József Attila:
Reménytelenül
Lassan, tűnődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézi könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Na végre máár...
2008.05.25. 17:26
Félreértés ne essék, a gép nem jött rendbe, csak jó napja van, vagy nem tudom... Most viszont kénytelen vagyok kihasználni, mert annyi dolog felgyülemlett, amit megakarok osztani veletek, hogy nem is tudom hol kezdjem!? Pénteken túlestem a töri írásbelin... És nem lett jó, már előre tudom, úgyhogy nagyon bele kell húznom a tanulásba, mert egy hét múlva itt a szóbeli!!! Bár sokan mondják, hogy az egyszerűbb, mert a tanár rávezet a válaszokra, de azért természetesen tartok tőle... Utána meg ismét a tanulásra fordítom a hétvégi szabadidőmet, mert júni 2-án biosz vizsga. Komolyan mondom, néha úgy érzem soha nem lesz vége...
Kanyarodjunk máshová, de ne olyan távol a Sulitól. Szerintetek létezik férfi és nő között barátság??? Ennek "hallatán" biztos sokan felröhögnek, hogy ugyanmár, persze hogy nem, vagy épp az ellenkezője. Én eddig azt hittem, igen. De nem gondoltam bele úgy igazán, mi is az a barátság!? Mert van egy-két jófej fiú osztálytársam, akikkel időnként, sőt kimondottan sokszor jókat mulatunk, de minden titkomról nem tudnak. Mert ilyen személyes dolgokról nem szoktam velük beszélgetni. [és nem is akarok] Tehát, ha így nézzük; létezhet, de velem még nem fordult elő. Most közelítsük meg a dolgot a másik oldalról. Általában mindenkinek az jut eszébe először, hogy valamelyik fél, esetleg mindkettő elkezd barátságnál többet érezni a másik iránt. És így a barátság szerelembe megy át...
Nos, nem tudom... szerintem létezhet, de nem akarok elhamarkodottan ítélkezni/véleményt alkotni.
Ez az egész úgy jutott eszembe, hogy van egy fiú az osztályból, akiről már meséltem az osztálykirándulás kapcsán. Mióta nem jár H-val, valahogy jobban kijövünk, és úgy vettem észre, hogy zavar, ha mással is jópofizik, nemcsak velem... Az egyenesen irritál, hogy az exe mellett ül, és órán oda se nézhetek, mert a csaj tökre kivan akadva... Biztos azért, mert volt egy olyan időszak, amikor azt hitte tetszik nekem K. És az osztályból is volt már rá példa, hogy azt mondták, összeillenénk. Én ezen mindig csak röhögtem, nem túlzottan érdekelt... De mostanában azt vettem észre, hogy gyakran végigfut az agyamon, hogy milyen lenne, ha valóban összejönnénk? Szerencsére mindig "leteszek" róla, mert rájövök, hogy szemétség lenne H-val szemben, meg ugyebár nekem más tetszik. Csak az a másik srác nem túlzottan foglalkozik velem. Mármint régebben mintha bámult volna... Csak akkoriban eléggé beszari voltam [hát őszintén szólva ez most sem változott]. Most viszont, mikor talán kezdem kicsit összeszedni magam, mert félek, hogy valaki más csap le rá, Ő nem viselkedik úgy, mint régen....
Áhh olyan zavaros minden. Nem tudom kivel mit kezdjek!? Majd most jön a nyár, és kiszellőztetem a fejem, végiggondolom mit tegyek!? ...
Kanyarodjunk máshová, de ne olyan távol a Sulitól. Szerintetek létezik férfi és nő között barátság??? Ennek "hallatán" biztos sokan felröhögnek, hogy ugyanmár, persze hogy nem, vagy épp az ellenkezője. Én eddig azt hittem, igen. De nem gondoltam bele úgy igazán, mi is az a barátság!? Mert van egy-két jófej fiú osztálytársam, akikkel időnként, sőt kimondottan sokszor jókat mulatunk, de minden titkomról nem tudnak. Mert ilyen személyes dolgokról nem szoktam velük beszélgetni. [és nem is akarok] Tehát, ha így nézzük; létezhet, de velem még nem fordult elő. Most közelítsük meg a dolgot a másik oldalról. Általában mindenkinek az jut eszébe először, hogy valamelyik fél, esetleg mindkettő elkezd barátságnál többet érezni a másik iránt. És így a barátság szerelembe megy át...
Nos, nem tudom... szerintem létezhet, de nem akarok elhamarkodottan ítélkezni/véleményt alkotni.
Ez az egész úgy jutott eszembe, hogy van egy fiú az osztályból, akiről már meséltem az osztálykirándulás kapcsán. Mióta nem jár H-val, valahogy jobban kijövünk, és úgy vettem észre, hogy zavar, ha mással is jópofizik, nemcsak velem... Az egyenesen irritál, hogy az exe mellett ül, és órán oda se nézhetek, mert a csaj tökre kivan akadva... Biztos azért, mert volt egy olyan időszak, amikor azt hitte tetszik nekem K. És az osztályból is volt már rá példa, hogy azt mondták, összeillenénk. Én ezen mindig csak röhögtem, nem túlzottan érdekelt... De mostanában azt vettem észre, hogy gyakran végigfut az agyamon, hogy milyen lenne, ha valóban összejönnénk? Szerencsére mindig "leteszek" róla, mert rájövök, hogy szemétség lenne H-val szemben, meg ugyebár nekem más tetszik. Csak az a másik srác nem túlzottan foglalkozik velem. Mármint régebben mintha bámult volna... Csak akkoriban eléggé beszari voltam [hát őszintén szólva ez most sem változott]. Most viszont, mikor talán kezdem kicsit összeszedni magam, mert félek, hogy valaki más csap le rá, Ő nem viselkedik úgy, mint régen....
Áhh olyan zavaros minden. Nem tudom kivel mit kezdjek!? Majd most jön a nyár, és kiszellőztetem a fejem, végiggondolom mit tegyek!? ...