[egy kicsi belőlem]

Azt se tudom hogy kezdjek neki..
Annyira szarul vagyok, hogy el sem hiszitek. :'(:'(:'(:'(
F-et korházba kellett vinni, mert most már tényleg annyira leromlott az állapota, hogy egyszerűen nem bírta ki a fájdalmat.
Már 4. hete (!!!) kínlódik és a mai napig nem tudjuk, hogy mi baja!? Az egész hasmenéssel meg hasfájással kezdődött.. Eleinte persze senki nem gondolta, hogy ez ilyen komolyra fog fordulni, de mikor már a második hét után sem akartak múlni a panaszai, beutalták laborvizsgálatra.
Múlt héten annyit megtudtunk, hogy valami baktérium van a vizeletében, de ezen kívül semmi konkrétumot.
Aztán elkezdett romlani az állapota, mert a hasfájás és hasmenés mellé felment a láza is.
Ma pedig olyan iszonyatosan érezte magát, hogy kihívtuk hozzá az ügyeletet.
De persze nem ment ilyen könnyen.. Előtte órákig néztük, ahogy szenved, közben pedig Anya hol a háziorvosunkkal beszélt, hol pedig az ügyeletes nővérrel.
Később még a saját dokijával is beszélt, mivel se a háziorvosunk, se az ügyelet nem jött ki. A háziorvos vidéken van, a felnőtt ügyeleten pedig csak 1 orvos van. [Ja és a legjobb az egészben, hogy a gyermek ügyelet nem is foglalkozott velünk, mivel F a 17 évével már nem számít gyereknek.]
Anya orvosa sem jött ki, mert ő meg beteg. Viszont elintézte (!), hogy az ügyelet kijöjjön és kezdjen valamit velünk. Illetve F-el.
El sem tudjátok képzelni, hogy milyen érzés, ha látjátok, hogy a testvéretek - vagy bárki - ott fekszik előttetek az ágyon és szinte mozdulni sem bír, annyira fáj a hasa, az oldala, a veséje, mindene.
Órákig néztem, ahogy kínlódik szegény és egyszerűen nem tudtam mit csinálni.
A végén már gyógyszert se mertünk adni neki, mert már annyi volt benne, hogy attól féltünk, hogy azzal is csak ártunk neki.

Az ügyelet háromnegyed 11-kor ért ide.
Megvizsgálták, elmondta a pasi, hogy ő valami vékonybélgyulladásra gyanakszik első ránézésre és tapintásra, de nem akar és nem is tud biztosat mondani.
Aztán közölte, hogy nem lehet halogatni a korházat, így beutalták és kb 40 percen belül jött is a mentő..

De nem is akarom tovább írni, mert tényleg kurvára kivagyok.. :'(:'(:'(:'(:'(
És az még hagyján, hogy én folyamatosan bőgök, de Anya mit érezhet!? Ő már kezdetektől fogva aggódott és aludni sem bírt..

Kibaszott szar ez most. :'(

És nem értem, hogy mivel érdemeltük ezt ki?
Mit tettünk, vagy mit tett F, amiért így bünteti a sors?
HA??

Csak röviden annyit, hogy reggel megint szarul voltam - csakúgy, mint 1 héttel ezelőtt - és nem is mentem suliba, mert nem akartam azt csinálni, hogy bemegyek és hazajövök, mert nem vagyok jól.
És szerencse, hogy végül itthon maradtam, mert most nem úsztam meg hasfájással meg hasmenéssel.. Ezúttal hánytam is. :'(
Aztán szerencsére egész hamar jobban éreztem magam, így a nap hátralevő részét igyekeztem hasznosan eltölteni.
Dvd-ztem [Macskafogó] és olvastam tovább a Bűn és bűnhődést.
ajj.. valamikor már szeretnék idézeteket kiírni belőle! :)

Ennyi voltam mára, jó éjszakát! :)

Azt hiszem ez a legmegfelelőbb szó arra a 'kapcsolatra', ami most köztem és A között van.
Több okból is jellemzi kettőnk kapcsolatát ez a kifejezés. Kezdve attól, hogy nehezen hozzuk össze a beszélgetéseket, egészen odáig, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit szeretne a másik? Vagy hogy mit érez a másik?
Én legalábbis elég bizonytalan vagyok A érzéseit illetően.. Egyszerűen nem tudok kiigazodni rajta.
Egyik percben hiányzom (?) Neki, másikban nem beszélünk napokig, aztán pedig olyan dolgokat ír msn-en, mint például "drágám", vagy "egyelek meg". :$ :)
És ezek olvasásakor mindig felcsillan egy pillanatra a szemem.. Aztán persze kénytelen vagyok észhez térni és arra gondolni, hogy nem feltétlen kell rögtön kombinálni meg találgatni, hogy vajon miért ír ilyeneket!?

Mindezek ellenére mégis olyan kusza ez az egész..
Mert a tegnapi beszélgetésünkkor (!!! :D:D) felhoztam a hiányzol-os dolgot. Leírtam Neki, hogy nem sikerült rájönnöm, hogy milyen értelemben írta, hogy hiányzom Neki? Erre azt felelte, hogy szerinte a hiányzol szónak egy értelme van.
Utána sajnos hamar elterelődött a szó és még csak le sem tudtam írni, hogy szerintem mi a másik "jelentése"!? Pedig érdekelt volna a reakciója..
De az már jó jel, ha szerinte csak egy jelentése van. :))))

Egyébként a beszélgetés alatt történt egy olyan dolog is, hogy mikor Ő elköszönt, mert ment korizni, azt írta, hogy mennyek én is..
És... áááá legszívesebben azt írtam volna, hogy "oké, hol találkozzunk?" :))), de persze nem így történt, mert elég sok dolog közbeszólt volna.. Csak hát tényleg olyan jó lett volna újra látni.. :)
Szóval végül elviccelődtük a szitut, mert írtam Neki, hogy messze van, mire Ő azt írta, hogy nem is.. De mindez poén volt, mert előtte pont fordítva írtuk ugyanezeket, egy hozzám közelebb eső koripálya miatt. :P
Szóval viccelődtünk, aztán megint elterelődött a téma. Mert megint (!!!?) elkérte a számom..
Így fogalmazott pontosan; "Hallod írd már le a számod mert faszom mindig mást ír ez a köcsög telefon."
Mire én kicsit mérges lettem..
Egyrészt azért, mert folyton elszórja a számom, másrészt pedig azért, mert valójában nem is tudom, hogy mire kell Neki? :P
És miután ezeket a tudtára adtam.. lepillezett, majd bocsánatot kért, amiért mennie kell.. És elment.
Tehát ez a kapu nyitva maradt.. És nem tudom, hogy ez most mit jelent? 
ahhh.. bonyolult.. :D:D:D

Meglepő és váratlan dolog történt.
Tegnap, miután fölmentem lefekvés előtt facebook-ra, A írt egy levelet. És sajnos ezt én csak ma vettem észre! :o ááá
És... úgy sajnálom, hogy nem tudtam tegnap beszélni Vele..
És azt is sajnálom, hogy ma megint annyira hülyén jött ki a helyzet, hogy nem tudtunk beszélni. :'(
Ugyanis hazaérkezésem után ismét fölnéztem facebook-ra és a levél elolvasása után válaszoltam is rá - mondjuk nem volt túl tartalmas üzenete, mert csak az állt benne, hogy "Szia, itt vagy még?". A válaszom az volt, hogy "Jaaj, szia, ne haragudj! Gondolom feltűnt, hogy már nem voltam itt.. Csak felnéztem lefekvés előtt. :P Bocsi."
Miután ezt elküldtem, felnéztem chat-re, aholis megláttam, hogy A fentvan! :D:D Így hát nem haboztam sokáig, ott is írtam Neki. Gondoltam így azért mégiscsak könnyebb "megmagyarázni" a tegnapi dolgot.
De sajnos a sors ismét közbeszólt, ugyanis most A nem volt gépnél.. Vagy nem tudom mit csinált, de a fő az, hogy nem válaszolt.
Mondjuk nem is hagytam rá túl sok időt, mert közbe nekem mennem kellett - megint :( -, így hamar elköszöntem és otthagytam. :'(

És ez most annyira hülyén jött ki. :(
Jó mondjuk tegnap is hülyén jött volna ki, mert nem tudtam volna huzamosabb ideig beszélni Vele, de annyira örültem neki, mikor láttam, hogy írt..
Mert mióta otthagytam msn-en - amiért nem "figyelt oda" -, most tudtunk volna először beszélni..
És... a leglényegesebb, hogy Ő keresett engem! Illetve Ő "kezdeményezett".
És most annyira sajnálom, hogy nem tudtunk beszélni. :'(

Elegem van már, hogy sosem tudok a tanulás mellett másra is időt fordítani. :'(
Pedig én tényleg úgy szeretnék beszélni Vele! :(

A nap másik fontos történése, hogy Vele álmodtam..
És amennyire örültem ennek, annyira el is voltam keseredve miatta, mert....   áhh, sokmindenért..
Reggel még pityeregtem is, mert rossz volt megint arra gondolni, hogy nem vagyunk együtt.
És hogy nem is leszünk már... (?)
:'(

A lelki és fizikai betegségek párban járnak? Vagy mi a fene?

Ahogy ismét padlóra kerültem A miatt, hamar jött is mellé egy jókis megfázás. :@
Így hát a sírás mellett még orrot is fújhatok és a torkomat is fájlalhatom. :'(