[egy kicsi belőlem]

Már-már kezdek hozzászokni, hogy mostanában sokat vagyok egyedül. Jó, tulajdonképp most sem csak az enyém a lakás, mert Apu a másik szobában alszik. Szerintem azt se tudja, hogy itthon vagyok... :S
De jó is kicsit nyugiba lenni. Ilyenkor összerakom a gondolataimat, olyan zenét hallgatok, amit CSAK én szeretek. :P

Különben nagyon úgy néz ki, hogy nem látom Őt többé... Mert már nem dolgozik a közelben. Vagy csak pont akkor járok arra, amikor épp nem melózik. De erre igencsak kicsi az esély. Szinte minden 2. nap megfordulok arrafelé... Kicsit váratlan, de tulajdonképp ez csak jó. Így hamarabb letudom zárni ezt a szerelmet a szívemben is. Mert az agyamban már lezártam.
Azt, hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Talán az lenne a legjobb, ha kicsit szüneteltetném a szerelembe esést. Ez mondjuk úgysem rajtam múlik, de most kikell lábalni Belőle, aztán pedig élem tovább az életem...

"Mért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
S mért kell csak mindig Rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért? Miért? Miért?" /Wass Albert/

"Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!" /William Shakespeare/

"Soha senki nem szereti azt, akit kellene."       /A vonzás szabályai c. film/

"Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét." /Pema Chödrön/

"Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra." /Jean Vanier/

"Csókkal is lehet ütni, talán némely csók súlyosabb sebet ejt, mint a bot. Halálos is lehet." /G. Hajnóczy Rózsa/

"Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban." /Dante Alighieri/