[egy kicsi belőlem]

Nem nagyon szeretném húzni az időt az idei győztesek leírása előtt, így aztán nem is írok többet. ÍME a 2010-es Jubileumi Viva Comet győzteseinek "névsora"! :

2010. Legjobb Új Előadója: BNF

2010. Legjobb Női Előadója: Barbee

2010. Legjobb Férfi Előadója: SP

2010. Legjobb Együttese: Anti Fitness Club

2010. Legjobb Videoklipje: Hien; Túl szép

Voltak számomra meglepő fordulatok, mint például Barbee és Hien győzelme. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nem örülök, mert szerintem megérdemelték [ők is] a győzelmet, bár én Hient inkább a női előadók közül éreztem esélyesebbnek. Ami a videoklipet illeti, szerintem az a kategória is erősnek mondható így utólag, hiszen SP és Lola klipje is nagyon színvonalasra és látványosra sikerült. Bevallom, én elsősorban nekik szurkoltam, de úgy érzem, Hien is abszolút megérdemelte a gömböt. :D
Az új előadó kategóriában szinte biztos voltam benne, hogy a BNF vagy a Stereo 2.0 közül kerül majd ki a győztes. Szerintem a jelöltek közül körülöttük forgott leginkább a világ az elmúlt hónapokban, és mindkét zenekar 2 klippel is előrukkolt a Comet előtt. Én picivel jobban is örülök, hogy a BNF nyert, mert az ő zenéjük kicsivel közelebb áll hozzám. [Már csak azért is, mert szerintem a Stereo 2.0-ás "Minden más" és az "Így jó" között elég nagy a hasonlóság..]
A legjobb együttesről nem nagyon akarnék hosszan írni, mindössze annyit, hogy az Anti Fitness Club tényleg tudhat valamit, ha megnyerte viva comet díjat is. Nem szeretnék róluk rosszat írni, mert nem vagyok azafajta, aki azt, ami neki nem éppen a szíve csücske, leszólja..
Volt már rá példa, hogy egészen véletlenül "beleütköztem" egy AFC koncertbe [tényleg véletlen volt, mert magamtól nemigen mennék el.. :$] és kibírtam anélkül, hogy valamit földobáljak a színpadra, vagy esetleg üvöltözzek, hogy "így sz*r úgy sz*r".. Sosem értettem az ilyen és ehhez hasonló embereket. Attól, hogy valami nem tetszi8k, nem kell rögtön hangot adni a véleményednek. Legalábbis nem ilyen formában.

Lényeg a lényeg; gratulálok minden résztvevőnek, fellépőnek, győztesnek és szervezőnek! Én élveztem a Jubileumi Cometet, még itthon ülve is! :P
[Az aggódásomról csak annyit, hogy végül em történt semmi olyan, amitől tartottam.. :D:D]

Ó! Majdnem elfelejtettem leírni, hogy idén A Magyar Könnyűzenéért járó Viva Comet díjat a Neoton Família kapta! :D

Mingyárt Comet...
már előre félek.

Ma megnéztük a csajokkal a Szex & New York 2-t. :D Ebből persze nem kell rögtön arra következtetni, hogy megszállott rajongók vagyunk.
Az ötlet onnan jött, hogy mindhárman szoktuk hébe-hóba nézni a sorozatot és mindhárman láttuk az első mozifilmet is. [Csak nem együtt.] És miután megtudtuk, hogy lesz folytatás, szinte egyértelmű volt, hogy azt együtt kell megnéznünk moziban. :D
Nekem a második rész jobban tetszett. Igazság szerint az elsőre nem is emlékszem, pedig néhány hónapja láttam. Most nem megyek bele a film rszletezésébe, akit érdekel, úgyis megnézi, akit pedig nem, az nagy ívben elkerüli. :P
Egyébként engem már csak amiatt is érdekelt a 2. mozi, mert nagyon megoszlottak a vélemények. Olvastam a film "fogadtatásáról", és hol rosszat, hol pedig jót írtak róla, így aztán maradt az én megítélésem. :P Nekem tetszett, nagyon jókat nevettem és élveztem a film minden pillanatát. :D

Ennél jobb címet nem is találhattam volna a mai bejegyzésemhez. Hiszen ez a 3 szó kiválóan tükrözi azt a helyzetet, amiben most vagyok.
Ma volt a 'hangszeres' évzáró, ami végérvényesen lezárta a 8 éven át tartó korszakát az életemnek. Ez volt az utolsó ilyen évzáróm. Őszintén szólva nem volt túl sok kedvem végig állni, de ki lehetett bírni.
A kezdés előtt majdnem elsírtam magam, mert mikor odaadtam a tanáromnak az ajándékot [virág, bonbon és fénykép, mert már nagyon régóta szeretett volna rólam és F-ről kapni 1-1 fotót emlékbe], én is kaptam valamit. Már az, hogy 'gondolt rám', nagyon jól esett, de mikor kinyitottam a kis verseskötetet és elolvastam azt a néhány kedves szót, amit beleírt, tényleg kicsi hiányzott ahhoz, hogy elsírjam magam.
Az a pár sor így szólt:
"Nyolc éven át tartó közös munkánk emlékére."
2010.június 15.
Sok szeretettel [és az aláírás]

Nagyon megható volt, és abban a percben hirtelen megbánást éreztem azért, mert abbahagytam a gitározást.
Persze azóta ez elmúlt és eggyáltalán nem érzem úgy, hogy rossz döntés volt. Csak azért 8 év az mégiscsak 8 év. És ha visszagondolok, hogy mennyi fellépésen, vizsgán, próbán és órán vagyok túl, büszke vagyok magamra, amiért idáig eljutottam. :D És nem bántam meg, hogy belevágtam! Voltak persze rossz napjaim, nem is 1, de visszatekintve csak jó dolgok jutnak eszembe.
És ez elsősorban a tanáromnak köszönhető, akinek mindig is hálás leszek. :D