[egy kicsi belőlem]

Fellépésünk volt egy nagyszabású 'gálán'. Hárman gitároztunk A-val. :) Én tavaly is előadtam valamit, de akkor egy fuvolás csaj kísért. Idén nemcsak, hogy sokkal jobban sikerült, de a társaság is jobb volt. A közvetlen, jókat dumálgattunk 1-1 próba alatt. :D
Az egész gála jó volt, csináltam képeket, aminek a fele sajnos elmosódott :|, és készültek iszonyat rövid; 6-7 másodperces videók is. :Đ
Mi az elején léptünk fel, így utána a nézőtérről követhettem az eseményeket. :) Örültem nagyon, hogy jól sikerült. Ezt nem azért mondom, mert utána sokan gratuláltak, hanem mert ha valaki, hát én aztán tudom, hogy hol volt és mennyi rontás. És büszkén mondhatom, talán egyszer nem voltunk együtt, de az is olyan kis hiba volt, hogy nem lehetett észrevenni. :D
Az a másik, hogy nem is izgultam annyira, mint szoktam. Tán kezdem megszokni az örökös fellépéseket? ... :P
Hmm... Mit írhatnék még!?
Á igen! Megvan. Egyszerűen nem tudom, hogy mit érzek F iránt??? Egyik percben magamnak és a csajoknak próbálom bizonygatni, hogy "ez bizony nem szerelem", másikban pedig kivagyok akadva, amiért B-vel látom.. Jó volna már tisztában lenni az érzéseimmel...

Ma, jó munkásember létemre én is bementem a Suliba. Szerencsére mi nem tanultunk, hanem Sport napot tartottunk [jó szokásunkhoz híven]. :) Volt kosár, foci, röplabda, futás, pingpong, és tollaslabda is. Sőt! Valami harcművészeti bemutatót is láthattunk.
Az egész nap legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor MI hárman legyőztük először az évfolyamtársainkat, majd az egy évvel idősebb lányokat röplabdában. :Đ Ez azért nagy szó, mert MI mindössze hárman voltunk a pályán, mivel a többiek betegek voltak, nem öltöztek át, illetve nem volt kedvük játszani. A fiúk ugyan beállhattak volna, de úgy nem lett volna esélyünk helyezést elérni. Ezért inkább erőt vettünk magunkon, és hárman mentünk fel a pályára. :D Nemhiába!!!! :) Elsem hiszem... A tesi tanár is meglepődött, és büszke volt ránk. :)
A kosárban harmadikok lettünk, szerintem az sem olyan rossz helyezés.

De ezzel még nincs vége! Ugyanis az iskolánk résztvesz egy francia csereprogramban. :D A francia cserediákok ma érkeztek Budapestre, és mi is ottmaradtunk a Suliban, mert kiváncsiak voltunk rájuk.. :P :) Sajnos nekünk nincs lehetőségünk befogadni akár egy gyereket is, mert nem férne el. :S Meghát pénzileg sem nagyon tudnánk finanszírozni.. Ja és arról nem is beszélve, hogy annyira azért nem tudunk jól franciául, hogy 5 napig nálunk lakjon egy tök "idegen" országból érkező ember. :)
Nos, ugyan a napnak még nincs vége, asszem nincs más bejelentenivalóm, így megyek is. A tegnapról viszont ma még beszámolok! :D

Tudom, rég írtam.. Azt sem tudom, mi történt velem ezalatt a 10 nap alatt?
Nem igazán jutottam géphez, legalábbis túl sok időre nem. Ezenkívül készültem a pénteki fellépésre, a hét elején pedig azt hazudtam a dokimnak, hogy hasmenésem van. Erre ő kiírt 3 napra, mondván, hogy "ő optimista". F-el majd' leesett az állunk, amikor meghallottuk, hogy mennyi szabadnapot kapunk. :P De ezt nem lehet tovább csinálni, mert azért a lógást sem lehet túlzásba vinni. Bár, ha belegondolok, hogy egyes osztálytársaim hosszú hetekre nem járkálnak be...

Mire eljutottam odáig, hogy belépjek, el is felejtettem, mit akartam írni..
Tanulnom kéne holnapra, meg hajat kéne mosnom, de akkor egy csomó idő eltelne. Ha meg nem csinálnék semmit, akkor is egy csomó idő eltelne, de az rosszabb volna. Értitek mit akarok? Az idő gyorsan telik, de csak, ha nem veszünk róla tudomást... Bezzeg, amikor egy nyomorult angol órát kéne valahogy túlélnem, a percek óráknak tűnnek.. Amikor viszont boldog vagyok, azt inkább csak pillanatokban tudnám mérni..
Miért csak akkor vannak normális gondolataim, amikor nem tudom őket egyből leírni? Jó volna már gyakrabban egyedül lenni... Nemrégiben láttam egy filmet, a Férjhez mész, mert azt mondtam-ot. Annyira irigyeltem a csajt benne. Fiatal, szép nő, akinek saját lakása van, és azt csinál, amit akar. Ugyan a férfiakban mindig csalódnia kellett, a film végére mégis megtalálta az Igazit. Vagy legalább egy rendes, kedves férfit maga mellé...
Ilyenkor jövök rá, hogy ahol élek, az a valóság. És lehet, hogy az én életemben nem is lesz Happy End.
Asszem megyek. Sok a dolgom..

Most néztem meg a Step up-ot. Nagyon jó film, de bejött, amitől tartottam... Annál a résznél el is sírtam magam, és eltartott egy darabig, mire megnyugodtam.

Őszintén szólva, nem is tudom, mik történtek velem az elmúlt héten. Olyan rossz, hogy nincs lehetőségem Suliban leírni a gondolataimat. Úgy értem, órák alatt. Mert sokszor beszélünk gondolatébresztő és érdekes dolgokról, amiket aztán nap végére, mikor esetleg géphez jutok, elfelejtek. :|

Á! Eszembe jutott pár fontos dolog. Például, hogy idő közben 16 éves lettem :Đ Kaptam hajvasalót, meg egy csodálatos fényképezőt. Digitálisat. :D Majd készítek valami szupi kis tájképet, és fölrakom, hogy lássátok, milyen szép képet csinál a gép. :) Már sokan dicsérték, úgyhogy biztos nem valami gagyiság... :)
Nem volt nagy ünneplés, csak néhány rokon jött, de én szeretnék már egyszer egy jó kis bulit is, ahol csak azok vannak, akiket szeretek, és akikkel jól érzem magam. Nem csak a rokonok, hanem barátok, osztálytársak is. :D Nem sértődnék meg, ha valaki meglepetés bulit szervezne nekem... :P

Néhány szót a mai napról.
Ünneplőbe kellett menni, gondolom mondanom sem kell, hogy Március 15.-e miatt. Annak hála sok óránk elmaradt, így a földrajz, angol, és a történelem is. :) Röplabda sem volt, mert ma a fiúk mentek meccsezni. Tegnap a 9-10.-es lányok voltak. Nem sikerült valami fényesen, mert 5.-ek lettünk. [az 5-ből XD] Én mondjuk nem játszottam halálra magam, mert az elején nem voltam valami jó formában, ezért lecseréltek, és utána már nem is kerültem fel a pályára. :) Szerintem nem csak az volt a gond, hogy az ellenfeleink jók voltak, hanem az is, hogy elég önbizalom-hiányos egy csapat a miénk. Én legalábbis egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy 'hűde' profi röplabdás vagyok. Mondjuk, heti 1 edzéssel nem is nagyon lehetek az... De a tesi tanár helyébe én sem biztos, hogy vállalnék túlórát ingyen..
Lényeg, a lényeg, ma a fiúk mentek. Kiváncsi vagyok nekik hogy siekrült!? :) Szóval, a mai napom elég laza volt, ha fogalmazhatok így. Mégis kissé kimerült vagyok.

A péntek 13.-a nem változtatott úgy különösebben semmit a napomon. H-nak viszont nem telt olyan vidáman a napja, mint ahogy szokott.. Remélem mostanra már visszatért a jókedve. :)

Varró Dániel: Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod,
szamárfülecskét hajtogatsz neki,

kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
mikor megnyugszol, akkor veszted el.

"Úgy vélem, a gyerekeknek szükségük van hősökre. Vakmerő, önfeláldozó emberekre, akik példát mutatnak mindnyájunknak. Az emberek imádják a hősöket; szurkolnak nekik, tapsolnak, a nevüket kiáltják. Majd évekkel később elmesélik, hogy órákig áztak az esőben, csak azért, hogy egy pillanatra láthassák azt, aki annyi erőt ad nekik.
Hiszem, hogy mindannyiunkban rejtőzik egy hős. Aki tartást, becsületet és erőt ad, hogy végül büszkén halhassunk meg. Igaz, néha előfordul, hogy oda a remény és le kell mondanunk a céljainkról. Még az álmainkról is..." /Pókember 2./

Egy [igaz] barát

- Egy átlagos barát még sose látott sírni Téged.
Az Igaz Barátnak mindig ott a válla, hogy kisírd magad rajta.
- Egy átlagos barát nem tudja szüleid keresztnevét.
Az Igaz Barát még szüleid telefonszámát is tudja.
- Egy átlagos barát szuper ajándékkal állít be a szülinapi bulidra.
Az Igaz Barát segít a buli előkészületeiben, és a lomeltakarításban.
- Egy átlagos barát utálja, ha olyankor hívod, mikor már lefeküdt aludni.
Az Igaz Barát letol, hogy miért hezitáltál felhívni.
- Egy átlagos barátnak beszélhetsz a gondjaidról.
Az Igaz Barát segít megoldani őket.
- Egy átlagos barát vendégként viselkedik nálatok.
Az Igaz Barát kinyitja a hűtőt és kiszolgálja magát.
- Egy átlagos baráttal vége a barátságnak egy nagyobb veszekedés után.
Az Igaz Barát úgy gondolja, addig nem is igazi a barátságotok, amíg igazán össze nem vesztetek egyszer.
- Egy átlagos barát elvárja, hogy mindig a rendelkezésére állj.
Az Igaz Barát bármikor elérhető, ha szükséged van rá.

[lásd még--> mindennapieletunk.blog.hu/2009.02.05.]
 

Azért tartogatok mára egy hoszabb beszámolót is. :)
Kezdeném ott, hogy a tegnapi nap első 2 óráját a Mekiben töltöttem a csajokkal. :) Eredetileg csak az angol órát lógtuk volna le, mert úúúútálom/juk a tanárt. De később F és H kitalálta, hogy mi lenne, ha még maradnánk 45 percet?! :P Szerencséjük volt, mert éppenséggel még mindig mérges voltam [és vagyok is] a tesi tanárra, ezért belementem.
Így csak valamikor fél 10 tájt értünk be a Suliba.
De amilyen szerencsénk volt, rittig nem voltak az Ások, és rittig kosaraztak tesin!!! Mérges voltam kurvára, amikor megtudtam. Az csak rátett egy lapáttal, hogy összefutottunk mindkét tanárral, és rögtön kérdőre vontak minket, hogy mért nem voltunk órán?
A legjobban az dühített fel, hogy ma az angol tanár odament ebéd közben F-hez és H-hoz, és azt mondta nekik, hogy elég barátságtalan viselkedés volt az a hétfői elalvás... [ugyanis azt mondtuk mindenkinek, hogy H nálunk aludt, és együtt aludtunk el.. :P] És hogy ez így nem lesz jó, mert F múlt héten egy órán sem volt jelen. Hát basszus, ha egyszer lázasan fekszik itthon, akkor hogy mennyen be??? Ráadásul majd pont egy ilyen buzeráns angol órára jön be... pfff Nem tudom, mit gondol ez az idióta tanár!?!?!

Más téma;
A srác, akivel levelezek, a tegnapi levelében megemlítette, hogy valamikor találkozhatnánk.. Sejtettem, hogy valamikor majd eljutunk idáig. És tartottam is tőle, mert..... Igazából nem is tudom, miért.
Hisz attól, hogy személyesen beszélgetünk, még nem lesz semmi. F örül neki nagyon. Azt gondolja, B által majd talán nem fog érdekelni F. Pedig ez nem így van. Lehet, ez is közrejátszik a félelmemben. De én alapjáraton ilyen vagyok. Tartok az új dolgoktól. Az efajtáktól legalábbis..
 

És jííííííhááááááá ezt a hetet mától kezdve itthon töltöm. :D Mert F rámragasztotta a nátháját. :) És én ezért nagyon hálás vagyok neki. :)
El sem tudjátok képzelni, mennyire rámfér. Végre kisírhatom, kidvd-zhetem magam. Átgondolok ezt-azt. Közben persze orrotfújok, tüsszögök jobbra-balra, de nem érdekel. :) Már régóta szerettem volna egy kis időt itthon tölteni... És most itt az idő. :D
Tudom, kicsit betegesen hangzik, de nézzétek el nekem... :P

Csak néhány mondatot szeretnék leírni Szent Ágoston: Vallomások c. művéből. Azon belül is a Kerti jelenetből.

"...Ide hajszolt tehát szívem zűrzavara, ahol senki sem gátolt magammal vívott szenvedélyes pörömben, míg az el nem csitul..."

"...Hogy ne csak elinduljak, hanem meg is érkezzek oda..."

"...Szívem rejtekében szigorú irgalmaddal ott voltál Uram..."

"...És a szó már az elhatározás ajtaján kopogtatott..."

"... - Meddig még, Uram?
"Meddig haragszol még, Uram, szüntelenül? Ne emlékezzél meg régi gonoszságaimról."

Éreztem, hogy ezek a gonoszságok béklyóba fognak engem. Ajkam szánalmas szavakat nyögdicsélt. Meddig? Meddig lesz ez a holnap: és ez az újra holnap? Miért nem most rögtön? Aljasságomnak miért nem veti végét mindjárt ez az óra?

.. Így szóltam és szívem keserves szomorúságával zokogtam..."

Gyorsan telik az idő, mi? ..
Immáron 1 hónapja boldogítják egymást.
Tegnap 23.10-kor azzal a gondolattal feküdtem le, hogy 50 perc múlva lesznek 1 hónaposak. Mert valójában azt sem tudom, hogyan kell ezt számolni. !? 4 hét az már 1 hónap, nem? Vagy ha pl 3-án jövök össze valakivel [mint a tesóm P-vel.. :):)], akkor következő hónap 3-án lesznek 1 hónapja együtt?
Mindegy. A lényeg, hogy kicsit megint lehangolt vagyok.. De csak kicsit. Tegnap este szarabb kedvem volt. A Holiday-ből fölvettem egy részletet, amit úgy gondoltam, majd leírok az 'Idézetgyűjtős' füzetembe. És tegnap este meghallgattam. Többször is, mert én is átáreztem a szöveg tartalmát..
Inkább leírom ide is [immárom másodszor, mert az október 25-ei bejegyzésem is ezt az idézetet tartalmazza], és olvasgassátok... ;)

" Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet. És hogy ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonney-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel áprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogyan hihetted akár egyetlen rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyre állnak. És a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni."

Lehet, hogy itt-ott kicsit eltér az októberitől, mert azt a Citatum.hu-ról másoltam be, ezt pedig a film alapján írtam le szórul szóra. :)