[egy kicsi belőlem]

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

/részlet/

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
                            mennyből az angyal"

Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki október 23-ára emlékezve készít ma bejegyzést.
Eddigi életem során SOHA nem gondoltam bele úgy igazán, mit is 'ünneplünk' ezen a napon. Tegnap elmaradt az egyik óránk, és a földrajz tanárunk jött be. Tudni kell róla, hogy a föci mellett történelmet is tanít. A 45 perc alatt rengeteg dologra ébredtem rá. Mert elmesélte, mi minden történt 1956. október 23-án. És még hallgattam volna... Akár egész nap. Mert MI nem tudjuk, mi mindenen mentek keresztül akkoriban az emberek. Nem tudjuk igazán, mi az a Szabadság? Nem vagyunk tisztában a "Meghalt a hazáért és a Szabadságért" kifejezéssel. Azok az emberek; felnőttek és gyerekek egyaránt mind értünk haltak meg. Mégha ezt sokan nem is tudják...