Komolyan mondom, mostmár kezdek aggódni amiatt, hogy valami nem stimmel a szervezetemmel. Ebben a tanévben legalább negyedszerre vagyok beteg.
Ez a mostani ugyanolyan, mint a pár héttel ezelőtti volt. [Nem is tudom, arról írtam-e?] Megint hánytam éjszaka, és másnap megint ment a hasam. Csak hogy egy kicsi jó se legyen a rosszban, mostmég Anya nátháját is elkaptam, szóval fújhatom az orromat, tüsszöghetek és fájlalhatom a torkom. Az utóbbi ezidáig ugyan elmaradt, de én már nem lepődnék meg a torokfájáson sem. :(
Az újabb lebetegedésnek hála 2 programot is le kellett mondanom, amit hétvégére terveztem. Az egyik a B-vel való találkozás volt, egy közös projekt miatt. Szerencsére még van időnk, de ideje lenne már belekezdenünk a munkába, nehogy kifussunk az időből..
A másik program pedig közös mozizás lett volna H-val. Ugyan eredetileg síszünetben szerettem volna megnézni a Valentín nap-ot [és egyedül], végül nem jött össze. Aztán valahogy szóbakerült a film és megtudtam, hogy H-t is érdekli, ezért megdumáltuk, hogy hétvégén megnézzük. Nos, ez most ugrott, de bízom benne, hogy 1 hét csúszással azért megtudjuk nézni. :) Még úgyis jó darabig adják, hiszen február 11-én volt a premier.
Ami a holnapi Sulit illeti, gőzöm sincs, hogy megyek-e!? Anya még tegnap azt mondta, hogy lekéne mennem a dokihoz és megbeszélni vele egy laborvizsgálatot. Elvégre is, nem normális, hogy 2-3 hetente lebetegszem. Nem lenne jó megint hiányozni, de az sem állapot, hogy ennyiszer bajom van.