[egy kicsi belőlem]

Ma, jó munkásember létemre én is bementem a Suliba. Szerencsére mi nem tanultunk, hanem Sport napot tartottunk [jó szokásunkhoz híven]. :) Volt kosár, foci, röplabda, futás, pingpong, és tollaslabda is. Sőt! Valami harcművészeti bemutatót is láthattunk.
Az egész nap legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor MI hárman legyőztük először az évfolyamtársainkat, majd az egy évvel idősebb lányokat röplabdában. :Đ Ez azért nagy szó, mert MI mindössze hárman voltunk a pályán, mivel a többiek betegek voltak, nem öltöztek át, illetve nem volt kedvük játszani. A fiúk ugyan beállhattak volna, de úgy nem lett volna esélyünk helyezést elérni. Ezért inkább erőt vettünk magunkon, és hárman mentünk fel a pályára. :D Nemhiába!!!! :) Elsem hiszem... A tesi tanár is meglepődött, és büszke volt ránk. :)
A kosárban harmadikok lettünk, szerintem az sem olyan rossz helyezés.

De ezzel még nincs vége! Ugyanis az iskolánk résztvesz egy francia csereprogramban. :D A francia cserediákok ma érkeztek Budapestre, és mi is ottmaradtunk a Suliban, mert kiváncsiak voltunk rájuk.. :P :) Sajnos nekünk nincs lehetőségünk befogadni akár egy gyereket is, mert nem férne el. :S Meghát pénzileg sem nagyon tudnánk finanszírozni.. Ja és arról nem is beszélve, hogy annyira azért nem tudunk jól franciául, hogy 5 napig nálunk lakjon egy tök "idegen" országból érkező ember. :)
Nos, ugyan a napnak még nincs vége, asszem nincs más bejelentenivalóm, így megyek is. A tegnapról viszont ma még beszámolok! :D

Ezt a hetet is sikeresen túléltem. :) Nem volt nehéz, mert hétfőn és kedden síszünet volt.. :P
Szerencsére a feleléseket is megúsztam, így elmondhatom, hogy egész jó hetet zárok. :) És leesett az idei első hó!!! :Đ Aminek úgyahogy örülök is, mert kimentett a szerdai tesi alól. :P:P A hülye talajozás helyett kimentünk hógolyózni. És csinálnunk kellett Hóembert is. Utoljára asszem oviban csináltam, szóval nem ártott kicsit "felidézni".. :)

A mai napról annyit, hogy H nem jött röplabdára, így - mondhatni - egyedül voltam. Már előre paráztam az egésztől, mert tudtam, hogy F & B is ott lesz. És nem szerettem volna egyedül szembesülni azzal, hogy még mindig együtt vannak.. stb. Szerencsére eleinte ott volt H [egy másik], ezért nem gondoltam meg magam a rengeteg ember láttán. Ugyanis ma rekordmennyiségű gyerkőc jött el. Mióta én is járok [kb 3 éve], nem voltunk ennyien soha. Az a rettentő nagy létszám 21 fő volt. Köztük V osztályának fele, az én osztályombeliek, meg néhány kicsi. Alig fértünk el a teremben, így megint 2 részre lett osztva a társaság; kicsik+lányok kontra fiúk.
Múlthét péntek óta kicsit úgy érzem, mintha Isten jót tenne nekem, amikor csak tud. De komolyan! Farsangon is; ott volt az a párbeszédnek nem igazán nevezhető kis beszélgetés F-el, ami után olyan boldog voltam... A másik dolog, hogy azóta nem is nagyon látom őket együtt [ami persze nem azt jelenti, hogy szakítottak]. És harmadrészt pedig; röplabdán egymás mellett álltunk bemelegítéskor, és mivel a tanár olyan feladatokat adott, amilyeneket nem szokott, F sokszor értetlenül forgolódott és Tőlem kérdezte, hogy az adott feladatot minek csináljuk? :) Ugyan, én magam sem tudtam a választ, de nagyon örültem, hogy F-el tudtam kicsit beszélni. Jó lenne már, ha köszönésig jutnánk.. :)
Na de itt még nincs vége. Ugyanis meglepő módon, mikor játszottunk, pont úgy hozta a sors, hogy nekem kell az Ő nyitásait fogadni. :Đ Amitől kicsit tartottam is, nehogy beégjek előtte.. De szerencsére hatalmas rontásokra nem került sor. :D
Ami azt illeti, jól éreztem magam, mégha H nem is volt ott. :( Így tulajdonképpen F-en, meg [másik] H-n kívül nem is nagyon dumáltam senkivel.

Összességében még azt szeretném mondani, hogy azért volt okom a szomorkodásra is... H azért nem jött, mert találkozott egy fiúval. :D Tesóm pedig az újdonsült pasijával volt. :D Így elmondhatom; körülöttem alakulnak a dolgok 'mindenkinek', márcsak én vagyok egyedül..
Viszont, az utóbbi időben elkezdtem egy sráccal levelezni. Akivel egy bizonyos oldalon ismerkedtünk meg, aztán levelezés lett belőle. :) Rendes, és kedves fiúnak tűnik, és szimpatikus is. :) De még nincsenek konkrét "terveim" vele, csak jókat 'beszélgetünk'. :)

 

Sajnálom, hogy megint olyan bejegyzést "kell" írnom, amiben csak magamat sajnáltatom, illetve a negatív nézeteimet hirdetem, de muszáj kiírnom magamból a fájdalmat, hátha attól kicsit könnyebb, jobb lesz...

A mai napot közel 1 hete vártam. Már mindent szépen kiterveltem előre; tanulok az órákra, jó kedvű leszek egész nap, változtatok kicsit a külsőmön.. stb..stb..

A legjobban a nap végét, pontosabban a röplabdát vártam. Vajon miért?? Mert abban reménykedtem, hogy F is ott lesz.
Ott is volt.
A csajával együtt.
Aki speciel pont az a lány, akitől még tartottam is, mert láttam, mennyire jól kijönnek [akkor még csak haverok voltak].

És lám, bejött az elméletem; valamikor a napokban, talán még az is lehet, hogy pont ma összejöttek.
Mikor megláttam, hogy csókolóznak, legszívesebben kirohantam volna a teremből a legközelebbi zárt helyig, hogy ott bőgjek.
De nem tehettem, mert akkor mindenki megtudta volna, mit érzek. Ígyhát próbáltam tartani magam, és onnantól kezdve nem is nagyon figyeltem arrafelé.
H viszont nem vett észre semmit. Ott jópofizott nekem, meg jelezte, hogy "Hmm.. látod ki van még itt?..." Akkor már nem bírtam tovább. Odamentem hozzá, és közöltem, hogy összejöttek, ne lepődjön meg...
Attól a perctől kezdve látszott rajta a megdöbbenés, és azt is észrevettem, hogy sokszor nézte, mit csinálok. Meg hogy ők mit csinálnak.

Aztán, mikor nem volt feltűnő, odajött, és elkezdett vígasztalni azzal a szöveggel, hogy; "Úgysem fog sokáig tartani..."
Abban a percben közel voltam a síráshoz. De mégis kibírtam valahogy.
Tudjátok, mi a legfurcsább? Hogy nem lepődtem meg kellőképpen.
Az valóban váratlan volt, hogy egyszer csak elkezdtek csókolózni, meg tapogatták egymást, de maga a tény, hogy összejöttek, valamiért nem okozott olyan nagy meglepetést.

Az a csaj különbenis már másodszorra jön össze olyan fiúval, aki nekem is bejön. Szóval nem kéne meglepődnöm, hanem egyszerűen el kell fogadnom a tényt, miszerint az én életem ennél már nem lesz jobb.
Annyiból fog állni, hogy napközben röhögcsélek a barátaimmal, aztán belezúgok egy srácba, aki szokás szerint észre sem vesz, később ő becsajozik, én pedig majd belepusztulok a folyamatos csalódásba, és a fájdalomba.

Azt hiszem itt tényleg vége. Ennyi volt.

Kiváncsiságból beírtam a blogom keresőjébe a 'szar' kifejezést, és meglepően sok bejegyzést dobott ki.. :$ :) Ejj, nem kéne sokat káromkodnom, mert rossz fényt vet rám.. :D :P

Különben, ha valakinek nem lenne a közelében naptár, azt tájékoztatom, hogy a hét közepénél tartunk. [pontosabban; 2009. január 28. szerda :D]
Ebből következik, hogy márcsak 2 nap és pénteeeek. :)))
Holnap, előreláthatólag 3 lyukas órám lesz. Elmarad az 1. [töri], de sajnos bekell menni, mert az O.fő bejön helyettesíteni... :| Ezenkívül, lehetséges, hogy hamarabb hazajöhetünk, mert nem lesz 6. óra [kémia] sem. :))


Áhá!! Tudom, mi az, amiről lassacskán 1 hónapja beakarok számolni, de eddig még nem sikerült, nagyrészt feledékenységből. :P

Az év első csalódása/kiábrándulása
Lakatos Krisztiánhoz köthető, mert nemrégiben [hehe, jó vicc, márvagy 2 hete. Vagy több? :P ] szerepelt a Tv2 Hal a tortán című, nagyon színvonalas... műsorában. Amit csakis Őmiatta néztem. Sikeresen ki is ábrándultam belőle, mert megismertem az igazi arcát. A képernyőn keresztül és a viselkedése alapján eléggé úgy tűnt, hogy kicsit elvan szállva magától.. Beszólogat mindenkinek, leugat másokat, és ez egyáltalán nem szimpatikus nekem. A zenei tehetségét elismerem, mert tényleg Isteni hangja van, de attól még nem kell másokat oltogatni...

Nkuya Soni-át is megismertem közelebbről, és az ő viselkedése Krisztiánén is túltett. Bár mondjuk, nekem már az sem jött be, hogy kiesése után rögtön rohant a nyuszis magazinhoz, régi álmát megvalósítani... pff

Szóval, a Megasztárosok közül, elég kevés ember van, aki ugyanolyan maradt [legalábbis látszólag], mint a bekerülés előtt. Ilyen pl. Fekete Dávid, akiben egy jólelkű, önzetlen, kedves, aranyos, és nem utolsó sorban helyes :)) fiút ismertem meg. :D akinek a hangja is a helyén van. :-)

Zárásul még annyit, hogy a Hal a tortán adásai alatt sikerült kellemesen is csalódnom.
Méghozzá Hienben, akit eleinte nagyon nem kedveltem. sőt... Viszont a főzősműsorban nyújtott viselkedés alapján egyáltalán nem olyan, amilyennek hittem. Egy kedves, bohókás kiscsaj, aki nincs elájulva attól, hogy részt vett a Megasztárban. Ezután is éli tovább az életét, csak kicsit másképp.. :D

Nos, ez jó kérdés..
Talán azért, mert kicsi az esélye, hogy 18 évesen megtaláld az Igazit?
Vagy mert TE kezdettől fogva többet adtál ebbe a kapcsolatba?
Nem tudom, de nincs is jogom válaszolni, hisz az ég világon semmi közöm [már] hozzád... És a kérdést is bizonyára költőinek szántad.


Én meg nem tudom, hogy örüljek-e, vagy sírjak??? Pár hónapja kicsit sem sajnáltalak volna, mert legalább TE is megtudtad volna, hogy mit éreztem én, amikor leszartál, holott tudtad, hogy mit érzek...
De most... ennyi idő elteltével márcsak meglepődni tudok, hogy hogy, s miként érhetett véget az eddig jól működőnek tűnő kapcsolatod? Már a képek, és a kiírásaid alapján úgy tűnt, hogy TE jobban szereted, mint ő téged...
És lám, nem tartott tovább 3 hónapnál [helyesbítek, a pontos dátumot én sem tudom].

Mindenesetre, az összes dologtól eltekintve, amit valaha a TE társaságodban éltem át;
kívánom, hogy találd meg az Igazit, és élj vele boldogan egész hátralevő életeden át!

 

Már-már kezdek hozzászokni, hogy mostanában sokat vagyok egyedül. Jó, tulajdonképp most sem csak az enyém a lakás, mert Apu a másik szobában alszik. Szerintem azt se tudja, hogy itthon vagyok... :S
De jó is kicsit nyugiba lenni. Ilyenkor összerakom a gondolataimat, olyan zenét hallgatok, amit CSAK én szeretek. :P

Különben nagyon úgy néz ki, hogy nem látom Őt többé... Mert már nem dolgozik a közelben. Vagy csak pont akkor járok arra, amikor épp nem melózik. De erre igencsak kicsi az esély. Szinte minden 2. nap megfordulok arrafelé... Kicsit váratlan, de tulajdonképp ez csak jó. Így hamarabb letudom zárni ezt a szerelmet a szívemben is. Mert az agyamban már lezártam.
Azt, hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Talán az lenne a legjobb, ha kicsit szüneteltetném a szerelembe esést. Ez mondjuk úgysem rajtam múlik, de most kikell lábalni Belőle, aztán pedig élem tovább az életem...

Ma reggel meglepően jó kedvem volt, annak ellenére, hogy mindenféle rákokkal álmodtam. :S Örültem neki, hogy visszakellett állítani az órát, mert így nem 10-kor, hanem 9-kor keltem. :)) Fél 10 körül elkezdtem megcsinálni az ágyam, a Pussycat Dolls - Don't cha című számára. Egész reggel felvoltam pörögve. Táncikáltam, meg minden bajom volt. :P
Na de a lényeget!!! Ugyanis; épp az ablaknál pakolásztam, amikoris megpillantottam az ablak alatt egy ismerős arcot. :))) Az egész odáig nyúlik vissza, hogy tavaly augusztus környékén V-vel, meg a tesómmal elmentünk egy musical-stúdióba, mert V szeretett volna jelentkezni. Ez amolyan 'bemutató' volt, hogy mi mindenre számíthat év közben. Volt tánc óra, beszédfejlesztő óra, színészeti tanfolyam, meg minden, ami a színészethez szükséges lehet. :P Mi csak kísérők voltunk, így nem vettünk részt pl az éneklésben. Nos, aznap ugyebár nem csak mi 3-an voltunk ott, hanem más jelentkezők is, és olyanok is, akik már régóta oda járnak. Ilyen személy Levente is. :) És ŐT láttam ma a házunk előtt. :D :D Valamit bepakolt egy haverjával. Egy pillanatra azt hittem, ide költözik a házba, mert az elmúlt hetekben sok új ember jött ide. :) Köztük fiatal egyetemisták meg hasonlók.. :) Hát, sajnos úgy néz ki, csak egy haverjának segített, így nem Ő, hanem az a srác költözik. De így is örülök, hogy láttam, mert egyáltalán nem néz ki rosszul... :P Persze nem hajtok rá, vagy ilyesmi, de ha rendesebben fel lettem volna öltözve, és frissebb lettem volna, biztos kimegyek valami ürüggyel.. :D Nem hiszem, hogy felismert volna, de talán nekem lett volna annyi lélekjelenlétem, hogy megjegyzem, ismerjük mi egymást.. illetve találkoztunk már.. :D