[egy kicsi belőlem]

 Nem igaz... Mert van még a mai nap, meg a holnapi, meg az azutáni. És csak akkor van vége. :-) Tudom, nagyon humoros vagyok. :P Pedig nincs túl jó kedvem... Nem hagy nyugodni a tehetetlenség és a 'tudatlanság'. Nem tudok róla semmit, mert 16-án elment a net, és nem tudom, volt-e msn-en!? Akkor legalább annyit tudnék, hogy él és virul... Szerintem nem szereti az IWIW-et, mert utoljára 10-én volt fönn...
Mostmár azért kissé aggódom, ha fogalmazhatok így, mert most viszont már van net, és látom/tudom, hogy nincs msn-en. Vagy rejtve van...de azt kétlem. De talán rossz is lenne, ha lenne, mert akkor nagyon nagy lenne a kísértés...hogy írjak neki... Pedig annyi beszélgetés után igazán tudhatnám már, hogy 1-2 szavas válaszokat kapnék. :( Amit valahol azért megértek, mert mondta, hogy nem kedveli az msn-t. De még az sincs, hogy akkor a melóhelyén dumálunk! Mert augusztusban nem dolgozik...
Hétfőn akarok menni ODA.. Mióta dumálgattunk, nem nagyon járok.. De most jön a Suli, és kell majd egy kis kikapcsolódás. Azt tervezem, hogy nem az Ő sorába állok, mint régen... Mert elég sokszor végigfut az agyamon, hogy lehet, hogy azért viselkedik úgy ahogy [...], hogy finoman jelezze, hogy nem akar tőlem semmit. Honnan tudja, hogy én igen??? Na jó, hülye kérdés, hisz úgy érzem eléggé nyilvánvaló... Tettem elég sok olyan lépést, amiből rájöhetett már rég.
Most megint eszembe jutott a férfi és nő közötti barátság. Létezik???? VELE is beszéltünk erről pár szót, és azt mondta, Ő kezd hinni benne... Úgy érzem, kissé furán venné ki magát, ha ezek után barátok lennénk.. Elvégre én szeretem, és Ő ezt nagy-nagy valószínűséggel tudja. Így aztán visszaélne vele, vagy nem tudom...... Semmit sem tudok!! Kész katasztrófa vagyok...
Újabb dilemmám van. Természetesen VELE kapcsolatos. Mindjárt itt a névnapja. 1. probléma; nem tudom eldönteni, hogy mondjam-e neki!? [ajándékot tuti nem kap, de azért a szándék még meglehet..] 2. probléma; nem tudom, hogy aznap tartja-e egyáltalán???
Ő nem mondta nekem, mert akkoriban még nem voltunk 'ilyen' kapcsolatban. De mivel a szülinapjára még ajándékot is kapott, talán furán venné ki magát, ha a névnapját nem említeném meg... Félek, megbánom, ha nem mondom... A másik, hogy aznap elvileg nem dolgozik, mert Suliba van. Tehát személyesen tuti nem tudom elintézni a dolgot, msn-en meg nem tudom lesz-e!? És ott mégis mit írnék? "Szia, bocsi, tudom, hogy nem szereted az msn-t, csak annyit akarok, hogy Boldog Névnapot, ha ma tartod.. Szia" ??????? Neeeem... Akkor márcsak az IWIW marad... De levélben nem lehet megfogalmaznííí. Talán mégiscsak jobb lenne, ha hagynám a fenébe...
 

Elkérte a számom...
De nem hív...
És nem ír..
Akkor mért kérte el?? Illedelem? Mert első találkozáskor ezt így szokták? Esetleg, mert nem szereti az msn-t?? Vagy csak azért, hogy engem basszon át.. Mondván, hogy "ez a hülye most reménykedni fog, hogy lehet köztünk valami. Közbe csak szivatom, mert épp nincs jobb dolgom, és mert totálisan belémzúgott..."
Hát ha ez a helyzet, akkor velem is az történt, mint jónéhány nővel ebben a világban. Átbaszott egy szemétláda pasi.

Márcsak azt kéne tudnom, ilyenkor mi a teendő?? Faljak csokit, mert az jó szerelmi bánatra?? Hát amúgy marhára nem.. Kezdjük ott, hogy eleve elszomorít, ha mongyuk elhatározom, hogy "na akkor én most csokit fogok magamba tömni, amíg ki nem pukkadok" , és nincs itthon csoki.. A másik dolog, hogy úgyis hiába falok, mert mégcsak megsem hízok tőle, és attól nem változik SEMMI. Ő ugyanúgy nem akar semmit tőlem, én pedig ugyanúgy sóvárgok utána...

"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod." /Márai Sándor/

"...hogy semmi sem volt köztünk, már arcom is felejted..."

Utálom, hogy vége. Annak, ami nem is volt. És, hogy csak én hittem, hogy van... És utálom, hogy mindenki engem sajnál. Ennél jobban márcsak egy bizonyos embert utálok, akiről minden eszembe jut...
És utálom, hogy minden RÁ emlékeztet.

Na ennyih.. most kb így érzem magam...

Mondhatni, tényleg az, mert ma nem voltam Suliban. Klónom ugyanis betegeskedik [valószínűleg én ragasztottam rá :P], és Mamcikám kérésére elkísértem a dokihoz, mert ugyebár 15 évesen még nem talál le egyedül... :) Pedig különös módon ma lett volna kedvem bemenni... :S Látjátok ez van, ha az ember jót akar. Így viszont otthon lopom a napot és ezerrel készülök a történelemre. Tudom, nagyon unalmas, hogy folyton siránkozom, hogy így vizsga meg úgy vizsga, de tényleg kikészít... És ha belegondolsz ezzel a gyerekeknek ártanak, mert így könnyebb megbukni. :S

Valamelyik nap H-val, meg tesómmal igyekszünk [amúgy nem, csak sétáltunk] Moszkvára, amikoris egy nálunk 2 évvel idősebb csaj beszól félhangosan, [de azzal a szándékkal, hogy meghalljuk] hogy; "Jaj lányok, könyörgöm az üzenőfalat ne terheljük..." Ez így első hallásra biztos értelmetlenül hangzik. Várjatok, kifejtem miről is van szó pontosan. Ezt a bizonyos csajt, nevezzük mondjuk L-nek, kb 1 hónapja bejelöltem IWIW-en. Nem tudom az olvasóim között mennyire köztudott, de gyakran írogatok ki az ottani üzifalra.  Márcsak azért is, mert szabad országban élünk, oda írok, ahova akarok [na jó, ez teljes mértékben nem igaz..]. És nem én vagyok az egyedüli, volt már olyan eset, hogy az osztálytársaimmal üzengettünk egymásnak. Hisz benne is van a nevében, hogy ÜZENŐfal. Na és így jutunk el L-hez, mert gondolom a beszólás ezért volt. És én hülye máig érthetetlen okokból nem reagáltam semmit a szó szoros értelmében. Pedig úgy megtudtam volna mondani neki, hogy attól, hogy "kisebbek" vagyunk, még ugyanúgy vannak jogaink. Márcsak azért is, mert ő irogat ki olyanokat csak úgy heccből, hogy körte, meg alma. És akkor van pofája nekünk beugatni? Ráadásul ha annyira zavarja töröljön ki és elvan intézve. Különbenis pont 1 évvel ezelőtt a Gála után mögötte mentem haza, és hallottam amint a szüleinek siránkozik, hogy nem egy népszerű lány a Suliban... Hát mostanra ez kissé megváltozott, mert eléggé elvan szállva magától...

Huhh, na ez kissé felb*szta az agyam... [hari van]

Feldobok egy másik témát, addig is lenyugszom... :)
Ti hisztek a véletlenekben?? Meg a sorsban?? És a végzetben?? Ezeknek van egyáltalán közük egymáshoz? Tudom, ez elég sok kérdés egyszerre. Idővel majd mindegyikre próbálok válaszokat keresni. De ezekről a dolgokról csak több jut eszembe. Pl. a varázslat, mágia, Uri Geller [LOL]...
Hisz valamelyest mind egy "kosárba" tartozik. Erről eszembe jut egy mondat a Télapuból; "Hiszem, ha látom, és látom, ha hiszem!" Hmmm... lehet benne valami.
Azt hiszem én mindháromban hiszek [véletlen, sors, végzet]. De lehet, hogy túl fiatal vagyok, nem ismerek mindent, nincs túl sok tapasztalatom sem és ezért mondom. A végzet és a sors közel áll egymáshoz. Nem mondom, hogy szinonímák, de biztos nem olyanok, mint a ruha meg mongyuk a gyertya. Mert ezeknek tényleg semmi közük a másikhoz.

VÉLETLEN
Már biztos veletek is történt olyasmi, hogy elejtettetek valamit. Nem hiszem, hogy direkt csináltátok. Na ezt például nevezhetjük véletlennek. De velem történt érdekesebb is! Összefutottam VELE, mégpedig pont olyankor, amikor elvileg semmi keresnivalója nem volt ott, ahol láttam. [Elnézést, hogy a konkrétabb részletekbe nem avatok be senkit, de az már inkább rám tartozik...] Ezt nevezhetjük véletlennek, de a sors keze is szóba jöhet. :)
Ennél márcsak az a bonyolultabb, hogy egy kajáldában egyetlen egy szék választott el TŐLE. Ugyanazon a napon. :):) Mi ez, ha nem véletlen, vagy sors, vagy netalántán végzet??

Azt hiszem ezzel befejezem, mert sajnos egész nap nem kerülhetem a Sulit. Szerdán abból is vizsga van, pénteken meg ismét előadjuk a duót Nórival, így muszáj bemennem próbálni. Jaj, csak nehogy összefussak valakivel.. :S:S

Sajnos egy időre igen. Ha újratelepítettük a gépet, és minden a helyén van, jelentkezem. [meg persze kihasználom az infó órákat is, de ott nincs elég időm mindenről beszámolni...]

Nem otthonrol irok, ezert nincs ekezet... meg semmi. Az otthoni gep szar, ugy tunik vegleg tonkrement [szomoru arc]... Csak gondoltam szolok, hogy egy darabig lehet, hogy nem leszek. [ujfent szomoru arc. egyre szomorubb...]

- Tudom, miről beszél!
- Dehogy tudja...
- Dehogynem!...

Na jó, elég a poénkodásból! :) Akármilyen náthás is vagyok, senki nem akadályozhat meg abban, hogy ma menjek Burger Kingbe. Annyira kívánok már valami jókis hamburgert... :P Remélem Anyu is belemegy. :S Nem lenne több 1 óránál, de ha nagyon nem akar elengedni, lecsökkenthetem fél órára is. Csak akkor kicsit igyekezni kell.

De rossz, mostmár tényleg kezd "tönkrebarmolódni" a számítógép. Pedig tegnap egész normálisan működött. Most viszont lassú, nem tölt be dolgokat... Hát igen, ez van, ha vírusos egy gép... :(

Legelőször is ott kezdeném, hogy 3 napja próbálok eljutni odáig, hogy megírjam a következő bejegyzésem, de sajnos csak mostanra sikerült. pfff  Olyan rossz, hogy amikor végre egy kicsit is jól érzem magam [ami NEM egyenlő azzal, hogy boldog is vagyok], valaki, vagy valami mindig elrontja a kedvem. Most épp azon vagyok totál kiakadva, hogy Bátyám Ballagásán felkellett lépnem. Nórival eljátszottuk a duónkat [megjegyzem, immáron harmadszorra, majdnem ugyanazon közönég előtt]. A legszörnyűbb az volt, hogy 1 nappal előtte szóltak, és közölték, hogy NINCS választásunk, elKELL játszani. Mondhatom, marhára örültem, hogy nemcsak vödröt kell vinnem a díszítéshez kellő virágoknak, hanem gitárt, kottát, lábtartót, kottatartót, és persze váltóruhát is. De itt még nincs vége, sajnos van borzasztóbb. Ugyanis Anyuval elmentünk venni valami "dögös" [ne valami csöcsömkinn ruhára gondoljatok] ruhát erre az alkalomra. Találtunk is, de mikor másnap az igazgatóhelyettes meglátta, azt mondta, hogy abban nem szerepelhetek, mert piros. Ígyhát az igazgatóval kitalálták, hogy majd rámadják a helyettes fehér ingjét, és ezzel levan tudva a probléma. Qrvára jól esett, hogy egy 5 számmal nagyobb szarban kellett mászkálnom föl-alá, mert a fuvolista meg nem ért oda időre... Az előadás sem sikerült jól. A Ballagás utáni buli viszont annál inkább!! Azt vártam a legjobban, mert nemnagyon, sőt soha nem volt nálunk ekkora "banzáj". Volt rengeteg kaja [kuglóf, pogácsa, torta, chipsek, pudingos finomság...], meg innivaló [különféle üdítők, likőrök, szőlő must-> imádom, ásványvíz...] is. Jó volt a hangulat, mindenki jól érezte magát.

Én már elkezdtem a visszaszámlálást... Holnap után indulunk Balcsira!!! :):) Végre valami jó hír... De már előre hiányzik mindenki. :( És félek, hogy valamit itthon hagyok.. :S:S De biztos jól fogjuk érezni magunkat.

Tegnap néztem este a Beverly Hills 90210-et, a viván. Volt benne egy mondat, ami elgondolkodtatott;
     "A gyerekek felnőttek akarnak lenni, de amikor felnőnek, visszasírják a gyerekkorukat."

Hmm... ha belegondolsz, tényleg így van. Ehhez nincs több hozzáfűznivalóm.

Elegem van, illetve szerencsére csak volt. Tegnap elég ideges voltam... Márcsak azért is, mert órákig kellett könyörögnöm a Bátyámnak, hogy engedjen végre ide. [hari] Utána nagy nehezen megírtam a blogom legújabb bejegyzését, amit persze karbantartás miatt nem mentett el. Ennek tetejébe este kisírtam mind a 2 szemem. MIATTA... Akiről inkább csak  érintőlegesen írnék. Mert jobb, hogy nem tudtok róla semmit. Csak annyira hiányzik. Szombaton végre láttam közel 1 hónap után. Ez kb. fél napnyi boldogságot hozott, de másnap rákellett ébrednem, hogy még mindig egyedül vagyok, és ha nem lépek, ez nem is fog megváltozni...  Ennyit a magánéletemről és az önsajnálatról.

Túl sok dolgot nem szívesen írnék le, mert most a Suliból írok, és rettegek, hogy a tanár kinyomja a netet, ha meglátja, hogy nem a feladattal foglalkozom.. :S Délután még jelentkezem, ha minden jól megy. ;)