[egy kicsi belőlem]

Fontos nap ez a mai. Nem feltétlenül nekem, hiszen elméletben már nem érzek semmit Iránta.
Pontosan egy évvel ezelőtt képes voltam Rá több mint 1 órát várni, csak azért, hogy odaadhassam Neki, amit vettem.. Éjfélig vártam arra, hogy elinduljon haza és végre alkalmam nyíljon beszélni Vele pár szót. Felköszönteni...
Végül nem jött össze, mert Ő nem jött ki, én pedig nem mentem be. Már csak az hiányzott volna, hogy mindenki engem bámuljon..
Szarul éreztem magam utána. Csalódott voltam, de amellett rébredtem arra, hogy talán jobb is így.. Hazafelé végig az járt a fejemben, hogy hogyan tovább? Elvégre is, ha már nem tudtam odaadni Neki, amit akartam, legalább a felköszöntés meglegyen.. Még ha csak számítógépen keresztül is..
Nem volt sok időm gondolkodni, hiszen fél 12-re értünk haza.. Gyorsan kellett cselekedni, ígyhát F-el azt találtuk ki, hogy megírom Neki levélben, amit akarok. Ezt most nem fontos leírni, hiszen biztos vagyok benne, hogy még évekig emlékezni fogok rá...

A lényeg, hogy most ideges vagyok és kicsit fáradt. Már tegnap este az eszemben volt a mai nap, sőt, tulajdonképpen már 1 éve az eszemben van.. Lefekvéskor a telefonomnak köszönhetően gondoltam rá, hiszen csörgött 00:00-kor, azzal a szöveggel, hogy; "...... szülinapja <333 :)". Mikor már végre kezdett kimenni a fejemből...
Egyszerűen fura érzés, magam sem tudom, miért.. Talán mert eszembe juttatja a történteket.
Folyton azon agyalok, vajon épp mit csinál? Ő hogyan éli meg ezt a napot? Eszébe jut-e egyáltalán a tavalyi év? ...

Tagadhatatlanul ideges vagyok, és ennek tetejébe a gyomrom is fáj. Épp Bob Marley-t hallgatok, hátha kicsit lenyugtat, de nem úgy tűnik, mintha bármi is változna.
Semmihez sincs kedvem, egyedül csak annak a fiúnak a gondolataiban olvasni, akiről ez az egész bejegyzés szól. Hallod!?!? Én a mai napig gondolok Rád!
Mégha nem is úgy, mint 1 évvel ezelőtt..
Legyen ez az utolsó gondolat.

Boldog Szülinapot!

- Jordin Sparks: Battlefield
- P!NK: Funhouse
- Ashlee Tisdale: It's alright it's OK
- Agnes: Release me

- Green Day: 21 guns
- Mattafix: Cool down

Tessék hallgatni! Mindegyikben van valami szerethető... :P

A mai reggelemet [egy kis ábrándozás után] olvasással kezdtem. :) Ennek hála most már a 98. oldalon tartok, így már majdnem biztos, hogy ma be is fejezem a Candide-t. :P
Most is találtam olyan mondatokat, amik felkeltették az érdeklődésemet és megtetszettek, így aztán megint csak megosztom az olvasóimmal. :)

"Jó mélyen elaludtak a puszta föld lágy moháján.."

"- Csak egy Istent imádtok? [...]
- Természetesen, mert hisz nincs kettő, se három, se négy."

"Candide, szerelmi mámorában, minden fába bevéste Kunigunda nevét."

"- Mi az az optimizmus?
- Semmi más, sajnos, mint annak a dühös bizonygatása, hogy minden a legeslegjobb, mikor minden a legrosszabb."

"Az emberek gonoszsága teljes csúfságában tárult elé; szomorú gondolatai felhőkként kergetőztek az elméjében."

"Szeretném, ha itt volnál..."

"A belső, titkos bánatok sokkal, de sokkal gyötrőbbek, mint a közös nyomorúságok."

"Repülnék szerető karjaiba, ha csak mozdulni is tudnék. [...]
Jöjjön, már a jelenléte visszaadja az életemet, ha ugyan eszemet nem vesztem a viszontlátás örömében.."

"Nem akart eltévedni az igazságszolgáltatás labirintusában."

Ma elkezdtem olvasni az egyik kötelezőt [azt hiszem 4 van, szóval ideje kicsit belehúzni.. :P]. Már régóta elakartam kezdeni, de mindig úgy képzeltem, hogy majd elmegyek valami jó kis napos helyre, ahol nyugi van, és a szabadban olvasgatok. :)) De aztán valahogy sosem jött össze, mert nem volt kedvem egyedül elmenni, és az is eszembe jutott, hogy régebben hallottam róla, hogy árt a szemnek, ha Napfénynél olvasunk.. Így aztán letettem erről a tervről, és úgy gondoltam, majd unalmas óráimban nekikezdek valamelyik könyvnek.
Úgy 1 hete mindegyik elejébe beleolvastam, hogy tudjam mire számítsak majd, és nagy valószínűséggel csak a Bánk Bánt nem fogom elővenni még egy jó darabig... :P

Ma Voltaire-ről a Candide-t kezdtem el, és el is jutottam az 56. oldalig, ami magamhoz képest nagy dolog! :P Remélhetőleg nem úgy leszek majd vele, mint annó a Rómeo & Júliával voltam, mert akkor soha nem jutok a végére... :S E percben az jár a fejemben, hogy holnap befejezem, és a nyár folyamán még egyszer végig olvasom, hogy tudjam is, miről szól!? :D

No de valójában az ihlette ezt a bejegyzésemet, hogy megosszak Veletek néhány gondolatot a könyvből, amit olvasás közben bejelöltem, mert megtetszett. :D Hátha ezzel nektek is meghozom a kedveteket egy kis olvasáshoz.. :))

"Mit ér az ember, ha nem segít embertársán?"
 

"E hosszú társalgás minden szava újabb csodát fakasztott..."

"Úgy szerettem, ahogyan legelőször szeretünk; hevesen, őrülten, szenvedéllyel."

"...Így aztán fölszedte története fonalát.."

"A szerelem, az emberi nem magasztos vigasztalója, a világ fennkölt megtartója, érzékeny lelkek öröme, igen, a gyenge szerelem.."

Tudom, hogy már egy ideje nyár van [ha máshonnan nem, legalább abból rájöttem, hogy hónapok óta nincs Suli xD], de én igazából csak most kezdtem el igazán élvezni. Lehet, hogy csak azért, mert örültem neki, hogy végre nem 38-40 fokok vannak, hanem kellemes 30-35, megspékelve egy kis viharos széllel. :P
Az elmúlt 2 napban H-val, illetve egy másik osztályársammal is találkoztam. Mindkét nap nagyon jó hangulatban telt, és az időjárás is nagyszerű volt. Én nem is akartam hazajönni. :'D A nagy sétálások és röhögések közepette felfedeztünk egy szuper helyet. [A nevét nem írom le, mert szeretném, ha a továbbiakban sem lenne ott tömeg... xD] Az biztos, hogy gyakran megyünk még arra, de nagy valószínűséggel csak akkor, ha bérlet is van, hiszen gyalog elég hosszú és fárasztó út lenne.. Még úgy is, hogy nem az egész utat tettük meg gyalog, volt vagy 1 óra,mire kijutottunk oda. :)) De megérte, mert csodaszép, nyugodt, kellemes kis hely. :D
Egyefene, mutatok képet, de nem azért, hogy szemétkedjek, hanem hogy könnyebb legyen elképzelni. :)) Lehet, hogy sokatok számára nem is lesz olyan nagy cucc, mivel minden évben jártok nyaralni.. Mi nem szoktunk, mert nincs nyaralónk, és az éédes drága kutyánk is megnehezíti az utazás lehetőségét... :|

"Se ízed nincs, se színed, se zamatod. Nem lehet meghatározni Téged. Megízlelnek anélkül, hogy megismernének.
Nem szükséges vagy az életben; maga az Élet vagy." /Antoine de Saint-Exupery/

Ezt az idézetet már régebben le szerettem volna írni, mert annyira megtetszett. Kerestem hozzá egy [saját!] képet, így mostmár teljes az összkép. :P
Sokatok számára ismerős lehet, hiszen mostanában gyakran látható a tv-ben. :)

Miért romlott meg ennyire a barátságunk egyetlen hiba miatt?

Most is annyira szarul érzem magam...
Beszéltünk/beszélünk msn-en, de úgy érzem, mintha nem is lenne itt teljesen. Aztán - csak hogy még ennél is szarabb legyen -, kérdezte, hogy láttam-e az új képeket?
Nem, nem láttam...
Mert bőven elég, hogy tudom; ők ketten milyen jól elvannak.. És ez annyira elszomorít. Nem akarom, hogy teljesen megromoljon a köztünk lévő kapcsolat, de ha így folytatódik, feladom a küzdést, és mindennek vége szakad.. :(
Gondoltam már rá ezerszer, hogy jobb lenne elmondani neki, amit érzek, hátha akkor tenne valamit, de félek, abból is csak vita lenne.
És valahányszor az a tudat van bennem, hogy biztos csak én képzelek bele mindent, ő előjön valami új storyval, amivel [a tudta nélkül] megbánt. :'(

"Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik - de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk." /Jean Webster/
 

Reviczky Gyula: Gyakran jelensz meg álmaimban

Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen, büszkén, gúnyosan.
Egy mosolyod, egy jó szavad sincs;
Könyörgök hozzád s hasztalan.

Jársz-kelsz vidáman, hajnalarcczal,
Csak énhozzám maradsz hideg...
Én kedvesem, az álmok úgy-e
Ellenkezőt jelentek? ...

Végre elért hozzánk is a vihar, ami egy kicsit felrázza az embereket. Én nagyon örülök neki, mert délelőtt eléggé nyűgös voltam a hőség miatt. Egyszerűen egy olyan helyiség sem volt a lakásban, ahol kicsit enyhült ez a nagy meleg.
Most szerencsére nyoma sincs a délelőtti időjárásnak, mert a vihar utáni hideg fuvallat átjárja a bemelegedett szobákat. :Đ Én lassan már ott tartok, hogy fázom kicsit az itthoni kis sortomban és pólómban. :P De addig jó, amíg ilyen elviselhető hűvös van. :):)

Tegnap nem osztottam meg Veletek a nagy felfedezésemet, pedig szerettem volna, csak aztán valahogy mégsem vitt rá a lélek.. Arról van szó, hogy tegnap megnéztem B adatlapját, amin ezúttal az állt a Családi állapotnál, hogy egyedülálló. Eléggé meglepődtem, hiszen épp aznap gondolkodtam azon, hogy írok egy bejegyzést arról, hogy nem is hittem volna, hogy hónapokig együtt lesznek. Erre vége.
Váratlan volt, de azt hiszem nem kéne túlságosan foglalkoznom vele..

[Drága Barátosnémnak pedig ezúton is NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!! :)]
 

Végre tudok újra írni. Eddig a blog.hu pihent, vagy átalakult, vagy mindkettő. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azt sem tudom mit akartam írni, amikor először próbálkoztam.

Talán azt, hogy tegnap vettem egy nagyon jó fehér halásznadrág-szerű gatyát 3500 Ft-ért. :)) Igaz, nem olyan, amilyenért valójában elmentünk a kínaiba, mert nekem épp az volt a célom, hogy valami rövidebb, sort-szerűt vegyek, hogy ne csak a térdemtől lefelé süssön meg a Nap. :P De nem bántam meg, mert jól néz ki, kényelmes és az ára sem volt vészes. :)
Egyébként a vásárlás vége felé találtam egy rövidet is, ami barna színű, rendelkezik 2 nagyobb zsebbel és 2200 Ft. De azt még nem szereztem be, mert egyrészt nem jöttem volna ki a pénzből, másrészt pedig nem tudom, hgy mit lehetne fölvenni hozzá?
F szerint bármit, de én úgy gondolom, hogy valami olyasmit kéne, ami egy kicsit "feldobja" vagy nem is tudom... Minden esetre, lehet, hogy azt is megveszem, mert tényleg eléggé megtetszett. :))

Talán azt, hogy hamar telik a nyár, és a július vége is egyre jobban közeledik. Ami engem annyiban érint, hogy eszembe juttatja az 1 évvel ezelőtt történteket. Augusztus elejére pl azt tervezem [tudom, kicsit korai..], hogy ugyanarra elmegyek, amerre egykor Vele voltunk..
Tudom; hülyeség és nem kéne. De egyszerűen úgy érzem, szükségem van rá. Az sem kizárt, hogy előtör belőlem a sírás..

Talán azt, hogy utálom ezt a nagy meleget, mert teljesen kiszívja belőlem az energiákat, amik biztosítják a jó kedvemet. Kicsit ingerült vagyok, ami persze nem meglepő, mert gyakran vagyok az.. :| De most ez a hőség még rátesz egy lapáttal.
Amellett pedig mostanában gyakran volt kedvem kimozdulni, de az időjárás miatt most megint tök lusta vagyok. :S Ma össz-vissz a szemetet voltam hajlandó kivinni, tehát az utcán nem is voltam, csak az udvaron és a folyosón. Remélem holnaptól már enyhül az idő, mert engem is megvisel..

Talán azt, hogy B-ről [az a srác, akivel leveleztem, de ez azóta sms-ezésbe és msn-ezésbe ment át :P] hetek óta megint nem tudok semmit. Legutóbb nem tudta megmondani, hogy mikor fogunk legközelebb beszélni, csak annyit tudok, hogy azóta volt egy kerti party-n és Balatonon is. Pont ma gondoltam rá, hogy írok neki valami sms-t, de miután megláttam, hogy mennyi pénz van a telómon, letettem erről az ötletről. :Đ
Szóval majd meglátom, ő jelentkezik-e, aztán ha egy pillanatnyi gondolattól vezérelve mégis írok neki, értesítelek titeket. :P

Talán azt, hogy tegnap voltam V-nél, mert minket kért meg a virágaik locsolására. Láttam az új bútorokat, és azt is, mennyit változott az utóbbi hónapokban a szobája. Idejét sem tudom, mikor voltam nálluk utoljára.. Ahhoz képest, hogy régen mennyit járkáltunk egymáshoz, mostanában ilyesmi szóba sem kerül..
És még mindig utálom, hogy ez a helyzet. Hiányzik a régi kapcsolatunk. Az ökörködések, a közös vásárolgatások, a pizza-rendelések, a röhögések, pletykálkodások, ajándékozások. Mióta mi is jóba vagyunk D-vel, az az érzésem, hogy már a titkainkat sem beszélhetjük meg úgy, mint régen.

Nincs karikás ostorom.
Nem vagyok betyár, és nem hordok bőgatyát.
A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, s rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom; Anyám tyúkja.
A családnevem megelőzi a keresztnevemet és nem örülök, hogyha a túristák összekeverik Budapestet Bukaresttel.
Büszkén gondolok Mátyásra, az igazságosra, az Anyák megmentőjére, Rodolfóra és Pap Lacira.
Szeretem a déli harangszót, Erős Pistát, a sárga villamost, a mákos gubát.
Itt élek Európa szívében.
Vizilabdában mi vagyunk a császárok és igenis nálunk élnek a világ legszebb női.
Magyarország, én így szeretlek!

Ma - igen meglepő módon - 8-kor keltem. :)) Persze nem önszántamból, hanem F telefoncsörgésére.. :P Utána vagy fél órát még az ágyban töltöttem, azon gondolkodva, hogy mit keresett Ő az álmomban? Sajnos csak részletekre emlékszem, olyasmikre, hogy belekaroltam és arról kérdeztem, hogy most milyen kapcsolat van köztünk, meg hogy elmondtam neki, mit éreztem iránta 1 évvel ezelőtt!? Furcsa volt, mert nem tudtam mire vélni, hogy "felbukkant". Persze azért nem teljesen érthetetlen, hiszen mostanában gyakrabban szoktam látni, és mivel sokszor járok arra, amerre dolgozik, mindig eszembe jut.
Mikor leültem a géphez, elolvasgattam pár msn-ezésünket, amiket azóta nem töröltem ki... [Lehet, hogy ki kellett volna?] Az egyik olyasvalamit juttatott eszembe, amiről meg is feledkeztem..
Egy barátnőmnek meséltem el, hogy mikor jegeskávét vettem, és kuponnal fizettem, amiből nem lehet visszaadni, Ő felajánlott egy tölcséres fagyit, hogy ne vesszen kárba a pénz, amit otthagyok..
Miért ilyen kedves? És miért tud engem ennyire elvarázsolni a viselkedésével?

Azt hiszem jobb is, hogy múltkor, amikor épp a cigi-szünetében találkoztunk, alig néztem rá.. Az volt a célom, hogy feltűnjön neki; már nem olvadok el tőle.. Hogy anélkül is tudok OTT lenni, hogy nem csak Őt bámulom. Persze azért jó lett volna tudni, hogy őt érdekli-e ez egyáltalán?

Azért nem minden változott. Még most is elkezdek kombinálni, amikor épp nem dolgozik, a munkatársai pedig hátramennek és telefonálgatnak.. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy biztos Neki akarják jelezni, hogy megint itt vagyok.. Holott tudom, hogy erről szó sincs, csak mindenki végzi a munkáját és az élet megy tovább..

Különös, hogy megint felbukkant és megint van helye a szívemben. Most már nem megyek el a melóhelye mellett úgy, hogy ne néznék oda, abban bízva, hogy Ő épp kint cigizik. Ne kérdezzétek, miért? Egyszerűen jól esne, ha látna. És kiváncsi lennék, ha nem pár méterről találkoznánk, köszönne-e?
...

Már kezdtem azt hinni, hogy minden rendbe jött. De most nagyon úgy tűnik, hogy semmi sincs rendjén.
Ma ugyanis megtudtam, hogy V nyaralni megy és magával viszi D-t is. Csak jövő vasárnap jönnek haza. F már tett ezzel kapcsolatban egy "előrejelzést", de bíztam benne, hogy nem igazolódik be a jóslata.. Vagy csak egyszerűen nem akartam elhinni..
Elég rosszul esett, hogy ketten mennek. Nekem már az sem tetszik, hogy gyakran alszanak egymásnál, és olyan képeket készítenek, amiken nagy betűkkel ott díszeleg, hogy "a legjobb barátnők". Most teljesen úgy érzem magam, mint akit cserben hagytak. És nekem még lelkiismeret-furdalásom volt, amiért nem hívtam fel V-t, hogy találkozzunk, mert csak 1 napig lesz itthon. Aztán az is kiderült, hogy szerdán, mikor hazajött találkozott D-vel. Minket még csak felsem hívott, hogy találkozzunk, csak arra vagyunk jók, hogy locsoljuk a virágaikat, amíg távol vannak.
Rosszul érzem magam, mert most ő szar le minket. Alig beszélünk, találkozni is csak nagy ritkán szoktunk mostanában. Arról nem is beszélve, hogy régen mindig összejártunk egymás születésnapjakor, most pedig nem hogy nem találkozunk, de még ajándékot sem kapunk egymástól. Én és F legalábbis nem kapott idén semmit.. És most nem azt bánom, hogy nem kaptam ajándékot, hanem azt, hogy ez is azt jelzi, hogy mennyire megromlott a kapcsolatunk.
Lehet, hogy lekéne ülnünk megbeszélni ezeket a dolgokat, csak félek, abból sértődés lesz és még rosszabbá válik a helyzet. Nem tudom, mit kéne tenni. :'(

Megkésve bár, de törve nem, kedden megnéztem a hőn áhított filmet. :)) Eleinte nem akart összejönni, hogy nyugodt és csendes körülmények között tudjam figyelemmel kísérni, de utána szerencsére megoldódott a probléma és nem is egyedül néztem. F csatlakozott, mert őt is nagyon érdekelte.
Őszintén megmondom, az első 20 percben vártam már, hogy történjen valami, mert kicsit unalmasnak tűnt.. De utána felgyorsultak az események és nem győztük figyelni, hogy mikor mi történik!? Így utólag azt kell mondjam, jobb, hogy nem este néztem, mert volt benne 1-2 hátborzongató rész is.. :S Mindent egybevetve izgalmas, fordulatos film. Tényleg hasonlít egy kicsit a Ház a tónál-hoz, mert abban is az idő eltolódása volt a középpontban.
Engem egyébként márcsak a szereposztás miatt is érdekelt, hiszen Julian McMahon-t a Bűbájos boszorkák-on és a Kés/alatt-on kívül másban nem nagyon lehetett látni. Leszámítva még a Fantastic four-t. :)) Sandra Bullock-ot pedig még mindig szeretem, szóval örültem neki, hogy viszont láthatom őket. :Đ

Még ma sem tudtam, hogy most mennyek-e vagy ne? F-el elmentünk sétálni, de össze-vissza kóvájogtunk, mert semmi ötlet nem volt, hogy merre mennyünk!? Ez mondjuk egyikünket sem zavarta, mivel én végig azon filóztam, hogy mi legyen, F pedig csak dumált és dumált.. :D
Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek, mert induláskor láttam is Őt és aggódtam, hogy ha idén kihagyom a ******-be látogatást, akkor jövőre bánni fogom.. Miután beléptem, kissé megkönnyebbülve de egyben csalódottan vettem észre, hogy Ő már nincs sehol. Emellett még csak a fagyimat sem tudtam megvenni, mert elromlott a fagyi gép. Milyen különös, ugye?
Biztos vagyok benne, hogy ez azért volt, mert órákig rágódtam. Tisztára 2 szék közt a pad alá szitu...
Lehet, hogy jobb is így...

Most pedig megyek gondolkodni azon, hogy jövőre mit csináljak ugyanekkor?

Holnap lesz az évfordulóm... Évfordulónk..
Tulajdonképpen nem is az. Illetve nem tudom. Azért az mégiscsak nagy dolog, hogy napra pontosan emlékszem rá, hogy mikor láttam meg azt a fiút, akit aztán 1 évig szerettem. :) Holnap lesz 2 éve.. :)
Még most is emlékszem.. Eleinte csak egy helyes fiúnak tartottam, aki biztos csak nyári munkán van ott, ahol van... :P Utána a csajokkal egyre gyakrabban jártunk ODA, és kezdtem "felfigyelni" rá. Ezután jött a Suli, és arra gondoltam, hogy tanév végéig nem is fogom látni, így aztán felejtős.. De tévedtem. Mert a Suli mellett ugyanúgy dolgozott, csak most hétvégenként. És ez azóta így van.
Persze az érzéseim megváltoztak... Azt nem mondanám, hogy megszűntek, hiszen a mai napig ott motoszkál a fejemben, hogy vajon eszébe jutok-e néha? Tudom, hülyeség. A múltat lekéne zárni.. De nekem akkor is jól esik néha visszagondolni...

Szóval, a mai írásom lényege, hogy nem tudom, mihez kezdjek? Eddig minden évben [pontosabban össz-vissz tavaly, hisz akkor volt az első éves évforduló] elmentem ODA, abban reménykedve, hogy Ő is ott lesz... Meg amúgy is, ez már amolyan megszokás-szerűség.. De mivel már nem szeretem, nem lenne túl sok értelme elmennem..
Csak érzek késztetést az iránt, hogy megkérdezzem tőle, hogy sikerült az érettségije? De azt is minek? Magam sem tudom..
Áhh.. nem hiszem, hogy lesz belőle valami...
Ki kéne már törölnöm a fejemből..

Na most már őrületesen elegem van ebből a hőségből. Lehet, hogy nagyrészt azért, mert elmentem Anyával és F-el a bankba [nem, nem a szórakozóhelyre.. ha-ha..] és nem volt nyitva. Ezzel még nem is lett volna olyan nagy baj, mert gondoltam, akkor majd jövünk haza. De nem így történt, hanem hazafelé még vagy 3 turkálóba beszambáztunk, mert Anyának fehér gatya- vásárolhatnékja volt. Én eleve nem járok turkálóba, mégha százszor olcsóbbak az ott megtalálható ruhák akkor sem. Véleményem szerint százszor használtabbak is...
Így aztán, mikor elhagytuk a 2.-at és Anya kitalálta, hogy "jajj még ide is nézzünk be", én inkább kint vártam. Igazán felemelő érzés volt a tűző napon ácsorogni, miközben több ember bambán elsétál melletted és megbámul, hogy ugyan mit csinálsz te a fal mellett!? Ennél jobb márcsak a kocsiból kibámuló férfiak tekintete, amelyeket jobb inkább elkerülni, nehogy a végén még kiszálljon és odajöjjön téged szórakoztatni..
Alig vártam már, hogy végre végezzenek abban a nyűves turkálóban és mehessünk végre haza. Melegem volt, utáltam már a rohadt turkálókat is és nem arra készültem, hogy akkor mi most 1 óráig mászkálunk egyik boltból a másikba. Amúgy sem szeretek vásárolni, ezt már sokan tudják rólam. Nem vagyok azafajta, aki amint egy nagyobb pénzösszeghez jut, máris rohan a butikokba, hogy minnél hamarabb a seggére verjen a pénznek.
Én inkább listát írok, hogy mi mindenre van szükségem, mi mennyibe kerülhet és hol érdemes megvenni!?
Mindegy. A lényeg, hogy fáradt és ingerült vagyok, mivel a hazafelé utat még megspékeltük egy buszozással is, amivel kemény egy megállót mentünk. Ha többet kellett volna, azt hiszem még idegesebb lennék, mivel nem elég, hogy valami csöves fazon odaállt mellém, én meg felkenődtem a korlátra, hanem még az ajtó is hátba baszott, amikor kinyílt. Azt még most sem értem teljesen, hogy hogyan tudtam kibújni, hisz a csöves alig mozdult. Én pedig csak arra koncentráltam, hogy végre legyek már itthon és fejeződjön be ez az egész.

Zárásul, hogy ne rakódjon rá mindenkire a rossz hangulatom, megosztanám azokkal, akik még nem tudnak róla, vagy elkerüte a figyelmüket, hogy MA VAN A CSÓK VILÁGNAPJA!:))
Szóval, szerelmesek tessék annyit smárolni, amennyit csak lehet és tessék kiélvezni az egymással töltött idő minden percét! :)) Még ilyen nagy melegben is járjatok kéz a kézben és legyetek boldogok, amiért azzal lehettek, akit a világon a legjobban szerettek!

pusziii (K)

Tegnap meglátogattak minket a keresztszüleim. Akiket immáron 4 éve láttam utoljára, a Nagymamám temetésén.
Szép kis keresztszülők, mi? És most sem önszántukból látogattak meg, hanem egy újabb rokon halála miatt... Nem részletezném.
Mielőtt mindenki azzal jönne, hogy "két vége van a telefonnak", nem rajtunk múlt, hogy ez a kapcsolat megromlott. Hanem mikor meglátogattuk őket, többször volt rá példa, hogy be sem engedtek minket, hanem megvárták, míg megunjuk a csengetést és elmegyünk..
Iszonyatosan szarul esik, hogy nem érdeklem őket. És azt hittem, megtanultam már együtt élni azzal, hogy szinte alig látom a keresztszüleimet, de tegnap rádöbbentem, hogy nem. Alig bírtam visszafolytani a sírást egész idő alatt, amíg itt voltak. Pedig az sem volt sok idő. Fél óra talán..
Eleinte elég fagyos volt a hangulat. Senki sem tudott mit mondani, mert ennyi év elteltével mindenkivel rengeteg dolog történt. Többek közt az unokatesóimnak gyerekei születtek és elköltöztek otthonról, hogy élhessék a saját életüket. Az egyikük esküvőjén ott voltunk, de a másik azt is csak utólag mesélte el, hogy férjhez ment.. A gyerekekről is interneten keresztül szereztünk tudomást..
Anya azt mondja, hogy attól, hogy ennyi év után újra találkoztunk, nem fog rendbejönni a kapcsolat. Jöttek, láttak, elmentek és megint csak hosszú évek múlva látjuk egymást viszont..
Sajnálom, mert jó lenne, ha legalább most felvennénk egymással a kapcsolatot, de nagyon úgy néz ki, minden marad a régiben..

Drága Exem!

Szólíthatlan így, ugye? Vagy ez túlságosan érzelemmel teli? És az baj lenne? Bárhogyan is, most az egyszer, utoljára megszólítalak így...
Most jött el az idő, hogy számadást készítsek, és ezt papírra vessem - még ha el is teszem majd jó mélyre ezt a levelet. Becsúsztatom a ruháim alá a fiókba, vagy annak a polcnak az aljára, ahová a régi fotóinkat süllyesztettem..., de kidobni sosem fogom. Mert emlékeztet valamire. Valami fontosra.
A hibáinkra. Azokra, amelyeket egyikünk sem követhet el újra a következő kapcsolatában, mert már tudjuk, hogy ezek megmérgezték, ami tiszta volt, elrontották, ami olajozottan működött, nehéz súlyként rátelepedtek a szívünkre, és lassacskán eltávolítottak minket egymástól. Még a gyerek sem tudott minket összetartani... Mert elfogyott a levegő, ami régen bőven elég volt nekünk. Kettőnknek. A végén viszont már fulladoztunk, mentünk volna, kitéptük volna a múltunkat egymáséból - de ezt, ugye, nem lehetett megtenni.
Szakítás lett a vége. És a vég kezdete...? Talán az idő volt a legnagyobb gyilkos, az az idő, amit nem fordítottunk egymásra, mert mindig volt valami "fontosabb", ami miatt elmaradtak az esti beszélgetések a konyhában, a nagy dumálások éjjel a fürdőkádban, a viccelődés reggeli közben...
Emlékszel, mindig integettem utánad az ablakból. Vajon tudtad-e, hogy huszonnégy lépés vezetett a bejárati ajtótól a háló ablakáig? Pontos menetrendet követtem. Bezártam utánad az ajtót, és még fürdőköpenyben gyorsan leszámoltam a huszonnégy lépést, feltéptem a hálóban az ablakot, hogy mire kiérsz a kapun, ott legyek, és küldjek neked egy utolsó, reggeli mosolyt. Ha tovább bajlódtam a zárral, kevesebb lépést tettem meg, viszont futva - mindig úgy, hogy mire kilépsz, én ott legyek, és rögtön, amint kiérsz, összevillanjon a szemünk. Te integettél, aztán beültél a kocsidba és elhajtottál. Mindig megvillantottad az indexet búcsúzóul, én pedig addig néztem utánad, amíg el nem tűntél előlem.
Aztán már nem integettem utánad az ablakból. Fájt nagyon, de azt hittem, megérted: ez az utolsó utáni figyelmeztetés. Nem így fogtad fel, sőt megsértődtél. Egyre kevesebb közös programot szerveztünk, a beszélgetéseink egyre inkább a gyerekre korlátozódtak, bezárult a lelkünk egymás előtt.
De akkor már te is érezted, hogy semmi sem stimmel. Nem fogom a "gyes-magányra": én is hibás voltam. Kár, hogy nem kérdezted, mi a baj. Nem biztos, hogy meg tudtam volna fogalmazni, de talán elkezdhettünk volna újra beszélgetni. Talán nem jutottunk volna el addig az estéig, amikor nem akartam elmenni már veled arra a síelésre.
Emlékszel? Azt mondtad: "Ha már nincs közös témánk, s már a közös programok sem érdekelnek, akkor csak szép múltunk, unalmas jelenünk van. És nincs közös jövőnk."
Akkor kellett volna hagynom, hogy előtörjenek a könnyeim, hogy az önérzetem és a sértettségem ne írja felül a fájdalmamat. De nem voltam elég okos, elég erős ehhez. Azt feleltem: "Szerintem sincs."
Már nem tudom, pontsan hogyan lett vége, de arra a napra emlékszem, amikor költöztünk és utoljára zártam be az ajtót - csak immár magam után. A gyerek a karomban volt, és akkor szakadt ki belőlem először a sírás. De te ezt nem láttad. Nem akartam, hogy neked is fájjon, hogy te is lásd ezt az utolsó ajtóbezárást. A szívem mélyén meg akartalak kímélni ettől a képtől: amikor az egykor szeretett nő, kezében a gyerekkel, utoljára elmegy.
Fontos voltál nekem, tudod? Eltelt vagy két hónap, amikor először ébrdtem arra éjszaka, hogy úristen, mennyire hiányzol. Hiányzik a bőröd, fáj, hogy nem csúsztathatom a fenekemet abba a jó kis kiflirésbe, amit mindig kialakítottál a testeddel az ágyban, hiányzik, hogy nem húzol magadhoz éjszaka, hogy nem adsz éjjel, álmomban egy puszit a karomra, a vállamra, vagy a hátamra - hogy nem mész el reggel úgy, hogy még összevillanjon a szemünk, hogy nem integetsz az indexlámpával egy utolsót... Akkor tört fel belőlem minden.
Hibáztam én is. Te is. Tudod, tudom. Átbeszéltük. Szerencsére volt erőnk hozzá. Átbeszéltük, megbeszéltük. Újra és újra. És lassan megértettük egymást.
Drága Exem! Ígérjük meg egymásnak, hogy a következő házasságában egyikünk sem követi el ezeket a hibákat. Hogy mindig tudni fogjuk: az idő a legfontosabb, amit az ember a másiknak adhat. A szavak, az érintés, a bizalom. És ha újra pici babát tartok is a karomban, tudni fogom, hogy időt kell szakítani a kibeszélésre, arra, hogy elmondjam, mi bánt. Te is sokat tanultál a történtekből. Kívánom, hogy mindketten jól bánjunk a tanultakkal.
Drága Exem! Utoljára szólítalak így. Hiszen holnap igent mondok. Újra. Neked.

/Fejős Éva írása/

Az éjszakáim gyakran még mindig úgy telnek, hogy G-vel álmodom... :)) Azt hiszem, abból senkinek sem lehet baja, ha csak álmomban történnek Velünk szokatlan dolgok.. :P Egy kis ábrándozás után úgyis mindig kénytelen vagyok észhez térni, hiszen tudom, hogy a valóságban ez sosem lesz lehetséges.. :S

A való életre rátérve, tegnap előtt véget ért a Szex & New York. :'( Ami engem eléggé elszomorít, hiszen csak pár hete szoktam rá.. :( Az a másik, hogy az utolsó évadot láttam, így ha esetleg elkezdenék elölről leadni, már nem lesz annyira meglepő, hogy mi történik a lányokkal.. :|
Minden esetre bízom benne, hogy elkezdik majd vetíteni az elejétől kezdve, és akkor majd minden egyes epizódot megtudok nézni. :)) Ki tudja? Lehet, hogy még be is szerzem majd valamikor az összes évadot dvd-n... :P

Ha már filmeknél/sorozatoknál tartunk, a mai elmenés alkalmával körülnéztem a Saturnban is, ahol 1500 Ft-ért ráleltem a Megérzés c. filmre. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet ez a film, amikor moziban adták, de nem ültem be megnézni.. Most viszont, hogy azóta az előzetesét is láttam, egyre inkább afelé hajlok, hogy beszerezzem, így interneten be is rendeltem, hiszen itt kedvezményesebb az ára, és csak 1000 Ft. :))
Ha minden jól megy, néhány napon belül már a kezemben tarthatom, úgyhogy számítsatok majd a beszámolómra!!! :)

Továbbá egy számomra nagyobb csalódásról szeretnék említést tenni. Még mindig a filmek témakörében, ugyanis pár hete a tesómmal megnéztük gépen a Spanom csaja c. filmet, ami számomra akkora csalódás volt, hogy csak na! Még szerencse, hogy nem vettem meg, mert iszonyatosan megbántam volna. Egy közönséges, szar film. Nem ajánlom senkinek! Én igyekszem elkerülni, és addig biztosan nem nézem meg újra, amíg el nem felejtem, hogy nem tetszett..
Van még 1-2 olyan film, amit el fogok kerülni. Ilyen például az Igazából szerelem és a Derült égből Polly. Ha megnézitek őket, szerintem rá fogtok jönni, hogy nekem miért nem jön be egyik sem..

Zárásul pedig e mellé az Isteni kép mellé bejelentem a rossz hírt: A Mentalista jövő kedden befejeződik. :'( :'( Évadzáró rész lesz, így jó ideig "szabadok" lesznek a kedd estéim. :| Nagyon remélem, hogy kiadják dvd-n és lesz folytatás is, mert borzasztó szomorú lennék, ha csak úgy eltűnne... :'(
Nagyon megszerettem a főszereplő Simon Baker-t is, bár eleinte nem miatta kezdtem el nézni a sorozatot. Mostanra viszont előtérbe került ő is, hiszen feltűnt, milyen jó pasi... :Đ

Ma elmentünk F-el és V-vel jegeskávézni ODA, ahol már jóideje nem voltam.. Nem is baj, mert valahányszor mentem eddig, mindig eszembe jutott a múlt és utána napokig azon rágódtam. Ezzel most is így vagyok, hisz ott volt Ő. Amire ugyan számítottam, de akkor is meglepő volt megint látni. Úgy érzem, ez mostmár mindig meglepő és furcsa lesz azok után, amiken keresztülmentem miatta.. Persze ezt nem rossz értelemben mondom, de akkor is szokatlan találkozni azzal, akiért egy időben odavoltál..
Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani Veletek a mai horoszkópomat, mert indulás előtt pár órával olvastam el, és hihetetlen érzés volt, amikor 'valóra vált'.

"Ma szokatlan dolog történik veled, de ezt egy cseppet sem bánod. Végre valami felrázza az unalmasnak ítélt életedet. Azt sem bánod, ha minden nap 180 fokot fordul veled a világ, csak ne unatkozz többé!"

Kiemeltem a lényeget, mert a többi most annyira nem is érdekes. Tudjátok mi volt az a szokatlan dolog? Jó, persze, nem szó szerint, mert én inkább váratlan csalódásnak hívnám, de azért van egy kis köze a felülírtakhoz.
Nos, az volt meglepő [amellett, hogy Őt ismét láttam, nem is tudom hány hónap eltelte után..], hogy CIGI volt a kezében. Hűűha, most sokan biztos csalódtatok, amiért én ezt a kis "apróságot" ennyire felfújom, igaz?
Pedig tényleg meglepő, hiszen Nekem azt mondta, hogy NEM CIGIZIK. És kávét sem iszik, mert ő anélkül is elég fitt és éber..
Kicsit sokkolt a látvány, mert hirtelen több dolog is felelevenítődött bennem. Először a horoszkóp előrejelzése, majd az, amit egykor Ő mondott nekem, végül pedig maga a találkozás. Most is azon rágódom, hogy vajon mi késztette arra, hogy mégiscsak rászokjon a dohányzásra?
Nem is tudom, hogyan reagáltam volna akkor, ha még mindig szerelmes lennék bele? Vagy "hidegen hagyna" és azt gondolnám, hogy "senki sem tökéletes", vagy írtózatosan zavarna, főleg azok után, amit mondott ezzel kapcsolatban...

Minden esetre egész idő alatt, amit Ott töltöttünk, alig néztem felé... Persze szinte végig az járt a fejemben, hogy amikor épp senki sem áll sorba, vajon rám néz-e egyszer kétszer, de én próbáltam magam tartani. Ami azt hiszem talán túlságosan is sikerült, hiszen a csajokkal elég gyakran olyan hangosan nevettünk, hogy már attól tartottam, kiküldenek minket.. Remélem senki sem vette úgy, hogy direkt csináljuk a hangos kacagást, ezzel felhívva magunkra mások figyelmét..
Ebben a pillanatban eléggé zavar, hogy nem tudom, Ő mit gondolt, amikor meglátott? Arról nem is beszélve, hogy gőzöm sincs rám nézett-e akár egyszer is, azt leszámítva, mikor kinnt összefutottunk? ...
Annyit még elmondanék, hogy természetesen köszönt [mindannyiunknak], tehát talán nem változott annyit, mióta legutóbb láttam..