[egy kicsi belőlem]

Persze csak, ha a naptárba nézünk, nézek. Mert én nem tudom a rossz dolgokat 1 nap alatt feldolgozni. Ahhoz, hogy Őt is elfelejtsem valamelyest, legalább 3 hónapra volt szükségem.
De arra, hogy már nem érdekel [vagy legalábbis nem olyan szinten, mint néhány hónapja], csak ma jöttem rá igazán, amikor a tesómmal elmentünk sétálni. Jártunk arrafelé is, amerre augusztus 1-én Vele voltam.. És nem történt semmi. Mégcsak nem is hoztam szóba, hanem F kérdezett rá, hogy nem rossz-e most nekem, hogy itt vagyunk!? ...
Mondtam neki, hogy még a tegnapon rágódom, és már különben sem érzek Iránta Úgy...

Jól esett ez a kis kiruccanás. Addig sem voltam egyedül, és legalább egy kis időre elvonta a figyelmem a történtekről. Nem is tudom, mikor mentünk el utoljára mi ketten?
Már hiányzott. Jól kibeszéltük magunkból, mi nyomja a szívünket, hazafelé pedig nagyokat nevettünk. :D

És vettem magamnak egy szuper sapit!!! :D Mikor megláttam, nagyon megtetszett, ezért felpróbáltam. És nem is állt rosszul.. :$ :) Aztán megpillantotam az árát; 390Ft!!! Nem hagyhattam ott. ;)


De hogy a péntek után mihez kezdek? Úgy értem; adjam fel végleg?
Időm se volt úgy igazán beleszeretni... Az jó, vagy rossz? Elvégre, ha nem szerettem annyira, akkor nem is fájhat túlságosan, hogy összejött B-vel. De nekem mégis fáj. Nagyon.
És most rosszabb, mint azelőtt volt; nem elég, hogy ez az utolsó éve a Suliban, de még barátnője is van. Ennyi, vége. Nincs mit tenni. Marad a beletörődés...

Már előre rettegek az elkövetkezendő hetektől/hónapoktól. Hogy fogom kibírni, ha meglátom őket együtt? Ráadásul röplabdán még egy teremben is leszünk. Bele fogok pusztulni.
Február 13-án Farsang. Azt hallottam, F fellép pár osztálytársával. Tavaly is felléptek. Tehát majd ott is biztos nyalják-falják majd egymást.
És nem tehetem meg, hogy nem megyek el, mert a mi évfolyamunk szervezi.
Ez lesz életem egyik legrosszabb Farsangja...

[és névnapja...]

Ne haragudj, ÁlmodoZoZo, de azt hiszem az a lista nem fog létre jönni... A közelmúltban biztos nem.

Sajnálom, hogy megint olyan bejegyzést "kell" írnom, amiben csak magamat sajnáltatom, illetve a negatív nézeteimet hirdetem, de muszáj kiírnom magamból a fájdalmat, hátha attól kicsit könnyebb, jobb lesz...

A mai napot közel 1 hete vártam. Már mindent szépen kiterveltem előre; tanulok az órákra, jó kedvű leszek egész nap, változtatok kicsit a külsőmön.. stb..stb..

A legjobban a nap végét, pontosabban a röplabdát vártam. Vajon miért?? Mert abban reménykedtem, hogy F is ott lesz.
Ott is volt.
A csajával együtt.
Aki speciel pont az a lány, akitől még tartottam is, mert láttam, mennyire jól kijönnek [akkor még csak haverok voltak].

És lám, bejött az elméletem; valamikor a napokban, talán még az is lehet, hogy pont ma összejöttek.
Mikor megláttam, hogy csókolóznak, legszívesebben kirohantam volna a teremből a legközelebbi zárt helyig, hogy ott bőgjek.
De nem tehettem, mert akkor mindenki megtudta volna, mit érzek. Ígyhát próbáltam tartani magam, és onnantól kezdve nem is nagyon figyeltem arrafelé.
H viszont nem vett észre semmit. Ott jópofizott nekem, meg jelezte, hogy "Hmm.. látod ki van még itt?..." Akkor már nem bírtam tovább. Odamentem hozzá, és közöltem, hogy összejöttek, ne lepődjön meg...
Attól a perctől kezdve látszott rajta a megdöbbenés, és azt is észrevettem, hogy sokszor nézte, mit csinálok. Meg hogy ők mit csinálnak.

Aztán, mikor nem volt feltűnő, odajött, és elkezdett vígasztalni azzal a szöveggel, hogy; "Úgysem fog sokáig tartani..."
Abban a percben közel voltam a síráshoz. De mégis kibírtam valahogy.
Tudjátok, mi a legfurcsább? Hogy nem lepődtem meg kellőképpen.
Az valóban váratlan volt, hogy egyszer csak elkezdtek csókolózni, meg tapogatták egymást, de maga a tény, hogy összejöttek, valamiért nem okozott olyan nagy meglepetést.

Az a csaj különbenis már másodszorra jön össze olyan fiúval, aki nekem is bejön. Szóval nem kéne meglepődnöm, hanem egyszerűen el kell fogadnom a tényt, miszerint az én életem ennél már nem lesz jobb.
Annyiból fog állni, hogy napközben röhögcsélek a barátaimmal, aztán belezúgok egy srácba, aki szokás szerint észre sem vesz, később ő becsajozik, én pedig majd belepusztulok a folyamatos csalódásba, és a fájdalomba.

Azt hiszem itt tényleg vége. Ennyi volt.

Ejjde jó nap volt ez a mai. :) És még nincs vége! ;)
Kérdés; mi legyen a holnappal? Ugyanis, elvileg hülyeség lenne bemenni 2 órára... [mert az 1. és az utolsó lesz csak megtartva, mivel a tanárok elég szép számban betegek.]
Viszont, én szeretnék bemeni, márcsak a röplabda [és F :)))] miatt is. Szerintem sokan nem jönnek majd, mert tényleg butaság lenne.. De én nem szeretnék közéjük tartozni. Ha kevesen vagyunk, akkor úgyse lesznek feleltetések se... :P
Lyukas órákon meg majd szépen elkezdem megírni a házikat. És tanulok az elmaradt T.Z-kre. :))

probléma megoldva :Đ

Kiváncsiságból beírtam a blogom keresőjébe a 'szar' kifejezést, és meglepően sok bejegyzést dobott ki.. :$ :) Ejj, nem kéne sokat káromkodnom, mert rossz fényt vet rám.. :D :P

Különben, ha valakinek nem lenne a közelében naptár, azt tájékoztatom, hogy a hét közepénél tartunk. [pontosabban; 2009. január 28. szerda :D]
Ebből következik, hogy márcsak 2 nap és pénteeeek. :)))
Holnap, előreláthatólag 3 lyukas órám lesz. Elmarad az 1. [töri], de sajnos bekell menni, mert az O.fő bejön helyettesíteni... :| Ezenkívül, lehetséges, hogy hamarabb hazajöhetünk, mert nem lesz 6. óra [kémia] sem. :))


Áhá!! Tudom, mi az, amiről lassacskán 1 hónapja beakarok számolni, de eddig még nem sikerült, nagyrészt feledékenységből. :P

Az év első csalódása/kiábrándulása
Lakatos Krisztiánhoz köthető, mert nemrégiben [hehe, jó vicc, márvagy 2 hete. Vagy több? :P ] szerepelt a Tv2 Hal a tortán című, nagyon színvonalas... műsorában. Amit csakis Őmiatta néztem. Sikeresen ki is ábrándultam belőle, mert megismertem az igazi arcát. A képernyőn keresztül és a viselkedése alapján eléggé úgy tűnt, hogy kicsit elvan szállva magától.. Beszólogat mindenkinek, leugat másokat, és ez egyáltalán nem szimpatikus nekem. A zenei tehetségét elismerem, mert tényleg Isteni hangja van, de attól még nem kell másokat oltogatni...

Nkuya Soni-át is megismertem közelebbről, és az ő viselkedése Krisztiánén is túltett. Bár mondjuk, nekem már az sem jött be, hogy kiesése után rögtön rohant a nyuszis magazinhoz, régi álmát megvalósítani... pff

Szóval, a Megasztárosok közül, elég kevés ember van, aki ugyanolyan maradt [legalábbis látszólag], mint a bekerülés előtt. Ilyen pl. Fekete Dávid, akiben egy jólelkű, önzetlen, kedves, aranyos, és nem utolsó sorban helyes :)) fiút ismertem meg. :D akinek a hangja is a helyén van. :-)

Zárásul még annyit, hogy a Hal a tortán adásai alatt sikerült kellemesen is csalódnom.
Méghozzá Hienben, akit eleinte nagyon nem kedveltem. sőt... Viszont a főzősműsorban nyújtott viselkedés alapján egyáltalán nem olyan, amilyennek hittem. Egy kedves, bohókás kiscsaj, aki nincs elájulva attól, hogy részt vett a Megasztárban. Ezután is éli tovább az életét, csak kicsit másképp.. :D

Walter von der Vogelweide: Ó jaj, hogy eltűnt minden...
/részlet/

Ó jaj, hogy eltűnt minden, hogy hull le évre év!
Éltem valóban én, vagy álmodtam itt elébb?
Amit valónak hittem, nem volt talán sehol?
Mély álom ringatott el, csak nem tudom mikor.
Most íme fölriadtam és oly idegen,
mit úgy ismertem én még, akár a tenyerem.
Az emberek s táj, amelyet úgy szerettem,
gyerekkorom kalandos vidéke ismeretlen.
Ki akkor víg barát volt, ma sír felé hajol,
erdőt irtottak erre, amott bedőlt major;
s ha régi patakunk is másképpen folyna itt,
mint hontalan, csak nézném eltűnő fodrait.
Akikre ismerősként gondoltam még tavaly,
alig köszönnek s mindent betölt a baj s a jaj.
Úgy foszlik semmivé most a boldog és merész
gyerekkor, mint a tenger vizére mért ütés
örökre már, ó jaj!
 

Nos, ez jó kérdés..
Talán azért, mert kicsi az esélye, hogy 18 évesen megtaláld az Igazit?
Vagy mert TE kezdettől fogva többet adtál ebbe a kapcsolatba?
Nem tudom, de nincs is jogom válaszolni, hisz az ég világon semmi közöm [már] hozzád... És a kérdést is bizonyára költőinek szántad.


Én meg nem tudom, hogy örüljek-e, vagy sírjak??? Pár hónapja kicsit sem sajnáltalak volna, mert legalább TE is megtudtad volna, hogy mit éreztem én, amikor leszartál, holott tudtad, hogy mit érzek...
De most... ennyi idő elteltével márcsak meglepődni tudok, hogy hogy, s miként érhetett véget az eddig jól működőnek tűnő kapcsolatod? Már a képek, és a kiírásaid alapján úgy tűnt, hogy TE jobban szereted, mint ő téged...
És lám, nem tartott tovább 3 hónapnál [helyesbítek, a pontos dátumot én sem tudom].

Mindenesetre, az összes dologtól eltekintve, amit valaha a TE társaságodban éltem át;
kívánom, hogy találd meg az Igazit, és élj vele boldogan egész hátralevő életeden át!

 

Nálunk a Suliban ritkán fordul elő olyan, hogy egyszerre 11 tanár beteg, vagy valamiért hiányzik. De ez most megtörtént! Hétfőn töri T.Z.-t írtunk volna, de a tanár hiányzása miatt elmaradt. Ma pedig matekból lett volna egy nagy doga, de ezt sem írtuk meg. :D

Rajtuk kívül [aki engem is 'érint'] még a biosz-kémia szakos tanárnő, és a földrajz tanárom hiányzik. Jó kis hétnek nézek elébe... :P

A keddi magyar órán kissé elvarázsolt állapotban voltam, mert mindenhova figyeltem, csak arra nem, amit a tanár mondott.. :P :$ Ez ritka, mert szeretem az óráit, de aznap valahogy jobban érdekeltek a könyvben [ill. szöveggyűjtemény] rejlő alkotások. :) Elkezdtem hát nézegetni a tartalomjegyzéket, és találtam is 1-2 szép művet, amit ezalkalommal veletek is megosztok. :)


William Shakespeare:
LXXV.szonett

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél; az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

 

Tegnap lezajlott A foci. A végeredmény senkit sem lepett meg, lassan mindenki beletörődik a folyamatos vereségbe... :-/ Azért én jól éreztem magam, a csütörtöki és pénteki napom nagyrészét a meccs bámulása töltötte ki. :P

2 okból is;
1. Mert akármennyire nem vagyok nagy focirajongó, ezt a fajta játékot mégis minden évben figyelemmel kísérem.
2. Mert játszott az a fiú is, aki az utóbbi időben eléggé belopta magát a szívembe.. :$ :)
Ugyan kissé lelombozott, mikor minden bátorságomat összeszedve mondtam neki, hogy jól játszott, Ő meg csak annyit mondott erre, hogy "Köszi, ez jó vicc volt..", a végére mégis teljes átéléssel néztem, ahogy 'rúgják a bőrt'. :))
Mikor Ő is a pályán volt, szinte lesem vettem Róla a szemem. :$:$ Neki még az izzadt póló is jól áll. :Đ Különben már 2 - 2 és fél ember tud arról, hogy tetszik.. Azért 2 és fél, mert az unokatesómnak csak érintőlegesen beszéltem Róla. És mivel vele is rég beszéltem már, nem tudom, hogy mit kombinált a dologból. De az Ő véleménye érdekel most a legkevésbé... :P

Visszatérve A focira; újabb infot/infokat tudtam meg F-ről. Hogy nem jár külön focizni, csak a suliban, tesi órán szokott játszani, és hogy hamar betud dühödni. Tegnap látszott az arcán, hogy mennyire kimerült és hogy ezáltal is mennyire mérges már az egész világra. Amit én 100%-ban megértettem. Ennek tetejébe, sokszor nem tudott kellőképpen koncentrálni sem, mert valamitől folyamatosan köhögnie kellett. Én már ott tartottam, hogy veszek egy nyomorult palack vizet, és odaadom neki, de addigra vagy elmúlt már a köhögése, vagy hozott neki más vizet...


Más dolog, amiről már jóideje szeretttem volna beszámolni, csak valamiért mindig kimaradt. H és K újra egy pár!!! Valamikor még Karácsony előtt jöttek össze, és a Szilvesztert már egymás társaságában töltötték. :) Én mondom, ez a lehető legjobb időzítés. Egyrészt, mert így legalább nekem sem jár annyit a fejemben K, mert tudom, hogy ő mást szeret, másrészt pedig úgy néz ki, mostmár mindketten kiveszik a részüket a kapcsolatból és én ennek őszintén örülök. :) Harmadrészt pedig; nekem most ott van F...

- mert a kis ideig tartó jókedvemet 1 perc alatt mindig sikerül elbasznia valakinek
- mert olyan érzések kavarognak bennem, amiknek nem lenne szabad
- mert soha nem tehetem azt, amit akarok
- mert bármit is teszek, én soha nem leszek elég fontos senkinek
- mert nem a szeretteimnek kéne meghalnia, hanem nekem


Kibaszott szar kedvem van. Egyrészt, mert soha nem tudok leülni a rohadt gép elé anélkül, hogy valaki ne nézné, hogy mi a szart csinálok, vagy hogy ne szolna valaki, hogy ő ekkor - és ekkor jönni akar. Másrészt, mert elegem van mindenből. Az iskolából, az emberekből, a szakadó esőből, a zajból, az üvöltésből. [...]

Gyűlölöm, hogy az emberek nem akkor halnak meg, amikor akarnak. Mondjuk én akkor már jó ideje nem élnék...

Utálom, hogy nem sírhatok anélkül, hogy valaki ne kérdezné meg, hogy mi bajom.
Utálom, hogy nem menekülhetek el a problémáim elől.
Utálom a ribanc kurva osztálytársamat.
Utálom az olyan embereket, akik boldogok...
Utálom, hogy akit szeretek, észre sem vesz.
Utálom, hogy nincs pénzem.
Utálom azt a köcsög kurvát, aki állandóan lenéz a Suliban, és azt hiszi, hogy attól, hogy ő 2 évvel idősebb nálam, neki már mindent szabad.
Utálom az egész világot!
 

Ejha! Ez a "Typewriter" sablon nagyon tetszik! :)) Nem tudom, hogy Ti mit szóltok hozzá, de megnyugtatlak titeket [abban az esetben, ha ez a kis újítás nem tetszik túlzottan..], hogy biztosan nem marad így örökre a blogom, mert itt-ott sajnos elcsúszott 1-2 bejegyzés, meg kép, meg szövegbéli aláhúzás... Szóval talán néhány hétig marad így, de nagy valószínűséggel maradok a régi megszokottnál.
Feltéve, ha nem találok egy másikat, ami szintén tetszik, és még elcsúszások sincsenek benne... :P

Azon agyalok, hogy megváltoztassam-e a blogom kinézetét. Láttam egyet-kettőt, ami tetszett, de nem tudom, hogy véglegesíteném-e bármelyiket is!?
A döntés egyszerű; beállítom mindkettőt egy kis időre [a kis idő lehet, hogy 2 perc lesz, szóval, ha nem érzékelitek a változást, az azért lesz ;)], és ha tetszik, úgy hagyom, ha nem, akkor pedig marad ez a jól bevált [??] "My pink life". :P

Hát persze, mert ahogy a legtöbb embernek, nekem se telik el úgy napom [de talán még egy óra sem], hogy ne hallgatnék valami isteni zenét. :))
Az 'isteni zene' alatt persze nem techno-t, house-t, meg hasonló szarokat értek [elnézést attól, aki azt szereti]. Hanem ezer féle mást, kezdve a rap-től, a hip-hop-on át az RnB-ig. :))

Néhány szám, amit az utóbbi időben nem tudok megunni;

 - The Pussycat Dolls: I hate this part
 - No Thanx: Végtelen történet
 - Szecsődi Károly: Boldog Karácsonyt
 - Barbee: Hógömb
 - Lola: Ne szólj!
 - Hooligans: Ringass el
 - Pink: So what
 - Gabriella Cilmi: Sweet about me

Tudom, itt aztán van minden, de én szeretem ezeket a számokat. Persze van még kismillió, amit kívülről fújok, és gyakran hallgatok, de azok nagy része az MP4-emen van, és mivel szar az MP4-em csatlakozója, esténként a telómon hallgatok rádiót.. :)
Ezeket a zenéket meg youtube-n hallgatom, vagy én dúdolgatom a nap folyamán.. :P

DE büszkén kijelentem, hogy a hétvége tanulással is telt. :) Szombaton nagyrészt csak földrajzoztam, vasárnap pedig irodalom, töri, és 1 kicsi angol meg francia.
Azon agyalok, hogy holnap, kedden, vagy szerdán mentessem-e fel magam tesi alól? :P Mert a holnap lenne talán a legmegfelelőbb, mert akkor felszabadulna 45 percem és tudnék még készülni. :D

Szóljatok rám, hogy ne térjek el attól, amit valójában írni akartam! :P
A film, amit egy hétvége alatt 2× is láttam, a Melyik az igazi? [Everything you want] címet viseli. Nekem nagyon tetszik, már kapott helyet a "beszerzendő filmek" listámon. És elég előkelő helye van. :) Ugyanis vagy még ebben a hónapban megveszem, vagy majd kérem a névnapomra... :)

Senki.
F kapcsolata, úgy néz ki nem működik elég harmónikusan, és lehet, hogy végül szakítás lesz belőle több, mint 2 hónap után. Eléggé elvan keseredve, gondolom attól tart, hogy nem sikerül megoldani a felemerült problémát. Nem akarom, hogy szakítsanak. F végre boldog. Vagy legalábbis az volt eddig az elmúlt hónapokban.

Másik oldalról viszont Ő legalább eljutott idáig! 'M' a 3. pasija, nekem meg még egy sem jött össze, mert a kiszemelt srác vagy szart rám magasról, vagy F tetszett neki.
Ennyit az én magánéleti gondjaimról. F szinte bárkit megszerezhet[ne] magának, mert pasik sokasága veszi őt körül. Én meg vagyok a hátul kullogó kistesó, akit mindenki leszar.

És az a bizonyos fiú is jobban érdekel már, ami rohadtul nem jó! Még kb fél év, és soha többé nem látom. Ha mégis, akkor sincs semmi köztünk. Nem is lesz. Főleg, ha nem jár röplabdára sem.. Az volt az utolsó lehetőség, hogy mondjuk elkezdjek vele dumálni, vagy valami.

Ja amúgy az a változtatás, amiről beszéltem már, nem történt meg... Még átgondolom, újítok-e, vagy hagyom az egészet a picsába.  !?

ENNYI

és még a hasam is fáj.. :'(

"Mégsem lesz munkanap január 10-e, szombat - így döntött a miniszterelnök kezdeményezésére az Országos Érdekegyeztető Tanács szerdán. Eredetileg ekkor kellett volna ledolgozni a január 2-i munkaszüneti napot, és nyitva lettek volna a hivatalok és iskolák is. Helyette március 28-án, szombaton kell majd dolgozni."

Írta egy internetes fórum.. és nem ez az egy erősíti meg a szombati tanítás elmaradását. :))

Megkésve bár [de törve nem...] Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!
Mégha tudom, hogy egy egész év senkinek sem telhet csak boldogan. Az lehetetlen. De bízom benne, hogy nekem az idei év örömteli pillanatokban lesz gazdagabb. :)
Nos; első hét, szombaton is bekell menni, egy hét múlva gitár vizsga.
Nem túl jó kilátások, de már a felén túlvagyok. És úgy néz ki, most az egyszer szombaton is bemegyek. Mert amúgy nem szokásom... :P De most jó kedvem van, és ha senki nem rontja el, akkor a szombati napomat is a Suliban töltöm. :)) Legalább tanulnék is aznap, és nem azzal telne el a 24 óra, hogy valamikor dél körül felkelek, lustálkodom, TV-zek, eszem, aztán el is telt a nap.
Valamikor a hétvége folyamán megnéztem a Szakíts, ha bírszt. Jó film, nekem tetszett, csak a végével nem vagyok kibékülve..
Túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy mostanában filmbuzi vagyok, de tény, hogy gyakrabban nézek TV-t, illetve DVD-t. Az utóbbi időben ott volt a Romeo + Júlia, a Vakrandi, Túl a sövényen, 10 dolog, amit utálok benned, Szakíts, ha bírsz. Meg volt még valami, aminek a mai napig nem derítettem ki a címét, és szerintem már nem is fogom.. :P Annyit tudok, hogy Amanda Bynes volt benne, meg hogy beöltözött egy pasinak azért, hogy focizhasson. :)
Tudom, ez csak 6 film, de van egy millió, amit szívesen néznék csak nem lehet kapni DVD-n [vagy ha mégis, nincs rá pénzem :( ], és a TV-ben sem adják le. Ilyen pl.; Mezítlábas szerelem, Séta a múltba, Tibor vagyok, de hódítani akarok, Szerelmi leckék hitetleneknek, Holiday, stb..
Szeretném, ha már mind a "gyűjteményemhez" tartozna, és akkor nézhetném meg, amikor csak akarom. :D

Nem örülök neki, hogy ilyen hamar véget ért a Karácsony. 1 évet várok rá, és hirtelen volt - nincs. :-(  Az is zavar, hogy megint közeledik a Suli. De furcsa mód, ez a 2 hetes szünet elég hosszúnak tűnik nekem. Mégse tanultam semmit.  Holnap már fogok... Anya mondta, hogy ne csináljak programot, mert holnap tanulni kell. Van nekem egyáltalán leckém? [költői kérdés]
Azt tudom, hogy gitároznom kéne, hisz januárban vizsga. Ha nem a tandíj múlna rajta, nem is izgatna túlságosan, hogy hányast kapok.

Tegnap volt egy nagyon jó film a TV-be.
Vakrandi. Egy srácról [Chris Pine] szól, aki születése óta vak, és még egy barátnője se volt. Egyik nap esély nyílik rá, hogy egy beavatkozás alkalmával képes legyen látni. Még a műtét előtt találkozik egy lánnyal, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz. De a lány indiai, és már elígérkezett. Miután a fiú tudtára adja, egy ideig nem találkoznak, de mikor a srác az esküvője napján elájul, újra egymásra találnak ezúttal végleg.
Na jó, ez a tartalom az én agyszüleményem, de a film írtó jó. :D Sírtam rajta, mert volt pár megható rész. Amint lehet, megpróbálom beszerezni! :)