[egy kicsi belőlem]

A beszélgetésünk óta mást sem csinálok, csak gondolkodom. És újra meg újra lejátszom a fejemben az egész veszekedést, sőt akár még vissza is olvasom elejétől a végéig, hogy jussak valamire.
Hogy tudjam, hogy hol rontottam el!?
És hogy mi legyen ezek után?
Miközben a saját dolgaimra próbálok rájönni végre, az is sokszor eszembe jut, hogy Ő vajon hogy éli meg ezt az egészet?
Az egy dolog, hogy azt mondta, hogy egy ideig nem szeretne beszélni velem, de vajon Ő gondolkodik? Lejátssza a fejében, hogy mi legyen "velünk" ezek után? Gondolkodik azon, hogy az én szemszögemből tekintve milyen volt az, ami közöttünk zajlott?
Érdekli egyáltalán? ...

Ez a film most nagyon elgondolkodtat..
És legszívesebben megnézném újra és újra, egymás után sokszor.

Nem írok címet, mert nem tudom, milyen címet adhatnék ennek a bejegyzésnek.
És azt sem tudom, hogy hogy kezdjek bele, mert most jutottam el arra a pontra, ahol már nem csak azt nem tudom, hogy most mi van, hanem azt se, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi nem!?
Semmit nem tudok. Tanácstalan vagyok, szomorú vagyok, dühös vagyok, elkeseredett vagyok, magányos vagyok, naív vagyok.
És iszonyatosan boldogtalan.

Tegnap vagy' 3 órán keresztül vitatkoztunk A-val.
Bekövetkezett a beszélgetés, amitől féltem. Nem ok nélkül.
Egymásnak estünk és olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, hogy néha már nem csak kerülgetett a sírás, hanem ki is jött belőlem. Igazából be kéne másolnom az egész beszélgetést, vagy legalábbis a 90%-át, mert tényleg egymást követték a kiakadások, meg a támadások.
Én Őt hibáztattam, Ő engem, aztán egyikünk sem értette meg a másikat.

Persze most is én kaptam a legtöbb bántást. Mert ebben A nagyon otthon van; hogy hogyan lehet jól beledöngölni a másikat a földbe és hogyan lehet még egyet belerugni, még akkor is, ha az illető már réges rég a földön van..
És ezt nem azért írom, mert Ő a hibás mindenért és én vagyok az, akit sajnálni kell.
Tudom, hogy én is hülye fasz voltam/vagyok és nekem is rengeteg hibám van, sőt.. De minden hibám ellenére én igyekeztem nem megbántani Őt. Próbáltam úgy megbeszélni a dolgokat, hogy mindenki normális hangon kommunikáljon a másikkal.
De nem sikerült, mert nálam is nagyon hamar elszakadt a cérna.
Méghozzá olyan hamar, hogy amint megkérdeztem A-tól, hogy milyen alapon gondol Ő engem gyerekesnek és azt felete, hogy "Nem tök mind1 ez csak az én véleményem", máris elborult az agyam. Kurvára kiakadtam, hogy így kezelte ezt a dolgot, utána meg még H-t is belekeverte és ahelyett, hogy válaszolt volna arra a kibaszott kérdésre, folyamatosan Ő kérdezett engem.
Hogy H-tól tudom-e?
És hogy H mondott-e mást is?
Aztán meg elkezdte, hogy ha H nem mondott mást, akkor addig Ő se mond semmit, mert Ő nem geci és nem fogja elárulni H-t meg mittudomén mi. És hogy nem mondhatja el, mert H nekem nem mondott el mindent.
Meg hogy mielőtt A ezt mondta volna, H mondott Neki valamit.
Én meg kb kurvára nem értettem semmit és attól, hogy A "kibújt" a válaszadás alól, csak még jobban kiakadtam.
Aztán felhoztam Neki, hogy Ő folyamatosan számonkér engem, mire megkérdezte, hogy mikor kért számon? Leírtam Neki, hogy múltkor sms-be [nem válaszoltam Neki negyed óráig és jött egy üzenet azzal a szöveggel, hogy 'Hahó miért nem írsz?'], utána pedig szintén sms-be, csak akkor már az volt a szitu, hogy 1 percig nem válaszoltam Neki msn-en. Rajtam kívülálló okokból! Tehát nem direkt volt így.!
Erre a következőket írta: "Jajj hallod na ezért is vagy 'gyerekes' mert nem fogod fel mi a poén és mi nem nem tudom miért"

Most nem írok le mindent, mert nagyon hosszú lenne és bonyolult. Lényeg, hogy veszekedtünk. Sokáig.
Én is a fejéhez vágtam dolgokat, Ő is a fejemhez vágott dolgokat. Aztán meg már úgy beszélt velem, hogy legszívesebben én is durvábban fogalmaztam volna.. De nem tettem, mert nem vagyok ilyen. Nem fogok Neki esni msn-en, hogy "de bazdmeg" meg mittudomén mi.
Nagy vita volt anélkül is.

És most szarul érzem magam.
Utálom, hogy a beszélgetés sokkal inkább veszekedés volt,
utálom, hogy az utóbbi időben folyamatosan vitázunk,
utálom, hogy ilyen módon vágtunk egymás fejéhez dolgokat,
utálom, hogy egyáltalán beszéltünk..
Talán jobb lett volna, ha az akkori sms-ezés után nem jelentkezik, hanem abban marad ez a 'kapcsolat'.
Talán mindkettőnknek az lett volna a legjobb, ha nem beszélünk többé. :'(

Kérdem én;

Mi a fenének drágámoznak, babámoznak, szépségemeznek és drágáznak engem a fiúk??????
Akik történetesen nem akarnak (?) tőlem semmit?????
Mi a faszra jó ez a megtévesztés?
Mert nagyon, de nagyon nem értem.. :s

De hülye voltam akkor, amikor 'rászoktattam' magam arra, hogy egy kellemes dologra gondolva aludjak el..
Mert ez persze tud jó is lenni, de mikor nincs kellemes dolog, akkor gond van. És én ezt úgy oldom meg, hogy elkezdek gyártani történeteket..
Akár olyan ember főszereplésével is, akitől valójában nem is akarok semmit.. :s
Erre most döbbentem rá. Amikor D képeit nézegettem és próbáltam rájönni, hogy én szeretnék-e valamit tőle!?
Az, hogy neki vannak szándékai - egészen idáig - egyértelmű volt számomra, ám a képek között volt egy olyan is, amin smárol egy csajjal.. Ami engem kurvára meglepett, de egyben azt hiszem, meg is nyugtatott, mert így nem kell azon agyalnom, hogy ha esetleg nyitna felém, hogyan utasítsam el...
Csak tudjátok; az még nem biztos, hogy akivel csókolózott, a barátnője. Lehet, hogy túlságosan is jól sikerült a bulizás és hopp... megtörtént.
Nem tudom.
Minden esetre az érdekelne, hogy miért érdeklődik D az iránt, hogy a pasikkal hogy állok, és miért ír nekem olyat, hogy "szépségem"?

Ajj, fiúk.. olyan kibaszott nehéz veletek. :D

Igen, fiúk, többesszámban, ugyanis A ismét felbukkant.
Hétfőn írt levelet 21.50-kor, hogy "Szija!!! Fennt vagy?" Nos, mivel akkor épp nem voltam neten, csak akkor válaszoltam rá, amikor legközelebb gépközelbe jutottam. 22.35-kor. "Szia! Most igen, de csak mert megnéztem ezt-azt. Megyek is aludni.."
A ezek után annyit írt mindössze, hogy "ok Jóéjt!" Mire én kissé felkaptam a vizet és kérdőre vontam a következő kérdéssel: "Ennyivel el is vagyok intézve?"
A azt felelte, hogy "Azt mondtad hogy mész aludni akkor mit erősködjek?? Megyek én is aludni!"
Erre még dühösebb lettem és csak ezt írtam; "Jó, akkor menjél.. Végülis nincs miről beszélnünk." És meg sem vártam, hogy válaszol-e rá valamit, kiléptem rögtön.
Persze közben majd' megölt a kiváncsiság és másnap - miután H-nak elmeséltem a történteket - telóról megnéztük, hogy jött-e válasz!?
Nem..
Egyik oldalam számított erre, a másik viszont abban bízott, hogy A rákérdez majd erre a "Végülis nincs miről beszélnünk" dologra. Nem így lett.
Én pedig úgy voltam vele, hogy ha nem ír A, akkor én írok Neki és rákérdezek, hogy milyen alapon gondol engem gyerekesnek?
Erre [még?] nem került sor, mert másnap jelentkezett. De nem tudtunk beszélni.
Aztán írt ma is. Méghozzá azt, hogy "Szija!!!! Nah mikor érsz rá beszélgetni? ma is dolgozom :s"
Megírtam Neki, hogy igazából nem az a kérdés, hogy én mikor érek rá, hanem az, hogy Ő például mikor nem dolgozik? .. Leírtam 3 lehetséges időpontot is, valamikor csak összejön már ez a beszélgetés..

Bár igazából én tartok tőle..
Félek, hogy Ő miket ír majd, meg hogy mit reagál majd a kérdésemre.. ajj, lehet, hogy meg se merem majd kérdezni, mert félek, hogy olyan választ ad rá, ami igaz.. És akkor nem tudok majd mit tenni.

Nem jó ez így. Nem jó, hogy újra felbukkant.. :s
 

Ami pedig D-t illeti; kurvára nem tudok rajta sem kiigazodni.
Mikor rákérdezett a "pasi-ügyeimre", aztán meg 2× is "leszépségemezett", azt hittem, még mindig szeretne tőlem valamit.
De így, hogy más csajjal smárol.. Kicsi az esély erre.
Ami meg egyébként jó! Mert én meg rájöttem, hogy nem szeretnék tőle semmi többet barátságnál.
Csak ez akkor is rosszul esik.. Vagy hát.. fura.
Ezek szerint ő is csak úgy dobálózik a szavakkal?
Én meg rögtön "magamra veszem" és ugrok rá?

De hülye vagyok én is basszuskulcs... :s

ajjj, miért vagyok én ennyire álmodozóóó? :)) De most komolyan..
Tegnap beszéltem D-vel chat-en és azóta... á, nem is írom le, mert nem tudom, hogy ez most mit jelent!?
Ahhoz előbb találkoznunk kéne.. :$:)

ajjjj :))