[egy kicsi belőlem]

Idén úgy gondoltam, hogy nem írok megint vázlatos összegzést az elmúlt évről, mint tavaly, hanem az emlékezetem és a telefonom segítségével mondatokba foglalva idézem fel 2009. fontosabb eseményeit. :)
Nem ígérek nagyon hosszú beszámolót és az is megtörténhet, hogy utólag még kiegészítem néhány eseménnyel az év végi "számvetést".
Nos, kezdjük.

Ez volt 2009.

Január
Legelőször talán A foci jut eszembe, amit több éve megrendez a Sulink, és amit egyre jobban szeretek. :) Arról nem is beszélve, hogy hamarosan már nem csak nézni fogom... :P Amit fontosnak tartok megemlíteni, hogy F és P itt találkoztak először. Azóta pedig nagyon boldogok együtt... :D:D

Másik dolog, amire mostmár sajnos nem túl nagy 'örömmel' gondolok vissza, hogy ekkor már leveleztem B-vel. Ami azóta megszűnt. Nagyon úgy néz ki, örökre.
De várjunk csak! Hülyeségeket beszélek! Mi az, hogy "nagyon úgy néz ki"? Elvégre - ha emlékezetem nem csal - július 4-én beszéltünk utoljára. Akkor nem tudtuk előre, hogy mikor lesz a legközelebbi alkalom, amikor összefutunk msn-en, így nem maradtunk semmiben. Eltelt 1 hét, aztán 2, 3, és végül azon kaptam magam, hogy ha én nem írok neki, akkor bizony ez a levelezgetés abbamarad. Ezért írtam neki egy levelet iwiw-en augusztus 21-én, amiben az iránt érdeklődöm, hogy hogy telik a nyár és mi van vele.. Nos, ezt a bizonyos levelet a MAI NAPIG nem sikerült elolvasnia.
Ami a legjobban idegesít az egészben, az az, hogy mégcsak arra sem vette a fáradtságot, hogy kitörölje!!! Még erre sem volt képes. És ez egyszerűen nem fér a fejembe. Az még nem is volt 'annyira' meglepő, hogy felszívódott... Mert erre volt már példa korábban is. De az, hogy 1 hónap elteltével írok neki egy kib*szott levelet és arra nem képes, hogy kitörölje [ha már elolvasni úgysem fogja..], az egyszerűen felháborító.
Most iszonyat mérges vagyok rá megint, mert eszembejutott ez az egész, és legszívesebben felhívnám, hogy érdeklődjek; mégis hogy a fenébe képzelte ezt az egészet? Megkérdezném, hogy nála ez gyakori dolog-e? Az, hogy levelezget valakivel, tök jókat dumálnak, sőt, még a találkozás is felmerül egyszer, aztán hirtelen a fiú talál egy csajt magának nyáron és a lány, akivel addig jóbarátként osztotta meg mindennapjai eseményeit, hirtelen mintha nem is lett volna; kitörlődik a fejéből.
Ez csak engem borít ki iszonyatosaaaaan???? :@:@:@
 

Február
Erről a hónapról szinte mindig 3 dolog jut eszembe először; a Valentín-nap, a Farsang, és a névnapom. :P Ez utóbbi nem olyan érdekes, ezért erről nem is nyilatkoznék többet. :)
Ami a Valentín-napot illeti, röviden csak annyit mondanék, hogy megint nem volt senki, akinek vehettem volna valamit, így azt hiszem erről sem szólnék többet, mert nem akarok szomorú hangulatba kerülni.. :)
A Farsangról pedig csak annyit, hogy idén mi szerveztük, és a legjobb benne az ügyeleteskedés, meg a régi matek tanárunkkal való beszélgetés volt. Amire máig örömmel gondolok vissza!
 

Március
Idén márciusban olyan élményben lehetett részem, amit azt hiszem jó ideig nem fogok elfelejteni. Ez pedig nem más, mint a francia osztály érkezése, egyenesen Nancy-ból. :)) Viszonylag sok időt töltöttem velük, és sokakat nagyon megkedveltem. Jól megszervezett programokban vettünk részt együtt, és úgy érzem, a Magyarországon töltött napokat ők is kellemes élményként tárolták el magukban. :)
 

Április
Jót, s rosszat is elraktározhatok magamban az április hónapot illetően, hiszen hónap elején könnyes búcsút kellett vennünk francia barátainktól, akik meg sem álltak az otthonukig és alig várták, hogy közel fél év elteltével újra találkozhassunk. Ezúttal az ő hazájukban.
Sajnos nekem és F-nek nem volt lehetőségünk kimenni Franciaországba, ezért mi április 2-án láttuk őket utoljára.. :'(
Ami viszont a jót illeti; idén áprilisban voltam először egyedül moziban. Biztos emlékeztek, hiszen egy "új élmény"-ként számoltam be az Egy boltkóros naplója c. film megnézéséről. ;)
 

Május
Május. Nem is kérdés, hogy az osztálykirándulás jut eszembe. Amire immáron második éve gondolok vissza nagy örömmel! És mindig várom, hogy elteljen 1 újabb év, és újra 3 csodás napot tölthessek az imádott osztályommal valami rendkívüli helyen. :)
Idén Debrecenbe mentünk, ahol imádtam lenni. A város szépsége, a társaság :))) és a csodaszép idő miatt. :D Örök élmény marad az a 3 együtt töltött nap... :D
 

Június
Ide mindössze 1 szót tartogattam, ami azt hiszem mindent elárul; VAKÁCIÓÓÓÓ!!! :D:D
 

Július
Erről a hónapról már a Januárnál olvashattatok, így ide már nem is írok mást. [Nem is tudnék..]
 

Augusztus
Semmi. Az ég világon semmi nincs, amit most ide tudnék írni.
De ha később beugrik valami, azonnal leírom! ;)
 

Szeptember
Pfúúúj, sulikezdés. És jeeeeeeee ittazőőősz. :D:D:D
 

Október
A gólyává avatás hónapja. :P Idén mi voltunk a szervezők. Szép volt, jó volt, ha érdekelnek a részletek katt az október 3-ai bejegyzésemre! ;) :D
 

November
Itt megintcsak van jó is, rossz is egyaránt. :|
A jó az, hogy végre eljutottam a fodrászhoz és november 20-a óta rövid hajjal élem tovább az életem... :P :D:D:D
A rossz pedig a 25.-ei elesésem, ami 2 hétre ágyba "repített", ezzel elég sok szomorú napot okozva... :S
 

December
Megérkeztünk. Eljött az év utolsó hónapja is, amely valamely furcsa módon olyan, mintha 2×-es gyorsasággal telne. Először csak Mikulás, aztán pedig sűrű havazások, végül pedig utolsó pillanatban való bevásárlás Karácsonyra.. :)
De ami még fontos; sikerült eljutnom a moziba és megnéztem Anyával és É-vel a Karácsonyi éneket!!!! :D:D
 

Ennyi 'emlékezés' után már csak egy dolgom van:
Minden kedves olvasómnak, illetve Minden olyan embernek, aki fontos az életemben, NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! És őszintén remélem, hogy mindenkinek teljesül a vágya, amit kitűzött maga elé az új évben! :D
 

*Utóirat:
A cím, a Nők Lapja 2009. december 9.-ei számából való. [Schäffer Erzsébet írása]

Olyan hülye vagyok. :( Elszúrtam egy jó kis alkalmat.. És lehet, hogy jó darabig nem lesz ilyen... :'(
áááááááááá

Ami a mai nap további részét illeti, rég nem látott 'ismerősök' jöttek át egy kis beszélgetésre és utó-Karácsonyozásra. :) V-ről és az anyukájáról beszélek.
Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen összeröffenés. Hónapok óta.. Vagy még régebben. :S De ma megint olyan volt a hangulat, mint azelőtt. Mintha nem is történt volna semmi. Ugyanúgy tudtunk örülni az apró kis ajándékoknak és ugyanúgy jókat nevettünk egymás történetein. És ugyanúgy felidéztünk régi szép emlékeket is..
Jó volt. Sajnálom, hogy idő közben ennyire eltávolodtunk egymástól, azok után, hogy [szó szerint] születésünk óta ismerjük egymást.
Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy talán még nem reménytelen visszahozni azt a kapcsolatot, ami ezelőtt volt köztünk. Hogy talán csak egy kis szünet volt az, ami kicsit szétválasztott minket, de hamarosan megint minden a régi lesz.
Talán igen, talán nem...

"Tudod, egy vonatnál nem az számít hova megy. Az a fontos, hogy merjél felszállni rá."

"Nem csak járművet lehet vezetni. Hanem például embereket is. Vezess az úton! Bárhová követünk."

"Néha jó, ha azt hisszük el, amit látunk. De máskor bizony, épp azok a legvalódibb dolgok, amelyeket nem látunk."

 "Akkor még a legtöbb barátom hallotta a csengőt. De ahogy múltak az évek, mindegyiknek elhallgatott. Eljött a nap, mikor Sarah is észrevette, hogy nem hallja gyönyörű hangját.
Öreg vagyok már, de nekem még mindig szól a csengő. Ahogy mindenkinek, aki őrzi a hitét."

Tegnap lefirkantottam pár dolgot, amit eddig nem osztottam meg Veletek. Így ma erre is sor kerül. :D

Legelőször azzal kezdeném, hogy december 20-án megnéztem a Karácsonyi éneket moziban! :D Tulajdonképpen csak ott jöttem rá, hogy ez egy Charles Dickens regény-feldolgozás. A filmet 3D-ben láttam, ami nekem egyáltalán nem hiányzott. Sajnos a szemüveg kicsit zavart is abban, hogy 100%-ig élvezzem a másfél órás történetet. De ezt leszámítva tetszett a film. :) Szívesen megnézném mégegyszer, 3D nélkül, mert biztos anélkül is nagyon élvezhető és látványos.

Hamár a filmeknél tartunk, muszáj megemlítenem azt a kavarodást, amit az RTL és a TV2 művel, így Karácsony táján. Gondolok itt arra, hogy leadnak 2., 3. részeket anélkül, hogy az elsőt is levetítenék a tv-ben.
Ilyen például a Harmadik Shrek, aminek se az első, se a második részét nem lehetett látni. Ugyan én mindkét részt láttam már, de azért nem biztos, hogy ez mindenkire igaz. Akkor ott van még a Télapu 3. Aminek ugyan az első részét leadták, de a másodikat nem. Végül pedig a Neveletlen hercegnő 2-t is megemlíteném, ami szintén az 1. rész kihagyásával volt látható tegnap este.
Csak, hogy valami jó is legyen; annak viszont kimondottan örülök, hogy a Reszkessetek betörők-nek csak az első két részét adták le. Még szép, hiszen ez a kettő a jó és késsz. Nem is tudom, kinek jutott eszébe többet csinálni..

Más téma:
Kezd megjönni a kedvem a Szilveszteri ottalvós bulihoz. Nem fogok hazudni; van szerepe annak is, hogy lesz egy csomó kaja.. :P De emellett gondolkodtam is. És arra jutottam, hogy miért töltsem megint a szülőkkel a szilvesztert, ha egyszer adódik ez a lehetőség? :D F sem lesz itthon, ő P-nél lesz az év utolsó napján.
Szóval, most már biztos, hogy én sem a megszokott módon ünneplem az újévet.. :)

A legfontosabb közlendőm, hogy utólagosan is MINDENKINEK NAGYON BOLDOG, ÖRÖMTELI ÉS BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNOK!!!!!

Az elmúlt 2 napban nem nagyon volt lehetőségem - és kedvem se - leülni a géphez, ami azt hiszem nem is baj. Nehogy már az év [egyik] legszebb  ünnepén is a számítógépről meg az internetről szóljon minden!
Gondolom számotokra sem lesz meglepő, hogy ez a bejegyzés az én Karácsonyomról fog szólni elsősorban. :)
Először talán azzal kezdeném, hogy mi volt az ünnepi menü. Anya szokás szerint idén is kitett magáért és rengeteg finomsággal lepett meg minket. :D Volt kacsa, majonézes krumpli, hókifli, kuglóf és persze az elmaradhatatlan karácsonyi étkek; halászlé és beigli is. :) Egyébként az ételekről jut eszembe, hogy nemrég azt olvastam egy újságban, hogy a Halak idén nehezen adják le az ünnepek alatt fölszedett kilókat. Ez nekem jó hír, hiszen nekem nem a leadással vannak problémáim, hanem a felszedéssel.. :P

A Karácsonyra visszatérve: nagyon boldog vagyok, mert idén igazi fenyőnk van!!! :D Az elmúlt 2 évben sajnos nem sikerült vennünk, ezért műfenyőnk volt, de most ismét plafonig érő [!!!!] fa ékeskedik Anyáék szobájában. :D:D Nem is volt egyszerű földíszíteni.. De megérte, mert csodaszép! Arról nem is beszélve, hogy megcsapja az ember orrát az a fantasztikus fenyőillat is... hmm dejóó. :D:D Szeretem nagyon. :D És szeretnék dicsekedni is vele, ezért íme egy általam "összebarkácsolt" kép a fáról üres, illetve feldíszített állapotban. :D

Ami az ajándékokat illeti, mindenki kapott olyan csomagot is, ami valami meglepit rejtegetett. Mi is, és Anyáék is igyekeztek úgy intézni az ajándék-vásárlást, hogy olyan ajándék is legyen a fa alatt, amire a másik nem számít.. :)
Én speciel egy könyvvel voltam így, amire vágytam ugyan, de eszembe sem jutott, hogy majd a fa alatt találom. :D
F egy csini kis ing, V egy számítógépes játék, Apa egy új mobil, Anya pedig egy vasaló láttára lepődött meg nagyon. :)
Én a könyv mellett kaptam még gyertyákat, testápolót, mp4-et, egy szoknyát és a Míg a Jackpot el nem választ című filmet. Most nem fogom felsorolni az egész család ajándékát, legyen elég annyi, hogy mindenki örült mindennek, és nagyon kellemesen telt a Szenteste. :)

A 25.-éről dióhéjban annyit, hogy itt voltak az unokatesónik meg a keresztszüleink, így a hangulat biztosítva volt. Jókat röhögtünk és beszélgettünk. :)
Nekik a legnagyobb karácsonyi ajándék egy új[abb!!] kiskutyus volt, akihez tegnap nekünk is szerencsénk volt. Mondhatom, el voltunk halmozva kutyákkal.. :P 

Jó, jó Szilveszter. Na de hol? És kivel?

B ugyanis felvetette azt az ötletet, hogy mi lenne, ha átmennénk hozzá az év utolsó napján? Az ötlet persze nem rossz, de én ebben a percben legszívesebben egy kandallós, meleg és otthonos házban tölteném a Szilvesztert.... Jó, tudom, ez csak egy buta ábránd, ami még jópár évig csak álom lesz.
De tényleg annnnyira jó lenne egy kandallós ház. Főleg ilyenkor, télen. Tuti, hogy egész nap ott melegednék előtte, dvd-znék és forró kakaót/teát szürcsölgetnék. Mint a filmekben. :D

A lényegre visszatérve; ebben a percben úgy vagyok vele, hogy semmi kedvem másnál tölteni 2009. utolsó óráit.. Tudjátok mi jutott eszembe? Hogy az efajta bulikon sok minden megtörténhet.. És K is ott lesz. Aminek nem örülök, mert a mostani viselkedése alapján megint az az érzésem támadt, hogy akar valamit. Pl nem telik el nap anélkül, hogy ne érne hozzám. Vagy a vállamat ütögeti kedvtelésből [persze nem úgy, hogy fájjon, csak egyszerűen szórakozik..], vagy úgy tesz, mintha nem férne el mellettem, és azért ér hozzám. Ez elég idegesítő. És ha netalántán ottalvós lenne ez a szilveszteri összeröffenés [majdnem 100%, hogy az lesz], ki tudja, hogy még mit csinálna..
Persze, ez hülyeség, mert lehet, hogy csak én képzelem be az egészet. De nekem most még akkor sincs kedvem elmenni. És ha ez nem változik, nem tudom, mi lesz..

Tudom, már nem sokáig, hiszen eléggé olvadóban van a hétvégi hó, de azért jó, hogy ennyi esett. :D Én legalábbis örültem neki nagyon. :)
És ha leírom, hogy aznap, mikor leesett, én kint mászkáltam a hideg, havas utcán, elsőre biztos meglepően hangzik. Márcsak azért is, mert nem arról vagyok híres, hogy hóban-fagyban kint vagyok. Sőt, lehet akármilyen jó idő, van olyan nap, mikor a csodás napsütés sem késztet arra, hogy kimozduljak. De mostantól igyekszem csökkenteni a lustaságom. Főleg azok után, hogy közel 3 hétig nem volt alkalmam elhagyni a lakást. Sejtettem én, hogy ez majd kicsit megváltoztat.. :)

Na de most rátérnék az elmúlt napok eseményeire.
Legutóbb ott hagytam abba, hogy; csütörtökön ismét visszatérek az iskolapadba és majd beszámolok róla, hogy mi volt 3 hét kihagyás után. Valójában az jut először eszembe, ahogy sokan odajönnek és csodálkozva kérdezik, hogy hogy vagyok? Nem csoda, hogy meglepődtek, hiszen úgy tudták, hogy idén már nem valószínű, hogy megyek Suliba. Pár tanár is érdeklődött, aminek szintén örültem, bár engem is ért egy kis meglepetés, mert a drága matek tanár például úgy viselkedett, mint akinek fel sem tűnt, hogy én hetekig nem voltam órán. Feladott egy feladatot, és mikor odajött 'segíteni', megkérdezte F-et, hogy hogy van a keze. Rám meg olyan lenézően nézett... Vagy nem is tudom, hogyan. Mintha mérges lett volna azért, amiért nem kezdtem neki a feladatnak, mert halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy mit kéne csinálni..
Más most nemigazán jut eszembe a múlt hét végéről, így rátérnék a Karácsony közeledtére.

Egyszerűen hihetetlen, hogy alig 2 nap, és itt a Karácsony! Engem idén nagyon váratlanul ért, hogy ilyen hamar eltelt a sulikezdés utáni 3-4 hónap.
Arról nem is beszélve, hogy ebben az évben igencsak az utolsó pillanatra hagytuk az ajándékvásárlást is. Ma lejártuk F-el a lábunkat, hogy találjunk valamit Apának, de nem jártunk sikerrel, így holnap még menni kell vásárolgatni. Apának soha nem volt könnyű ajándékot venni, de idén aztán főként nehézkesen megy. Ötleteink pedig voltak, de egyszerűen semmi nem kapható [vagy túl drága].
Nem mondom, azért volt/van egy kis pénzügyi probléma is, de szerintem megoldjuk a dolgot és mindenki boldog lesz. :) Elvégre úgysem az ajándék a legfontosabb a Karácsonyban! :D

Erről jut eszembe; ma letudtuk az iskolai ajándékozást is. Én egy fiút húztam, akinek sajnos nem sikerült azt venni, amit szeretett volna, de remélem, hogy örült a könyvnek és a csokinak. Engem pedig egy kedves barátnőm húzott, akitől kölnit, tusfürdőt, csokit, egy Németországból való kis naptárt és teát kaptam. :D Mindennek örültem. Lehetséges, hogy a teát még ma kipróbálom, mert mondta, hogy ő mostanában gyakran iszik olyat és neki ízlik. :) És mivel tudja, hogy én is nagy teás vagyok, adott belőle 2 tasakot Karácsonyra. :D

Nos, utolsó információként csak annyit, hogy ma este lesz a Tucatjával olcsóbb a tv-ben. Én megnézem, mert úgy rémlik, hogy egyszer már láttam a végét, és tetszett... :)

A mai havazás tette érvényessé számomra a telet. Ettől már biztosabb vagyok benne, hogy december van. :D Örülök. Most szeretem a havat.
Gondolom nem ez volt az első és utolsó havazás, így jó lenne beszereznem egy hordható sapkát. :) Kicsit érdekesen hangzik, mi? :P A fejemben már elképzeltem, hogy milyen kellene, de azt hiszem a megvétellel lesznek még gondjaim.

És ha már a télnél tartunk, most szólok [mert ilyen úgysincs túl gyakran :P], hogy lesz a Polar Express a tv-ben!! Ha emlékeim nem csalnak, valamikor 24.-e környékén, de majd még pontosan utánanézek. Csak azért szólok, mert már emlegettem párszor ezt a filmet, és ha már úgy adódott, hogy idén végre leadják, akkor nem szalasztom el az alkalmat, hogy előre szóljak Nektek. Ezt akár ajánlatnak is vehetitek, abban az értelemben, hogy ha nem tudtok dönteni, hogy mit nézzetek, hallgassatok rám.. :P Persze gőzöm sincs, hogy a másik adón mi lesz.. Lehetséges, hogy én most kihagyom az Express-t, de azért mindenképp szerettem volna időben szólni, hogy lesz. :D
Mert feltűnt, hogy leggyakrabban - vagy inkább; szinte mindig - csak utólag számolok be filmekről, hogy ilyen meg olyan jók. Ami akkor érthető, amikor én is először látom az adott filmet, de amikor már ismerem és épp azért nézem meg, Nektek viszont csak később számolok be róla, az nem túl kedves dolog.. Ez remélem valamelyest érthető így. :D
A lényeg tehát az, hogy legközelebb is előre szólok, hogy mikor lesz olyan film, ami nekem tetszett és ajánlani tudom. :P Aztán legfeljebb megnézitek és nekem estek, hogy hogy merészelek ilyen rossz filmet ajánlgatni?.. :P

Egyébként ez a mai bejegyzés hosszú lesz, szóval akinek az előző jónéhány sor már sok volt, az most fejezze be az olvasást, mert van még rengeteg dolog, amiről írni szeretnék.

Épp Alesha Dixon-t hallgatok [To love again]. De lehet, hogy nem kéne, mert így inkább a zenére koncentrálok és nem haladok az írással. :P

Két dolog jutott eszembe. Én nem is dolognak, inkább 'mániának' nevezném őket. :P
Az egyik a Twilight. Amiről furcsa [?] mód még soha nem tettem említést. [Aki nem hiszi, járjon utána! A keresőbe ha beírod, csak ezt a bejegyzést fogja kiadni. Elvileg... :))] Különben kb 2 oka van annak, hogy eddig nem írtam róla. Az első, hogy nem láttam a filmet és a könyvet sem olvastam. A második pedig, hogy egyik sem érdekel túlzottan.
És ezt a legnagyobb "hidegenhagyással" mondom. Tehát nem vagyok mellette, nem vagyok ellene, szimplán csak vagyok, és tudom, hogy ő is van. És tudom, hogy most ekörül forog a világ. Nehéz is lenne nem észrevenni.. Vagy azt hallom, hogy mekkora sz*r, vagy pedig próbálnak rábeszélni, hogy nézzem meg, mert tényleg kihagyhatatlan.
Nos, mostanra megtanultam, hogy nem másokra kéne hallgatni, hanem nekem kéne leülni megnézni és eldönteni magamban, hogy jó-e vagy nem. Majd valamikor biztos megnézem, mert eléggé megoszlanak a vélemények és azért kicsit kiváncsi is vagyok rá. De az biztos, hogy az a "valamikor" nem a kzeljövőben lesz... :)

A másik dolog a Twitter. Amit én személy szerint nem használok [és nem is fogok], mert egyszerűen nem látom értelmét annak, hogy néhány mondatban összefoglaljam, hogy mikor hova megyek. Tudtommal valami ilyesmiről szól ez a dolog, de javítsatok ki, ha tévedek, mert tényleg nem teljesen vagyok képben..
Ami azt illeti, olvasni azért szoktam 1-2 emberke írásait.. Annyi biztos, hogy az illetők kusza mondatai, illetve "közzétételei" [létezik ilyen szó? :O :))] között szoktam olyan információkat találni, amik jól jönnek.. :) Tehát nem biztos, hogy annyira nagy hülyeség lenne ez a twitterezés.. De ez persze nézőpont kérdése. :)

Azt hiszem, most kezdek bele az utolsó témába, mert más nem jut eszembe, amit ma szerettem volna leírni. :)
Ma megnéztem a HSM 3-at. :D Örülök neki, mert azok után, hogy az első 2 részt rengetegszer láttam, kicsit zavart, hogy a 3.-at még egyszer sem.. :S Persze nem volt előre betervezve, mert valójában a Szex & New York mozifilmre készültem, de az végül nem jött össze, így választottam más filmet. :)
Nem fogom túlzásba vinni a film értékelését, mert sajnos voltak benne megszakítások, így nem mondhatom, hogy egyben és teljes egészében láttam. :( Mindenesetre, azt tudnám most mondani, hogy ha választanom kéne a 3 közül... Nem biztos, hogy a harmadik lenne az, ami a legjobban tetszett. Eleinte például, csaknem negyed óra elteltével mindössze annyi történik, hogy a Wildcats kosárcsapat megnyer egy meccset. Az első 10-15 percben tehát vártam a történéseket.. A zenék persze ebben a részben is nagyon el lettek találva, főleg, hogy az egyiket előzőleg már ismertem.. :D Mikor 2× is meghallottam a filmben, nagyon megörültem, mert szerintem az a legjobb szám. [-> Can I have this dance]
Egyébként voltak vicces, aranyos és fordulatos jelenetek is, tehát nem untam el magam, nyugi, csak valamiért mégsem érzem úgy, hogy olyan hűde jó lett volna ez a harmadik rész. Nem tudom pontosan megmondani, hogy miért. Talán mégegyszer látnom kéne és akkor betudnám rakni a másik 2 rész 'mellé'.. :)

Jáááj, mielőtt befejezném! A lényeget ki ne hagyjam máááár!
Holnap megyek Suliba! Elég furcsa belegondolni és eléggé tartok is tőle, de majd ha lesz időm, holnap beszámolok róla, hogy mik történtek velem ennyi kihagyás után..

- Szinetár Dóra & Bereczki Zoltán: Ajándék

- Alesha Dixon: To love again

- Keisha: Tik tok [vagy Eshati to]

- Lady Gaga: Bad romance

Álmaimban sem gondoltam volna, hogy az év utolsó heteit itthon töltöm. Márpedig úgy néz ki; még pár napot maradok.
Nem, most nem a lábammal van gond [hál' Istennek], hanem sikeresen elkaptam F-től a torokgyulladást. Bár nem hinném, hogy nekem is begyulladt, inkább csak valami megfázás-féle lehet az én bajom. :S Mindenesetre Anya nem engedett Suliba, mert szombaton 38.5°-os lázam volt. Sőt! Tegnap még 38.7° is volt. :( Emellett elég gyakran köhögök is már, így én is úgy gondolom, hogy nem lett volna jó ilyen állapotban bemenni a Suliba.
De olyan rossz.. :'( 2 hete nem láttam az osztályom háromnegyedét, erre mikor végre kiLÁBALOK a boka-rándulásomból, lebetegedek. :S Még az a szerencse, hogy ma nem voltam annyira sz*rul, mint szombaton. Aznap este fájt mindenem, és teljesen levoltam gyengülve. :S

Hm, ez az elmúlt 1-2 hónap tele volt balesetekkel és [fizikai] fájdalmakkal. Én nem is panaszkodom, mert F-nek azért sokkal rosszabb volt.. :( Kezdve az eltört ujjától, a fájós fogán át a mostani torokgyulladásáig. Ebből a fogfájás volt a legborzasztóbb, mert azzal hetente járkáltak vissza és a mai napig nem húzták ki!! :@ Valahogy mindig találtak valami kifogást, így aztán dokit váltottunk, de hogy mi lesz végül a fog sorsa, azt még nem tudom megmondani. :|

Nem tudom.
Egyre inkább úgy érzem, hogy többről van szó. De ez marhaság. Hisz nem lehet belezúgni olyasvalakibe, akivel soha életedben nem találkoztál!
De akkor mégis mi ez az érzés? Ami állandóan arra késztet, hogy Rá gondoljak? Most már nem csak este, hanem napközben is.. Lehet, hogy velem van a baj, de én általában olyan emberekre gondolok ennyit, akiket szeretek.
Akkor most mi van?

"Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs."

"... és álmodni könnyű, egészen addig, amíg nem kell tennünk érte semmit."

"Maria meköszönte a szép szavakat, és elraktározta őket a tudatalattijában."

"Ha egyszer arra ébrednék, hogy a hullámvasúton ülök, vajon mit éreznék?
Hát igen, az első gondolatom biztos az volna, hogy fogságba estem, és halálra rémülnék minden kanyartól, hányingerem lenne, és ki akarnék szállni.
De ha bízom abban, hogy minden kanyar a sorsom része, hogy Isten irányítja a gépezetet, akkor a rémálomból kaland lesz. Pontosan az lesz belőle, ami kezdettől fogva volt: hullámvasút, biztonságos játék, egy utazás, amely véget ér egyszer, de amíg tart, addig arra késztet, hogy gyönyörködjek a tájban, és sikoltozzak örömömben."

"De mivel az élet mindig kivárja a kritikus pillanatokat, hogy akkor teljes ragyogásában mutathassa meg a fényes oldalát, végre megszólalt a telefon..."

"Valóban igaz, hogy a szerelem képes megváltoztatni az ember életét egyik pillanatról a másikra. De az éremnek két oldala van. És a másik oldalon ott van a csalódás. Lehet, hogy a szerelem megváltoztathat valakit, de a csalódás még gyorsabban leteríthet minket az útról, amelyen járunk."

folyt. köv..

Nem! Nem lenne szabad ennyire megkedvelni..
És ennyiszer Rá gondolni...
Mert ha beleesek, azzal megint csak magamnak ártok...
:'(:'(:'(

Kicsit elhalasztódik a Tizenegy perc-ből való gondolatok megosztása Veletek. De ígérem, hogy megpróbálom hamar pótolni a lemaradást!
Ami azt illeti, most eléggé "belehúztam" az olvasásba - legalábbis magamhoz képest -, mert múlt hét óta megint kiolvastam a Piedra folyó partján...-t tegnapelőtt pedig egy teljesen új könyvbe kezdtem bele. :P Ha másért nem is, a sok olvasás miatt jó itthon lenni kicsit. Így teljes mértékben tudok a könyvekre koncentrálni. :)

Tudjátok mit szeretnék napok óta?
Menni, menni és menni. Mindegy, hogy hova és kivel, csak menni. Elhagyni a lakást, ahonnan pontosan 10 napja ki sem te[he]ttem a lábam. És annyi, de annyi hely van, amit - most, hogy nincs lehetőségem elmenni -, látni szeretnék! Kezdve a kivilágított utcáktól egészen a Moszkva téri árusokig. Arról nem is beszélve, hogy mostanra annyi pénzem gyűlt össze, hogy muszáj lesz már költenem belőle. Egyrészt, mert közeledik a Karácsony - amibe mellesleg belegondolni is szörnyű abban az értelemben, hogy idén nem is kellett várnom rá, egyszerűen "idő előtt" eljött -, másrészt pedig, mert vannak dolgok, amikre már jóideje vágyom és eddig mégsem sikerült beszereznem őket. Gondolok itt néhány új, téli ruhára, valami jó kis könyvre, filmekre... És moziba is AKAROK menni. Erősen kiemelve az akarok, mert ha nem jutok el a moziba, hogy megnézzem a Karácsonyi éneket, akkor nagyon szomorú leszek. Igazán sajnálnám, ha nem tudnám megnézni, mert nagyon kiváncsi vagyok rá.
Ez a film is olyan módszerrel készült, mint a Polar express. Amit mellesleg a mai napig imádok.. És biztos vagyok benne, hogy nem elsősorban a korom miatt, mert úgy érzem, hogy ezt 10 év múlva is ugyanolyan áhitattal fogom megnézni, mint most. Egy végtelenül kedves kis film. :)
Szóval, látni szeretném a Karácsonyi éneket is. Felmerült bennem, hogy megint egyedül megyek, de úgy néz ki, végül kettesben nézzük majd meg H-val. Remélem minnél előbb! :)

A mai nap egész jól indult, mivel ahogy elmentek Anyáék melózni/tanulni, rögtön birtokba vettem a tv-t és bekészítettem magamnak a tegnapról megmaradt sajtos-sonkás pizza felét. :P [Ezúton jegyezném meg, hogy arra kaptam engedélyt Anyutól, hogy ma kimenjek a kajáért. ;)]
Ugyan nem teljesen úgy sült el a fetrengős tv-nézés, mint képzeltem - mert mire elkezdődött a sorozat, addigra megettem a pizzát :P -, azért jó volt két nevetés között enni is valami finomat. :D Egyébként a Két pasi meg egy csajszi-t néztem, mert régebben láttam belőle pár epizódot, amikor még délután adták. Most viszont már csak délelőtt lehet nézni, így kihasználom, hogy itthon vagyok, és jókat nevetgélek rajta. :)
Ami a nap további részét illeti, aludtam is egy keveset - ami furcsa mód nekem mindig több időnek tűnik, mint amennyi valójában. Most pedig kigyűjtöm azokat a gondolatokat/mondatokat Paulo Coelho: Tizenegy perc-éből, amiket olvasás alatt kiírogattam egy cetlire. Valamikor Veletek is megosztom ám! Mégha a könyv összességében nem is tetszett [egyáltalán nem...], legalább megtudjam mutatni, hogy Coelhonak akkoris vannak értelmes és elgondolkodtató kijelentései.. :)
Talán ezek miatt is szeretnék majd egy 3. könyvet is beszerezni tőle.. [De annál már nagyobb hangsúlyt fektetek majd a tartalom elolvasására és megértésére.. :P]

Utóiratba még annyit;

Hihetetlen, hogy már december van!!! o.O

Nem fogjátok elhinni, mi történt velem múlt szerdán [nov.25.] !?
Elestem tesin. Méghozzá olyan ügyesen, hogy elintéztem magamnak, hogy 2 hétig itthon feküdjek és csak a wc-re mehessek ki. Elmondom kicsit részletesebben.
A tanárok kitalálták, hogy legyünk összevonva, mivel úgysincs terem [mert épp felújítják benne a csöveket, vagy mi.. ]. Ebből adódóan nem közös óra volt természetesen, hanem közös röplabdázás! Aminek én iszonyatosan örültem. :)
Persze ez az öröm igen hamar elszállt, hiszen az óra elején sikerült elesnem. Az máig nem teljesen tiszta, hogy saját ügyetlenségből, vagy a bemelegítés hiánya miatt. :S Emlékeim szerint a lábunkat szinte teljesen elhanyagoltuk a bemelegítéskor, és ebből következhetett be az, hogy mikor felugrottam, hogy lecsapjam a labdát, érkezéskor magam alá "temettem" a jobb bokámat. Persze utána nem tudtam rögtön ráállni, így az első meccsből kimaradtam. De a 2.-ban már részt tudtam venni, mert addigra elmúlt a fájdalom és rátudtam állni a lábamra.
Ekkor azt hittem, hogy "csak" kibicsaklott a bokám, vagy hasonló dolog történt, ami nem fog majd megakadályozni abban, hogy másnap menjek Suliba. Hát tévedtem. Nagyonis.
Mert tesi után matek jött, és csak ezt követően lehetett hazamenni [tanári értekezlet volt, ezért csak 3 óra volt megtartva :P]. Én, F, H és B - aki csak az utolsó percben csatlakozott - elmentünk Mekizni, megünnepelve, hogy milyen rövid napunk volt. :) Még itt sem volt komolyabb baja a lábamnak, de azt már tudtam, hogy bevan dagadva, mert csizma-felvevés közben megnéztük.
Viszont mikor hazaértünk, és lepihentem, majd pedig felpolcoltam a bokám, tudtam, hogy nem fogom "megúszni" a dokit. Még be is borogattam a lábam, hogy enyhítsem a feldagadást, de a nedves törülközőtől csak rosszabb lett. Úgy feküdtem az ágyban, mint valami kikötözött húsdarab. A jobb lábam alig bírtam megmozdítani, és mivel a Sulinak jóval hamarabb vége lett, eltartott egy darabig, mire eltelt az a jónéhány óra, amíg Anya hazaért.
Miután ő is itthon volt, nem tétlenkedtünk sokáig; indultunk az orvoshoz.
Taxival, mert annyira fájt a lábam, hogy képtelen voltam ráállni. Az is egy kínszenvedés volt, mire kiértünk a Bátyámmal a kapuig.
Az orvosnál megröntgenezték, itt-ott megnyomkodták, hogy egy percre se érezzem jobban magam.. és kb másfél óra múlva végeztünk. Hazafelé úton csak kicsi kellett hozzá, hogy ne bőgjem el magam, mert az orvos tudatta, hogy nagyon kímélni kell a lábam és csak wc-re mehetek ki. 2 hét múlva kell visszamennünk kontrollra és addig Suliba sem mehetek. Mikor ezt meghallottam, könnyek csorogtak le az arcomon.
Amúgy is szar lenne 2 hetet hiányozni, de az, hogy F még írni sem tud a keze miatt, borzasztóan elszomorított.

Ennek 5 napja. Azóta szenvedtem elég sokat, de szerencsére a lábam javulóban van. Legalábbis abból a szempontból, hogy már rá tudok lépni. Viszont ugyanúgy nem mehetek a wc-nél messzebb.
Tegnap kaptam is leszúrást Anyától, amiért az utóbbi 1-2 napban többet sétálgattam a lakásban, mint kellene. És tudom, hogy igaza van, de el sem hiszitek milyen borzasztó naphosszat az ágyban feküdni és kiszolgáltatottnak lenni.
Eleinte úgy voltam vele, hogy majd olvasgatok, alszom, tv-zek és valahogy majdcsak eltelik az a 2 hét. [Persze még az sem biztos, hogy utána mehetek Suliba. F szerint csekély esélyem van arra, hogy idén még menjek iskolába.]

Nos, minden esetre most bőven van szabadidőm, aminek a fele azzal telik, hogy sajnálom magam a nyomorúságosnak tűnő helyzetem miatt.
Most sem szabadna a gép előtt ülnöm, de muszáj volt már kiírnom magamból a történteket.
Ha tudok, a közeljövőben még jelentkezem!

Igyekszem nem bőlére ereszteni az írást, mert ahogy észrevettem, mostanában nem egyszer előfordult, hogy csak "száraz" mondatokat írtam.
Sok száraz mondatot.
Amit nem hinném, hogy túl szívesen olvas bárki, aki épp erre téved. Bár, ha jobban belegondolok, még mindig nem elsősorban Nektek írom a blogom [elnézést mindenkitől!!], hanem magamnak. Egyrészt, mert mostanra teljesen felfüggesztettem a kézzel és tollal való feljegyzéseket egy arra alkalmas füzetbe, másrészt pedig, mert kellemes érzés visszaolvasni azt a rengeteg dolgot, ami velem történt a hónapok [lassan évek..] során. :)
Na de befejezem a folytonos elkalandozást, mert megint túlzásba fogom vinni az írást. :P

A mai nappal kapcsolatban csak néhány [számomra] fontos dolgot szeretnék megemlíteni.
Órarend szerint haladva a matekkal kezdeném, amiről csak annyit tudok mondani, hogy; NEM ÉRTEEEEM! :'( :'( Múltheti hiányzásomnak és F eltört, jobb kézen levő mutatóujjának hála, egyikünknek sincs meg a tanult anyag, így még nem sikerült elsajátítanunk. Én speciel még a témát sem tudnám megnevezni, amiről szó volt a mai órán. :| És ez kikészít. Mert amúgy is utálom a matekot - ez amolyan genetikai tulajdonság, ami szerintem az emberek 95%-ában benne van - és mert nem akarom, hogy ez legyen az egyetlen tantárgy, amiből szarul állok. Ugyanis, úgy néz ki, hogy egyelőre minden jegyem 3-as és afölötti értékű. :D:D

A következő dolog egy rövid bejelentés lesz; 4-es lett a kémia dogám! :) Erről csak annyit dióhéjban, hogy közel 1 hónapja [!!!] írtunk egy dolgozatot az oldatokból és oldódásból. Én pedig készültem rá, és ennek köszönhető ez a jó jegy. :) Mellesleg a tanár is megdícsért, aminek külön örültem. :)

Zárásul pedig egy kis rossz hír.
Azt hiszem, ma már teljesen világossá vált számomra, hogy a fizika tanár kipécézett magának. Ezt úgy képzeljétek el, hogy az osztályból én vagyok az egyik [??] gyerek, akit alkalom adtán szivat. Igen, jól olvassátok.
Ugyanis KG olyan tanár, aki lazán beszól egyes embereknek és emellett megszégyeníti őket több diák előtt. Ha jól számolom, velem ma tett hasonlót másodszorra.
F múltheti balesete ugyanis pont fizika óra előtt történt, így abban a szünetben "kellett" intézkednünk, ami fizika előtt volt. És mivel egy 10 perces szünet alatt nem lehet fájós kézzel átöltözni, megebédelni és eljutni a tanáriba, belecsúsztunk az órába is. De akartunk intézkedni, hogy később emiatt ne legyen probléma. Így hát, mikor láttam, hogy KG épp kifelé tart a tanáriból, szóltam neki, hogy F és én beszélünk az igazgatóhelyettessel a baleset miatt. De ő még csak végig sem hallgatott, csak annyit vágott a fejemhez, hogy; "Órán? KIZÁRT DOLOG." És elviharzott.
Én pedig köpni-nyelni nem tudtam a ledöbbenéstől, így gyorsan elmondtam F-nek, aki azt mondta, hogy akkor én menjek be órára, ő pedig ott marad és intézkedik. Mivel beletelt néhány másodpercbe, míg ezt letárgyaltuk, én a tanár után értem be a terembe. Ami neki rohadtul nem tetszett, így még a jelentés előtt ki is küldött, mondván, hogy nem kopogtam, így ki kell mennem és vissza kell jönnöm újra.
Ezt követően volt még egy kis nézeteltérés, mert azt, hogy menjek vissza, nem hallottam, így emiatt is kaptam lebaszást. Majd amiatt is, hogy órán akartam elintézni, hogy kapjunk kikérőt F balesete miatt. És még sorolhatnám..
Persze én mindent végighallgattam és lenyeltem. Mint egy jól nevelt 'kislány'. Mert az is vagyok.
Amit most rohadtul bánok, mert már akkor meg kellett volna mutatnom neki, hogy velem "csak úgy" nem lehet szórakozni. De mivel ma is volt egy kis 'szóváltás' [illetve beszólás az ő részéről..], és én ma sem szóltam semmi olyat vissza, amiből rájöhetne, hogy nem lehet engem mások előtt megszivatni, ma sem történt semmi. Olyan értelemben nem, hogy mostantól kezdve bármelyik órán belém köthet újra. Bármi miatt, ami neki épp nem tetszik.
Mert már tudja, hogy nem fogok visszaszólni, csak hagyom, hogy végigmondja és nyeregben érezhesse magát.

Miért kell nekem ennyire talpraesetlennek lenni? Miért nem vagyok képes "megvédeni magam" ilyen helyzetekben?

Már úgyis késő...

Meglepően jó kedvem van és ezt elsősorban az új külsőmnek köszönhetem, akármilyen furán is hangzik. :) Nem is tudjátok, mennyire jó érzés végre úgy hordani a hajam, ahogy mindig is szerettem volna. És végre nem utálok tükörbe nézni. Mert már nem azt a lányt látom, akit eddig.
Tudom, hogy nagyon bután hangzik, de tényleg boldog vagyok most. Mégha eszembe jut az a sok tennivaló, ami rám vár, akkor is. :)
A holnapi napom elvileg nem tartogat semmi rosszat. Mármint olyan értelemben, hogy nem lesznek felelések és dogák. Illetve lesznek, de ezekre mind-mind készülök, ahogy befejeztem a dolgaimat a gépnél. :) Mára még annyit, hogy a szerdai nap lesz a hét fénypontja, mert mindössze 3 óránk lesz! A tanároknak ugyanis értekezlete lesz, ami eltart egy darabig, így a diákok hamar hazamehetnek. :))

És hogy tetőzzem az örömöm...








 

:D:D:D

Legalábbis az a változás, amin pénteken átmentem, mindenféleképpen jó! :D:D Ugyanis végre eljutottam a fodrászhoz, és levágattam a hajam! :) El sem hiszitek, hány hónapja szerettem volna már "túlesni" ezen, és most, hogy végre sikerült, nagyon boldog vagyok. :D
Eleinte tartottam tőle, hogy nem lesz elég szembetűnő a változás, de most már egyáltalán nem aggódom emiatt.
Péntek délelőtt még a hátam közepéig, estére viszont már csak a vállamig ért a hajam. :DD
Nagyon kiváncsi vagyok rá, hogy mit szólnak majd az osztálytársaim, hisz nem csak a hajam hossza változott, hanem máshol is van elválasztva. És az is elég feltűnő. :) Nekem nagyon tetszik az új külsőm, hamar sikerült megbarátkoznom vele. (:

Nos... miről is akartam még írni?
Ó, igen! Nemrég újra elkezdtem olvasni Coelho-tól a Tizenegy perc-et, amit jó pár hónapja félbehagytam. Ugyanis olvasni is annyi ideje szerettem volna már, így hát belekezdtem megint. Most valahol a 100. oldal környékén tartok. Remélem 1 hét alatt sikerül befejeznem, mert ezt követően valószínű, hogy beszerzek egy másik Coelho-könyvet is. [ -> Veronika meg akar halni]
Ami a Tizenegy perc-et illeti, nem tetszik annyira, mint amennyire a Piedra folyó partján ültem és sírtam tetszett. Talán azért, mert ez egy prostituáltról szól, és mivel ez a téma egyáltalán nem áll közel hozzám, valahogy a könyv sem hozta [még] meg a várva várt tetszést.

Mára ennyit, de tartogatok még egy témát, amiről hosszabban fogok írni. Remélem valamikor hét közben lesz rá időm, hogy jelentkezzek újabb bejegyzéssel.
Addig is legyetek jók és szobatiszták.. :P

Utóirat:

BOLDOG SZÜLINAPOOOOOOT H!!!! :D:D (K)(K)

Az elmúlt napok elég eseménydúsak voltak, ezért elég szomorú voltam, amiért nem sikerült előbb idejutnom a géphez. De a fő, hogy most itt vagyok, ezért aztán a leglényegesebb dolgokat rögtön meg is osztom Veletek.

Az első egy nem túl jó hír. Ami azt illeti semmilyen szempontból nem jó senkinek, de legfőképp F-nek nem. :( Ugyanis a keddi tesi órán eltörte a mutató ujját. :'( Egy rossz érintésből adódott a baleset, mert órán röplabdáztunk, és F rosszul ért bele a labdába. :( Így aztán nem sokkal fél 2 után már mentünk is az orvoshoz, nehogy rosszabbodjon a helyzet. Szegénykémnek így is nagyon fájt az ujja. :'(
Azóta 2 nap telt el, és F már érzi, hogy milyen nehéz lesz az elkövetkezendő 3-4 hét, amíg szinte semmit nem tud kezdeni a bekötött kezével. Mert olyan szerencsétlenül történt ez a dolog, hogy még csak nem is a bal keze sérült meg, így sajnos alig tud valamit megcsinálni segítség nélkül. :(
Tegnap például én csináltam meg a haját, mert a hajvasaláshoz nem elég ám 1 kéz! :P Remélem legközelebbre sikerül belerázódnom, mert tegnap elég nehézkesen ment a vasalgatás.. :(

Nos, ami engem illet, én meg itthon ücsörgök tegnap óta. Mivel megfáztam és a doki kérdezés nélkül kiírt erre a hétre. Aminek persze örülök..., de utálok úgy itthon maradni, hogy nem tudok semmi "értelmeset" csinálni. Ma is; mást sem csináltam, csak kapcsolgattam a tv-t, meg járkáltam föl-le a lakásban, mivel nem tudtam dvd-zni, mert nem voltam egyedül. A Bátyám ugyanis kitalálta, hogy "kivesz 1 nap szabit', és itthon marad ő is. Pedig én már olyan jól kiterveltem, hogy mivel és hogyan töltöm a mai napom... De így ez átcsúszik holnapra. És bízom benne, hogy holnap már megtudom valósítani az ágyban fetrengős, teázós, lustálkodós dvd-zésemet. :D A Kutyátlanok kíméljenek-et fogom megnézni, ugyanis hétfőn Bratyó elhoztaaaaa!! :):) Annyira örültem neki, de azóta nem volt alkalmam megnézni, így marad a péntek délelőtt. Ha már a sors úgy hozta, hogy itthon maradtam. :)

És ha már a náthámnál tartunk, muszáj megemlítenem, hogy a dokinál láttam egy helyes fiút, akit azóta nem bírok kiverni a fejemből.. És nem is akarok! :P
Mikor kedd este elmentünk Anyával az orvoshoz, eszembe sem jutott, hogy majd fiúk is lesznek ott. Egyrészt azért, mert aznap épp kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy kik lesznek még a váróban, másrészt pedig mert én sem járok férfi orvoshoz, akkor miért lenne ez fordítva? Vagy mi..  :D
Nos, annyira azért nem volt meglepő, mert mielőtt még bementünk volna, láttam, hogy 3 srác hamarabb ért oda, mint mi. Ezért nem aléltam el a látványtól, hogy fiúk is voltak a váróban. :P Az a bizonyos fiú, akiről most szó van, eleinte nem is foglalkoztatott annyira. Az első 15-20 percben az a sok ember terelte el a figyelmem a váróban. És gyakran kérdezgettem magamtól, hogy; "Mit is keresek én itt, hiszen nekem semmi panaszom nincs az orrfújáson kívül!?" Ami tényleg így van, ugyanis hétfő óta [mióta a megfázásom tart] még csak köhögésre és torokfájásra sem volt példa! Mindössze a hangom változott meg - ami ilyenkor természetes - és az orrom folyik. Ezért aztán én nem is igazán szerettem volna otthon maradni ezen a héten..
A fiúra visszatérve; Anya viszonylag hamar felhívta rá a figyelmem, mert neki azonnal szemet szúrt a srác kék szeme. :$ :)) És Anya ilyen szempontból F 2, mert mindketten elvannak ájulva egy gyönyörű szempártól. :P Amivel persze nekem semmi bajom, de nekem nem elsődleges szempont a szemszín. :) Viszont ahogy egyre többször szemügyre vettem a fiút, aki talpig beöltözve várt a sorára, egyre jobban megtetszett. :$ :) Szerencsére bőven volt időm tetőtől talpig megnézegetni, mivel ő is közel másfél [!!!] órát ott ült az orvosnál.
Bizonyára az is, hogy eleinte le sem vette a kabátját, azzal magyarázható, hogy nem számított rá, hogy ennyit kell majd várni. Később megszabadult a sötétkék 'ruházattól' és megcsodálhattam, a szintúgy kék pulcsiját, ami kiválóan passzolt a szeméhez. :$$ :) Emellett egyébként fekete nadrág, tornacipő és szürke sapi volt rajta. :)
Szóval, jól öltözött és helyes volt. Képzeljétek! Még a hangját is hallottam kis ideig, mert néhány percet telefonált.. :$ :))
Kár, hogy valószínűleg soha többé nem látom.. Hisz mennyi az esélye, hogy az elkövetkezendő 1-2 évben még összefutunk az orvosnál? Ugyanis kb annyi idős lehetett, mint én, így ő sem jár már sokáig ehhez a dokihoz.. :(

Most 2 kifogásom is van arra, hogy miért nem írtam napokig. Az egyik már általatok is ismert, és ez nem más, mint az időhiány - vagy rossz időbeosztás - a tanulás miatt. A másik az, hogy megint van vaami baja a gépnek. Legalábbis mostanában megint iszonyat lassú és nem csak újraindulni, hanem kikapcsolni is szokott "csak úgy". Így aztán én meg sem próbáltam leülni, hanem úgy voltam vele, hogy majd valamikor 'kipróbálom'. Most is igyekszem minnél gyorsabban gépelni, hogy nehogy elfáradjon megint és pont akkor kapcsoljon ki, amikor már nagyon belelendültem az írásba. Lehet, hogy most kisebb-nagyobb helyesírási hibáim is lesznek, úgyhogy légyszíves nézzétek el nekem. :)

Ami a velem történteket illeti, legelőször az jut eszembe, hogy megkaptuk a matek röpdogát, amit a gyökös feladatokból írtunk, amolyan "felkészítőként" a T.Z-re. Az enyém sajnos 1-s lett, de azt kell mondjam, hogy nem lepődtem meg rajta. Viszont, úgy érzem, hogy ha most hétvégén szánok rá időt, talán sikerül vlamennyire megérteni az anyagot és megtudom írni 3-asra a keddi T.Z-t. Jó lenne.. :)
Egyébként ezzel kapcsolatban az is a fejemben van, hogy a tanár azt mondta, tartani fog korrepetálást azoknak, akiknek valami nem teljesen világos. Ami szerintem nagyon rendes tőle, de van egy kis bibi. Csütörtök 7. órában tartaná, ami nekünk pont jó [még szép, hiszen direkt megkérdezte hogy melyik napunk szabad ilyen szempontból], de mégsem az, hiszen immáron az az egyetlen olyan nap, amikor 6 óránk van. Ugyanis a kémia tanárnak sikerült a péntekit is betáblázni.. De erről korábban már beszámoltam.
Szóval ez elég szar helyzet. F-el csütörtökön nem is mentünk el, pedig egyáltalán nem ártott volna.. De egyszerűen annyira elegem volt már a folyamatos 7 órákból, hogy úgy voltam vele, hogy kihagyom ezt az első alkalmat.. Remélem a doga után nem fogom nagyon megbánni a mulasztást..

Más; a csütörtöki angol órán olyan furcsa dolgot tettem, amire a mai napig emlékszem. Ugyanis, mikor belépett a termünkbe az imádott angol tanárnő....., azt vettem észre, hogy könnyezik a szeme, és nem győzi törölgetni. Először az futott végig az agyamon, hogy sír valamiért, és ezt próbálja 'takargatni'. De később arra gondoltam, hogy ez csak egy "egyszerű szem-könnyezés". Ez még nem is annyira fura, de az, hogy én ösztönösen a táskámba nyúltam, hogy adhassak neki zsepit, az már igenis furcsa!
Hiszen ő nem G, hogy rögtön a kedvében akarok járni... De valamiért mégis úgy éreztem, hogy jól jönne neki a zsepi. Még szép, hiszen senki sem szereti, ha valami a szemébe megy, vagy csak szimplán könnyezik a szeme.. Mindegy, a lényeg, hogy ettől az incidenstől még nem kedveltem meg, csak fura visszagondolni rá, hogy ilyen rendes [????] voltam vele. :|

Hmm... mi van még?
Talán a tegnapi péntek 13-áról is írhatnék, bár semmi olyan dolog nem történt velem, amit ehhez az "alkalomhoz" tudnék kötni. De igazából nem is nagyon figyeltem rá, hogy mi miért történik, ugyanis a nap folyamán elég sokszor el is felejtettem, hogy péntek 13. van. Így aztán csak annyit mondanék; bízom benne, hogy Veletek sem történt semmi rossz dolog, ami miatt szerencsétlenség várna Rátok! :PP

Zárásul - azt hiszem, azt osztanám meg a kedves publikummal, hogy a hétvégém szokás szerint csak tanulással fog telni. Persze mindig elhatározom, hogy "Igenis elmegyek ide-oda!", de végül soha nem jön össze, így lehet, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha nem is áltatnám magam ilyen elképzelésekkel még egy darabig..
Sajnos a hét eleje tartogat jópár dogát [angol, francia, matek, fizika] és felelést [történelem, irodalom, kémia, biosz..], így az lesz a legjobb, ha most kihasználom, hogy nincs itthon senki és tanulok csendben és nyugalomban.. :)

Utóirat:

Ha hosszab ideig nem jelentkeznék, lehetséges, hogy az azért lesz, mert a gép totál [vagy nagyon] tönkrement. :(
De igyekszem értesíteni mindenkit a számítógép aktuális helyzetéről! ;)

• McFly: Too close for comfort
  
  
• McFly: That girl
  
  
• McFly: All about you
  
  
• McFly: You've got a friend

Neem, nincs McFly-mániám... :))

Pontosabban az elmúlt hét. Mert most arról fogok beszámolni, mivel hét közben nem volt időm a számítógépezésre. Nézzük naponként az eseményeket:

hétfő
F-el otthon voltunk, aztán dokinál, utána megint otthon. :'D Ennek a napnak nincs lényegesebb motívuma.. Talán csak annyi, hogy a Suliban húztak Karácsonyra. És F-el mi is megkaptuk a "maradék" neveket. F az o.fő helyettest húzta :P, én pedig egy srácot, akinek fogalmam sincs, mit vegyek.. :|

kedd
Tartottam ettől a naptól a töri T.Z miatt. Mert olyan hülye voltam, hogy nem készültem rá az őszi szünetben. Azért bízom benne, hogy nem 1-es lesz..

szerda
Ma irodalom doga várt rám a 7. órában. Amire szintén nem vittem túlzásba a készülést, így már most félek az eredménytől.. :(
Viszont! Ezt leszámítva a napom jól telt. :) Ami elég ritka, mivel év eleje óta a szerda a "heti holtpontom" legfőképp a Zeneirodalom miatt. De ez a mostani egész jó volt. És még csak írnunk sem kellett 2-3 oldalakat. :))
Mindezek mellett még muszáj megemlítenem a tesi órát, amin nem mindennapi dolog történt; majdnem sikerült egyedül kézen állnom! :D:D Ami nagy dolog, mert soha nem tudtam egyedül fellendülni, és most is csak néhány centi választott el tőle. A "majdnem - siker" miatt úgy döntöttem, hogy legközelebb csakazértis megcsinálom! :D

csütörtök
A hét legjobb napja volt.
Nekem legalábbis, mert ma volt a Chris Pine-s film, amire már hetek óta vártam. :)) Ugyan a tv2-sök elég idióta címet találtak ki a Just my luck-nak [-> Cserebere szerencse], ennek ellenére megnéztem, fölvettem és imádom. :D:D Persze nem fogok hazudni; láttam már jobb filmet is, de Chris Pine miatt nagyon imádom. :) Mert Ő annyira.. aranyos, helyes, kedves, okos, magas, édiiii. :D:D Ahhh, teljesen odavagyok érte... :$ :))) Szóval ne lepődjetek meg a fotón, amit beraktam. Úgyis ideillik. (:

péntek
Mint mindig, most is nagyon vártam. Hisz utolsó nap. És még röplabda is van.. :)
De sajnos eleinte elég szarul indult, mert megjött, aztán meg föl-le rohangáltam a Suli lépcsőin, mivel a pénteki 1. órában sosincs tornatermünk!!! És ilyenkor vagy kimegyünk futni, vagy a Suliban futkározunk. Áááá és ilyenkor annnyira utálom a tesi tanárt.. :@
Na de ezt követően jött a töri óra, ami hamar elfelejtette velem az 1. óra fájdalmait.. :))
Azt kine felejtsem, hogy a péntek sem telt el doga nélkül; 4. órában írtunk egy fincsi kis oldódás-dolgozatot kémiából. Ami, úgy érzem jól sikerült. :D
A röplabdáról annyit, hogy eleinte nem volt túl jó kedvem. Megint írtó sokan voltunk, és még H sem volt ott velem.. Ezért kicsit "elveszve" éreztem magam a sok gyerek között, de hamar túllendültem ezen, mert a játék tök jól ment. :D A legvégén beálltam a 9.-es lányokhoz, és hála a szerváimnak, mi nyertünk. :))
Szóval, a röplabda végén már nagyon jól éreztem magam, csak eleinte volt szar, mert az a drága évfolyamtársam is ott volt, aki legfőképp a nagy szájáról, meg a szereplési mániájáról híres..

Ennyit az elmúlt hétről, azt hiszem most nincs más, amiről írhatnék.. :)