[egy kicsi belőlem]

Fellépésünk volt egy nagyszabású 'gálán'. Hárman gitároztunk A-val. :) Én tavaly is előadtam valamit, de akkor egy fuvolás csaj kísért. Idén nemcsak, hogy sokkal jobban sikerült, de a társaság is jobb volt. A közvetlen, jókat dumálgattunk 1-1 próba alatt. :D
Az egész gála jó volt, csináltam képeket, aminek a fele sajnos elmosódott :|, és készültek iszonyat rövid; 6-7 másodperces videók is. :Đ
Mi az elején léptünk fel, így utána a nézőtérről követhettem az eseményeket. :) Örültem nagyon, hogy jól sikerült. Ezt nem azért mondom, mert utána sokan gratuláltak, hanem mert ha valaki, hát én aztán tudom, hogy hol volt és mennyi rontás. És büszkén mondhatom, talán egyszer nem voltunk együtt, de az is olyan kis hiba volt, hogy nem lehetett észrevenni. :D
Az a másik, hogy nem is izgultam annyira, mint szoktam. Tán kezdem megszokni az örökös fellépéseket? ... :P
Hmm... Mit írhatnék még!?
Á igen! Megvan. Egyszerűen nem tudom, hogy mit érzek F iránt??? Egyik percben magamnak és a csajoknak próbálom bizonygatni, hogy "ez bizony nem szerelem", másikban pedig kivagyok akadva, amiért B-vel látom.. Jó volna már tisztában lenni az érzéseimmel...

Ma, jó munkásember létemre én is bementem a Suliba. Szerencsére mi nem tanultunk, hanem Sport napot tartottunk [jó szokásunkhoz híven]. :) Volt kosár, foci, röplabda, futás, pingpong, és tollaslabda is. Sőt! Valami harcművészeti bemutatót is láthattunk.
Az egész nap legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor MI hárman legyőztük először az évfolyamtársainkat, majd az egy évvel idősebb lányokat röplabdában. :Đ Ez azért nagy szó, mert MI mindössze hárman voltunk a pályán, mivel a többiek betegek voltak, nem öltöztek át, illetve nem volt kedvük játszani. A fiúk ugyan beállhattak volna, de úgy nem lett volna esélyünk helyezést elérni. Ezért inkább erőt vettünk magunkon, és hárman mentünk fel a pályára. :D Nemhiába!!!! :) Elsem hiszem... A tesi tanár is meglepődött, és büszke volt ránk. :)
A kosárban harmadikok lettünk, szerintem az sem olyan rossz helyezés.

De ezzel még nincs vége! Ugyanis az iskolánk résztvesz egy francia csereprogramban. :D A francia cserediákok ma érkeztek Budapestre, és mi is ottmaradtunk a Suliban, mert kiváncsiak voltunk rájuk.. :P :) Sajnos nekünk nincs lehetőségünk befogadni akár egy gyereket is, mert nem férne el. :S Meghát pénzileg sem nagyon tudnánk finanszírozni.. Ja és arról nem is beszélve, hogy annyira azért nem tudunk jól franciául, hogy 5 napig nálunk lakjon egy tök "idegen" országból érkező ember. :)
Nos, ugyan a napnak még nincs vége, asszem nincs más bejelentenivalóm, így megyek is. A tegnapról viszont ma még beszámolok! :D