[egy kicsi belőlem]

Rég nem volt már olyan szombat-vasárnapom, amikor nem a tanulás körül forgott minden. De azért jó érzéssel tölt el, ha visszagondolok, hogy nem hiába tanultam annyit. :D Előreláthatólag az elkövetkezendő hét nem lesz nagyon megterhelő, és végre megint röplabdázhatok!!!!! :D Az elesésem óta aligha volt labda a kezemben.. :(
Sajnos emellett, a tesi órákon is ugyanúgy részt fogok venni, mint azelőtt. Ami nagyon nem jó, mert most valami kézen, vagy fejen átfordulást fogunk megtanulni. Amihez semmi kedvem. :((

Van egy csomó dolog, amiről hetek óta írni szeretnék. [Igen, írtam egy listát, ami épp itt van előttem, és segít abban, hogy semmit ne felejtsek el. :P]

A legelső dolog, amit főlírtam rá, egy magánhangzó. Ami rengeteg dolgot jutatt eszembe, de legelőször is azt, hogy; "Vajon mi van Vele?"
Mi lehet azzal a fiúval, akibe hónapokig belevoltam zúgva? Aztán egyszercsak eltűnt az életemből.. Azt sem tudom pontosan, hogy mikor láttam utoljára. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy hiányzik.
Az hiányzik, hogy nem tudom mi van Vele. Máskor bennem volt a tudat, hogy itt van a környéken és csinálja a dolgát. Vagy épp a Suliban van. De az az idő már elmúlt. Ugyanúgy, ahogy az iránta érzett szerelem is.
 

A következő feljegyzés is mindössze 1 betű.
Egy B betű, aminek láttára megint eláraszt a düh és az, hogy nem értem a dolgot. De erről nem is írok többet, mert úgysincs értelme. [A lapon különbenis "?" van mellette, azt jelezve nekem, hogy akarok-e egyáltalán szót ejteni róla...!?]

Nem túl meglepő módon a harmadik feljegyzés is 1 betű. [Ígérem, nem lesz több.]
Annak a fiúnak a kezdőbetűje, aki - mielőtt még beleszerettem volna - talált magának egy csajt a Suliból. Az ő kapcsolatuk persze azóta véget ért, és a csajszi hamar vadászott is magának másvalakit [a Suliból]..
A fiúról annyit, hogy a közelmúltban 2× is láttam. Ez persze nem jelentett túl sokat, mindössze meglepettséget, mert nem gondoltam volna, hogy a szakítás után még tartani fogják a kapcsolatot.

Mostanra ennyi. De még mindig van millió dolog, amiről szeretnék beszámolni, szóval ne lepődjetek meg, ha ma még írok. :)
 

El sem hinnétek, mennyire vártam már ezt a napot. 1 hete csak az járt a fejemben, hogy; "Jaj, csak legyen már péntek.." És most végre eljött! :)
Tudjátok miért vártam? Mert ma nem kellett semmilyen dolgozat, felelés, vagy osztályozó vizsga miatt aggódni. Mostanra mindenen túlvagyok, és a matekot leszámítva minden sikerült is.
A francia dolgozatom 4-es lett, aminek kimondottan örülök. :D Ugyan félévkor csak 3-as leszek, a tanár szerint év végén - a tudásom alapján - meglehet akár a 4-es is. :D
A töri doga 3-as lett. Ez is nagyon jó, mert az eddigi TZ-im 2-esek voltak.
Fizikából 4-est kaptunk félévre, bioszból pedig 3-as leszek.
A többi eredményt [zeneirodalom, illetve gitár vizsga] majdcsak jövőhéten tudom meg. De őszintén szólva egyik sem érdekel túlzottan... :D

Ami viszont a matekot illeti...
Megbuktam belőle félévkor.
Ami hihetetlen abból a szempontból, hogy én még soha életemben nem buktam semmiből. Még félévkor sem.
Egyébként a dolog nem ért túlságosan váratlanul, mert számítottam rá, hogy az osztályozóm sz*r lett. :| Bánom, hogy elszúrtam, mert a tanár azt mondta, hogy a jegyeim alapján talán meglett volna a 2-es.
De tudjátok mi a legfurcsább? Hogy miután megtudtam, hogy bukta lesz félévkor, olyan jó kedvem lett, hogy magam is csodálkoztam rajta.
De most komolyan! :D A nap hátralevő részét végig röhögtük, meg elhülyéskedtük a többiekkel. :D És olyan jó volt... :D:D Még olyat is mondtam nekik, hogy milyen furcsa, hogy ilyen 'jó' hatással van rám a tudat, hogy megbuktam matekból. :|

Mára ennyi beszámoló épp elég volt, szerencsére mostmár talán kicsit lazább hét vár rám. :D Majd jelentkezem! :)

Kibaszottul elegem van. Szokás szerint mindenből.
Az emberekből, a vizsgákból, a dolgozatokból és a geci számítógépből is.
Ennek az időszaknak már soha nem lesz vége??????