[egy kicsi belőlem]

Visszaolvastam néhány beszélgetésünket, amiket elmentettem. Nem kellett volna, mert így olyan, mintha feltéptem volna a sebeimet. Megint minden eszembe jutott. És ez nem jó.
Mikor lesz ennek vége??? Vége lesz egyáltalán??? Ha belegondolok, hogy még írtam is össze témákat 'legközelebbre'... És szerettem volna kinyomtatni egy képet Róla... Hogy ne csak a telómba legyen..
A gépen még mindig van Róla kép. Mert egyszerűen képtelen vagyok kitörölni. Márcsak ennyi maradt Belőle nekem... Pedig tudom, hogy első lépésként ezektől kéne megszabadulni. Meg a nyugtáktól... Igen, vannak azok is. Az egyik még tavalyi.. Szülinapja után egy nappal mentem, és mikor ez feltűnt, napokig emésztettem magam, hogy vajon előtte egy nappal dolgozott-e? Mostmeg, ahogy meglátom ezeket, mindet elégetném, hogy legalább azok ne juttassák eszembe. Vagy elraknám őket egy dobozba... Lehet, azt kéne; egy dobozba beletenni mindent, ami RÁ emlékeztet. És jó mélyre el kéne rakni, hogy soha ne találjam meg...
 

"...Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak..."
                    /Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet
                                    részlet/

"Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni!" /Holiday c. film/