[egy kicsi belőlem]

Tudjátok mit fogok csinálni a közeljövőben?
Azt, amit már nagyon régóta szerettem volna, csak eddig vagy időm vagy pénzem nem volt rá. De most eljött az ideje, hogy kipróbáljak jónéhány kávézót a városban!
Terveim vannak. Méghozzá megvalósítandó terveim. :)
Miután ezt a bejegyzést befejeztem, megyek és írok egy listát, hogy hova szeretnék menni. Választási lehetőségek szerencsére akadnak, de én úgy gondoltam, hogy minden helyen kikéne próbálni valamit. Vagy akár úgy is lehet, hogy mindenhol ugyanazt iszom/eszem és majd összevetem a tapasztalataimat. :D
Hűha, most eléggé felvagyok pörögve, pedig elég rossz éjszakám volt és nem is tudtam kellőképpen kipihenni magam. Háromnegyed 5 óta fenntvagyok, mert egy rohadék szúnyog nem hagyott aludni. És mivel csak hallottam, hogy ott zizeg valahol a közelemben, látni viszont nem láttam, sajnos esélyem sem volt rá, hogy visszaaludjak.
Ez most lényegtelen.
Az a fontos, hogy kávézóba szeretnék menni. És sok mindent kiakarok próbálni. Nem csak különféle italokat, hanem sütiket is. És most tényleg jóideje ekörül forog az agyam. Már csak a megvalósítás van hátra! :D

Caramel: Lélekdonor

Úgy múlik el minden, ami fáj,
hogyha úgy tartja kedve; néha hazajár.
Nem szól Hozzád, csak leül egyedül [egyedül].
Hogy érezd, hogy élsz ott legbelül.

Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el.
Keresem a lelkemet, de van, hogy nem felel.
Van, amikor ringat lágyan, és van, hogy elsodor.
A szerelem az egyetlen, mi lélekdonor.

Oly sok a szó, ami betakar.
Folyton beszél, de semmit nem akar.
A pillanat, ami sokat ér, némán múlik el.
Egy ölelés épp elég, ha búcsúzni kell.

Amikor majd eljönnek a régen várt csodák,
Ne felejts el akkor majd, kérlek gondolni Rám!
Lesz, hogy csak ringat lágyan, és lesz, hogy elsodor...
De a szerelem az egyetlen, mi lélekdonor.

Tudom, mindenért harcolnunk kell.
Egy őrölt mondat miatt nem múlhat el.
Az idő telhetetlen, van, hogy mindent elrabol.
Van, akinek Te vagy a lélekdonor.

Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el.
Keresem a lelkemet, de van, hogy nem felel.
Van, amikor ringat lágyan, és van, hogy elsodor.
A szerelem az egyetlen, mi lélekdonor.

Most legszívesebben elmennék sétálni.
Persze nem egyedül...
Már csak azért sem, mert nappal sem mindig van kedvem egyedül kimozdulni, hátmég este..
De most mégis olyan jó lenne elmenni.. Vele... Erről már nemegyszer álmodoztam, miközben bámultam kifelé az ablakon.
Szinte minden nap elhangzik egy olyan mondat a fejemben, hogy "Milyen jó lenne, ha...". Ezzel persze biztos mások is így vannak. Azt hiszem, én inkább a dolgok elképzelésében vagyok jó. Minden részletet aprólékosan kidolgozok a fejemben, hogy még véletlenül se kelljen csalódnom. És ez persze mindaddig csodálatos, amíg a való életben nem találom magam.
Azt ugyanis nem lehet mindig szépnek és hibátlannak látni. Ott mindigis érnek majd csalódások.
És ez olyan elszomorító..

Vegyünk fürdőruhát..
Mennyünk el napozni..
Csináld ezt, csináld azt..

Lehet, hogy csak a meleg ment az agyamra, de ebben a percben annyira elegem van.
El tudjátok képzelni, milyen rohadt idegesítő tud lenni, amikor LÁTVÁNYOSAN [de ha nem úgy, akkor is] bedugjátok a fületekbe azt a *** fülhallgatót [azért, mert zenét akartok hallgatni és nem a körülöttetek levő emberek pofázását] és mindenki akkor kezdd el hozzátok beszélni?
Mert velem már nem először fordult elő, hogy bedugtam a fülem [és erre külön fel is hívtam a figyelmet], a családom háromnegyede pedig néhány perccel a mozdulatom után kezdett el dumálni hozzám.
És tudjátok, mi a legrosszabb?
Hogy akármennyire nem akarom hallani, hogy hozzám mormognak, mégis mindig valahogy kiszűrődik a duruzsolás a zene "alól". És olyankor persze rögtön fülhallgató ki és megint nem azt csinálom, amit szeretnék..

Ááá elegem van kicsit!