[egy kicsi belőlem]

Istenem, miért kell ezt csinálni velem?????
Nem bírtam ki, úgyhogy - ahogy mondtam korábban - írtam Neki. A válasz 4 perc után jött, meg persze a tökéletes magyarázat is; "pancsiztam éppen" Ami miatt nem hibáztathatom, de akkor is.... Mi a faszért akkor kellett Neki fürdenie, amikor én is fentvoltam msn-en és írhatott volna nekem? :(
A legrosszabb az egészben, hogy amennyire mérges voltam Rá eleinte, annyira meg is lágyúlt a szívem kb a 4. mondata után, amikor azt írta, hogy "ohh egyelek meg".
Szerencsére "nem voltam egyedül", mikor beszéltünk; H-val is beszéltem közben és folyamatosan őt kérdeztem, hogy mit csináljak szerinte!? Meg közben próbált észhez téríteni, írta, hogy "ne hagyjam magam". Mert ő is tudja, hogy ilyenkor - amikor a fiú, akiért odavagy -, azt írja, hogy "egyelek meg", vagy bármi hasonlót, egyszerűen képtelen vagy haragudni rá.. És mindent elhiszel neki. :(
Na, aztán írta, hogy nagyon sokat dolgozott és hogy mire hazaért, én valószínűleg már aludtam. Ez volt az utolsó mondata.
Én közbe írogattam Neki, hogy igen, meglehet, hogy nem voltam már fönt, pedig előfordult, hogy este 11-ig is gépnél voltam. :P
Aztán írtam, hogy egyébként megvagyok, pótolgatok, mert 2 napot nem voltam suliban..
.hatásszünet.
Erre nem írt semmit és elegem lett. Meg mennem is kellett, mert még tanulnom kell.
Így aztán vártam egy darabig, hogy reagál-e végre valamit a kibaszott mondataimra, de hiába.
Eltelt 8 perc [Leszarom, ha nem is olyan hosszú idő! Ha egyszer gépnél vagyok és beszélgetek valakivel, akkor ennyi idő alatt reagálnom kell arra, amit a másik írt! :@] és befejeztem a "beszélgetést" ezzel:
"Na jó, látom nem nagyon figyelsz ide, mindegy, majd akkor valamikor beszélünk 1 hét múlva, vagy nem tudom.. szia"
És ennyi.

Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy tényleg (?) lezárjam ezt az egészet.
És úgy érzem, már így is elkéstem, mert megint hagytam, hogy szórakozzon velem.. :'(
Nincs értelme reménykedni, mert rohadtul nem akar már semmi komolyat tőlem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy azt írta le, amit hallani szerettem volna és persze ahogy ez bekövetkezett, felerősödtek bennem az Iránta/irántunk táplált remények.
Bíztam benne, hogy tényleg komolyan gondolja ezt a "hiányzol"-os dolgot, bár legbelül éreztem, hogy ha komolyan gondolná, akkor nem tűnne el napokra anélkül, hogy beszélnénk. :'(

De most már elegem van!
Nem fogom újra és újra ugyanabba beleélni magam, amiből úgysem lesz már semmi. :'(
Itt az ideje, hogy végre túltegyem magam Rajta... :'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(

Mérlegeltem, amit "az a bizonyos" rokon [F. De nem az az F, hanem egy tááávolabbi F :))] mondott a napokban; "Problémás a srác és inkább hagyni kéne"
Határozottan érzem, hogy van benne valami.. Sőt! ... :'(

Fentvan msn-en, de baszik írni. :'(
Ebből már soha nem lesz újrakezdés, itt az ideje, hogy ezt végre én is belássam.. :'(
Viszont nem hagyom ennyiben! Írok Neki csakazértis.! :@

Olyan szépen eltűnt, hogy most már tényleg kezdem feladni a reményt.. :'(

Most miért kell ezt csinálni velem??
Miért kell A-nak felszívódnia? És kétségek közt hagynia engem?
Az msn beszélgetés óta elkezdtem tényleg reménykedni abban, hogy talán valami ismét kialakul köztünk. Erre Ő eltűnik.. :(
És fogadok, hogy ha legközelebb beszélünk, valami olyan hiperszuper magyarázattal rukkol majd elő, hogy megint én fogom rosszul érezni magam, amiért mérges voltam Rá, hogy felszívódott. :(

De... ha már nem találkozunk, nem beszélünk telefonon hosszú percekig, és nem is sms-ezünk, legalább msn-en hagy beszéljek Vele! :'( Úgy hiányzik... :'(

Kurvára hiányozhatok Neki, ha azok után, hogy szerdán csak pár szót tudtunk beszélni, nem is "keresett".. Pedig azóta 3 nap eltelt és nekem már nagyon beszélhetnékem van! ..
Persze a számomat elkérte megint, mert...
hát épp ez az! Hogy igazából nem is tudom, hogy miért?
Nekem valami olyat mondott, hogy más névhez mentette el legutóbb a számom, vagy mittudomén.
De kezd nagyon idegesíteni, hogy nem tudok kiigazodni Rajta.
És ha ez így megy tovább, akkor a legközelebbi beszélgetésünkkor letámadom. És leszarom a következményeket!
:@ :'(
 

"Vedd fel újra a kapcsolatot egy régi ismerősöddel ma, mert szükséged lesz mindarra, amit lelkileg adni tud neked az illető. A hasonló problémáidban korábban is tudott segíteni, ezért most is megbízol benne, s tudod, hogy sosem árulna el."

Így tettem! :D De az illető, akivel beszéltem a magánéleti-lelki dolgaimról, nem 'régi ismerős', hanem rokon.
És jót tett, hogy beszéltünk, mert sok olyan dolgot mondott, amire eddig nem is gondoltam.. Vagy csak nem akartam gondolni rá.. :|

A halakkal csak a baj van! :P

Úgy szeretnék beszélni Vele.. :)
Főleg azok után, hogy tegnap csak néhány percet dumáltunk.. Sajnos sokat kellett tanulnom, így nem tudtam sokáig maradni. :(
Ma meg egész nap azt vártam, hogy végre délután legyen, hátha összefutunk msn-en. De nincs itt. :( És én lassan megyk vissza tanulni. Megint.! wáááá  :@:@ :P
ajjjj... És nem csak azért szeretnék beszélni Vele, mert hiányzik, hanem mert van néhány dolog, amit tisztázni szeretnék..
De úgy nem fog menni, ha nincs gépközelben, amikor én is.! :P

Annyira tudni szeretném, hogy Ő mit szeretne!?!?
ajjj.. :D:D:D
 

Beszéltem H-val.
Ezekről a dolgokról. 2 hónapra visszamenőleg is.
Ma jött el az a pillanat, amikor már nem bírtam tovább magamban tartani és muszáj volt elmondanom valakinek mindazt, amit eddig átéltem és átélek.
Sokat beszéltünk, mert mostanában H-nak is van egy csomó megosztanivalója és mivel ő nem tudja magában tartani, velem beszélte meg. :) [Mivel F most beteg, így vele csak levélben tudja közölni a dolgait/érzéseit.]
Még tudtunk volna dumálni órákon át.
De a lényeg most az, hogy neki mi a véleménye a tegnap [meg az azelőtt] történtekről!?
Igazából ő sem tud kiigazodni A-n - ahogy én sem :S -, de azt mondta, hogy ő már akkor "letett" Róla, amikor kiderült, hogy az irántam érzett "dolog" csak valami fellángolás volt a részéről.
Erre most meg hiányzom Neki...
Pár nappal azután, hogy ismét (!!!) szakított az exével. Immáron sokadszorra. (!)
H azt mondta, hogy nem akarja, hogy A játsszon velem és nem akar rosszat, de szerinte jobb lenne, ha túltenném magam rajta.
Sokszor elmondtam neki az együtt töltött délután alkalmával, hogy nem azzal van a "gond", hogy nem tudom túltenni magam A-n, hanem azzal, hogy nem is akarom!
Így meg aztán, hogy tegnap azt mondta, hogy hiányzom Neki, végképp nem.. :'(

Csak olyan rohadtul idegesít, hogy nem tudom, hogy milyen értelemben hiányzom Neki?
H is mondta, hogy - magából kiindulva - tudja, hogy A hiányolhat barátként és hiányolhat barátnőként is. És nem mindegy ám, hogy ezesetben melyikről van szó!?

És most pár napig muszáj türelmesnek lennem, amíg nem beszélünk. Addig legalább én is rendbe teszem magamban, hogy én mit szeretnék?
Csak úgy nehéz "tervezni" a folytatást, ha nem tudom, hogy A mit érez és mit gondol?
ajj, basszus.. a legjobb az lenne, ha találkoznánk.. Annyira rég láttam.. :(
És ha szemtől szemben beszélnénk meg a dolgainkat, legalább mindketten választ kapnánk a kérdéseinkre..

Na tessék!
24 óra leforgása alatt annyi de annyi dolog történt, hogy el sem hiszem. Gyerekek, ez nekem túl sok egyszerre..
Még a tegnap történteket sem "dolgoztam fel", erre ma.... ma...
Erre ma hazafelé jövet összefutok D-vel. És ez most nagyon "nem hiányzott", mert totál bezavart. :S Illetve.. kurva váratlan fordulat és tök durva, hogy pont most..
Ezt a sors akarta így. Biztosan tudom.
Mert igazából már rég itthon lettem volna és tuti nem futottunk volna össze, ha H-val nem mentünk volna el és nem ültünk volna be a Burger King-be. És Anya nem telefonált volna rám és nem kísértem volna el H-t és...
És mindezek előre megvoltak írva a Nagy Könyvben.
Ezt most viccen kívül mondom.
Mert ha nem arra a villamosra szálltunk volna fel, vagy H elérte volna a korábbi buszt, vagy bármilyen más apró kis dolog máshogy történt volna, akkor nem futunk össze.
De minden úgy történt.
És szinte perceken múlt, hogy végül így alakuljon.
Hát beszarok.. :D

De az az érdekes, hogy mikor megláttam D-t, ő még nem szúrt ki engem. Én ugyanis picit lassabban mentem, az utca másik oldalán.
Aztán ahogy figyeltem, hogy megy és rágyújt, már majdnem 100%-ig biztos voltam benne, hogy ő az.
Ezért kicsit elkezdtem igyekezni, hátha ő is kiszúr majd..
Erre tessék! :D Ahogy megfordult, hogy körülnézzen, mielőtt átmegy, észrevett. Ami tök durva, mert én meg igyekeztem "nem észrevenni" őt [a földet néztem]. Sőt, még egy autó is "közénk állt", így nagyon meglepő, hogy abból a távolságból megismert (?). :P
Állt egy darabig, várta, hogy közelebb érjek, aztán mindketten meglepetten vettük tudomásul, hogy kit is látunk!? :P
Beszéltünk pár szót, aztán mindenki ment a dolgára. Mert én egyébként bajban voltam amiatt, hogy nem mondtam időt Anyáéknak azzal kapcsolatban, hogy mikor érek haza. :$