"Se ízed nincs, se színed, se zamatod. Nem lehet meghatározni Téged. Megízlelnek anélkül, hogy megismernének.
Nem szükséges vagy az életben; maga az Élet vagy." /Antoine de Saint-Exupery/
Ezt az idézetet már régebben le szerettem volna írni, mert annyira megtetszett. Kerestem hozzá egy [saját!] képet, így mostmár teljes az összkép. :P
Sokatok számára ismerős lehet, hiszen mostanában gyakran látható a tv-ben. :)
Miért romlott meg ennyire a barátságunk egyetlen hiba miatt?
Most is annyira szarul érzem magam...
Beszéltünk/beszélünk msn-en, de úgy érzem, mintha nem is lenne itt teljesen. Aztán - csak hogy még ennél is szarabb legyen -, kérdezte, hogy láttam-e az új képeket?
Nem, nem láttam...
Mert bőven elég, hogy tudom; ők ketten milyen jól elvannak.. És ez annyira elszomorít. Nem akarom, hogy teljesen megromoljon a köztünk lévő kapcsolat, de ha így folytatódik, feladom a küzdést, és mindennek vége szakad.. :(
Gondoltam már rá ezerszer, hogy jobb lenne elmondani neki, amit érzek, hátha akkor tenne valamit, de félek, abból is csak vita lenne.
És valahányszor az a tudat van bennem, hogy biztos csak én képzelek bele mindent, ő előjön valami új storyval, amivel [a tudta nélkül] megbánt. :'(
"Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik - de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk." /Jean Webster/
