan lehet jól beledöngölni a másikat a földbe és hogyan lehet még egyet belerugni, még akkor is, ha az illető már réges rég a földön van..
És ezt nem azért írom, mert Ő a hibás mindenért és én vagyok az, akit sajnálni kell.
Tudom, hogy én is hülye fasz voltam/vagyok és nekem is rengeteg hibám van, sőt.. De minden hibám ellenére én igyekeztem nem megbántani Őt. Próbáltam úgy megbeszélni a dolgokat, hogy mindenki normális hangon kommunikáljon a másikkal.
De nem sikerült, mert nálam is nagyon hamar elszakadt a cérna.
Méghozzá olyan hamar, hogy amint megkérdeztem A-tól, hogy milyen alapon gondol Ő engem gyerekesnek és azt felete, hogy "Nem tök mind1 ez csak az én véleményem", máris elborult az agyam. Kurvára kiakadtam, hogy így kezelte ezt a dolgot, utána meg még H-t is belekeverte és ahelyett, hogy válaszolt volna arra a kibaszott kérdésre, folyamatosan Ő kérdezett engem.
Hogy H-tól tudom-e?
És hogy H mondott-e mást is?
Aztán meg elkezdte, hogy ha H nem mondott mást, akkor addig Ő se mond semmit, mert Ő nem geci és nem fogja elárulni H-t meg mittudomén mi. És hogy nem mondhatja el, mert H nekem nem mondott el mindent.
Meg hogy mielőtt A ezt mondta volna, H mondott Neki valamit.
Én meg kb kurvára nem értettem semmit és attól, hogy A "kibújt" a válaszadás alól, csak még jobban kiakadtam.
Aztán felhoztam Neki, hogy Ő folyamatosan számonkér engem, mire megkérdezte, hogy mikor kért számon? Leírtam Neki, hogy múltkor sms-be [nem válaszoltam Neki negyed óráig és jött egy üzenet azzal a szöveggel, hogy 'Hahó miért nem írsz?'], utána pedig szintén sms-be, csak akkor már az volt a szitu, hogy 1 percig nem válaszoltam Neki msn-en. Rajtam kívülálló okokból! Tehát nem direkt volt így.!
Erre a következőket írta: "Jajj hallod na ezért is vagy 'gyerekes' mert nem fogod fel mi a poén és mi nem nem tudom miért"
Most nem írok le mindent, mert nagyon hosszú lenne és bonyolult. Lényeg, hogy veszekedtünk. Sokáig.
Én is a fejéhez vágtam dolgokat, Ő is a fejemhez vágott dolgokat. Aztán meg már úgy beszélt velem, hogy legszívesebben én is durvábban fogalmaztam volna.. De nem tettem, mert nem vagyok ilyen. Nem fogok Neki esni msn-en, hogy "de bazdmeg" meg mittudomén mi.
Nagy vita volt anélkül is.
És most szarul érzem magam.
Utálom, hogy a beszélgetés sokkal inkább veszekedés volt,
utálom, hogy az utóbbi időben folyamatosan vitázunk,
utálom, hogy ilyen módon vágtunk egymás fejéhez dolgokat,
utálom, hogy egyáltalán beszéltünk..
Talán jobb lett volna, ha az akkori sms-ezés után nem jelentkezik, hanem abban marad ez a 'kapcsolat'.
Talán mindkettőnknek az lett volna a legjobb, ha nem beszélünk többé. :'(