[egy kicsi belőlem]

Szerencsére nem voltam egész nap ideges, és nem ordibáltam, miután hazaértem, hanem inkább filmeztem. :Đ Mikor kiürült a dvd-lejátszót tartalmazó szoba, rögtön betértem, és megnéztem a Holiday-t. :)
Nem sokkal utána pedig az S.O.S. szerelmet tekintettük meg F-el. :) Össze sem lehet hasonlítani a kettőt... Nem azért mondom, mert az S.o.S szerelem! magyar film, de azért a Holiday-hez képest sehol sincs..

Tegnap nagyon mérges voltam. Több okból is, mert a délutánom kissé el lett b*szva.
A délelőtt elég lassan telt, főleg az angol óra. Életem leghosszabb 45 percét töltöttem az utált tanárral. És mikor kinyitottam az ablakot, hogy legalább levegőt kapjak, az egyik osztálytársam beszólt, hogy ne nyissam ki, mert nem én vagyok egy szál pólóba. Mondtam neki, hogy ha fázik öltözzön föl. És hogy az ablak nem csak azért van, hogy kilássunk..
Mikor végre valahára annyi szenvedés és kínlódás után megszólalt a csöngő - aminek mellesleg életemben nem örültem ennyire - már rohantam is haza, mert a gitáromat elkelett hozni a 2 órakor kezdődő próbára. Mikor beestem az ajtón, gyorsan a földre vetettem a táskámat, és már kaptam is a hangszert. :)
Olyan fél 2-re vissza is értem, ezért H-val mehettünk öltözni. [tudjátok, a péntek a röplabdás nap :)] De mielőtt még elindulhattunk volna a lépcsőn, találkoztam a gitár tanárral, aki azzal a kérdéssel fogadott, hogy megkaptam-e az SMS-ét!? Mondtam neki, hogy nem kaptam semmilyen üzenetet..
És pár perccel később már a szekrényembe pakoltam a gitárt, ugyanis a próba elmaradt, mert a másik lány is  lebetegedett. [F sem tudott eljönni, mert egész héten itthon volt a náthájával..] Mondhatom, marhára örültem, amiért potyára rohantam haza, meg vissza..
Emiatt talán még nem is voltam totálisan kibukva, de azért már alakult a dolog..

Mikor végre eljött a perc, hogy belépjünk a tesiterembe, és levezethessük a héten felgyülemlett feszültséget, vagy egyszerűen csak játszunk egy jót, én pedig örüljek, hogy egy légtérben vagyok F-el, a tesitanár szépen kiszúrt velünk...
Ugyanis mélységesen felvolt háborodva, amiért mi nem tesi gatyában, hanem 'mezei' farmerban voltunk [minden más felszerelés a helyén volt].
Először megkérdezte, hogy hol a nadrágunk? Utána arra volt kiváncsi, hogy ami rajtunk van cipő, váltó cipő-e? Mikor megmondtuk neki egy határozott IGEN-nel, hogy váltócipő, elkezdett dumálni, hogy; "Nem is tudom.. Elhiggyem? Ne higgyem?..."
Végül, mosolyogva elkezdett integetni, és azt mondta Sziasztok. Utána pedig még odaszólt, hogy "Elkell hozni a felszerelést."

Azt hittem, elsüllyedek ott mindenki előtt. Mert persze nem a megszokott kis 10-12 fős társaság volt ott, hanem megint az a 21 [vagy mégtöbb] ember. A terem megint tele volt, és megint alig fértek el benne.. Ezért szerintem nagyrészt az játszott közre a tanár "döntésében". Vagy csak élvezte, hogy mindenki előtt megszivat[hat] minket.

Ja és azt ki ne hagyjam, hogy F is ott volt!!!! :( :( :'(:'(
Amikor a tanár elküldött minket, fel se mertem nézni. Vettem a telefonom és igyekeztem minél hamarabb elhagyni a termet. Bíztam benne, hogy nem kezdenek el hangosan nevetni, vagy nem szól be valaki.. Szerencsére ilyenre nem került sor, legalábbis azalatt a 2 perc alatt, ameddig a teremben tartózkodtunk.
De az biztos, hogyha hétfőn meglátnak minket, rögtön mindenkinek eszébe jut, hogy mi történt pénteken... Az sem kizárt, hogy legközelebbi alkalommal megemlítik.

Na, ez volt az a pillanat, amikor kiborult a bili. Legszívesebben pofán vágtam volna valakit mérgemben, vagy 'csak' tőrtem-zúztam volna.
Azt a rohadék tanárt elhordtam mindennek. És állandóan megjelent előttem a feje, amit az integetés közben vágott. Legszívesebben megvártam volna, amíg elhagyja az Iskolát, és akkor húztam volna be neki eggyet.
De nem tettünk H-val semmi ilyesmit. Kis ideig az öltözőben ücsörögtünk, majd kitaláltuk, hogy eszünk valamit, és eltöltjük valahogy azt a rengeteg időt, amit a röplabda "kihagyásával" 'nyertünk'.

Így visszagondolva; az egész napban a töri óra volt pozitívum, mert engem feleltettek, és 5-ös lett. :D

Miért van mindenki terepszínű cuccban?

Nem mindennapi. Az idejáró túristáknak is biztos kicsit fura, hogy február végén még hó lepi be a tájat. :) Szerintem széép nagyon. :D Mégha utálom is a csizmám, és a nagykabátért sem rajongok, szeretek hóban sétálni. Persze nem órákig, mert befagy a seggem! :P
Néha olyan nagy pelyhekben hull, hogy az elképesztő. Csinálok is képeket, amikor csak tudok. ;)

Ma nem voltam Suliban, mert dokihoz kellett mennem.
Hazafelé menet beugrottunk Anyáékkal néhány boltba, hátha végre találunk nekem is farmert. És találtunk!!!! :D Úgyhogy rögtön 2-t is kaptam, pont úgy, ahogy 1 hete F is. :) De ezzel még nincs vége; mert kinéztem magamnak egy jókis sálat, 1000 Ft-ért. Azt persze már saját zsebből fizettem. :-)
 

A következő mondatokat én írtam ki különböző filmekből. :)

"Van, hogy az ember későn jön rá, mit is veszített el." /Míg a Jackpot el nem választ/

"A nagy erő mindig nagyobb felelősséggel jár." /Pókember/

"Tiszteld mások halottait." /Ha igaz volna.../

"Inkább nem csinálok semmit, és vagyok boldog. Minthogy olyat csináljak, amitől nem." /Míg a Jackpot el nem választ/

"Egyik este elviszlek ebédelni!" /Pókember/

"Belehánytam a számba." /Ha igaz volna.../

"Ha nem fogadsz, nincs vesztenivalód." /Míg a Jackpot el nem választ/

"- Halhatatlan?
- Vagyis soha nem hal meg..." /Harry Potter/

"Csak a hülye ötletek valósulnak meg gyorsan." /Kútfejek/

"Amerikában nem hordunk hajat a hónaljban." /Egy nejnél jobb a kettő/
 

Akkor most figyelmedbe ajánlom a Ha igaz volna... [Just like heaven] című filmet. Én ma néztem meg harmadszor, és egyszerűen imádom!!! :D Fordulatos, vicces, és romantikus film. Reese Witherspoon és Mark Ruffalo nagyszerű párost alkot. Még ha tudom is a végét, mindig sikerül elsírnom magam... Én most is pityeregtem, mert van 1-2 megható jelenet a filmben. :)
Szerintem még a pasiknak is tetszene, mert nem "nyálas".
Örülök nagyon, hogy megvan DVD-n, mert így akkor nézhetem meg, amikor csak akarom. :)
Nem az "egyszer megnézendő" kategóriába tartozik. Azt ki ne felejtsem, hogy a zenéje is isteni [Katie Melua: Just like heaven].
Nézzétek meg, szerintem nem fogjátok megbánni! ;)

Tegnap elmentem Anyuval vásárolni, mert ideje volt már venni nekem pár cuccot. :D Eredetileg farmerért mentünk, de szokás szerint nem volt. Viszont! Egy jókis szoknyával, meg egy pulcsival gazdagodtam, aminek örülök! :))
Hazafelé menet beugrottunk ODA, ahol idén most kajáltam először. Mióta megújult, csak egyszer voltam bennt, akkoris csak futólag, mert beugrottunk egy újságért..
Fura volt ismét ott lenni, ahol ezelőtt szinte heti rendszerességgel megfordultam, és mikor rendelnem kellett, görcsben volt a gyomrom.. ez az érzés mára már elmúlt, de bennem maradtak az emlékek. Ő nem dolgozott, pedig kiváncsi lettem volna, mondd-e valamit, ha tőle rendelek? Idén mindössze 1× láttam. És biztos vagyok benne, hogy azoknak, akik a mai napig ott vannak, feltűnt, hogy egy ideje nem járok/járunk már oda.. Igen, mert igyekeztem elfolytani magamban Azt az érzést, amit Iránta éreztem. Közben ugye jött a Suli, és jó ideig csak távolról láttam. Később már úgy se, mert szépen lassan kezdtem elfelejteni..
És így lyukadtunk ki odáig, hogy mára már elmúlt az érzés. Már nem vagyok belé szerelmes. És ezt nem azért mondom, mert F bejött a képbe. Ha ő nem lenne, akkor sem táplálnék olyan érzelmeket A fiú iránt, akit közel 1 évig szerettem.
A tegnapi napra visszatérve; a hely megváltozott, vannak új dolgozók is, de akadtak olyanok, akiknek biztos eszébe jutott, hogy hányszor jártam arra. Talán még arról is tudtak, hogy miért/ KIÉRT töltöttem olyan sok időt ott.
Mikor kimentem, hogy megrendeljem a kaját, megpillantottam K-t [a szeretett fiú barátja]. Elgondolkodtam rajta, hogy ő majd biztos beavatja a haverját arról, hogy ott voltam. Márcsak azért is, mert tényleg nagyon rég láttak ott. De persze ez nem jelentett semmit, mert nem érdekelt, hogy mit szól, ha megtudja, vagy ha nem tudja meg.

Miután hazaértünk, néhány könyv fogadott az ágyam mellett. Nem lepődtem meg túlzottan, hisz a bátyám használt tankönyvei voltak azok. Belelapoztam valamennyibe, de a legjobban az irodalom könyv érdekelt. Keresgéltem  - számomra ismert szerzőktől származó - verseket. És rábukkantam Juhász Gyula egyik írására, ami tartalmaz olyan sorokat, melyek pont az előbb említett érzést [illetve annak az elmúlását] írják le. Ezért úgy döntöttem, ezt az amúgy is szép verset megosztom veletek. :)
 

Juhász Gyula: Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult          
Arcképed a szívemben, elmosódott 
A vállaidnak íve, elsuhant             
   A hangod, és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.  
  Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
    Ma már nem reszketek a tekintetedre,
        Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
   Hogy ifjúság bolondság, ó, de mégis,
  Ne hidd, szívem, hogy ez hiába volt,
 És hogy egészen elmúlt, ó, ne hidd!
       Mert benne élsz te minden félrecsúszott
      Nyakkendőmben és elvétett szavamban
   És minden eltévesztett köszönésben,
 És minden összetépett levelemben,
És egész elhibázott életemben      
Élsz és uralkodol örökkön, Amen.   

[ejha, micsoda formát kapott a vers :P]

Ezt a hetet is sikeresen túléltem. :) Nem volt nehéz, mert hétfőn és kedden síszünet volt.. :P
Szerencsére a feleléseket is megúsztam, így elmondhatom, hogy egész jó hetet zárok. :) És leesett az idei első hó!!! :Đ Aminek úgyahogy örülök is, mert kimentett a szerdai tesi alól. :P:P A hülye talajozás helyett kimentünk hógolyózni. És csinálnunk kellett Hóembert is. Utoljára asszem oviban csináltam, szóval nem ártott kicsit "felidézni".. :)

A mai napról annyit, hogy H nem jött röplabdára, így - mondhatni - egyedül voltam. Már előre paráztam az egésztől, mert tudtam, hogy F & B is ott lesz. És nem szerettem volna egyedül szembesülni azzal, hogy még mindig együtt vannak.. stb. Szerencsére eleinte ott volt H [egy másik], ezért nem gondoltam meg magam a rengeteg ember láttán. Ugyanis ma rekordmennyiségű gyerkőc jött el. Mióta én is járok [kb 3 éve], nem voltunk ennyien soha. Az a rettentő nagy létszám 21 fő volt. Köztük V osztályának fele, az én osztályombeliek, meg néhány kicsi. Alig fértünk el a teremben, így megint 2 részre lett osztva a társaság; kicsik+lányok kontra fiúk.
Múlthét péntek óta kicsit úgy érzem, mintha Isten jót tenne nekem, amikor csak tud. De komolyan! Farsangon is; ott volt az a párbeszédnek nem igazán nevezhető kis beszélgetés F-el, ami után olyan boldog voltam... A másik dolog, hogy azóta nem is nagyon látom őket együtt [ami persze nem azt jelenti, hogy szakítottak]. És harmadrészt pedig; röplabdán egymás mellett álltunk bemelegítéskor, és mivel a tanár olyan feladatokat adott, amilyeneket nem szokott, F sokszor értetlenül forgolódott és Tőlem kérdezte, hogy az adott feladatot minek csináljuk? :) Ugyan, én magam sem tudtam a választ, de nagyon örültem, hogy F-el tudtam kicsit beszélni. Jó lenne már, ha köszönésig jutnánk.. :)
Na de itt még nincs vége. Ugyanis meglepő módon, mikor játszottunk, pont úgy hozta a sors, hogy nekem kell az Ő nyitásait fogadni. :Đ Amitől kicsit tartottam is, nehogy beégjek előtte.. De szerencsére hatalmas rontásokra nem került sor. :D
Ami azt illeti, jól éreztem magam, mégha H nem is volt ott. :( Így tulajdonképpen F-en, meg [másik] H-n kívül nem is nagyon dumáltam senkivel.

Összességében még azt szeretném mondani, hogy azért volt okom a szomorkodásra is... H azért nem jött, mert találkozott egy fiúval. :D Tesóm pedig az újdonsült pasijával volt. :D Így elmondhatom; körülöttem alakulnak a dolgok 'mindenkinek', márcsak én vagyok egyedül..
Viszont, az utóbbi időben elkezdtem egy sráccal levelezni. Akivel egy bizonyos oldalon ismerkedtünk meg, aztán levelezés lett belőle. :) Rendes, és kedves fiúnak tűnik, és szimpatikus is. :) De még nincsenek konkrét "terveim" vele, csak jókat 'beszélgetünk'. :)

 

"Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja." /Márai Sándor/

"A szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl." /Ismeretlen/

"A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít." /Vavyan Fable/

"Aki kell,
az kell,
nem azért: amilyen, hanem
annak ellenére, hogy bármilyen." /Simonyi Imre/

"De sokáig elnéznélek, ha még egyszer láthatnálak!" /Váratlan utazás c. film/
 

Bele is vágnék a közepébe, mielőtt még elfelejtenék valamit leírni. :)
A tegnapi délelőttöm meglepően indult. Beértem a Suliba, és 1 perc alatt már mindenki ott sündörgött körülöttem,hogy Névnapom alkalmából köszöntsön. [No persze az osztály nagy része csak akkor tudta meg, hogy aznap van...]
Amennyire tartottam az egésztől, annyira meglepődtem, hogy ennyien gondoltak rám. F szerintem elfelejtette, mert amikor néhány percig 'csak rólam' szólt minden, ő a háttérbe vonult, és írt nekem egy SMS-t. Amiből nekem az jött le, hogy inkább úgy tesz, mintha ő kezdettől fogva SMS-ben szeretett volna engem felköszönteni, ahelyett, hogy odajöjjön és személyesen mondja, hogy Boldog Névnapot. Biztos nem esett neki túl jól, hogy az osztálytársaink előbb mondták, mint ő. Hát nekem sem esett jól...
Anyától már megszoktam, hogy reggel nem mondja, hanem miután beért a melóhelyére, ír egy üzit, de nekem sokkal többet jelentene, ha ő is inkább személyesen mondaná. Így mindig úgy tűnik, hogy elfelejti, aztán egy SMS-sel elintézi.. Pedig tudom, hogy nem így van.

A délelőtt továbbá sok-sok nevetéssel telt. A töri, és a földrajz órát is végignevettük. :D Nem is értettem magam, hogy tudok ilyen felszabadultan nevetni, amikor inkább szomorkodnom kéne F & B miatt.. De mivel egész d.e. nem is láttam őket, próbáltam másra koncentrálni. Sikerrel. :)

Suli vége után siettem haza, hogy készülődjek a készülődésre. :D
Magyarul; hazajöttem átöltözni, megcsinálni a hajam, hogy szép legyek majd a Farsangra. :) Kb fél 3-ra visszaértünk H-val, és onnantól kezdve egészen 17:50-ig nem is nagyon volt megállás, csak akkor, amikor nem tudtuk mit kezdjünk magunkkal. :P
Ide-oda rohangáltunk, mert segítettünk dekorálni, és intéztük a többi dolgot is.

A Farsang fél órás késéssel kezdődött. Először nyitó-tánc, majd a - már jól megszokott - jelmezverseny, limbo... Az eleje mindig uncsi, főleg nekünk "nagyoknak", mert mi ugyebár már kinőttünk a beöltözésből. :) Csak ezek után jöttek a - számomra - lényegesebb dolgok. Pl megérkezett F.!!! :D:D Aminek ugyan örültem, de már bennem volt a félelem is, hogy akkor a barátnője is itt van valahol...
F és a bandája is föllépett, és mikor ők következtek, ott voltam én is, meg B és a barátnői is a teremben. Elég közel voltunk egymáshoz, így féltem hosszabb ideig F-re bámulni, mert nem akartam, hogy kiszúrják, hogy nézem.. Sajnos eleinte nem tudtak elkezdeni zenélni, mert problémák merültek fel, ezért aztán én kimentem ügyelni. Amit annyira élveztem, hogy H-val közel 1 órát ott ültünk, és figyeltük ki jön be, ki megy ki. :)
A DISCO közel sem volt olyan, amilyenre számítottam. Kevesen voltunk, a zene sem volt az én stílusom [mármint olyan értelemben, hogy nem nagyon volt olyan szám, amire lehetett táncolni egy jót].
Volt egy időszak, amikor teljesen feleslegesnek éreztem magam, mert mindenki jól érezte magát körülöttem; táncoltak, énekeltek, buliztak. Néhány barátnőm felakart menni a színpadra karaoke-zni, én meg ott álltam a terem közepén tök egyedül. És azt sem tudtam, mit kezdjek magammal... Eszembejutott néhány ember a múltamból. Aztán a mai napra gondoltam..
Miután túlvoltam ezen a néhány percen, H-val kitaláltuk, hogy leugrunk a matek tanárhoz beszélgetni. :D Legalább fél órát lennt töltöttünk az alagsorban, és jókat nevetgéltünk.
A bulinak előbb lett vége, így háromnegyed 9-kor mentünk pakolni, és fél 10 körül már úton voltunk a legközelebbi Meki felé. :) Sajnos mi nem maradhattunk, mert Anya hazapaterolt minket, ezért aztán az este további része kicsit el lett rontva, de én azért örültem, mégha nem is tudtam pontosan, hogy merjek-e örülni!?
Ugyanis, F kétszer is elhagyta a Sulit [mégha valójában nem is lehetett volna visszajönni, miután kimentél.. De szerencsére az a hülye portás nem vette észre, hogy F már 1× kiment. :))], és mindkétszer EGYEDÜL távozott. Aminek én őszintén örültem... :)
Na de a lényeg; hogy mikor másodszorra ment el [akkor már véglegesen], akkor én voltam az ügyeletes, és - mint, ahogy mindenkinek - mondtam neki, hogy ha egyszer kimegy, nem jöhet vissza... Erre Ő; "Tudom, köszi, Szia." Jaaaaaaaaaaaaj, annnnyira aranyos volt. (L) :D :D :D Mikor már kiment az ajtón, H elkezdett nekem 'nyögni', hogy "óÓóó"... Én meg mondtam neki, hogy jaj mingyárt elalélok...
Pedig nem történt semmmi konkrét, én mégis olyan boldog voltam abban a percben :D
Hihetetlen, hogy 1 ember ennyire feltud vidítani egy sima, hétköznapi mondattal. De ugyanilyen lendülettel el is tudja rontani a kedvem... [A focin sikerült is kicsit lehangolnia]

Nos, ennyit szerettem volna az idei első [mert tudtammal lesz még több is!] péntek 13-áról beszámolni. :)

A napom - csakúgy, mint az előző kettő - rohangálással, és szervezéssel telt, mivelhogy Mi szervezzük a Farsangot. [ha nem tudnád! :P] Tulajdonképpe csak én, mert az osztályból a legtöbben tojnak rá magasról... Engem viszont leköt a szervezkedés. :) Élvezem. :D

Megkaptuk a matek dogákat.... 4-es alá alá !!!!! :Đ :Đ Ejjdejó. Legalább ez..
Hamár nagyszünetben megint szembesülnöm kellett a fájdalmas valósággal.
Smároltak.
Mindig ezt csinálják. Legalábbis, amikor én arra járok... :'( Pedig nem mondhatnám, hogy 'hűde' gyakran megyek arra. Még azt az emeletet is kerülöm. Máramennyire csak tehetem..
És persze sosem vagyok ilyenkor egyedül. Mindig ott van velem valaki, akitől megint csak azt a végtelen nagy sajnálatot kapom. Mégha nem is említi meg, mert abban reménykedik, hogy én nem látom őket..., akkor is kiül az arcára abban a pillanatban az a rettentő nagy elkeseredés, amit inkább nekem kéne éreznem. Érzem is, nyugi...

A lényeg; az elkövetkezendő 2 nap nagyon rossz lesz. Má relőre félek mindkettőtől, de legfőképp a holnaptól. :'(

14-e pedig.. Valentín-nap. Amit ismét, csak úgy, mint az elmúlt xy évben, egyedül töltök majd...

Ennél szarabbul nem is kezdődhetett volna a hetem, amit amúgyis legszívesebben kitörölnék a naptárból.
Reggel eleve késve keltem [pedig most nem mentem olyan későn aludni], így az Iskolába sem értem be időben. F elég mérges volt rám, mert ő már rég késsz volt, amikor én még csak a kabátomat vettem föl. És az igazat megvallva nem kapkodtam. Tudtam, hogy késünk, és nem érdekelt túlzottan, hogy mennyit.
7.45-re beértünk, és az igazgató szokás szerint a kapuban 'köszöntötte' a későket. :@ Mi felviharzottunk a 2.-ra, és bementünk a wc-re, mert a cipőmben egy rohadt szög volt, ami egész úton beleállt a jobb sarkamba. F pedig pisilt. XD
A kapkodás után kitaláltuk, hogy mi lenne, ha nem mennénk be angolra, hanem megvárnánk az óra végét ott a mosdóban. Jó ötletnek tűnt, egészen fél másodpercig, ugyanis bejött egy nő. Mi azonnal elhagytuk a mellékhelységet, és kénytelenek voltunk bemenni órára, mert az igazgatóhelyettes is ott lébecolt az emeleten.
Ennyit a "nagy" tervről. Egyszer akarunk lógni [mármint úgy, hogy ott vagyunk az épületben, de nem megyünk be órára] és akkor sem jön össze.
Ezután a fantasztikus kaland után várt ránk egy fincsi kis angol dolgozat. Hurrá! Levegőt venni nem volt időm, és gondolták, hogy majd lesz energiám, kedvem, erőm dogát írni!? Ráadásul az az idióta tanár meg is kérdezte, hogy "Hol voltatok?" Legszívesebben elküldtem volna.... ODA, de inkább leültem a helyemre, és próbáltam koncentrálni.

Miután nagy nehezen túléltem az 1. órát, következett a tesi. Na még mitnem!
Azt az órát elintéztem annyival, hogy megmondtam a tanárnak, hogy nincs cuccom. Vagy 1-est kaptam, vagy pedig nem írt be semmit. Túlzottan ez sem érdekel[t].:Đ
Egész órán telefonoztam, illetve jókat kacarásztam szegény sorstársaimon, akiknek nem adatott meg, hogy a szekrényen ülve lógassák a lábukat. :P

Tesi után jött az irodalom, amelyen újabb RD [röpdoga. Jókis rövidítés, mi? :P] várt rám. Illetve azt hiszem, ez a Bibliáról szóló kis összeállítás inkább T.Z-nek nevezhető. Úgy érzem, ez nem lesz akkora kudarc, bízom benne, hogy nem lesz rosszabb 3-asnál.

Nos, a napom további szakaszairól annyit, hogy lemaradtam egy franciáról, mert intézkedtem a Farsangot illetően, 7. órában pedig földrajz nagydogát írtam, ami akkora kapa lesz, mint az előzőek.. :'(
A továbbiakban megyek bioszt tanulgatni, valamint összeírok minden fontos információt a Farsangra. [Soha ne akarjátok ti rendezni, mert sok melóval jár. Főleg, ha az utolsó pillanatban tudjátok meg, hogy Ti szervezitek...]


óÓó! Utóiratba még annyit, hogy a tegnapi film [-> Ha igaz volna..] nagyon tetszett. A vége felé már kezdtem félni, hogy nem Happy End lesz, de végül nem kellett csalódni. :) Ha minden jól megy, még a héten meg lesz DVD-n. :D

Hmmm.. elkapott a fürdés utáni letisztultság. :Đ Nemrég fejeztem be a testápolóval való bekenegetést, így gondoltam, írok még pár sort A film előtt [Ha igaz volna.. c. film]
És egy kis félelem is elkapott a következő napokat illetően. Holnap elvileg 2 dolgozat vár rám [irodalom, földrajz], és nem mondhatnám, hogy a hétvége minden percét tanulással töltöttem.. (:

A mai nap több rossz dolgot tartogatott számomra, mint jót. Sőt, inkább csak rossz dolgokat tartogatott. [a jó hír; Ennél rosszabb már nem jöhet! remélem..]
Kezdve a kutyám betegeskedésével, egészen a drágalátos nővérem újabb hazudozásáig. A kutyám szombaton lett beteg, amikoris valamilyen oknál fogva bedagadt a bal szeme.
F és V levitte őt az állatorvoshoz még aznap este. A doki felírt valami szemcseppet, meg egy kenőcsöt is.
Vasárnap reggel ismét rohanhattunk a dokihoz, mert kiderült, hogy P allergiás arra a bizonyos gyógyszerre, de olyannyira, hogy nem tudta kinyitni a szemét miatta. Nagyon megrémültünk, Anyával sokszor sírtunk is.

Ami F-et illeti, inkább nem részletezem, hogy mi volt. Csak annyi a hozzászólásom, hogy sikerült megint összevesznie Anyával, és azt a maradék kis bizalmát is eljátszotta Anyával szemben...

Most viszont rohanok filmezni, majd holnap beszámolok róla, milyen volt! ;) :)

Kicsit kellemetlenül fog hangzani, de unalmamban kezdtem el olvasni, tegnap, lefekvés előtt. Mégha nem is voltam Suliban :Đ, a napom fárasztó volt [a sok nevetés megtette hatását...], és mivel nem tudtam megoldani az esti DVD-zést, máshoz meg fáradt voltam, úgy döntöttem olvasok egy kicsit. Utána nem is akartam letenni a könyvet, mert felkeltette az érdeklődésemet. Mindössze az első 20-25 oldalt olvastam el, máris találtam benne számomra már ismert mondatokat. :)) Arról nem is beszélve, hogy a hangulatomhoz is passzolt a könyv.
Ígyhát megragadom az alkalmat és idézek belőle Nektek egy keveset.

"Maria szemrehányást tett Istennek, de aztán lassacskán hozzászokott a menstruációhoz. Abba viszont nem tudott belenyugodni, hogy elveszítette a szerelmét, és marcangolta a bűntudat, hogy csakis ő tehet róla, mert olyan hülyén elmenekült, éppen az elől, amit a legjobban kívánt. A tanítási szünet utolsó napján elment a városka egyetlen templomába, és megesküdött Szent Antal képére, hogy ő maga fog beszélgetést kezdeményezni [utálom ezt a szót.. -lény] a fiúval."

                                                     [...]

"De mivel az elérhetetlen vágyak tönkreteszik az ember életét - főleg, ha az ember anyja varrónő, az apja meg soha nincs otthon -, hamar megértette, hogy inkább azzal kéne törődnie, ami körülötte történik. Sokat tanult, hogy kevesebb idő jusson álmodozásra, de közben mindig arra gondolt, mikor találja már meg azt, akivel megoszthatja álmait."

                                                     [...]

"Meg akarom érteni a szerelmet. Tudom, hogy akkor éltem igazán, amikor szerettem, és azt is tudom, hogy most semmi olyan nincs az életemben, ami lelkesítene.
De a szerelem olyan szörnyű: nap mint nap látom, hogy szenvednek a barátnőim, és nem akarom, hogy velem is ez történjen." [...]
 

- Ha igaz volna...
- Mezitlábas szerelem
- Házibuli 1-2.
- Anyád napja
- Holiday
- Napsütötte Toscana
- Vakrandi
- Séta a múltba
- Szabadság, szerelem
- Melyik az igazi?
- Ház a tónál
- Szerelmi leckék hitetleneknek
- Titanic
- Nyerj egy randit Tad Hamiltonnal!
- Szeretném, ha szeretnél
- Step up
- Tibor vagyok, de hódítani akarok
- 10 dolog, amit utálok benned
- Csak szex és más semmi
- HSM 1-2-3.
- A szívem érted RAP-es
- Szakíts, ha bírsz
- Beépített szépség 1-2.
- SOS. Szerelem!
- Romeo + Julia
- Neveletlen hercegnő 1-2.
- Én és a hercegem
- Kútfejek
- Nyakiglove
- Míg a Jackpot el nem választ
- Én, Pán Péter
- Dögölj meg, John Tucker!
- Bajos csajok
- Túlélni a Karácsonyt
- Kapj el, ha tudsz
- Nem férek a bőrödbe
- Egy boltkóros naplója
- Most már elég!
- A kölyök
- Lesz ez még így se!
- Mindenképpen talán
- 27 idegen igen
- Megint 17
- Nem kellesz eléggé
- Marley meg én
- Holt költők társasága
- A boldogság nyomában
- A randiguru

[Ha valakinek bármelyik megvan, és vállalja, hogy ingyen, jó minőségben eljuttatja hozzám, nem fogom elutasítani az ajánlatát ;)]

Ja és értelemszerűen, ami át van húzva, az már megvan. :D

Igazán jól telt a mai nap. :)) Eredetileg csak az 1. órára nem mentünk volna be egy doga miatt, de aztán továbbfejlesztettük a tervet, és itthon maradtunk. :)
Pontosabban taliztunk valahol [a hely neve nem publikus.. :P], és elmentünk kicsit sétálni. Nagyon kicsit, mert hűvös volt, ezért beültünk egy közeli bevásárlóközpontba, és reménykedtünk, hogy nem kapcsolnak le minket a zsaruk, amiért nem vagyunk Suliban. :P 9-kor benyomtunk 1-1 gyrost, utána pedig nálunk voltunk, és DVD-ztünk. :'D Szokás szerint rengeteget nevettünk. :)
Ugyan kicsit tartottunk tőle, hogy összefutunk valami ismerőssel, szerencsére "csak" az ex-matek tanár látott meg minket. :P De nem volt érdekes, mert tojtunk rá, hogy lebukunk-e vagy sem. :D

És tök jó, mert most az RTL is adja a Szívek szállodáját. :) Ha épp nincs külön órám, akkor megnézem mindenképp. Olyan jóó az a sorozat. :D Bekéne már szerezni DVD-n az egészet, elejétől a végéig, és akkor nézhetném bármikor. :))

1 hete járnak.
És tegnap valamilyen véletlen egybeesés folytán egyikük sem volt Suliban. Nekem mégis nagyon jó kedvem volt, amire a jegyek is rátettek egy lapáttal; bioszból 3-asra feleltem, ami jónak számít, mert félévkor [a tanár és számomra is meglepő módon] 2-es lettem. Infoból valami táblázatos marhaságra kaptam egy 5-öst, a fizika dogámat pedig 5*-re írtam meg. :Đ Aminek szintén örülök, mert így évvégén meglesz a 3-as abból is. :D remélem...

A mai nap korántsem telt ilyen jól. Nagyszünetben tudtam meg a "Nagy hírt", és onnantól kezdve nem volt túl rózsás a kedvem. Főleg, hogy folyamatosan ott mászkáltak körülöttem, mintha csak azt akarták volna a tudtomra adni, hogy; "Látod? JÁRUNK! És boldogok vagyunk..." stb..stb.. És mivel már elég sokan tudják, hogy tetszik F, mind a 4 lány, akivel dumáltam, engem bámult, és sütött róluk a sajnálat, meg a szomorúság... Én meg nem győztem leplezni, hogy legszívesebben hazajöttem volna.. Ígyhát próbáltam úgy tenni, mint aki észresem veszi őket, vagy ha mégis, ügyet sem vet rájuk...
Pedig legbelül nagyon fájt a látvány. :'(
 

Álmom véget ér, felébredek, és sehol nem találom a szerelmemet. Csak a gyengédség marad meg szívemben, és szemem sarkában könnyek. /Wei Hui/

Úgy érzem, elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben.
Keresem, ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben. /Tóth Eszter/

Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig. /Kahlil Gibran/

Mozdulatlan marad a szív; hiába peregnek a könnyek. /Vergilius/

Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál. /Grace Klinika c.film/

Az önsajnálat a legnagyobb ellenségünk. Ha behódolunk neki, egész életünkben semmi bölcset sem tudunk tenni. /Helen Keller/

Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma aki a leghangosabban jajgat. /Dobos  László/

Egy szép napon rájövök, hogy az élet már csak ilyen: nincs értelme és nem változik. És belenyugszom. /Paulo Coelho/

Csak aludni akarok. Hátha akkor eltűnnek az emlékek... De tudom, hogy nem fognak. Csak egy agysebész tudná kivágni belőlem őket. /Laurie Halse Anderson/

Mindenütt boldogságot látok, s ebből csak én vagyok visszavonhatatlanul kirekesztve. /Mary Shelley/

Holt remények... Fáj az Élet... Éjbe vész a fénysugár...
Kár ma élni, kár ma már! /Edgar Allan Poe/

Az ember mindig eljut egy olyan pontra, ahonnan már csak javulhat a helyzet./Kontroll c.film/   [???? - én]

Ha a szíveden ütnek sebet, a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj. /Wei Hui/

Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz. /Anakreon/