"...hogy semmi sem volt köztünk, már arcom is felejted..."
Utálom, hogy vége. Annak, ami nem is volt. És, hogy csak én hittem, hogy van... És utálom, hogy mindenki engem sajnál. Ennél jobban márcsak egy bizonyos embert utálok, akiről minden eszembe jut...
És utálom, hogy minden RÁ emlékeztet.
Na ennyih.. most kb így érzem magam...
Még egy óra van a Szerelem Hullámhosszán-ból, igyekszem, lene késsem! :) pápuszi mindenkinek, aludjatok jól (K) Üdv; Lény
Igen, naggyon szeretemm. Minek is tagadjam??? :):) Íme egy kis idézet, az EGYIK kedvenc számomból. ;)
Tökéletes pillanat
"Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben,
Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem
És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra,
Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva.
És mikor borús napokon élet és halál között lebegek,
Akár öngyilkos is lehetek, nincs kiút, meg egyebek,
Akkor megfognám ezt a szar érzést és kivágnám a picsába!
Mert mit bánkódok folyton ebben a krónikus szeretethiányban?
Kint csicseregnek a fák és zöldülnek a madarak,
Illés bátyámnak az is tökéletes, mikor ott fekszik a pad alatt.
Hát én sem bánkódom, a jót elrakom a rossz időkre,
Hogy tudjak mire emlékezni, ha tökre le vagyok törve
Lehet Neked nem jelentett semmit, de nekem az volt a minden,
Sírni tudnék, mint egy csöpögős romantikus filmen.
Nekem Te voltál az, ahogy láttam magam a szemedben,
Neked meg ő, na jah, hát istenem, ezt bevettem!?"
Hihhetetlen dolog történt 1-én!!! Találkoztam VELE. (L) De nem a véletlennek köszönhetően, hanem előre megbeszéltük a talit. :):)
21.00-kor találkoztunk, és közel 2 órát sétáltunk a városban. Jókat beszélgettünk.:) Sikerült megbizonyosodnom róla, hogy;
- aranyos
- kedves
- udvarias
- vicces
stb..stb..
Istenien éreztem magam. Felejthetetlen nap volt... <3
