Az elmúlt napok elég eseménydúsak voltak, ezért elég szomorú voltam, amiért nem sikerült előbb idejutnom a géphez. De a fő, hogy most itt vagyok, ezért aztán a leglényegesebb dolgokat rögtön meg is osztom Veletek.
Az első egy nem túl jó hír. Ami azt illeti semmilyen szempontból nem jó senkinek, de legfőképp F-nek nem. :( Ugyanis a keddi tesi órán eltörte a mutató ujját. :'( Egy rossz érintésből adódott a baleset, mert órán röplabdáztunk, és F rosszul ért bele a labdába. :( Így aztán nem sokkal fél 2 után már mentünk is az orvoshoz, nehogy rosszabbodjon a helyzet. Szegénykémnek így is nagyon fájt az ujja. :'(
Azóta 2 nap telt el, és F már érzi, hogy milyen nehéz lesz az elkövetkezendő 3-4 hét, amíg szinte semmit nem tud kezdeni a bekötött kezével. Mert olyan szerencsétlenül történt ez a dolog, hogy még csak nem is a bal keze sérült meg, így sajnos alig tud valamit megcsinálni segítség nélkül. :(
Tegnap például én csináltam meg a haját, mert a hajvasaláshoz nem elég ám 1 kéz! :P Remélem legközelebbre sikerül belerázódnom, mert tegnap elég nehézkesen ment a vasalgatás.. :(
Nos, ami engem illet, én meg itthon ücsörgök tegnap óta. Mivel megfáztam és a doki kérdezés nélkül kiírt erre a hétre. Aminek persze örülök..., de utálok úgy itthon maradni, hogy nem tudok semmi "értelmeset" csinálni. Ma is; mást sem csináltam, csak kapcsolgattam a tv-t, meg járkáltam föl-le a lakásban, mivel nem tudtam dvd-zni, mert nem voltam egyedül. A Bátyám ugyanis kitalálta, hogy "kivesz 1 nap szabit', és itthon marad ő is. Pedig én már olyan jól kiterveltem, hogy mivel és hogyan töltöm a mai napom... De így ez átcsúszik holnapra. És bízom benne, hogy holnap már megtudom valósítani az ágyban fetrengős, teázós, lustálkodós dvd-zésemet. :D A Kutyátlanok kíméljenek-et fogom megnézni, ugyanis hétfőn Bratyó elhoztaaaaa!! :):) Annyira örültem neki, de azóta nem volt alkalmam megnézni, így marad a péntek délelőtt. Ha már a sors úgy hozta, hogy itthon maradtam. :)
És ha már a náthámnál tartunk, muszáj megemlítenem, hogy a dokinál láttam egy helyes fiút, akit azóta nem bírok kiverni a fejemből.. És nem is akarok! :P
Mikor kedd este elmentünk Anyával az orvoshoz, eszembe sem jutott, hogy majd fiúk is lesznek ott. Egyrészt azért, mert aznap épp kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy kik lesznek még a váróban, másrészt pedig mert én sem járok férfi orvoshoz, akkor miért lenne ez fordítva? Vagy mi.. :D
Nos, annyira azért nem volt meglepő, mert mielőtt még bementünk volna, láttam, hogy 3 srác hamarabb ért oda, mint mi. Ezért nem aléltam el a látványtól, hogy fiúk is voltak a váróban. :P Az a bizonyos fiú, akiről most szó van, eleinte nem is foglalkoztatott annyira. Az első 15-20 percben az a sok ember terelte el a figyelmem a váróban. És gyakran kérdezgettem magamtól, hogy; "Mit is keresek én itt, hiszen nekem semmi panaszom nincs az orrfújáson kívül!?" Ami tényleg így van, ugyanis hétfő óta [mióta a megfázásom tart] még csak köhögésre és torokfájásra sem volt példa! Mindössze a hangom változott meg - ami ilyenkor természetes - és az orrom folyik. Ezért aztán én nem is igazán szerettem volna otthon maradni ezen a héten..
A fiúra visszatérve; Anya viszonylag hamar felhívta rá a figyelmem, mert neki azonnal szemet szúrt a srác kék szeme. :$ :)) És Anya ilyen szempontból F 2, mert mindketten elvannak ájulva egy gyönyörű szempártól. :P Amivel persze nekem semmi bajom, de nekem nem elsődleges szempont a szemszín. :) Viszont ahogy egyre többször szemügyre vettem a fiút, aki talpig beöltözve várt a sorára, egyre jobban megtetszett. :$ :) Szerencsére bőven volt időm tetőtől talpig megnézegetni, mivel ő is közel másfél [!!!] órát ott ült az orvosnál.
Bizonyára az is, hogy eleinte le sem vette a kabátját, azzal magyarázható, hogy nem számított rá, hogy ennyit kell majd várni. Később megszabadult a sötétkék 'ruházattól' és megcsodálhattam, a szintúgy kék pulcsiját, ami kiválóan passzolt a szeméhez. :$$ :) Emellett egyébként fekete nadrág, tornacipő és szürke sapi volt rajta. :)
Szóval, jól öltözött és helyes volt. Képzeljétek! Még a hangját is hallottam kis ideig, mert néhány percet telefonált.. :$ :))
Kár, hogy valószínűleg soha többé nem látom.. Hisz mennyi az esélye, hogy az elkövetkezendő 1-2 évben még összefutunk az orvosnál? Ugyanis kb annyi idős lehetett, mint én, így ő sem jár már sokáig ehhez a dokihoz.. :(
