[egy kicsi belőlem]

Csak néhány mondatot szeretnék leírni Szent Ágoston: Vallomások c. művéből. Azon belül is a Kerti jelenetből.

"...Ide hajszolt tehát szívem zűrzavara, ahol senki sem gátolt magammal vívott szenvedélyes pörömben, míg az el nem csitul..."

"...Hogy ne csak elinduljak, hanem meg is érkezzek oda..."

"...Szívem rejtekében szigorú irgalmaddal ott voltál Uram..."

"...És a szó már az elhatározás ajtaján kopogtatott..."

"... - Meddig még, Uram?
"Meddig haragszol még, Uram, szüntelenül? Ne emlékezzél meg régi gonoszságaimról."

Éreztem, hogy ezek a gonoszságok béklyóba fognak engem. Ajkam szánalmas szavakat nyögdicsélt. Meddig? Meddig lesz ez a holnap: és ez az újra holnap? Miért nem most rögtön? Aljasságomnak miért nem veti végét mindjárt ez az óra?

.. Így szóltam és szívem keserves szomorúságával zokogtam..."

Gyorsan telik az idő, mi? ..
Immáron 1 hónapja boldogítják egymást.
Tegnap 23.10-kor azzal a gondolattal feküdtem le, hogy 50 perc múlva lesznek 1 hónaposak. Mert valójában azt sem tudom, hogyan kell ezt számolni. !? 4 hét az már 1 hónap, nem? Vagy ha pl 3-án jövök össze valakivel [mint a tesóm P-vel.. :):)], akkor következő hónap 3-án lesznek 1 hónapja együtt?
Mindegy. A lényeg, hogy kicsit megint lehangolt vagyok.. De csak kicsit. Tegnap este szarabb kedvem volt. A Holiday-ből fölvettem egy részletet, amit úgy gondoltam, majd leírok az 'Idézetgyűjtős' füzetembe. És tegnap este meghallgattam. Többször is, mert én is átáreztem a szöveg tartalmát..
Inkább leírom ide is [immárom másodszor, mert az október 25-ei bejegyzésem is ezt az idézetet tartalmazza], és olvasgassátok... ;)

" Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet. És hogy ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonney-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel áprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogyan hihetted akár egyetlen rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyre állnak. És a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni."

Lehet, hogy itt-ott kicsit eltér az októberitől, mert azt a Citatum.hu-ról másoltam be, ezt pedig a film alapján írtam le szórul szóra. :)