[egy kicsi belőlem]

Az imént kihagytam, hogy ma láttam Őt.
Ami nem túl meglepő, bár azt hittem, a Forma 1 miatt otthon lesz majd... Hát nem így volt. De Ő persze nem látott, igyekeztem úgy intézni, hogy csak bekukkantok, hogy melózik-e!? Mert utoljára 14-én láttam. És aznap is beszéltünk utoljára. Persze a szokásosat; "Ezt és ezt kérem." "Ennyi, meg annyi lesz." blablabla... Én hülye arra gondoltam, a talink után talán jobban "megnyílok", és elkezdek vele trécselni mindenféléről. Vagy talán Ő mond majd valamit... Na arra várhatok. :'(
A hét minden napján azon filóztam, hogyan tovább?? És mindig arra lyukadtam ki, hogy VÉGE. Én majdnem mindent megtettem annak érdekében, hogy barátságnál több legyen köztünk. Bár, ha jobban belegondolok, barátok se vagyunk...
Ő nem reagál a lépéseimre, és nem küld jeleket... Csak félreérthetően viselkedik. Nem tudok eligazodni rajta. De döntést kell hoznom. Mert ez így nem mehet tovább... Ez a se veled- se nélküled izéé. Én szeretem... szerettem... Már magam sem tudom, mit érzek...
Hátmég, hogy Ő mit érez...

[...] !?!?

Eddig nem is említettem, hogy mennyire gyarapodott a bejegyzéseim száma, mióta ismét suli van. :) Hát igen, be kell látni, hogy azért unatkoznánk, ha nem lenne... Persze, olykor-olykor elég szar, mert ugye ott vannak a dogák, meg a felelések, de ha minden nap szánsz kb fél órát egy tantárgyra, mindenből meglesz legalább a közepes szint. Én az elmúlt héten szinte minden nap tanultam minden órára. :)) Az egy dolog, hogy engem pont nem feleltettek... :S De azért mégiscsak kellemesebb úgy ülni a padban, hogy nem kell attól félned, mi lesz, ha kihívnak.. :D

Sajnos a mai napomat totálisan elszartam, mert a családdal étterembe voltunk. :)) Éshát eltartott egy darabig, mire megkajáltunk, és hazaértünk. Most is a rendrakás közepén vagyok, mert az agyamra megy, hogy a könyveim nem férnek bele a fiókjaimba a tavalyi cuccok miatt.. :S Így elhatároztam, hogy leltárt tartok, és kiszórom a fenébe a régi régi könyveinket. :) :) V-nek még a 3.-os füzetei/könyvei is megvannak... :O Ami azért elég durva, mivel ő tavaly érettségizett... :O :P:P

Mai horoszkópom;
"Hiú reményeket táplálsz valaki iránt, aki teljesen közömbös irányodban és egyáltalán nem mozgatják meg az érzéseid. Be kell látnod, hogy ebből nem lesz semmi, hiába is próbálkozol."

Nem, ezt nem akarom. :'( :'( Azért ennyire már csaknem kilátástalan a helyzet. Ha közömbös lenne, nem találkozott volna velem... És msn-en is lekoppintott volna...
Vagy nem??? ÁÁÁÁÁÁÁááááhhhhhhhhhh utálom ezt az egészet!!! :'(
Azt, hogy fogalmam sincs, Ő mit érez??? :(

Ííírtóózatosan utálom, hogy valaki/valakik/valami/valamik mindig elbasszák a jókedvemet! Ma megtanultam, hogy kikell élvezni a boldogság és az öröm minden egyes pillanatát, mert nem tart sokáig... Azért rossz boldognak lenni, mert utána csak rossz dolgok várnak rád. És olyankor felgyülemlik minden fájdalom. És akkor egy  ideig úgy érzed, mindennek vége. Hogy mindenki ellened van. Én így vagyok vele. Mert ma sikerült megint felbaszni az agyam. Kaptam ráadást is. És ilyenkor minden rossz eszembejut a közelmúltból... Szar érzés... Nagyon szar.

... viccesek :)
... fárasztóak..
... olykor túlságosan hosszúak..
... felejthetetlenek

Kb. így tudnám jellemezni az idei tanév első 3 hetét. De főleg a mostanit. A mai nap egyszerűen fergeteges volt. :) Komolyan mondom, nem is akartam, hogy vége legyen. A szerda amúgyis tök jó, mert ez a legkönnyebb napunk a héten. :) Ugyan reggel kissé aggódtam, mert 1. órában biosz dogát írtunk, 4.-be pedig matek T.Z.-t, de az ezek miatt érzett "félelem" hamar eltűnt, miután túlvoltam a bioszon, és rádöbbentem, hogy mégsem vagyok annyira hülye. Talán sikerül egy 3-as, amit aztán később még kijavíthatok.. :) A matek doli teljesen felvidított, ugyanis 4-es lett!!!!! Igen, jól látjátok, 4!!!! :D Alig hiszem el. És piros jegy! Szóval duplán számít. :)) Ennél pompásabb év eleji jegyet el sem tudok képzelni. Bevallom, nem volt nagyon nehéz a doga, de azért elég rég kaptam ilyen jó jegyet matekból. :) Ezek után márcsak a délutáni különórát szerettem volna túlélni, ami sikerült is.:) Így teljes boldogsággal mentem haza, és otthon sem romlott el a jókedvem. :) Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen 'szép' napom a Suliban. :))
Jó volna, ha csak minden harmadik nap így telne.