Mielőtt bárkit megtévesztenék, az előző bejegyzés a pénteki hangulatomat és érzéseimet tükrözte, szóval ne gondoljátok, hogy most is levagyok törve!
Egyszerűen csak arról van szó, hogy most volt lehetőségem és 'erőm' leírni mindazt, amit aznap éreztem.
És ha már itt vagyok, muszáj megmutatnom azt a 2 Dobrády Ákos számot, amit az elmúlt 3 óra alatt többször is meghallgattam. Íme az egyik és itt található a másik. :Đ
Ahhhhh és a ClassFM-en a Túlélő megy Mujahid Zolitól.
Imádom azt is... :$:$:$
Veletek volt már olyan, hogy a Titeket ért rossz élmények és minden olyan dolog, ami miatt sz*rul éreztétek magatokat, egyszerre buggyant ki belőletek? Ezalatt azt értem, hogy felgyülemlett bennetek a sok rossz és egy gyenge pillanatotokban kijött belőletek!? És egyszerűen nem tudtátok visszafogni a sírást és nem is akartátok, mert már olyan sokminden volt bennetek, hogy nem tudtátok tovább magatokban tartani..
Velem volt. Nem is egyszer.
És úgy gondolom, ilyenkor az a legjobb, ha sírsz.
Ha kisírod magadból minden bánatod.
Ilyenkor szerintem az sem baj, ha egyedül vagy. Az csak megkönnyíti a szomorkodást, mert nem kell senkinek magyarázkodni, hogy miért sírsz, mi bajod van..
[Nekem sem volt könnyű a tegnapi bőgésemet letagadni, miután Anyának feltűnt, hogy valami nem stimmel..]
Persze nem mondom, hogy ez jó dolog.
Van, akinek az segít, ha az aktuális problémáit elmondja valakinek. Ha kibeszéli magából a bánatát és esetleg nem csak meghallgatják, hanem tanácsot is adnak neki.
Szerintem nekem ez nem segítene, és azt hiszem, én nem is lennék képes elsírni másoknak a gondjaimat. Legalábbis az olyan gondjaimat, amiket eddig is magamban tartottam. Mert ezek olyan fájdalmas tények (?), amiket nincs kivel megosztanom, pont azért, mert...
"...A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."
/Stephen King/
Épp a Naturally-t hallgatom és eszembe jutott közben, hogy milyen szuper, hogy Selena Gomez Magyarországon forgatta az egyik klipjét. [ezt]
És ha ez nem lenne elég - azoknak, akik esetleg még nem hallottak róla-, hamarosan a Katy Perry által itt forgatott klip is eljut hozzánk. :D Egy kis ízelítő már megtalálható ezzel kapcsolatban youtube-n, itt ni. :Đ
Ez olyan szuper dolog. Szerintem jót tesz az országunknak, hogy sok híresség ellátogat ide. És itt nem csak a fenti énekesekre gondolok, hanem például olyan sztárokra, mint Angelina Jolie, vagy Robert de Niro.
Az Én, a kém című filmet is azért szeretm annyira, mert Budapesten forgatták. :)
Magam sem tudom megmagyarázni, hogy miért, de engem jó érzéssel töltenek el az itt forgatott filmek, videóklipek. :) [És remélem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.]
és most annyira szar, hogy el sem tudom mondani.
Neeee, nem akarom, hogy tönkremennyen az mp4-em! :'(
Pedig eléggé úgy néz ki, hogy valami nincs rendben vele. :'(
áhh :|
Miközben épp az irodalom füzetembe jegyzetelgetek Jókairól, beugrott, hogy a magyar költők többségének "i" betűre végződik a neve.
Jókai, Petőfi, Ady, Kosztolányi, Vörösmarty..
Nem? :Đ
De mondjuk nem mintha ez bármit is jelentene, csak fura.. és az is fura, hogy nekem ez csak most tűnt fel. :D:D
Amúgy, ha már szóbakerült Jókai; múlt héten elkezdtem olvasni az Aranyembert és a közeljövőben várható, hogy fogok idézeteket kiírkálni belőle ide.
Csak szólok... :P :D
- nuku repülés :'(
- holnap suli
- éhség
Ja és;
"Nincs rosszabb annál, mint boldog embereket látni boldogtalanul."
Bárcsak valóra válna az álmom..
Most nem arról az álomról beszélek, ami már jóideje kering a fejemben, hanem arról, amit tegnap éjszaka álmodtam. :) Volt egy pillanata - sőt, ha jobban belegondolok az egész nem volt több 1-2 percnél -, ami a mai napon megvalósulhatna.. ha Isten is úgy akarja. :) És ha valóban megtörténne, azt hiszem repülnék. :)))
(: ...
Tegnap kicsit összekaptunk F-el, mert elmondtam neki, hogy mit tervezek holnapra. És ahogy elhagyta a számat a kijelentés, rögtön meg is bántam, mert a korábbiak alapján tudhattam volna, hogy most sem hagyja szó nélkül..
Az a baj, hogy ha a továbbiakban nem mondom el neki, akkor is tudni fogja. És "meg lesz a véleménye." Amivel én nem tudok mit kezdeni, mert ő ezt nem érti.. Nem érti, hogy mit miért csinálok és nem is fogom neki elmagyarázni, mert..
..mert akkor valószínűleg hülyének nézne. Vagy kiröhögne, vagy.. mindkettő.
És lehet, hogy igaza is lenne, de próbálok nem erre gondolni, hanem arra, hogy muszáj megvalósítani a céljaimat, mert én ezektől a dolgoktól leszek boldog.
És akármennyire nem fogható fel, nekem ezek az apró kis tettek igenis sokat számítanak!
És különbenis.. az én dolgom, hogy mikor, hova és miért megyek...
:)
Ma vaníliás-szilvás-fahéjas teát ittam és ezt is csak ajánlani tudom mindenkinek.
Főleg a közelgő téli hónapokra, mert ez a kombináció nagyon jól eshet a hűvösebb napokon. ;)
Ajjjjj, miért csak utólag tudtam meg, hogy mi volt ma!? És hogy hol volt!?
ahh... :| :(:(:(:(
A mai nap nagyon sok dologra ráébresztett. Pontosabban eszembejuttatott sok nyilvánvaló tényt, amit képtelen vagyok elfogadni.
Gondolok itt arra, hogy ha rögeszmésen csak egy emberre koncentrálok [mert hónapok óta ezt teszem], akkor hiába vágyom arra, hogy bárki is legyen az életemben.
Mert csak rá koncentrálok és mást nem is akarok közel engedni magamhoz..
És a legjobb az egészben..
ha eddig nem volt esélyem nála, ezután meg aztán végképp nem lesz.. mert november 26-án fogszabályzót kapok!
ennyimára
Nem tudom..
Gyenge eresztés most ez a megasztár. :| szerintem.
"Éjszakánként álmodoztam, hogy van egy lelkitársam, aki csak rám vár..
Azt a percet nem feledem, más lett az életem, mikor szembe jöttél.."
"Életem csak Rólad szóljon, semmi másra már nem vágyom, melletted álljak majd, míg a halál el nem választ és a legszebb dallam megszólaljon, mindenki értünk ujjongjon, egymás mellett álljunk és mondd még egyszer, hogy; 'Úgy szeretlek'!
Szeretlek, szeretlek, szeretlek.."
"..Megosztjuk a házimunkát,
van macskánk és kiskutyánk.."
/Noémi Virág: Szeretlek/
".. Mert van benned valami, ami rendkívüli, magához láncolni így engem nem tud senki.
Nem éreztem még, hogy a világ milyen szép..
Ha melletted ébredek semmitől nem félek, semmi mást nem kérek, csak azt, hogy Te érts meg, én
nem éreztem még, hogy ennyire szeretnék..
Bújj hozzám
ne menj el,
ne tűnj el,
ne hagyj el,
mert nekem éreznem, éreznem, éreznem kell.."
/Noémi Virág: Melletted ébredek/
"Csak egy idegen, lelkem szigetén, heves vizeken evez énfelém.
Teste sose volt, csak a képzeletben élt.
Csak egy idegen, nem ront soha rám, nem hagy hidegen fagyos éjszakán.
Néha elhiszem, hogy csak gondolat voltál."
"..Kezeiben szebb a szép.."
/Kovácsovics Fruzsina: Csak egy idegen/
Azt hiszem, bejött az elméletem.
Írt vissza, és a levél alapján akar tőlem valamit..
Mit csináljaaaaaak? ...
Azt hiszem, most nem a listám szerint fogok haladni, és nem is számolok be egyszerre mindenről, mert ahhoz több idő kellene.
Elsőként a tegnapi "ááááá"-zásomat szeretném megmagyarázni.
Mióta hazajöttünk Balatonról, az egyik fiú [D] elég gyakran írogat[ott] kommenteket a fényképeimhez. Ezzel nem is lenne gond, de nem csak egyhez írt és úgy vettem észre, hogy nem "csak úgy", ok nélkül írogat.. Ez legfőképp szeptemberben volt jellemző, azóta nem is nagyon tettem fel új képeket.
Tegnap viszont kaptam tőle egy levelet, amitől már akkor "megijedtem", amikor megláttam, hogy ő írt. Tudom, bután hangzik, de attól tartottam, hogy konkrétan leírta, mit szeretne..
De nem ez volt, hanem csak érdeklődött rólam, mert úgy vette észre, hogy nagyon eltűntem. Azóta még nem jártam arra, szerintem ma már nem is fogok, de amint folytatódik a levelezés, beszámolok róla!
Ami az egyéb dolgokat illeti, a mai napom nagyon jól telt. :D Feleltem irodalomból 5-ösre és ennek nagyon örülök. :)))
Úgy érzem, most jól megy a tanulás. (: A franciára mondjuk rá kéne gyúrnom, mert abból csak egy kettesem van, de például angolból, töriből, fizikából és most már irodalomból is jól állok. :D Idén meglepően sok ötösöm van, örülök neki. :D:D
A fakultációkkal is kezdek megbarátkozni, de sajnos az irodalom "megszeretését" nagyon megnehezíti az, hogy az ások termében vagyunk és ott van 1-2 nemkívánatos személy is. Azt hiszem, ha ők nem lennének, imádnám a magyart. :P
Ó! tudom mit akarok már hónapok óta elmondani Nektek!!!
Kiderítettem A szomszéd fiú nevét. :)) Azt hiszem, abból nem lehet bajom, ha leírom, hogy Daninak hívják. Nem, mintha tudnék ezzel az információval bármit is kezdeni, de úgy éreztem, ide mindenképp le kell írnom.
Talán mostantól így is fogom emlegetni. :)
A "szomszéd srác" olyan hülyén hangzik. :))
Egyébként, visszatérve a franciára; még nem is ejtettem túl sok szót az új tanárunkról.
Szerintem jófej és nem gondolom, hogy rosszul jártunk vele, de valamiért mégis úgy érzem, hogy nem az igazi. :S Lehet, hogy csak velem van a baj, mert valamiért úgy érzem, hogy az ő óráján nem tudok "érvényesülni". A másik új tanár állandóan áradozik rólam neki, mert ő meg azt hiszi, hogy én milyen profi vagyok. Pedig ez nem így van, csak mikor vele vagyok szerdánként [francia szakkör..] és mondok akár egy jó dolgot is, ő rögtön fölmagasztal az egekbe.. :-/ Aztán rohan a tanárunkhoz és beszámol neki.
És hiába teszi, mert ő ebből a tudásból nem sokat vesz észre órán.
Emiatt elég szarul érzem magam, mert én igyekeznék, de valamiért nem nagyon jön össze. :S Meg azt is utálom, hogy idén nem a saját termünkben vagyunk francián, hanem állandóan a másodikra kell fölmászkálni egy falatnyi kis terembe. Ez is folyton elrontja a kedvem, mert nem jó egy kis teremben zsúfolódni. :S
Azt nem is említettem, de gondolom Nektek is feltűnt :P, hogy a hetem elég sok elfoglaltsággal telt. [Konkrétan semmire sem volt időm, amire szerettem volna időt szánni.. :|] Most nem csak a tanulással kellett foglalkoznom, mert ismét "bejött a képbe" a gitár. A tanárom ugyanis megkérdezte, hogy nincs-e kedvem beállni a zenekarba és én szivesen mondtam a kérdésre/kérésre igent. :) Így most megint időt kell szakítanom a gyakorlásra is. :)
A nap utolsó híre, hogy hétvégén moziban voltam Anyával. :)) [Mostanában mást sem csinálok a szabadidőmben, csak mozizok, mi? :P]
A karate kölyköt néztük meg. Kicsit aggódtam, hogy fogják-e még adni a Glamour napokon, de szerencsére adták, így nem volt semmi gond. :)
Mindkettőnknek tetszett, számomra pont olyan volt, amilyenre számítottam. Báár, a verekedős részek meglepően keményre sikerültek, itt-ott szinte átéreztem a gyerek fájdalmát. :o :P
Emellett a film tele volt vicces jelenetekkel, tartogatott 1-2 váratlan fordulatot is, sőt, még meghatódni is meglehetett rajta.. :)
Szóval jó volt. :D
Én mondjuk már alapból úgy álltam hozzá, hogy ha esetleg mégsem lesz olyan jó, mint ahogy én gondolom, akkor is jó éléményekkel gondolok majd vissza rá.. :)))
Kérlek, NE haragudjatok, amiért így eltűntem, utálom magam miatta. :'(
De sajnos most sincs időm írni, mindössze annyit, hogy az élet egyre bonyolultabb és nehezebb.
És áááááááááááááááááááááááááááááááááá :O :S
És azt nem is meséltem, hogy Vele álmodtam.. :) És annyira jó volt.... :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D :$
Elakarok menniiiiiiii. De nem mehetek, mert tanulni kell, meg... amúgyse. És áááááááááá olyan rossz. Holnapot sem akarok. :'(
De muszáj.
"Ha szerelemről van szó, sosem késő."
/Letters to Juliet/
