[egy kicsi belőlem]

ajjj, Istenem.. Annyira utálom ezt a helyzetet. :(
Hogy most képbe jött az együtt alvás kérdése és egyszerűen nem tudjuk megoldani.. :s

Gondolkodtam és arra jutottam, hogy talán az lesz a legjobb, ha nem kezdjük újra. :(
Bármennyire is szeretném az ellenkezőjét, sajnos nem fog menni. :( Én nem vállalom azt a kockázatot, hogy mégiscsak megpróbáljuk és "teszteljük", hogy egyáltalán eljutnánk-e odáig, aztán meg szakítanánk, mert nem tudtuk megoldani, hogy együtt legyünk este is..
Borzasztó lenne megint ugyanazt átélni, mint decemberben. Sőt, ezúttal még borzasztóbb lenne, mert nem csak egy másfél hetes kapcsolat érne véget.

Ma majdnem nekiálltam egy "mellette-ellene" listának, de amint az "ellene" oldalra néztem, rádöbbentem, hogy oda több dolgot tudnék írni.. Azokat, amikről tegnap beszéltem.

Szóval akármennyire fáj és akármennyire A-val szeretnék lenni, muszáj a legjobb belátás[om] szerint dönteni és az alapján ennek a kapcsolatnak most nem jött el a folytatása.
Direkt írtam így - hogy most nem -, mert van bennem egy gondolat, amely arra enged következtetni, hogy talán évek múlva újra egymáshoz sodor minket az élet... !?
És talán akkor ott lesz a megfelelő idő, és ott lesz a lehetőség az együtt alvásra, és akkor talán boldogok lehetünk együtt sokáig..
Ki tudja!?
Bármi előfordulhat.. És hiszem, hogy tényleg így van.

Én még nem zártam le teljesen és tényleg úgy gondolom, hogy nekünk még lehet közös jövőnk.
De nem most. :'(

Sok dologról írhatnék. És fogok is.
Mert tegnap beszéltünk A-val. Őszintén mindarról, ami mostanában zajlik köztünk..

De mielőtt még rátérnék erre, elmesélem, hogy az előző bejegyzésem arra vonatkozott, hogy írtam Neki 1 sms-t azzal a szöveggel, hogy "Szia! Nem zavarlak? Mi újság? Tudunk ma este beszélni msn-en? :)" Ez volt 20.48-kor.
És eleinte vártam a választ.., aztán meg elkezdtem azon agyalni, hogy vajon miért nem ír? Talán dolgozik? Vagy van valakivel? ..
Komolyan mondom, mióta az exe megint az ismerőse, állandóan beleszövöm őt is az elképzeléseimbe. :(
Közben eltelt jó néhány óra. És nem jött válasz.
Én épp H-val beszéltem erről msn-en, amikor hirtelen bevillant!! Hirtelen beugrott, de villámcsapás-szerűen, hogy aznap volt a buli! Amiről A korábban említést tett.
Csak én olyan hülye voltam, hogy teljesen elfelejtettem és már kitaláltam mindenféle hülyeséget, hogy mi mást csinálhat ahelyett, hogy válaszol nekem..
Pedig ez hülyeség! És úgy utálom ezt magamban.. hogy rögtön elkezd kattogni az agyam és valótlan dolgokat képzelek el..
Csak egyszerűen beletudok őrülni abba, ha nem tudom, hogy mit csinál és kivel!? .. :(

Nos, végül egyébként válaszolt, de csak jóval később - feltételezem - a buli miatt. :)
23.58-kor kérdezte meg, hogy "Fent vagyok-e még?"
Válaszoltam Neki, hogy igen és megvárom, mire Ő megint írt, így volt 2-3 sms-váltás. :)
Végül abban maradtunk, hogy mindjárt indul haza és akkor tudunk beszélni.
Én csak vártam...vártam.. és vártam, míg végül 01.00-kor írt egy olyat, hogy "Most megyek haza! Kb 10 perc és fent leszek! Oksa?"
Nos, a 10 percből majdnem fél óra lett.. De úgy voltam vele, hogy muszáj még várnom, mert ez a beszélgetés nem halasztható tovább.

Fél 2 körül el is kezdtünk beszélni.
Eleinte csak ilyen sablon dolgokról, kivel mi újság.. De aztán rátértem azokra a dolgokra, amikről szerettem volna beszélni Vele.
És amint leírtam az időkérésével kapcsolatos kérdéseimet, Ő rögtön "leállított" és elmondta, hogy gondolkodott.
És arra jutott, hogy nem tudja.. Mert Ő azt érti párkapcsolat alatt, hogy "együtt vagyunk sokszor ezt még lehet teljesíteni, aztán együtt alvás, esetleges nemi kapcsolat, szórakozás. Esténként járkálni együtt lenni."
Rákérdeztem, hogy Ő úgy gondolja-e, hogy a "többit" velem nem tudná-e teljesíteni? Azt felelte, hogy most ezt gondolja, amennyire ismer engem. Meg hogy például Nála nem tud senki aludni, mert kicsi, egyszemélyes a szobája. És így nagyon együtt alvás meg együttlét nem oldható meg..

Meglepődtem, hogy ezt a témát hozta fel, de azon mégjobban, hogy az Ő szobája "nem alkalmas" arra, hogy akár csak 2 személy elférjen benne.
Mert nekem is megfordult a fejemben sokszor, hogy mi lenne, ha eljutnánk odáig.. De azt nem tudtam, hogy az Nála sem oldható meg..
És ez akadály. Méghozzá olyan akadály, amelyet nemigen tudunk leküzdeni. Jódarabig nem.. :'(
Engem konkrétan nem is csak meglepett, hanem lesokkolt ez a dolog, mert tényleg "borzasztó", hogy egyikünknek sincs lehetősége arra, hogy biztosítson egy kis elkülönült teret a másiknak..
És nem hibáztathatjuk a másikat emiatt, mert ez van és ez ellen nem lehet tenni. Legalábbis egyik pillanatról a másikra nem.

Eleinte nem nagyon tudtam mit reagálni rá, mert konkrétan ez egy olyan probléma, amire nincs megoldás. :'(
Aztán próbáltam arra terelni a beszélgetést, hogy talán ráérünk ezzel akkor foglalkozni, ha eljutunk odáig. Vagy hogy "biztos megtudjuk majd oldani valahogy."
Erre A azt reagálta, hogy Ő "fél" a "majd valahogy", a "nem tudom" meg a "nem biztos" dolgoktól.
És igaza van..
Mert hiába írtam én ilyeneket, tudtam - és most is tudom -, hogy nem így lesz. Mert mégsem bérelhetünk ki egy szobát valahol azért, hogy együtt legyünk..

Nehéz helyzet. Kibaszott nehéz, mert igazából úgy tűnt nekem tegnap, hogy csak ez az egy akadálya van annak, hogy újrakezdjük..
Azóta persze gondolkodtam rengeteget és rájöttem, hogy talán más okból sem működne ez a kapcsolat.. Ott van például, hogy A viszonylag gyakran jár bulizni. Ha nem is 3-4 naponta, de hetente egyszer legalább.
Én meg.. kb semennyiszer, mert tőlem nagyon távol állnak a szórakozóhelyek.
És ezt meg is mondtam Neki, meg eleinte Ő is hasonlóképpen volt ezzel (?), de aztán rájött, hogy mikor kéne élnie az életét, ha nem most? Amikor még fiatal?
És ez megint olyan dolog, ami miatt nem ítélem el, mert nem úgy bulizik [remélem!], mint a többség, hogy hülyére issza magát meg hasonlók, hanem szimplán csak jól érzi magát a barátaival.
De én mindezek ellenére ugyanúgy nem vágyom party-kra. És ez megint csak akadály lehet..

Aztán ott van egy másik dolog is, ami most nagyon napirenden van;
a tanulás. Az elkövetkezendő hetekben/hónapokban már nagyon rá kell gyúrni a készülésre, mert vészesen közelednek a vizsgák. És azokkal nem szabad szórakozni. Én semmiképpen sem szeretnék augusztusban újra próbálkozni..
És mivel hét közben jórészt egyik napról a másikra van csak idő készülni, a hétvégére marad a vizsgafelkészülés.
Ami azt jelenti, hogy kb nuku szabadidiő. Ami = azzal, hogy ha összejönnénk újra A-val, akkor "max" heti 1× tudnánk találkozni. És ez biztos nem tenne jót a kapcsolatnak..
Mondjuk amennyire ismerem magam, biztos megoldanám a több találkozást, de az meg akkor a tanulás rovására menne.
És abból megint csak baj következne, szóval íme a harmadik akadály. Ami ugyan hamarosan megszűnik, de nem úgy megy az, hogy akkor megbeszélem A-val, hogy várja meg, amíg levizsgázom mindenből és utána járhatunk..

ajj, nehéz helyzet! :s

Úristen, de hülye vagyok! ááá
Ezt nem hiszem el... :s ajjj de hülye vagyoook! áhh..

Tegnap este írt sms-t. Az állt benne, hogy "Szija! Nem lesz buli szombaton :( Mizus? Én dolgozom!"
A buliról röviden annyit, hogy egy ismerősénél lett volna házibuli, amire meghívott engem is [és F-et is]. És én a vasárnapi talink után úgy döntöttem, hogy ott őszintén beszélek majd Vele és elmondom Neki, hogy 'mit érzek'.
Hogy bármennyire is távolságtartóan viselkedtem Vele vasárnap, legbelül már hónapok óta arra várok, hogy mi újra együtt legyünk..
És hogy ezzel nem befolyásolni akarom a döntését, csak azt szeretném, hogy tudja, hogy én nyitott vagyok az újrakezdésre..

De ebből így már nem lesz semmi. :(

Az üzenetére azt írtam vissza - nagy vonalakban -, hogy miért nem lesz buli?, Vele mi újság?, Rendbejött-e már?
És..
hogy attól mi még találkozhatunk-e? :$

Féltem a válaszától, bár valójában arra számítottam, hogy a nap folyamán már nem ír vissza.
De írt.
Méghozzá ezt; "Mert hónap vége van és nincs senkinek se pénze. Még nem vagyok olyan jól de jobban vagyok [...] Hát a héten sajnos már nem érek rá mert van dolgom :s"

Erre már nem írtam vissza.. Pedig legszívesebben megkérdeztem volna Tőle, hogy mi dolga van? .. Csak az már bunkóság lett volna, mert semmi közöm hozzá..

És most megint ott tartok, hogy nem tudom; mitévő legyek? :(

- Nem tudom, hogy az időkérés mit jelent Nála?
Hogy egy darabig ne keressük egymást? Vagy beszéljünk, de ne találkozzunk?
- Nem tudom, hogy az exe miért bukkant fel már megint?
És hogy van-e valami kapcsolat köztük mostanában? [Akárcsak szimpla beszélőviszony.]
- Nem tudom, hogy mi dolga lehet a hét további részében?
Mert így, hogy a buli elmarad, inkább fel kellett volna szabadulnia az idejének, nem pedig betáblázni a hétvégét.
- Nem tudom, hogy mikor beszéljek Vele?
Vagy hogy egyáltalán beszéljek-e Vele mostanában?
- És nem tudom, hogy mi zajlik a fejében?
Hogy gondolkozik-e még rajtunk? Hogy eszébe jutok-e néha? Vagy hogy egyáltalán akar-e még valamiféle kapcsolatot kialakítani velem?

És ez.. hogy a világon semmit sem tudok, borzasztóan elkeserít és megrémít és idegesít. :'(
Mi a fenét csináljak?
Keressem?
Ne keressem?
Elmondjam Neki, amit gondolok?
Ne mondjam?

Tudjátok, mi rémít még meg igazán?
Hogy ez a 3 dolog egyszerre jött be a képbe.
1. Újra felbukkant az exe.
2. Elmarad a házibuli.
3. Nem ér rá a héten.
Ebből sok dolgot le lehet szűrni, de lehet, hogy egyiknek sincs köze a másikhoz.

Lehet, hogy a csaj próbál "visszafurakodni" és A mostanra már nem annyira dühös rá, ezért visszaigazolta facebook-on.. De semmi több. (????)
Lehet, hogy a buli tényleg a "pénztelenség" miatt marad el. [Bár nem értem, hogy erre miért csak most jöttek rá!?]
És lehet, hogy A-nak tényleg "dolga van" hétvégén. Melózik, itt-ott szerelget és nincs ideje beszorítani egy találkozót..

De az is lehet, hogy kurvára nem így van.. :'(

A és az exe ismét ismerősök..
És ahogy én ezt megláttam, azonnal pánikba estem. És elkezdtem pityeregni is, mert félek attól, hogy nem kezdhetjük újra. :'(
Nagyon félek..  :(

H azt mondta, hogy inkább azzal számoljak, hogy így lesz és ha mégsem, akkor mégiscsak jobb előre félni, mint utólag csalódni hatalmasat.

De nekem ez nem megy..
Nem akarok abba belegondolni, hogy nem jövünk össze többé. :(
Több okból sem, de nagyrészt azért sem, mert azt mondják, hogy ha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, akkor nagyobb eséllyel valósulnak meg.
Most akkor én mihez kezdjek? :'(

Az külön megrémít, hogy tegnap és ma sem beszéltünk. :'(
Én direkt nem keresem Őt, mert nem akarom "zaklatni" és mivel időt kért, nem írkálhatok Neki minden nap..
De az elkeserít, hogy Ő sem keres engem. :'(
Sőt, az még jobban elkeserít, hogy nem tudom, hogy miért nem keres!?
Talán, mert nem akar áltatni, amíg Ő maga sem tudja, hogy mit akar?
Vagy már eldöntötte és így akarja jelezni?

Istenem de nehéz ez a helyzet..

És én lassan kezdek beleőrülni. :'(

Én csak boldog szeretnék lenni.. :'(

Ajjj, olyan rossz, hogy ma még nem beszéltünk. :( Reggel óta arra várok, hogy hátha ír.. de nem hiszem, hogy fog. :(
Pedig annyira szeretnék beszélni Vele..
ahh :'( úgy hiányzik...

Nem is tudom, milyen jelzővel illethetném a tegnapi találkozásunkat.
Talán érdekes!? .. Nem tudom.
Minden esetre sokat beszélgettünk a múltban történtekről és a mostani dolgokról is.
A elmesélte, hogy mi lett Vele meg az exével.. Kiderült, hogy a csaj folyamatosan hazudozott Neki és Ő erre csak most jött rá. :( De ahogy számára is világossá vált mindez, megszakított minden kapcsolatot a csajjal. Törölte a számát, törölte msn-ről, és minden létező közösségi portálról is, ahol ismerőse volt.
És ez jó.. :) Nagyon úgy tűnik, hogy ennek a sokszor véget ért és újrakezdett kapcsolatnak immáron tényleg vége.
Most már csak 1 kérdés van..
Hogy mi lesz A-val és velem?
Összejöhetünk valaha is újra?

Tegnap este sokat gondolkodtam erről. Nagyon sokat, mert rengetegszer voltam fent éjszaka és mindig úgy aludtam vissza, hogy azon agyaltam, hogy hogyan tovább!?
Jutottam is valamire. Eléggé "megdöbbentő" dologra, amit ugyan legbelül tudtam én valahol, csak nem akartam bevallani..
És ez nem más, mint az, hogy képtelen vagyok kimutatni az érzéseimet. Legalábbis annyira, amennyire kellene. :(
Ahogy visszagondoltam a tegnap Vele töltött órákra, rádöbbentem, hogy nem adtam a tudtára, hogy én nyitott vagyok az újrakezdésre.. Sőt.. hogy hónapok óta arra várok, hogy visszajöjjön hozzám..
És ez most annyira bánt.. :( Annyira bánt, hogy nem mutattam ki, hogy mennyire jó Vele és hogy mennyire hiányzott már.. :(

És ma reggel, mikor felkeltem, jobban hiányzott, mint eddig bármikor. :$ Asszem kezdek teljesen belebolondulni.. :$$$
A felkelés utáni első dolgom majdnem az volt, hogy sms-t írtam Neki. De aztán rájöttem, hogy túl korai lenne 8-9 körül írni, így csak 10 óra 10-kor küldtem el azt, hogy ; "Szijja! :) Remélem nem olyan szar a suliban, ha ez megnyugtat; én is tanulok. Sajnos muszáj. :( Hogy vagy? :) Mi újság? Nálatok is szálingózik a hó? :)"

Fú, el sem hiszitek, mennyire szerettem volna írni Neki.. És úgy voltam vele, hogy "miért ne?" Legalább nem tudja a fejemhez vágni, hogy én nem kerestem. :P [Majd erről később.. :)]
Nos, akármennyire is felvoltam dobódva, hogy elküldtem Neki az üzenetet, sajnos hamar elszomorodtam, mert sokáig nem jött válasz. :( Nagyon sokáig.
Már-már ott tartottam, hogy kikapcsolom a telefonom, hogy ne tudjam percenként nézegetni, hogy írt-e!? :$
Közben legalább a készülődés elterelte egy kis időre a figyelmem, mert délután elugrottam a filmjeimért [Hófehérke; Derült égből szerelem]. :)
Olyannyira elraktároztam magamban, hogy ma már nemigen kapok választ, hogy a fürdőbe be sem vittem magammal a telefont.
DE aztán nem sokkal azelőtt, hogy nekikezdtem a hajam megcsinálásának, meghallottam, hogy csöng a telóóóóm! :D:D:D:D [Ez volt 14.31-kor] Mindent eldobtam és rohantam ki érte, de nem kellett messze mennem, mert V odahozta az ajtóba. :P
Kitéptem gyorsan a kezéből és már olvastam is, hogy mit írt A. :)))
Közben F is kijött és érdeklődve nézett rám, én pedig ujjongva mondtam neki, hogy A írt. :D:D:D

Ajjj annyira örültem, mint valami kisgyerek egy régóta várt játéknak, vagy én nem tudom. :))
Az üzenetben ez állt; "Szija nem voltam suliba mert beteg lettem. :s Igen itt is szálingózik! Mizus mi rosszat tanulsz?"

Sajnos nem meglepő, hogy beteg lett, én már tegnap is észrevettem, hogy feltűnően sokat szipog és köhög. :( De ezúttal is készültem zsepivel és adtam is Neki sokszor. :):)

Nos, most nem fogom az összes sms-ünket közkinccsé tenni, a lényeg, hogy visszaírt. Aminek én nagyon nagyon örültem. Utána még sms-eztünk egy keveset. :D:D

Zárásul még annyit, hogy meghívott egy házibuliba, ami szombaton lesz. Nagyon bízom benne, hogy Anyáék elengednek, mert nagyon szeretnék elmenni..
És sokszor megfordult a fejemben, hogy ott majd beszélek Vele és elmondom Neki, hogy "mit érzek" és mit gondolok.
De addig még van idő, szóval sok minden változhat.

A tali részleteiről később! :)