[egy kicsi belőlem]

"Az idő rohan.
Az idő senkire nem vár.
Az idő begyógyítja a sebeket.
De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk.
Időt, hogy felnőjünk.
Időt, hogy felejtsünk.
Időt." /Grace Klinika/



 

Pénteken végre kicsit részesülhettem a magányban, mert elmentem otthonról kiszellőztetni a fejem. Rámfért, azok után, amik mostanában történtek. Ugyan, nem mentem hosszú órákra, azért jól esett kicsit egyedül lenni. Persze rettegtem attól, hogy összefutok Velük, de szerencsére nem került sor a találkozásra. Egész úton agyaltam. Rajta, rajtam, Rajtuk. Mindenen. Arra jutottam, jót fog tenni egy ideig, ha nem gondolok a pasikra. Olyan értelemben, hogy most szünet jön. Talán kicsit nehezebb lesz így a felejtés, mert eddig, ha valakiből kikellett szeretnem, könnyítette a dolgomat az, hogy jött valaki más...
Helyette nem jön senki. Nekem kell túltennem magam a történteken, méghozzá egyedül. Most úgysem tudnék szerelmes lenni. Az nem így megy..
Kis időnek el kell telnie, hogy újra tudjak úgy gondolni egy fiúra, mint RÁ...

Hááát, van egypár dolog...
Például, hogy vasárnap totálisan kivoltam, mert egyszerűen semmit se tehettem az ellen, hogy ne gondoljak RÁ... Mert bármit tettem, minden Őrá emlékeztetett.
Mostmeg lassan abba a fázisba érek, hogy a szerelemből átnyergeltünk az utálatba. Mert mérges vagyok Rá. Úgy érzem, mostanra eltűnt a rózsaszín köd, és teljesen tisztán látom a dolgokat. És hülye voltam, hogy azt gondoltam, én vagyok a hibás!!!!!!!! Mert NEM így van. Én tényleg mindent megtettem. Még senkit nem szerettem annyira, mint Őt.. De ennek már kezd vége lenni. Nem tudok mit tenni. Ő írtózatosan boldog. És nem fogok beleköpni a levesbe. Nem fogom zaklatni. Nem vagyok ilyen. Szépen lassan felszívódtam, hogy Ő tovább élhesse az idilli kis életét. nélkülem ...

De ez még semmi!! Mert megint elkezdtem 'érdeklődni' K iránt. De NEM abban az értelemben! Csak jól érzem magam vele... Meg úgy érzem, ő is velem.. Talán csak azért van ez, hogy hamarabb felejtsek. Eddig mindig az volt a megoldás, hogy jött más. És szépen lassan kiment a fejemből az, aki addig tetszett.
De most kicsit rossz. Mert eddig úgy tudtam vele hülyülni, hogy nem volt lelkiismeret-furdalásom H miatt. Mert neki meg bejött a képbe más... Ma viszont beszéltünk, és elmondta, még nem tette túl magát K-n. És tőlem kért tanácsot, hogy mit tegyen? Én meg teljesen szarul éreztem magam, amiért olyan jókat mulatok K-val. Ő pedig végig ott van, és mindent lát...
Azt hiszem, leállok. Egy időre tényleg elég a pasikból!!!!