[egy kicsi belőlem]

Tök hülye vagyok. Itt ülök a gép előtt félig vizes fejjel, ahelyett, hogy "szárítkoznék". Márcsak azért is kéne, mert mikor hazaértek Anyuék a vásárlásból, tesómmal robogunk tovább ODA... HOZZÁ...  És addigra nemcsak a hajammal kéne késsz lenni, de ideje lenne már a csomagolást is befejezni. Ezért már búcsúzom is, hisz késésben vagyok. :)

Sajnos előfordulhat, hogy ma már nem jövök többet, ezért most búcsúzom. Léci, aki erre jár, gondoljon egy keveset rám... 3 nap múlva találkozunk, és jön a beszámoló a kirándulásról! Addig olvasgassátok az eddigi bejegyzéseimet. :)

Igen, az vagyok. Vagy csak egyszerűen feledékeny. Ami nem jó dolog. :S Mostanra is készültem egy listával, mert amikor befejezem a napi irományomat, mindig utólag jutnak eszembe dolgok... És most, - hogy ne felejtsek ki semmit -, feljegyeztem egy lapra a fontosabb témákat.

Tegnap néztem a Szívek szállodáját. Mindig is tetszett az a sorozat, de úgy igazából csak akkor néztem, ha épp odakapcsoltam. Meg nehéz elsőre felfogni, hogy ki kicsoda, mert nem láttam többet 5-6 epizódnál. Viszont most tudtam, mikor kezdődik, mert láttam a bemutatót. :) Talán azért is fogott meg annyira ez a műsor, mert csak úgy pörögnek az események, nincs olyan pillanat, amikor ne történne valami izgalmas dolog. A tegnapi részben elhangzott két jótanács esküvőre, ezt szeretném most "kihirdetni".
 
1. Kérjük meg a fotóst, hogy készítsen néhány spontán fotót is, ne csak beállítottakat, az őszinte, szép pillanatokért. [hmmm.. milyen igaz... hisz mindenki tudja, hogy a beállított képeken mindenki csak azért mosolyog, hogy végre eltűnjön a fotós az idióta masinájával... :P]

2. Ha lehetséges, a gyűrűhordó ne legyen fiatalabb 5 évnél. Ha mégis előfordul, hogy pl 3 éves, a gyűrűket csak közvetlen a ceremónia előtt kapja meg, nehogy lenyelje, vagy elveszítse...
Ha végiggondolod, ezek kis apróságoknak tűnnek, de azért jó rájuk odafigyelni! :)

A következő dolog valószínüleg a film "közti", vagy nem is tudom mi a helyes kifejezés, reklámban juthatott eszembe. Ilyenkor ugyebár a legtöbb ember kapcsolgat, elvégzi ügyes-bajos dolgát, eszik, stb... Nálam az evés kimaradt, mert én szünetbe elkészítem a kaját és film közben eszek általában. Meg most a konyhában TV-ztem, így akár film közbe is nyugodtan elkészíthetem. :P Na de ne térjünk el a tárgytól. Igazából csak annyiról van szó, hogy mi lehet életünkben az egyik legnagyobb csalódás?? Többféle is van, szerintem... Ott van a szerelmi [ez talán a legborzasztóbb], az, ha egy barátodban csalódsz, vagy esetleg a családban és még sorolhatnám...
Nekem ezek mellett olyan alapvető dolgok is csalódások lennének, mint például  egy néger férfi/nő sárga foggal. Hisz köztudott, hogy ők a csodás mosolyukról és a vérükben levő tánctudásukról híresek. Vagy ott van még a "sztárok" világa. Sok filmben láthattuk viszont azt a fajta csalódást, amikor a híres ember után vágyódó kisgyerek találkozik az eddig okos, kedves, szép, egyszóval "tökéletes" embernek hitt hírességgel. Aztán kénytelen rádöbbenni, hogy a valóságban ez nem így van...

Tényleg, ha már szóba jött ez az álomvilágnak [nem] nevezhető média, meg minden, ami beletartozik, elmesélem mennyire UTÁLOM az olyan embereket, akik folyton megállítanak különböző sablon dumákat bevetve, hogy nem akarok-e én is híressé válni??? Sajnos ritka az olyan közöttük, aki elsőre megérti és valamelyest elfogadja, hogy NEM!!! Mert a legtöbb hosszú perceken keresztül faggat, hogy "ugyan mért nem?". Holott eleve úgy jönnek oda, hogy "bocsi, zavarhatlak egy percre?". Talán nekem is azt kéne tennem, amit a legtöbben; úgy teszek, mint aki nem hallotta, hogy hozzászóltak, és továbbmegyek... Csak én mindig elgondolkodom rajta, milyen lenne, ha az ő helyében lennék? Elvégre ő ezért pénzt kap!? Épp nemrégiben történt, hogy egy nap 2× is megállítottak. Szerencsére nem voltam egyedül, és a tesóm ügyesen kifarolt. Azt mondta, már jelentkeztünk hasonlóra... :P:P És bevallom, néha azért eszembe jut, milyen is lehet olyan életet élni, mint ezeknek a "híres" embereknek. De aztán mindig rájövök, hogy nekem a földön a helyem...

Kicsit megint visszatérek a filmek világába. A Film+ - on minden filmet ezerszer leadnak [persze csak az Elnökcsemetét nem, mert tudják, milyen fontos lenne fölvenni... [hari] ]. Nem is tudom, hányadszorra látok részletet a Londoni csapásból. Most mongyuk hosszabb részletről van szó, mert miután bementem a szobába a Szívek szállodája után, azt voltam kénytelen hallgatni, mert a család nagy része azt nézte. Félreértés ne essék, nem volt teher, csak engem nem túlzottan érdekelt... Viszont az első [úgy értem, ahonnan én láttam] 15-20 perc után rákellett ébrednem, nem rossz film. Onnantól kezdve nemcsak hallgattam, hanem figyelemmel követtem a történéseket. És megfogott egy poénos mondat, amit szintén kénytelen vagyok megosztani a blogommal. Íme; "felmondták a munkaviszonyomat". Elsőre nem biztos, hogy leesik, mit akar kinyögni az illető!? Lefordítom; kirúgták. :P Szerintem humoros, és mindent összevetve az egész film az.

ÁÁÁ!!!! Tulajdonképp csak most kezdem felfogni, hogy holnaptól számítva 3 napot nem itthon töltök. :( :) Ez egyrészről jó, mert kell egy kis kikapcsolódás, másrészről pedig rossz . Most perpillanat elég sok dolog aggaszt az utazást, kirándulást illetően.
1. Belefér-e minden cuccom a táskába, vagy vigyek egy kétszer nagyobbat, ami lehet, hogy fölösleges néhány váltóruhának, meg piperéknek...
2. A csajokkal attól rettegtünk, hogy út közben, esetleg lenn Balcsin jön majd meg.. Hát nekem, meg tesómnak emiatt már nem kell aggódni. Vagyis pont az, hogy igen!! Mert bekövetkezett, amitől tartottunk. Annyi jó van benne, hogy legalább nem Balatonon, illetve az úton. De így is 2× annyiszor járkálunk majd WC-re, és a hasunk se lesz az  igazi... :S :(:(
3. Bízom benne, hogy jó, legrosszabb esetben elfogadható idő lesz. Mert semmi kedvem csöpörgő, esetleg szakadó esőben túrázni/hajókázni.

Szörnyű érzés -szerencsére velem ritkán fordul elő-, de UNATKOZOM. Ez általában akkor szokott bekövetkezni, mikor rengeteg dolgom lenne... Ugye milyen hülyén hangzik?? Pedig így van. Pl; lassan nekikéne állni a pakolászásnak, hisz holnap után irány Balcsííí :):) A százezer éve esedékes Olvasónaplóba is belekéne kezdeni... És kikéne használni, hogy most sok időt tölthetek a gép előtt. Na jó, ez félig megvan, hisz akkor nem írnék. :)
De most olyan izéé minden. Nem tudok mit kezdeni magammal. Ezért nem szeretem a szünetet, mert olyankor mindig semmittevéssel telnek a napjaim. Eleve 10-nél előbb nem kelek fel, de ha mégis, visszaalszom... pfff :) Most is zenét akarok hallgatni, de nem tudom, mit!? Meg éhes is vagyok, mert már érzek valami halovány kajaszagot, ha egyáltalán annak nevezhető... Minden bajom van. A normális ember, aki véletlen idetéved a blogomra, már biztos elis ment, mondván, hogy "Milyen szánalmas, hogy ez csak sajnálni tudja magát, és ezt osztja meg másokkal." Valószínüleg én is ezt tenném mások helyében. De tulajdonképp nem izgat, mert ezt Magamnak írom, nem túlzottan érdekel, ki olvassa... Nagy valószínüséggel úgysem ismer.
Néha úgy rámjön a vágyakozás egy kis magányra. Elmennék egyedül sétálni a városba, vagy ahova csak akarok. Olyankor jól kilehetne szellőztetni a fejem, és egy kis időre a gondokról is megfeledkeznék. Szabadság. Igen, ezt a szót kerestem. Mert néha jó lenne kötelezettségek és problémák nélkül élni...

Legelőször is ott kezdeném, hogy 3 napja próbálok eljutni odáig, hogy megírjam a következő bejegyzésem, de sajnos csak mostanra sikerült. pfff  Olyan rossz, hogy amikor végre egy kicsit is jól érzem magam [ami NEM egyenlő azzal, hogy boldog is vagyok], valaki, vagy valami mindig elrontja a kedvem. Most épp azon vagyok totál kiakadva, hogy Bátyám Ballagásán felkellett lépnem. Nórival eljátszottuk a duónkat [megjegyzem, immáron harmadszorra, majdnem ugyanazon közönég előtt]. A legszörnyűbb az volt, hogy 1 nappal előtte szóltak, és közölték, hogy NINCS választásunk, elKELL játszani. Mondhatom, marhára örültem, hogy nemcsak vödröt kell vinnem a díszítéshez kellő virágoknak, hanem gitárt, kottát, lábtartót, kottatartót, és persze váltóruhát is. De itt még nincs vége, sajnos van borzasztóbb. Ugyanis Anyuval elmentünk venni valami "dögös" [ne valami csöcsömkinn ruhára gondoljatok] ruhát erre az alkalomra. Találtunk is, de mikor másnap az igazgatóhelyettes meglátta, azt mondta, hogy abban nem szerepelhetek, mert piros. Ígyhát az igazgatóval kitalálták, hogy majd rámadják a helyettes fehér ingjét, és ezzel levan tudva a probléma. Qrvára jól esett, hogy egy 5 számmal nagyobb szarban kellett mászkálnom föl-alá, mert a fuvolista meg nem ért oda időre... Az előadás sem sikerült jól. A Ballagás utáni buli viszont annál inkább!! Azt vártam a legjobban, mert nemnagyon, sőt soha nem volt nálunk ekkora "banzáj". Volt rengeteg kaja [kuglóf, pogácsa, torta, chipsek, pudingos finomság...], meg innivaló [különféle üdítők, likőrök, szőlő must-> imádom, ásványvíz...] is. Jó volt a hangulat, mindenki jól érezte magát.

Én már elkezdtem a visszaszámlálást... Holnap után indulunk Balcsira!!! :):) Végre valami jó hír... De már előre hiányzik mindenki. :( És félek, hogy valamit itthon hagyok.. :S:S De biztos jól fogjuk érezni magunkat.

Tegnap néztem este a Beverly Hills 90210-et, a viván. Volt benne egy mondat, ami elgondolkodtatott;
     "A gyerekek felnőttek akarnak lenni, de amikor felnőnek, visszasírják a gyerekkorukat."

Hmm... ha belegondolsz, tényleg így van. Ehhez nincs több hozzáfűznivalóm.

Na, egy kis újítás. De nem csinálok rendszert a szín-váltásból, mert nem szeretnék szivárvány blogot. :) Másfél óra múlva zenekarom lesz, és ha gyakorolni is szeretnék, gyorsan a bejegyzésem végére kéne érni. Hazafelé összefutottam egy régi ismerőssel, aki enyhén szólva feltűnő személyiség. De jófej, tesómmal úgy néztünk ki mellette, mintha testőrök lettünk volna... mert a csajszi alapjáraton nem valami magas, mi viszont nem vagyunk alacsonyak... :P Mindenkinek lefagyott az arca, amikor megpillantotta, pedig szerintem [most] nem volt vészes az öltözködése. Az egyik osztálytársamé jobban kiakasztott, de már nem lepődök meg semmin. Inkább örülök, hogy  ő nem jön az oszt.kir.-re. És már írogatom a listát, tervezgetem a programokat...  Elég rég voltam Erdei iskolában, még 3.-ba talán!? A mostani mongyuk nem nevezhető annak, mert eleve 3 napra megyünk és NEM fogunk tanulni, hállelúja.

Amúgy ma tűzriadó volt. Kikellett menekíteni magunkat a francia óra utolsó néhány percéről. Meglepő fordulat [és egyben "szerencse"is], hogy csak próbariadó volt, szokás szerint. Ugyanis a tanár kitalálta, hogy ő még gyorsan elszalad WC-zni, mi pedig várjuk meg. Mondhatom, rohadt jó... Este az ország fele azt hallja a TV-ben; "Bennt égtek a diákok is az iskolában, mert megvárták "dolgát végző" tanárukat..." Jó, persze ilyenről szó sincs, tudtommal csak egyetlen alkalommal volt IGAZI BOMBAriadó. De akkor is a végén kiderült, hogy valami baromarcú szórakozott... Hát, mindenesetre fura dolgok ezek.
Olyanról például nem hiszem, hogy sokan hallottak [kivéve azokat,akik oda járnak,ahova én], hogy tesiből dogát irassanak. Kapaszkodjatok meg, nálunk ilyenre is volt példa, most a közelmúltban. Nekem 5* lett! :)) Jól is jött a három 1-esem mellé... pfff

Már teganp akartam [csak ugyebár nem jött össze] néhány zene linkjét beékelni a mondandómba.
Így most ezek következnek;
                                      https://www.youtube.com/watch?v=Z7xGdAz45Qo [jujdecsudijóó]
                                      https://www.youtube.com/watch?v=LkeoEdh_Vh4 [akitudaztud]
                                      https://www.youtube.com/watch?v=v8q3m5vIdeU [viszonylagrégi]
                                      https://www.youtube.com/watch?v=Fdy0qPeZta4 [szeretemeztiss]

Kezdetnek ennyi épp elég, mert különben soha nem hagyom abba... :S:P

Suliba kaptunk valami Kérdőívet a menzával kapcsolatban. Bevallom, nagyon is jó ötlet, mert a mostani szállító a nyomában sincs a réginek. Persze azért most is van egy-két jó fogás, de én év eleje óta sírok a régi kosztért... Nem, mintha az valami csodás lett volna, de ha már választhatok... Szóval, volt többféle kérdés, miszerint elégedettek vagyunk-e a kaja minőségével/mennyiségével? Hát nem túlzottan... A másik [ez nem a szállító hibája], hogy már nem egyszer fordult elő, hogy HAJSZÁLAT találtunk az ételben. PPffffffffffúúúúúúúúújjjjj Ezúton is köszönöm a konyhás néniknek!!!!! És akkor csodálkoznak, hogy cérnaszál vagyok, vagy netán otthon akarok ebédelni... pfff

Elegem van, illetve szerencsére csak volt. Tegnap elég ideges voltam... Márcsak azért is, mert órákig kellett könyörögnöm a Bátyámnak, hogy engedjen végre ide. [hari] Utána nagy nehezen megírtam a blogom legújabb bejegyzését, amit persze karbantartás miatt nem mentett el. Ennek tetejébe este kisírtam mind a 2 szemem. MIATTA... Akiről inkább csak  érintőlegesen írnék. Mert jobb, hogy nem tudtok róla semmit. Csak annyira hiányzik. Szombaton végre láttam közel 1 hónap után. Ez kb. fél napnyi boldogságot hozott, de másnap rákellett ébrednem, hogy még mindig egyedül vagyok, és ha nem lépek, ez nem is fog megváltozni...  Ennyit a magánéletemről és az önsajnálatról.

Túl sok dolgot nem szívesen írnék le, mert most a Suliból írok, és rettegek, hogy a tanár kinyomja a netet, ha meglátja, hogy nem a feladattal foglalkozom.. :S Délután még jelentkezem, ha minden jól megy. ;)