[egy kicsi belőlem]

Most annyira írhatnékom van. :D És ki is használom ezt, mert van egy dolog, amiről nem írtam még.
Pénteken H-nál aludtunk. :D:D Összekötöttük a kellemest a hasznossal - illetve csak szerettük volna, mert végül nem úgy alakult az este, ahogy elterveztük. Egy rég nem látott ismerős ugyanis beleköpött a levesbe..
Az eredeti terv az volt, hogy este elmegyünk bulizni, mert F már régóta szeretett volna kicsit kirúgni a hámból, meg más okból is elakart menni szórakozni és mivel ki mással menne el, mint velem és H-val, megbeszéltük, hogy egyik nap elmegyünk szórakozni. :D Ééés mivel azt is hónapok óta tervezzük, hogy H-nál alszunk, azt találtuk ki, hogy a buli után hozzá megyünk haza. :D
Őszinte leszek; a bulizáshoz nem sok kedvem volt, mert nem vagyok az a "party-face" és a tömeget sem szeretem, de nem akartam különcködni. És bíztam benne, hogy megjön majd a kedvem. :)
Nos, végül azzal nem is lett volna akkora gond, hogy van-e kedvem, vagy nincs, mert így is - úgyis az lett volna a vége, hogy nem akarok majd elmenni. Ugyanis miután találkoztunk H-val, kiderült, hogy a bátyja és a bátyja barátnője nem jön, aminek nem örültem, mert mindannyian szerettük volna, ha van velünk legalább 1 fiú. :s De ez még hagyján! "Helyettük" viszont be lett szervezve B [A (!!!) egyik legjobb barátja. Még anno írtam róla.], meg neki valami ismerősei, akiket életemben nem láttam..
Ha nem tudtam volna, hogy A 1 hete hazajött Hollandiából, talán nem zavart volna, hogy B is ott lesz, de így az volt az első gondolatom, hogy mi van, ha A még nem ment vissza és kitalálják, hogy ő is jön este!? F-el beszéltem erről és előre felkészítettem, hogy ha bekövetkezne a sejtésem, én nem megyek a betervezett helyre, ne haragudjon.. Teljesen megértette és azt beszéltük, hogy majd kitalálunk valami más helyet. [Ezzel csak annyi a bibi, hogy H-t nem engedik be sehova, mert még nem múlt el 18. :'( A tervezett helyre is csak B segítségével tudott volna bejutni.]
Nos, nem gondoltam hülyeségre, ugyanis valamivel 22h előtt H kapott egy üzenetet B-től, miszerint A is jön[ne] este. Nem lepődtem meg túlzottan. Mikor H meglepetten felkiáltott és azt mondta, hogy "Először F-nek mutatom meg..", tudtam, hogy mi van.
Ekkor mondjuk még nem gondoltam volna, hogy az egész estének lőttek, mert bíztam benne, hogy B és A megérti, hogy semmi kedvem találkozni A-val. Hát nem így volt. :D
Nem értették, hogy ha nekem úgyis van barátom, akkor miért lenne ez gond!? Hát basszák meg, arról nem én tehetek, hogy ők úgy is tudnak bulizni, ha a barátjuk/barátnőjük nincs ott, viszont az exük igen. :D:D:D:D:D
Komolyan mondom hihetetlen. :D:D:D B elég kitartó volt; sokáig próbálta "győzködni" H-t. De úgyis fogalmazhatnék, hogy sokáig értetlenkedett. Meg akkor ki volt bukva, hogy így akkor ők se mennek bulizni, mert hogy "Ha ketten megyünk az nem buli".
Hát bazdmeg és az engem hol érdekel??? Jól elcseszték az esténket és akkor még ők vannak kibukva? Illetve csak B elvileg, mert A-val nem beszéltünk. Ott volt ugyan B-nél, de állítólag a "Másik szobában beszélgetett B apjával." -.-'
Mikor végre azt hittem, hogy sikerült megértetni velük/B-vel, hogy részünkről le van mondva az esti bulizás - legalábbis azon a bizonyos szórakozóhelyen -, B rám írt facebook-on. -.-'
Ő :"Szia. Most én úgy tudom, hogy ti jóba vagytok A-val. Hallom, hogy szoktatok beszélgetni meg minden. Akkor nem értem, hogy most miért zavarna téged a jelenléte. Akkor miért beszélgetsz vele, ha ennyire nem vagy rá kiváncsi?"
Én :"Szia. Igen, szoktunk beszélgetni, illetve levelezni, de mikor felhozta a találkozást, akkor is húztam a szám, mert nem szívesen találkoznék vele. A beszélgetés meg a találkozás nem ugyanaz. Meg fordított esetben én se venném jó néven, ha a barátom az exével bulizna. Sőt.."
Ő :"Ti tudtommal nem is jártatok, ezt nem lehet járásnak nevezni. Azért mert találkozgattatok ettől még nem jártatok. A másik meg mind a ketten felnőtt emberek vagytok, tudni kéne kezelni a dolgokat.. Főleg, hogy ez nem is mostanába volt."
Én : "Most ne haragudj, de nekem ezt tényleg veled kell megbeszélnem? Azt hagyjuk, hogy ki mit nevez járásnak.. Nem akarok vele találkozni és kész. Ha ti ezt nem tudjátok megérteni, sajnálom.
Lehet, hogy te eltudnál siklani a múltban történtek fölött, de én nem. Attól, hogy beszélek A-val, még nem akarok újra találkozni vele."
Ő : "Okés, sok sikert, hogy végre letudd zárni a "járás" dolgot. ;) Szia"
Én : "Letudtam zárni, de az nem egyenlő azzal, hogy akkor minden el van felejtve és mehetünk együtt bulizni, mintha mi sem történt volna. :D Fordított esetben még ki is kapartad volna a szemem, hogy bántani merészeltem A-t. És akkor most meg én vagyok a rossz. Csá"
Ő : "uhh.. :s Te nagyon félreértettél, de okés.. Szia"

Ennyi.
És ne tudjátok meg, mennyi mindent tudtam volna írni B-nek.. Rohadtul felbaszta az agyam és csak azért nem írtam neki "durvább" dolgokat, mert mégiscsak H barátnője.. (?) És nem akartam azt, hogy ez H-nak kellemetlen legyen, vagy bármi ilyesmi. :s Helyette inkább próbáltam a lehető legnyugodtabban kezelni az egész ügyet.
De mára már bánom, hogy nem osztottam ki egy kicsit B-t. Mi az a szöveg, hogy "Tudtommal ti nem is jártatok" ???? Hát bazdmeg, ha ennyire jártas vagy ezekben a dolgokban, akkor beszéld meg A-val, hogy mi a franc van és engem hagyjatok ki belőle. Aztán ennyi.
Hát basszus, én a mai napig téma vagyok közöttük? Vagy mi a fene?
A pedig mindent elmesélt B-nek? Vagy honnan a francból tudja ilyen "jól", hogy mi volt vele és velem?
pff.. Nem is lényeg már..
A legfontosabb az, hogy A legalább szembesült azzal, hogy kurvára nem vagyok kiváncsi rá. Most már semmilyen szempontból sem! Hagyjon engem a picsába..
Egyedül azt bánom, hogy a decemberben történtek után még voltam olyan hülye és szóba álltam vele. Mikor újra felbukkant, akkor kellett volna jól elküldenem a fenébe, aztán meg hagyni.
Most már lényegtelen.
A fő, hogy eltűnjön végre az életemből! Örökre.

Nem megy ki a fejemből a tegnapi nap.
Folyton arra gondolok, amiket D mondott. Meg arra a sok dologra, amit átéltünk már együtt.
És azok után, ahogy viselkedik velem, ahogy beszél hozzám, ahogy mosolyogva rám néz, még most sem merem elhinni, hogy ez tényleg velem történik.
A kapcsolatunk elején kimondottan féltem attól, hogy D rajongása is csak amolyan fellángolás, és nem tart tovább pár napnál. Féltem, hogy nem gondolja komolyan, amiket mond. Hogy ő is csak találkozgat velem, aztán mikor már kötődöm hozzá, elmegy. És vége mindennek. Féltem, hogy csak szédít.
El sem hinnétek, mennyire vártam, hogy túl legyünk a másfél héten. Odáig folyton az lebegett a szemem előtt, hogy bármelyik nap véget érhet a kapcsolatunk.
Pedig ez hülyeség!!!!! Mert D semmiben sem hasonlít A-ra!!
Csak amiatt az egy kibaszott tapasztalat miatt D-hez már nem mertem olyan nyitottan hozzáállni. Bizalmatlan voltam és igyekeztem nem beleélni magam abba, hogy összejöttünk. Próbáltam "nem megkedvelni túlzottan", hogy ha arra kerülne a sor, ne fájjon annyira a szakítás..

De a tegnap történtek óta sokat gondolkoztam.
És most már kezdem elhinni, hogy ami velem/velünk történik az a valóság.
Tényleg létezik, hogy D szeret velem lenni és komolyan gondolja ezt a kapcsolatot. És ezt érezteti is velem! Eddig is éreztette, de én mégsem akartam elhinni.. És féltem viszonozni is. Kicsit még most is félek, mert minél közelebb engedek magamhoz valakit, annál nagyobb fájdalmat tud okozni. És ez az, ami a leginkább visszatart attól, hogy kimutassam az érzéseimet.
Azt, hogy mennyire szeretek minden egyes percet, amit Vele tölthetek, és hogy mennyire szeretem nézni, hallgatni, fogni a kezét, megölelni, aludni mellette, együtt nevetni Vele..

Ezeket a dolgokat nem is lehet igazán szavakba önteni.. Most nem megy.
De értitek, hogy mit akarok mondani?

Ajjjjj, pár napig nem volt netünk és megint nem tudtam beszámolni a történésekről! :s
Most nincs kedvem pótolni a hiányosságokat, azt majd később. Most csak a mai napról fogok írni. :)
Megint leugrottunk Velencére. :D Ezúttal hatan voltunk, mert Z is elhozta a barátnőjét. Elsősorban nem az ott töltött időről fogok írni, hanem arról, ami hazafele úton történt. Ugyanis volt egy kis mosolyszünet köztem és D között.. Úgy éreztem, hogy átlépett egy bizonyos határt és miután ez bekövetkezett, nem titkoltam a nemtetszésemet. Olyannyira nem, hogy szerintem mindenki észre vette, hogy valami bajom van. És én úgy gondolom, hogy joggal voltam kibukva kicsit..
Az nem tetszett, hogy D és Z túlzásba vitték a buzis poénkodást. Azzal nekem semmi bajom nem volt eddig [és továbbra sem lesz], hogy a fiúk szórakozásból fogdossák egymást, meg viccelődnek, de az, hogy alig pár centi válassza el D száját Z szájától, kicsit sok volt. Tényleg azt hittem, hogy mindjárt smárolnak.. Utána meg Z megnyalta D nyakát is.. Én meg csak ültem és néztem. Hogy most ez tényleg komoly-e!?
Mindenki nevetett - vagy legalábbis a többség -, én viszont csak ültem döbbenten. Ha akartam volna, sem tudtam volna leplezni, hogy nem tetszett, amit láttam, mert az arcomra volt írva. [És egyébként nem ez volt az első, de a múltkori fölött szemet hunytam, mert nem volt ennyire komoly.]
Nos, a látottak után elment a kedvem a poénkodástól meg röhögcséléstől. Csend is lett egy kis ideig, mert mindenkinek feltűnt, hogy én másképp reagálok, mint ők.
D ijedten rám nézett, majd elkezdte simogatni a lábam. Eleinte ellöktem a kezét, jelezve, hogy ott van Z, ha eddig ilyen jól elvoltak, akkor a továbbiakban is őt taperolja inkább és ne engem..
Szerintem D akkor szembesült igazán azzal, hogy nekem sok volt, amit láttam, mikor Rá se néztem..  Ő simogatta a lábam, én viszont nem értem Hozzá és nem is néztem Rá. [Úúúúristen, el sem tudjátok képzelni mennyire nehéz volt "nem ránézni". :s Szinte lyukat égetett az arcomba, annyira bámult, én meg csak hébe-hóba pillantottam Felé. :(] De hát valahogy jeleznem kellett, hogy mi van.. És veszekedni meg nem akartam ott mindenki előtt. Sőt, amúgyse. Úgy voltam vele, hogy ha leszálltunk a vonatról, megbeszéljük.
És így is lett.
Addigra persze kicsit felengedtem és mondtam Neki, hogy majd megbeszéljük a dolgot. Megérkezéskor mi mentünk leghátul és nem sokkal a leszállás után meg is álltunk, hogy tisztázzuk a dolgot. Őszintén elmondtam D-nek, hogy mit érzek és mit gondolok. Azzal kezdtem, hogy nem akarom megmondani Neki, hogy mit csinálhat és mit nem, de szeretném, ha a későbbiekben a vonaton történtekhez hasonló nem fordulna elő, mert úgy érzem, hogy kicsit több volt a kelleténél. Hozzátettem azt is, hogy néha az az érzésem, hogy Ő nem csak poénból csinálja..
Mikor ezt meghallotta, megállított és azt kérdezte; "Szerinted egy buzi tud így csókolni?" És megcsókolt.
Nem akartam kijavítani, de én 1 szóval se mondtam, hogy buzinak tartom, csak szimplán úgy tűnik néha, hogy nem csak poénkodik.
Miután befejeztem, bocsánatot kért és azt mondta, hogy ez még Neki is új. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy most már arra is figyelnie kell, hogy én mit szólok a tetteihez. Erre megint azt mondtam, hogy én nem is akarom megszabni, hogy mit tehet és mit nem, csak .. Mire közbevágott, hogy Ő meg nem akarja azt mondani, hogy megszabhatom, de valamilyen szinten mégiscsak így van vele.
Végül abban maradtunk, hogy a későbbiekben visszafogja fogni magát.

Megbeszéltük és sikerült tisztázni mindent. :) Utána már nem is haragudtam Rá. Sőőt..
Odáig voltam attól, hogy Ő nem volt mérges, amiért én kibuktam. És nem kezdett el ott magyarázni nekem, hogy pedig jobb, ha hozzászokom ehhez, meg ilyesmik.. :) Örültem neki nagyon, hogy veszekedés nélkül megtudtuk beszélni a dolgot. :D:D:D
Az is tetszett, hogy D-nek hamar feltűnt a vonaton, hogy valami bajom van és onnantól kezdve csak azzal foglalkozott, hogy valahogy kibékítsen. Picit tartottam attól, hogy ha huzamosabb ideig nem figyelek Rá "eléggé", akkor megunja és rámhagyja az egészet. De nem így lett! :D
Bocsánatot kért, nézett rám ártatlan bociszemekkel és próbált egyre jobban közeledni, hogy megtudjuk beszélni a dolgot. Láttam rajta, hogy bántja, hogy haragszom Rá egy kicsit.

Van más fontos esemény is, amely a mai naphoz és Hozzánk köthető.
Mikor K-ékhoz tartottunk, mi voltunk legelöl, mert a többiek leálltak beszélgetni és amíg bevártuk őket, alkalmunk volt beszélni pár szót.
D megkérdezte, hogy "Lehetne-e egy indiszkrét kérdése?", mire én kicsit bepánikolva azt feleltem, hogy igen.
Álmaimban nem gondoltam volna, hogy azt fogja kérdezni, hogy "Szeretem-e?" :O Nem tagadom, ledöbbentem a kérdésen, de kicsit csalafinta voltam és nem adtam konkrét választ, hanem inkább visszakérdeztem; "Miért ne szeretnélek?" Erre azt felelte, hogy "most komolyan" Mondtam Neki, hogy "Komolyan!" Aztán megölelt és azt mondta, hogy örül neki és hogy még most sem tudja elhinni, hogy együtt vagyunk.
:$$:)))
De ez még semmi..
Miután megérkeztünk a házunkhoz, még bementünk a lépcsőházba - ami egy külön story, de nektek nem fogom elmondani, bocsi. :$ - és beszélgettünk. D csak nézett rám mosolyogva és azt mondta, hogy el sem hiszi, hogy velem van. Aztán megölelt és azt mondta, hogy; "Nem hittem volna, hogy szeretni fogok egy nőt." Annyira magához szorított, amennyire csak bírt és nem is akartuk elengedni egymást.
Ezután a mondat után, komolyan mondom, majdnem elsírtam magam.. :$ De aztán D folytatta. Rám nézett és azt mondta, hogy "és még szép is, okos is.."
Tényleg alig akartam elhinni, hogy ezt nekem mondja valaki. Méghozzá egy olyan valaki, akihez én is gyengéd érzelmeket táplálok. :$

Kéééépzeljétek, tegnap volt nálunk D. :))) Megvolt a nagy találkozás Anyáékkal. :D Illetve igazából csak Apa volt számára új, mert csak ő nem volt lent tavaly Balatonon.
Ennek ellenére - hogy Apán kívül mindenkit "ismert" már valamilyen szinten - nagyon izgult Ő is. :) Az, hogy zavarban volt, szinte sütött Róla, de ez  egyáltalán nem baj. :) Aranyos volt. :)) És teljes mértékben megértem, hogy zavarban volt, hisz ez a helyzet Neki is új. Én is izgultam kicsit, hogy mi lesz. :$:)
Pár órát töltöttünk nálunk, utána pedig én mentem el Hozzá. :))) Viszonylag későn; fél 10 körül értünk hozzájuk, mert hétvégén csak 2 óránként járnak a buszok.
Nagyon jól éreztem magam Nála. :))) Kéépzeljétek, reggel csinált nekem reggelit! :D Szerintem eddig nem meséltem, de amellett, hogy okos, kedves, vicces, helyes, magas, aranyos, és megértő, még főzni is tud! Nem is akárhogy.! :D Ámulattal figyeltem, hogy mennyire otthonosan mozog a konyhában. :)))
Hihetetlen, hogy egy ilyen fiú férfi a barátom. :))) De komolyan..