[egy kicsi belőlem]

Tegnap az asztalomon történő rendrakás közepette a kezembe bukkant egy Ernest Hemingway novella, amit anno még a gimi utolsó éveiben kellett elolvasnunk. Sajnos nem nagyon emlékszem már arra, hogy miről szólt, de azért 1-2 mondatot [anno] kiragadtam belőle. Ezeket olvashatjátok lentebb. :)

Ernest Hemingway: Francis Macomber rövid boldogsága

"Mindnyájunknak kijut a napi verés, kinek így, kinek amúgy"
"Nem volt senki, akinek bevallhatta félelmét, sem aki vele együtt félhetett volna"
"..Olyan helyzet, amikor nincs mód előre szorongani.."
"Arról van itt szó, hogy némelyik ember oly sokáig marad kisfiú. Néha egész életében. A teste még ötvenéves korában is fiús marad. Nagy amerikai férfikamaszok. Csuda fura népség."
"Úgy eltűnik a félelem, mintha kioperálták volna. Valami más támad fel a helyében. Az a legfontosabb valami, ami a férfit férfivá teszi. Emberré. A nők is tudják ezt. Nem jó az a nyavalyás félelem."

A minap alkalmam nyílt megnézni ezt a filmet a tv-ben. Igazából "szerencsés véletlennek" mondanám az esetet, mert szerintem nem néztem volna meg saját felindulásból.
Egyébként kimondottan tetszett. Kellőképpen izgalmas, kissé borzongató film volt és a humornak is hagytak helyet benne. :) Lehet, hogy felkerül a beszerzendő filmlistára is..

Talán egy időre vége szenvedéseimnek? :D

4

Az emberi jellemről

A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben. Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította. De lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. Mert ez a legközvetlenebb emberi tapasztalás, igen, a jellem maga az ember.
 S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevéssé rejtegetheti az ember, mint ahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmiféle ködsapka. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.