[egy kicsi belőlem]

Idén sem marad el az év eleji Túranap. :)) Alig vááárom már.. :D Egyrészt azért, mert nem lesz tanulás, másrészt pedig bízom abban, hogy ugyanolyan jó lesz, mint a tavalyi. :))

Hmmm.. A mai nap [is] olyan jóó volt...
Nem kéne leírnom.. mert magánügy... De legfőképp G miatt volt olyan jó... :$
Azt hiszem ez kezd elfajulni. Nem lenne szabad úgy gondolnom rá, ahogy mostanában szoktam.. Sőt! Eleve nem lenne szabad gondolnom rá.. De valamiért állandóan ott jár az eszemben.
Máig sem sikerült még felfognom, hogy 2-3 év alatt hogy tudta így megszeretettni magát velem.. :') Hisz eleinte.... Nem volt túl szimpi maradjunk annyiban. :) Mostanra viszont kellőképpen volt időm és alkalmam megismerni. :D Szépen lassan belefolyt az életembe... Először csak új tanárként, majd *****-elnökként, ezt követően pedig osztályfőnök helyettesként. Mára pedig már az osztályfőnököm és a történelem tanárom is egyben. :)))
És ha eszembejut, hogy már csak 2 év van a Suliból... Minden szempontból rossz erre gondolni. :( Hiányozni fog a társaság, a tanárok, a hangulat, az osztálykirándulások és minden.. Azt sem tudom, mihez fogok kezdeni érettségi után? ... :|

Tegnap szerettem volna leírni, mert "hivatalosan" tegnap jött vissza a Szomszéd srác. :D:D Tudom, ez így elsőre nem biztos, hogy érthető, mert arról még nem számoltam be, hogy elment.. xD Tehát, a Srác, akiről már beszéltem régebben egy keveset [2009.05.16.], valamikor a nyár elején elköltözött. Vagy legalábbis elutazott valahova, mert a közel 2 és fél hónap alatt nem is találkoztunk. :| :(
De!!!! Tegnap hazajött, mert láttam... :$ :)) Épp Anyával jöttünk haza a fehér ing-vásárlásból, amikor megláttam az ablakban. Nem akartam bunkó módon bebámulni, először csak annyit vettem észre, hogy van ott valaki. Aztán, mikor közelebb értünk, láttam az arcát.. :$ :))) Mire pedig beértünk a kapun az udvarra, már kinnt cigizett.. :D:D Örülök neki nagyon, már kezdtem sajnálni, hogy még csak a nevét sem tudtam.. :S Most majd lesz rá esély, hogy megkérdezzem.....

A tegnappal kapcsolatban van még egy storym. Abból a lakásból, ahova a Srác most visszatért, egy másik fiú elköltözött. Este jött érte valami haverja egy nagyobb kocsival, amibe befértek a cuccai. :) Ott pakolt az ablakunk előtt, mi pedig a szobából figyeltük F-el.. Aztán egyszer csak elkezdtünk beszélgetni.. És végül úgy váltunk el, hogy a fiú azt mondta; "Még találkozunk!" F-el nem gondoltuk túl komolyan, mindketten azt hittük, hogy máskor majd visszalátogat a többi fiatalhoz, akik itt laknak a szomszédban..
De nem így volt! :P Hanem még aznap este visszajöttek, persze nem miattunk elsősorban, hanem az itt maradt bőröndért.. Akkor mi már félig ágyban voltunk F-el, hiszen a mai Suli miatt nem fekhettünk 11-kor... :S De hallottuk, hogy beállt egy autó és kinéztünk az ablakunkon, úgy, hogy ne vegyenek észre minket. Nem is látták, hogy mi látjuk, hogy a fiú, akivel jókat dumáltunk miközben pakolt, állandóan odanézett az ablakhoz, ahol voltunk.. És annyira rossz volt!!!! Látni, hogy minket keres, mi pedig nem vagyunk ott.. Utána elég nehézkesen ment az elalvás is.. Állandóan az lebegett előttem, hogy nézi; ott vagyunk-e az ablakban? ... :'(
Azért nem pusztultunk bele, de rossz volt... :S 

Nem tudom, hogy hol kezdjem!? Most épp az jár a fejemben, hogy a Suli vége óta közel 2 és fél hónap telt el, és B-vel nem jutottunk el odáig, hogy találkozzunk... Pedig Ő hangsúlyozta, hogy inkább szemtől-szemben szeret beszélgetni. Egyik levelében - mint már említettem korábban - meg is írta nekem, hogy valamikor majd találkozhatnánk.. És ez még Suliidő alatt volt! De nem csak nem találkoztunk, még beszélni is alig sikerült a 2 hónap alatt.. Legutóbb azt hiszem valamikor július elején dumáltunk utoljára. Azóta semmi hír róla, pedig a napokban levelet is írtam neki.. [Mivel a telómon nincs túl sok pénz.. :S]
Most nagyon úgy tűnik, hogy ha én nem jelentkezem, akkor el is felejt és nem beszélünk többé... De nem biztos, hogy erről van szó. Biztos csak fesztiválozgat[ott] meg nyaral[t] egész nyáron..(?) :(

A tegnapról csak annyit, hogy életemben nem izgultam még ennyit. F-nek ugyanis pótvizsgája volt.., én pedig elmentem vele a Suliba. Nem gondoltam, hogy majdnem egész napos program lesz, de szerencsére sikerült, így már mindenki nyugodt. :D
Találkoztam G-vel is... Ami különösen jó volt.. :$ :D:D Ami azt illeti, kicsit reménykedtem is benne, hogy majd összefutunk a Suliban.. És így volt. :))

Az új év alatt most a tanévet értem.
Nemrég tudomásomra jutott, hogy sok tanár elmegy az iskolából. Köztük a szeretett matek tanárunk, az o.fő és egyben I. id.nyelv tanárnő, és a fizika tanár is. Ezek közül legjobban talán a matek tanárt sajnálom, mert neki hála végre kezdtem érteni az anyagot. És élveztem is minden egyes órát. Erre elmegy. :(
De az is váratanul ért, hogy az o.fő is elmegy. Nem mondom, hogy a kedvencem volt, de őt is jó tanárnak tartom/tartottam.
Így viszont... nagyon úgy néz ki... hogy... G lesz az osztályfőnök!!!!!!!! :D:D Aminek én nagyon-nagyon örülök... :$ :)))

Szóval, tartogat sok meglepetést az idei tanév.. Új tanárok, új osztálytársak (?), új terem. :D:D Kiváncsi leszek, mi lesz még itt...

A vizsgahét szerdán hivatalosan is véget ért, ámde nekem még a hétfői informatika pótvizsgán "bizonyítanom" kell, mivel a rendeset lekéstem, ezért nem engedtek szóbelizni. :( Viszont! A többin sikeresen teljesítettem, a legmeglepőbb a földrajz lett. A 2. tételt [kőzetlemezek-hegységképződés] húztam, és 5-ös lett!!!!!!!!!!! :Đ Persze ebben írtózatosan nagy szerepe volt a szerencsémnek, hiszem mindössze csak az első 10-11 tételt tudtam "úgy igazán" a 23-ból. :O A tanár meg is dícsért, amiért ilyen jól sikerült a "felelet", azt mondta kellemes meglepetés volt, hogy készültem, mert a dolgozataim mindig 2-es, 3-asra sikerülnek. :Đ Az osztályban mindössze kettő darab 5-ös született és nagyon örültem, hogy az enyém volt az egyik. :D:D Ennek a jól sikerült vizsgának van még egy jó oldala; év végére megkapom a 3-ast. :)))) Ami szintén nagyon jó, mert soha nem gondoltam volna, hogy lehetek ennél a tanárnál 2-nél jobb. :P
Emlékeim szerint a magyarról már beszmoltam, de leírom ide is, hogy egybe legyenek az eredmlnyek. Nyelvtan: 4 [10-es tétel-> viszonyszók, mondatszók] Irodalom: 3 [1-es tétel-> műnemek, műfajok, alapfogalmak]
Már csak a számtech van hátra, és végre ezen is túlvagyok. :) Bízom benne, hogy a maradék 1 hétben sem kell már a javító dogákkal és feleletekkel foglalkoznom, mert utálnék még az utolsó héten is tanulni..
Azt hiszem, még soha nem tanultam ennyit egy huzamban. Rémlik, hogy tavaly is sokat kellett [volna], de akkor nem az volt, hogy napokon át reggeltől estig tanultam. Idén viszont sokszor előforult, hogy 8-9 körül már nagyban tanultam, és csak este 7 körül fejeztem be. Persze volt közte szünet, de igyekeztem minnél többször a tanulnivalóra koncentrálni.

A "hon"-t csak azért tettem zárójelbe, mert valójában én nagyon szívesen maradtam volna még Debrecenben az imádott osztályommal. Amit persze nem kell 100%-osan komolyan venni, de tény és való, hogy ismét nagyon jól éreztem magam ezen a 3 együtt töltött napon. Ebben persze hatalmas szerepet játszott imádott o.fő-helyettesem is, akit a 3 nap alatt még inkább megkedveltem. Talán túlságosan is... :| Mostanában azon kapom magam, hogy egyre többet gondolok rá. Néha annyira nézem, hogy azt már bámulásnak is nevezhetjük. :S
Nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire megtetszhet egy nálam 10 évvel idősebb pasi.. :) Persze azért nem kell megijedni, nem lesz ebből semmi. Ez amolyan plátói dolog, mint a filmekben.. :D
Az osztáykirándulásról bővebben annyit, hogy vasárnap indultunk a NY-iból, a 08:17-es vonattal. Kb 3 óra alatt oda is értünk, majd az állomástól negyed óra gyaloglás után megérkeztünk a szállásra. :)
Ezt követően mindenki keresett magának szobát, és kicsit megismerkedett a 2*-os Rákóczi Panzióval. Mi azonnal készítettünk képeket, videót, és csak ezután álltunk neki a kipakolásnak.
Fél óra múlva már indultunk is a Déri Múzeumba, amely a szállástól kb 20 perce volt. Miután megtekintettük a hatalmas képeket, a Nagyerdő felé vettük az irányt, ahol kikapcsolódás gyanánt kedvünkre röplabdáztunk, fociztunk és pihentünk a napon. Szerencsére az idő nagyon kellemes volt.
Első nap melegszendvicset vacsoráztunk, amit nagyrészt 3 osztálytársunk készített. :Đ [Ezúton is köszönöm nektek, nagyon finom volt! (K) ] Az evés nagyon jó hangulatban telt, mert a családias légkörhöz nemcsak három asztal egymás mellé tolása, hanem gyertyagyújtás is hozzájárult. :D Mindenki kedvére falatozott, és közben jókat beszélgettünk és nevetgéltünk. :)
Az ezutáni program elég szines volt, mert a fiúk nagy része leült PSP-zni, a lányok pedig 3 részre szakadtak; néhányan a szobájukban folytatták a beszélgetést, mások az o.fővel dumáltak az udvaron, és volt, aki "minifocizott" néhány fiúval.
Én személy szerint a fiúkkal töltöttem az este nagy részét, és figyelemmel kísértem ahogy Forma1-eztek. :D Jólvan, belátom, hogy eleinte csak azért voltam ott, mert az o.fő helyettes is játszott... De a végén már teljes átéléssel szurkoltam mindenkinek, aki versenyzett :Đ
Körülbelül 11-kor már mindenki a szobája közelében volt, és készülődött az esti traccsparty-ra, illetve az alvásra. Én vártam már, hogy Sz [o.fő helyettes] bejöjjön szólni, hogy takarodó van, és nyomjuk le a villanyt. Fél 12 körül be is jött, és elmondta, hogy lassan öltözködjünk pizsamába és feküdjünk le aludni. :Đ

A második nap nekem negyed 7, F-éknek pedig 7 órai keléssel indult. Miután összeszedtük magunkat, együtt indult az osztály reggelizni. :D Virslit kaptunk finom friss kenyérrel és teával. :)
A kaja után G és néhány fiú már indult is bringát bérelni, mert ők azzal szerettek volna eljutni Hortobágyra. Végül ez nem sikerült, mert Debrecenben nem lehetett biciklit bérelni, ezért aztán a távolságibusznál találkozva együtt tettük meg az utat. :D Hortobágyon körülbelül 3-4 órát tölthettünk el, a Madárpark és a Madárkórház megtekintésével. Mi F-el és H-val itt vettük meg az otthoniaknak az ajándékokat is. :Đ
Mikor innen hazamentünk, mindenki azt csinálhatta, amit szeretett volna egészen fél 3-ig, amikoris már indulni kellett az Aquva Parkba. :) Idő volt, mire eljutottunk odáig, főleg a délelőtti kis kiruccanás után... Nekem már túl sok kedvem nem is volt menni, dehát az is igaz, hogy sajnáltam volna kihagyni.. Ott mindössze 3 órát tölthettük, amit előre kifizetett az o.fő. Aki tovább akart maradni [nem volt ilyen], az fizetett. Én és a másik H még szaunába is beültünk néhány percre. Jó kis élmény volt, én még úgysem voltam soha. :Đ
A nap vége kicsit másképp telt mint az előzőé, mivel a szobánkat 9 körül megszállták a fiúk. Eleinte még G is ott volt, mert nézte a Barátok köztöt [és persze minden színészre volt egy kedves megjegyzése... :P]. Utána csak ketten maradtak, ők is csak azért, mert a többi fiú miatt nem tudtak Tv-zni, ezért átjöttek hozzánk. :D B még tusolni is nálunk tusolt, mondván, hogy náluk büdös és koszos a tusoló. :P
A csajokkal már alig vártuk, hogy mindenki lelépjen, mert megakartuk enni a nap folyamán vett doboz fagyit. :Đ Éjfél körül el is jutottunk odáig, hogy békésen leüljünk és falatozzunk. De én attól tartottam, hogy majd G "benyit" és észreveszi a fagyit, aminek nem lesz jó vége... Azt hiszem fél 1 lehetett, amikor bejött hulla fáradtan, és mondta, hogy mostmár aludjunk... A lányokkal előre kiterveltük, hogy ha majd nyílik az ajtó, én direkt úgy ülök, hogy takarásban legyen a fagyiii. Szerencsére a tanár észre sem vette, így mikor elment, lenyomtuk a nagy villanyt és tovább eszegettünk.. :)
Lehet, hogy nem kellet volna túlzásba vinni, mert harmadik nap majdnem lekéstük a reggelit. :D xD Csak úgy, mint tavaly.. :P H bejött 8-kor, és mivel mi nem tértünk túl hamar magunkhoz, pizsamában mentünk enni.. :Đ :P
Utána fél óránk volt az összecsomagolásra és átöltözésre, mert időre kellett menni a Nagytemplomhoz. A mai napon ugyanis idegenvezető kíséretével kicsit jobban megismerhettük Debrecent. :) Nekem igazán tetszett ez a program. Akinek volt kedve, még a templom tornyába is felmehetett. Nanáá, hogy nem hagytam ki!! :) Mégha túl kicsik voltak a lépcsők, és sok helyen be is vertem a fejem, megérte fölmenni. Csodálatos volt a kilátás. :D
Az utcák, és templomok után a debreceni Kollégiumba mentünk, ahol megnéztük az imatermet, a könyvtárat, valamint az iskola történetét bemutató kiállítást. :) Sajnos fényképezni nem lehetett, csak akkor, ha vettünk volna valami 600 Ft-os jegyet..
Nos, az utolsó napról még annyit, hogy az idegenvezetés után mindenki oda mehetett az egész városban, ahova csak akart! :Đ Mivel nekünk megmaradt egy kis fagyi, először hazamentünk, hogy legalább ne az egészet haggyuk ott. Ezt követően benéztünk a közelben található bevásárlóközpontokba, és csak azután mentünk vissza a szállásra, ahol már felpakolva kellett várni a többiekre.
A hazaút nem teljesen úgy telt, mint az odaút, mivel nem volt elég hely, így 8-an tömörültünk egy kabinban. Mindent összevetve árasztó, de nevetéssel teli vonatozás volt.

Mégha sokszor úgy voltam vele, hogy még maradnék Debrecenben, azért örülök, hogy ismét a megszokott környezetben, a megszokott emberekkel vagyok. :Đ
[A "tovább"-ra kattintva általam készített képeket találsz. ;)]

Immáron letelt az az 5 nap, amit Magyarországon töltöttek a francia cserediákok. :( Ma indulnak haza, este 7-kor. Úgy sajnálom, mindegyiküket nagyon megszerettem. Mégha nem is tudtunk igazán beszélni, megkedveltem őket, és hiányozni fognak.
Sok élményben volt részem a társaságukban, mert az o.fő megengedte, hogy mi is résztvegyünk F-el a programokban. Tegnap, mondhatni 1 egész napot együtt töltöttünk, mert reggel 7-től este 8-ig együtt voltunk. :Đ Busszal elmentünk Esztergomba, megnézni a Bazilikát. Utána Visegrádra mentünk, ahol mindenki kedvére bobozhatott. :D [Igen, ez ugyanaz a hely volt, ahol tavaly már voltam egyszer. :))] Végül Szentendrén kötöttünk ki, ahol nemcsak várost-néztünk, hanem jól megvacsoráztunk is. :) A kajától én személy szerint nem voltam elájulva, mert kimondott magyar ételek voltak, amikhez egyrészt már hozzávagyok szokva, másrészt; nem rajongok értük annyira... :S :) De hamár ennivalónál tartunk! F-el mgegkerestük azt az éttermet Esztergomban, ahol tavaly is voltunk. Ezúttal csináltam képet, úgyhogy lehet benne gyönyörködni. :P
Az út egyébként nagyon jó volt. A franciák iszonyat aranyosak, kedvesek, és viccesek. Egész úton dalolásztak és nevetgéltek. :Đ Jó hangulatban telt a közös utazás, és boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek az élménynek. :D

Ezt a hetet is sikeresen túléltem. :) Nem volt nehéz, mert hétfőn és kedden síszünet volt.. :P
Szerencsére a feleléseket is megúsztam, így elmondhatom, hogy egész jó hetet zárok. :) És leesett az idei első hó!!! :Đ Aminek úgyahogy örülök is, mert kimentett a szerdai tesi alól. :P:P A hülye talajozás helyett kimentünk hógolyózni. És csinálnunk kellett Hóembert is. Utoljára asszem oviban csináltam, szóval nem ártott kicsit "felidézni".. :)

A mai napról annyit, hogy H nem jött röplabdára, így - mondhatni - egyedül voltam. Már előre paráztam az egésztől, mert tudtam, hogy F & B is ott lesz. És nem szerettem volna egyedül szembesülni azzal, hogy még mindig együtt vannak.. stb. Szerencsére eleinte ott volt H [egy másik], ezért nem gondoltam meg magam a rengeteg ember láttán. Ugyanis ma rekordmennyiségű gyerkőc jött el. Mióta én is járok [kb 3 éve], nem voltunk ennyien soha. Az a rettentő nagy létszám 21 fő volt. Köztük V osztályának fele, az én osztályombeliek, meg néhány kicsi. Alig fértünk el a teremben, így megint 2 részre lett osztva a társaság; kicsik+lányok kontra fiúk.
Múlthét péntek óta kicsit úgy érzem, mintha Isten jót tenne nekem, amikor csak tud. De komolyan! Farsangon is; ott volt az a párbeszédnek nem igazán nevezhető kis beszélgetés F-el, ami után olyan boldog voltam... A másik dolog, hogy azóta nem is nagyon látom őket együtt [ami persze nem azt jelenti, hogy szakítottak]. És harmadrészt pedig; röplabdán egymás mellett álltunk bemelegítéskor, és mivel a tanár olyan feladatokat adott, amilyeneket nem szokott, F sokszor értetlenül forgolódott és Tőlem kérdezte, hogy az adott feladatot minek csináljuk? :) Ugyan, én magam sem tudtam a választ, de nagyon örültem, hogy F-el tudtam kicsit beszélni. Jó lenne már, ha köszönésig jutnánk.. :)
Na de itt még nincs vége. Ugyanis meglepő módon, mikor játszottunk, pont úgy hozta a sors, hogy nekem kell az Ő nyitásait fogadni. :Đ Amitől kicsit tartottam is, nehogy beégjek előtte.. De szerencsére hatalmas rontásokra nem került sor. :D
Ami azt illeti, jól éreztem magam, mégha H nem is volt ott. :( Így tulajdonképpen F-en, meg [másik] H-n kívül nem is nagyon dumáltam senkivel.

Összességében még azt szeretném mondani, hogy azért volt okom a szomorkodásra is... H azért nem jött, mert találkozott egy fiúval. :D Tesóm pedig az újdonsült pasijával volt. :D Így elmondhatom; körülöttem alakulnak a dolgok 'mindenkinek', márcsak én vagyok egyedül..
Viszont, az utóbbi időben elkezdtem egy sráccal levelezni. Akivel egy bizonyos oldalon ismerkedtünk meg, aztán levelezés lett belőle. :) Rendes, és kedves fiúnak tűnik, és szimpatikus is. :) De még nincsenek konkrét "terveim" vele, csak jókat 'beszélgetünk'. :)

 

Bele is vágnék a közepébe, mielőtt még elfelejtenék valamit leírni. :)
A tegnapi délelőttöm meglepően indult. Beértem a Suliba, és 1 perc alatt már mindenki ott sündörgött körülöttem,hogy Névnapom alkalmából köszöntsön. [No persze az osztály nagy része csak akkor tudta meg, hogy aznap van...]
Amennyire tartottam az egésztől, annyira meglepődtem, hogy ennyien gondoltak rám. F szerintem elfelejtette, mert amikor néhány percig 'csak rólam' szólt minden, ő a háttérbe vonult, és írt nekem egy SMS-t. Amiből nekem az jött le, hogy inkább úgy tesz, mintha ő kezdettől fogva SMS-ben szeretett volna engem felköszönteni, ahelyett, hogy odajöjjön és személyesen mondja, hogy Boldog Névnapot. Biztos nem esett neki túl jól, hogy az osztálytársaink előbb mondták, mint ő. Hát nekem sem esett jól...
Anyától már megszoktam, hogy reggel nem mondja, hanem miután beért a melóhelyére, ír egy üzit, de nekem sokkal többet jelentene, ha ő is inkább személyesen mondaná. Így mindig úgy tűnik, hogy elfelejti, aztán egy SMS-sel elintézi.. Pedig tudom, hogy nem így van.

A délelőtt továbbá sok-sok nevetéssel telt. A töri, és a földrajz órát is végignevettük. :D Nem is értettem magam, hogy tudok ilyen felszabadultan nevetni, amikor inkább szomorkodnom kéne F & B miatt.. De mivel egész d.e. nem is láttam őket, próbáltam másra koncentrálni. Sikerrel. :)

Suli vége után siettem haza, hogy készülődjek a készülődésre. :D
Magyarul; hazajöttem átöltözni, megcsinálni a hajam, hogy szép legyek majd a Farsangra. :) Kb fél 3-ra visszaértünk H-val, és onnantól kezdve egészen 17:50-ig nem is nagyon volt megállás, csak akkor, amikor nem tudtuk mit kezdjünk magunkkal. :P
Ide-oda rohangáltunk, mert segítettünk dekorálni, és intéztük a többi dolgot is.

A Farsang fél órás késéssel kezdődött. Először nyitó-tánc, majd a - már jól megszokott - jelmezverseny, limbo... Az eleje mindig uncsi, főleg nekünk "nagyoknak", mert mi ugyebár már kinőttünk a beöltözésből. :) Csak ezek után jöttek a - számomra - lényegesebb dolgok. Pl megérkezett F.!!! :D:D Aminek ugyan örültem, de már bennem volt a félelem is, hogy akkor a barátnője is itt van valahol...
F és a bandája is föllépett, és mikor ők következtek, ott voltam én is, meg B és a barátnői is a teremben. Elég közel voltunk egymáshoz, így féltem hosszabb ideig F-re bámulni, mert nem akartam, hogy kiszúrják, hogy nézem.. Sajnos eleinte nem tudtak elkezdeni zenélni, mert problémák merültek fel, ezért aztán én kimentem ügyelni. Amit annyira élveztem, hogy H-val közel 1 órát ott ültünk, és figyeltük ki jön be, ki megy ki. :)
A DISCO közel sem volt olyan, amilyenre számítottam. Kevesen voltunk, a zene sem volt az én stílusom [mármint olyan értelemben, hogy nem nagyon volt olyan szám, amire lehetett táncolni egy jót].
Volt egy időszak, amikor teljesen feleslegesnek éreztem magam, mert mindenki jól érezte magát körülöttem; táncoltak, énekeltek, buliztak. Néhány barátnőm felakart menni a színpadra karaoke-zni, én meg ott álltam a terem közepén tök egyedül. És azt sem tudtam, mit kezdjek magammal... Eszembejutott néhány ember a múltamból. Aztán a mai napra gondoltam..
Miután túlvoltam ezen a néhány percen, H-val kitaláltuk, hogy leugrunk a matek tanárhoz beszélgetni. :D Legalább fél órát lennt töltöttünk az alagsorban, és jókat nevetgéltünk.
A bulinak előbb lett vége, így háromnegyed 9-kor mentünk pakolni, és fél 10 körül már úton voltunk a legközelebbi Meki felé. :) Sajnos mi nem maradhattunk, mert Anya hazapaterolt minket, ezért aztán az este további része kicsit el lett rontva, de én azért örültem, mégha nem is tudtam pontosan, hogy merjek-e örülni!?
Ugyanis, F kétszer is elhagyta a Sulit [mégha valójában nem is lehetett volna visszajönni, miután kimentél.. De szerencsére az a hülye portás nem vette észre, hogy F már 1× kiment. :))], és mindkétszer EGYEDÜL távozott. Aminek én őszintén örültem... :)
Na de a lényeg; hogy mikor másodszorra ment el [akkor már véglegesen], akkor én voltam az ügyeletes, és - mint, ahogy mindenkinek - mondtam neki, hogy ha egyszer kimegy, nem jöhet vissza... Erre Ő; "Tudom, köszi, Szia." Jaaaaaaaaaaaaj, annnnyira aranyos volt. (L) :D :D :D Mikor már kiment az ajtón, H elkezdett nekem 'nyögni', hogy "óÓóó"... Én meg mondtam neki, hogy jaj mingyárt elalélok...
Pedig nem történt semmmi konkrét, én mégis olyan boldog voltam abban a percben :D
Hihetetlen, hogy 1 ember ennyire feltud vidítani egy sima, hétköznapi mondattal. De ugyanilyen lendülettel el is tudja rontani a kedvem... [A focin sikerült is kicsit lehangolnia]

Nos, ennyit szerettem volna az idei első [mert tudtammal lesz még több is!] péntek 13-áról beszámolni. :)

Nem is húzom az időt, rögtön belevágok a közepébe, mert a holnapi napot is hasonlóan jól szeretném eltölteni.
Tehát, 1. óra történelem. Felelés. Először H-t hívta ki a tanár, majd miután kiderült, hogy H nem tanult [ :'( ], én voltam a második 'kiválaszotott'. És mivel készültem az órára, boldogan kifáradtam felelni. Megérte, ugyanis, 5-öst kaptam!!!! :D :)))
Ezután [illetve pontosabban a történelmet követő o.fő után] idegen nyelv következett, ahol szódogát írtunk, ami szintén 5-ös lett!!! :)) Nagyon boldog voltam, és óra után értesítettem Anyát is, hogy ő is örülhessen. :) Az osztályban sokan csodálkoztak, hogy ennyire összeszedtem magam. Kicsit én is megvoltam lepődve a szódolgozat eredményén.
4. órában matek T.Z.-t írtunk, ami tuti biztos nem sikerült olyan jól, mint a felelésem, illetve a röpdoga, de azt azért nem hinném, hogy 1-es lesz. Szerencsére matekból nem állok szarul, így nem aggódom, mi lesz, ha roszul sikerült.
És végül [ugyanis a kémia tanár betegsége miatt ma csak 5 óránk volt] egy fincsi kis nyelvtan doga a képzők/jelek/ragok főszereplésével. Szerintem ez sem lesz rosszabb 3-asnál.

Boldog vagyok, hogy ez a csütörtök ennyire jól sikerült. :) És ha belegondolok, majdnem minden napom lehetne ilyen, csak kicsit több időt kéne a tanulásra fordítani...

Szerettem volna már tegnap leírni - de rajtam kívül álló okokból csak most jutottam hosszabb időre géphez - , hogy milyen jól alakult a napom ahhoz képest, hogy szinte egyik órára sem készültem.
A nap elalvással indult [mint, ahogy az az elmúlt hetekben lenni szokott...], majd miután jelzőre beértem a Suliba, örültem, hogy egyáltalán élek még, így nem törődtem a matek lecke másolásával... Szerencsére csak minuszt kapunk érte, de azt se jó beszerezni. Eleinte azt hittem, direkt hagyott ki minket [engem és a padtársamat] a tanár, és majd utólag hozzánk is odajön. De nem így lett. :-) Tehát a matek óra kipipálva. :D
Ezután következett az idegen nyelv, amiből ugyan írtam valami kis firkát a füzetbe, de az sem volt elfogadható lecke. És lássatok [ezesetben inkább olvassatok :P] csodát; n e m  ellenőriztük. :)) Szóval, ezt is megúsztam. :P
3. óra; kémia dolgozat. A szünetben lementünk pár csajjal a tanáriba, hogy lebeszéljük a tanárt, mondván, még nem foglaltunk össze. [...] Már épp befelé nyomulnánk, amikor egy másik tanár megkérdi, kit keresünk? Rövid időn belül már az osztálytermünk felé haladtunk, hogy megosszuk a többiekkel; elmarad a doga. :) Ugyanis beteg a tanárnő. :D
És itt még nincs vége! Az elmaradt kémia doga után következett az irodalom óra, aholis úgy tudtam, felelünk majd. És tartottam tőle, hogy engem hív ki **** bá. De meglepő módon elmaradt a felelés, mert megkaptuk a múlheti dolgozatokat. Egy esszét kellett 2× 45 perc alatt összeütni. 4 jegyet kaptunk rá, ami nekem a következő; 2;3;4;5. :D A kettes lehetett volna 3-as is, annak jobban örültem volna, de még mindig jobb ez a 4 jegy, mint a feleletem lett volna. :))

Szóval, úgy érzem, ez a mai nap igenis egyfajta jelzés volt arra, hogy az élet szép, és kikell élvezni minden egyes percét. Törekedni kell a boldogságra, mégha olykor [vagy akár igen gyakran] úgy is érezzük, hogy kilátástalan a helyzet. :)

Nem fogjátok elhinni, kivel/kikkel találkoztam!!!! A Megasztáros srácokkal!!! :D:D Nem kell a szöveg, én mindhármat imádom, de legfőképpen Krisztiánt. :))) Tőle még autógrammot is tudtam kérni, mégha nagyon igyekeztek, akkor is. :)))
Olyan boldog vagyok. :)

Oké, elismerem, ez az 5 nap kimaradás nem megszokott tőlem. Hogy őszinte legyek, nem is tudom mi foglalt le olyannyira, hogy pár percem sem maradt a blogolásra. Tartozom beszámolókkal, ígyhát gyorsan bele is vágnék a közepébe. :)

L Ü S Z I  V É G R E  V A L A H Á R A  K I E S E T T ! ! ! ! ! És én ennek sokkal jobban örülök, mint annak, amikor Hiennek kellett távoznia. Mert Hien legalább nem volt elájulva magától, és nem játszotta [annyira] az eszét, mint "Lüszikécske". Olyan rossz érzés, amikor kinyitja a száját, és én nem tudok átnyúlni a TV-n, hogy kicsit helyre rázzam... [Ha értitek, mire célzok :P ] Eleve, mi az, hogy amikor Tilla megkérdezi tőle, hogy mit szól a zsűri véleményéhez, ilyet szól, hogy; "Szerintem most is jól énekeltem". És utána persze nem hagyhatja ki azt az öntelt vigyort sem, amit állandóan láthatunk tőle, rögtön az után, miután mutogatta a kamerába, hogy 'szavazzatok rám'. Úúúúristeeeen!!! Ha belegondolok, hogy eleinte még kedveltem is...
Azt hallottátok, amikor a Napló Extrába volt vele egy interjú? Azt mondta, hogy ne mondjanak róla semmit az emberek, amíg nem találkoztak vele személyesen. Innen üzenem, hogy addig jó neked, amíg nem találkozunk!

Na, most, hogy sikerült kicsit kidühöngnöm magam, jöhetne a 27-ei firkálmányom megmagyarázása. De szemét, és önző módon [csakhogy magamat is szidjam], NEM fogok beavatni senkit annak a bejegyzésnek a rejtelmeibe. :-) Legalább is most még nem.
Azért minden egyes titkomat mégsem tudhatja egy éppen erre járó... :P
Ezesetben maradnak a találgatások, vagy az, hogy megpróbáljátok kitalálni, ki is vagyok én valójában?! De az eltartana egy darabig, és különbenis! Halkan megsúgom; akkor SE derülne ki, mire írtam le 'néhányszor' azt, hogy "Nem lehet".

Lássuk csak, mi van még, amiről nem tudtok...
Á! Kiolvastam a Coelho-könyvet. :)) Márvagy egy hete, na de nem számít. Örülök, hogy ismét a kezemben lehetett egy könyv, amit nem Suliban kellett használni. A közeljövőben igyekszem többet olvasni.
Jövőhét hétfőre úgyis felvan adva az Antigóné, amihez ugyan semmi kedvem, de kicsit megnyugtat a tudat, hogy mindössze 40 oldalról van szó. :P

Viszont; attól, hogy kicsit kevesebbet írtam mostanság, az életem nem változott, így megyek is, mert holnapra van tanulnivaló. :-( Annak ellenére, hogy könnyű napom lesz.. :S
 

Hamár nemcsak hideg van, hanem hó is, úgy gondoltam ideje megosztani ezt a néhány sort Veletek [ha vagytok egyáltalán]. A szöveg egyébként egy sünis meséből van, kb 3 éve hallottam ott és megmaradt az agyamban. :)

"Itt a tél,
itt a tél,
jó, hogy
megjöttél!"

A pénteki napot az osztály LEG-jeivel töltöttem. Gólyabál után még elkószáltunk, és puszival váltunk el egymástól. :)) Megtartottuk ezen jó szokásunkat, így mostmár minden nap azzal kezdjük a köszönést. :P
Ma elmaradt az első óránk. Tegnap összedugtuk a fejünket, és megdumáltuk, mi lenne, ha a keddet a Mekiben kezdenénk?? :D Mindenki támogatta az ötletet, így beültünk zabbantani. :)) Persze az együtt töltött idő alatt sokat nevetünk, és ugratjuk egymást. Nagyon jól érzem magam v e l ü k . :D

Hogy a címben szereplő kavarodásnak is eleget tegyek, tegnap volt egy fura érzésem, amit nem tudok beleilleszteni az életembe. K-ról van szó, megint. Ő is benne van abban a 'bandában', akikkel mostanában sok időt töltök. És jól érzem magam vele is. Tegnap viszont eléggé zavart, hogy úgy viselkedett F-el, mintha járnának... Holott erről szó sincs.
Este sétáltunk egy nagyot, és nem bírtam magamban tartani, ígyhát elmondtam F-nek, mit gondolok. Nem lepődött meg túlzottan. Azt mondta, valahol érezte, hogy nem tetszett nekem az, amiket szinte az orrom előtt csináltak.
Na, ez az érzés lenne az... Ha nem vagyok szerelmes, márpedig nem vagyok az, mert Őt még nem felejtettem el olyannyira, hogy rögtön másba zúgjak bele, akkor meg miért zavar, ha K másokkal is baromkodik??? Mostanában egyre gyakrabban gondolok rá. Meg én mondtam már F-nek, hogy eltudnám magam képzelni az oldalán... De ez még nem jelenti azt, hogy szerelmes vagyok!!!! Birom, és ennyi. Ráadásul azt se tudom, ő mit gondol erről? Szokott olyan dolgokat csinálni, amik félreérthetőek.. Tegnap is, mondja nekem, de tök őszintén, hogy jó társaság vagyok... Amire én nem tudtam mit mondani, csak mosolyogtam. :$
Ha lenne is rá esély, hogy valami legyen köztünk, mert kiderülne, hogy én sem vagyok számára közömbös, nem tudom, lenne-e valami!? Mert folyamatosan az exére gondolok, aki még mindig szereti. És úgy mellesleg a barátnőm. Nem vagyunk olyan 'hűdejóba', de nem tennék vele olyat, hogy összejövök azzal a fiúval, akivel ő már járt, csak vége lett, és még mindig szereti... Igaz, egyenes barátnak tartom magam, így biztos nem csinálok olyat, amivel megbánthatom azt, akit szeretek.

[...] !?

Vagyok tegnap óta. :))) Mert gólyává avattak. :P Életemben nem éreztem ilyen jól magam. Mikor a bálnak vége lett, jött a DISCO, és az is isteni volt. Kitáncoltuk magunkat kellőképpen. :D:D Buli után beültünk még páran kajolni, ODA. De Ő nem volt ott. Sajnos. Pedig szerettem volna, ha látja, mennyire boldog vagyok. Nagyon jól éreztük magunkat, oltári volt.
Ja, és... ma nem voltam Suliba. :))) :$ Ez az idei második alkalom, hogy távol vagyok az órákról. :P Magyarul, most lógtam másodszorra. :D
De psssssszt, ez T I T O K !!! :) :)

... viccesek :)
... fárasztóak..
... olykor túlságosan hosszúak..
... felejthetetlenek

Kb. így tudnám jellemezni az idei tanév első 3 hetét. De főleg a mostanit. A mai nap egyszerűen fergeteges volt. :) Komolyan mondom, nem is akartam, hogy vége legyen. A szerda amúgyis tök jó, mert ez a legkönnyebb napunk a héten. :) Ugyan reggel kissé aggódtam, mert 1. órában biosz dogát írtunk, 4.-be pedig matek T.Z.-t, de az ezek miatt érzett "félelem" hamar eltűnt, miután túlvoltam a bioszon, és rádöbbentem, hogy mégsem vagyok annyira hülye. Talán sikerül egy 3-as, amit aztán később még kijavíthatok.. :) A matek doli teljesen felvidított, ugyanis 4-es lett!!!!! Igen, jól látjátok, 4!!!! :D Alig hiszem el. És piros jegy! Szóval duplán számít. :)) Ennél pompásabb év eleji jegyet el sem tudok képzelni. Bevallom, nem volt nagyon nehéz a doga, de azért elég rég kaptam ilyen jó jegyet matekból. :) Ezek után márcsak a délutáni különórát szerettem volna túlélni, ami sikerült is.:) Így teljes boldogsággal mentem haza, és otthon sem romlott el a jókedvem. :) Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen 'szép' napom a Suliban. :))
Jó volna, ha csak minden harmadik nap így telne.

De lehetett volna az is a 'mai' cím, hogy "Becsöngettek!". hehe . Az talán viccesebb lett volna, de remélem azért elnézitek nekem... Mesélnivalóm most is akad bőven..
Kezdeném ott, hogy bővebben kifejtem a tegnapi kiruccanást. :-) Ugyanis NEM VOLT suli, hanem Túranap. Mi a Normafához/ra mentünk. Teljesen más útvonalon, mint bárki más... :P Odafele úton 5-en dumálgattunk. Mikor leszálltunk a villamosról, sétáltunk vagy 3 buszmegállót [számomra a mai napig rejtély, hogy bérlettel és jeggyel a zsebünkben mért gyalogoltunk!?], és csak utána érkeztünk meg az erdőig. Na ott kezdődtek az izgalmak. :D
Először is, rossz felé indultunk el, így tettünk egy jókis potya-utat, aminek mindenki iszonyatosan örült... :S A 3 új csajszi közül kettő totálisan kivolt akadva, mert nem tudták, hogy erdőben fogunk bóklászni, és hát nem teljesen voltak túra felszerelésben... De ha abban is lettek volna!? Mégis kinek van kedve ennyit kirándulgatni??? Nekem semmi bajom [nem volt eddig] nincs a természettel, de inkább maradok a városban, és csak képeken nézegetem a növényeket...
Mire végre kikeveredtünk az erdőből [ami eltartott egy darabig], eljutottunk a kisvasútig, ahol szerencsére pihenőt tartottunk. :) Mindenki kipihenhette az erdő fáradalmait, és könnyíthetett magán... :P
Kb fél óra 'lézengés' után ismét útnak indultunk. A cél természetesen a Normafa volt. Én személy szerint alig vártam már, hogy odaérjünk, mert nagyon vágytam már egy jókis rétesre. :D:D És természetesen, mikor ismét megálltunk, ezúttal kicsit hosszabb időre, a gyönyörű táj megtette hatását, és elfeledtette velem/velünk a fáradalmas sétát. :) Mindenki kedvére falatozott, fotózgattunk a vak világba, dumálgattunk...
Én legjobban a libegőzést élveztem. :D Most voltam életemben először [de biztos nem utoljára]. Eleinte tartottam a fölszállástól, de mikor már 'lebegtünk', nyeregben éreztem magam. :P Nem sokkal később eszembe jutott, hogyan fogunk kiszállni?? Szerencsére ott sem volt gond, én olyasvalaki mellett ültem, aki már profi libegősnek számít hozzám képest. :D:D
Úgy érzem, nagyon kellemes hangulatban telt a kirándulás. [márcsak azért is, mert nem volt ott... valaki :)]
Szerencsére az idő is pompás volt, így nem kellett aggódni a nagy kánikula, illetve a zivatar miatt, mert mindkettő elkerülte a térséget. :)
 

Túranap.
villamos.rengeteg gyaloglás.nevetés.kutyák.fáradtság.rétes.szép kilátás.capucchino.libegő <3. ökörködések sorozata :D.

  Van még egysmás, amit nem említettem.. :$ Pedig jó dolgok!!! Szóval, bele is kezdek, hogy még 19.00 óra előtt végezzek.
Múlthét vasárnap Esztergomban volt a család. :) Az volt, illetve lett volna a terv, hogy hajókázni megyünk. Apu kitalálta, hogy odafele vonattal mennyünk, és majd visszafele hajózunk. Nagy ötlet volt, ugyanis a kikötőben nem fogadták el az Üdülési csekket technikai okok miatt. :S Így a tervünknek lőttek.
Azt kérditek mit csináltunk Esztergomban? Hamár a hajózás nem jött össze?... Hát ettünk! :-) Szerencsére ugyanis egy Panzióban elfogadták a 'kuponokat', így jól belakmároztunk... :P

Íme a MENÜ-m;
  -leves/előétel: ezt kihagytam, hogy maradjon hely a desszertnek.. :P
  -főétel: Vason sült csirkemell grillezett sajttal és paradicsomos polentával [tudom, hogy jól hangzik, hátmég az íze milyen jó volt!]
  -desszert: Almás rétes vanília fagylalttal [nyamm-nyamm..]
Bekell valljam, a választék lehetett volna bővebb is, de én 100%-ig jól laktam, és örülök, hogy nem ettem semmiféle levest, mert a rétest kár lett volna kihagyni. :)

Lehet, hogy ezt kellett volna előbb leírnom, mert ez kronológiailag korábban történt.. Sebaj. :) 21-én moziban voltam tesómmal, és V-vel. :-) A Mamma mia!-t néztük meg. Barátnőm most látta harmadszorra.. pff :D Itt is tartozom egy vallomással, mert eleinte nem volt túl sok kedvem menni. Kifejtem bővebben. :) Anyával elmentünk gitárt venni nekem, amihez rohadtul nem volt semmi kedvem, mert igazából nem is én akarok gitárt, hanem a tanárom... :S Megbeszéltünk V-vel egy talit, hogy időben megtudjuk venni a mozijegyet, és még kaja-vételre is jusson idő. Tehát, 16.15-kor találkoztunk. De mivel a vásárolgatás kicsit elhúzódott, én épphogy hazaértem, és márcsak annyira volt időm, hogy lepakoljak. Mert ugyebár F nem szólt V-nek, hogy én még nem vagyok otthon, így nem is tudom, mit csináltak volna, ha késünk mondjuk fél órát...!?!?! Biztos, hogy látszott rajtam a düh, mert ennek tetejébe még nagy meleg is volt, és köztudott, hogy mostanában elég lusta vagyok kimozdulni. Főleg a hőség miatt. :@ Meg túl sok kedvem sincs hozzá.. Mióta volt ez a dolog VELE, nem túlzottan érdekel semmi... és senki...
Na de itt még nincs vége! Ugyanis képzeljétek, a film nem 17.00-kor kezdődött, hanem egy órával később. Így hiába rohantunk Anyával, simán lett volna időm átöltözni, kicsit kipihenni a gitár-vásárlás fáradalmait.. :@ Szerencsére a film írtózatosan JÓÓÓÓÓÓ, így a végére nem bántam meg semmit, sőt, kitaláltam, hogy én is megnézem mégegyszer. Sajnos úgy néz ki, nem fog összejönni a közeljövőben, mert Anyunak kórházba kell mennie, és én vele szerettem volna megnézni.. Meg itt a Suli is.. Nem baj, egyszer láttam, és tuti, hogy minél hamarabb beszerzem DVD-n. :)

U.i: Íme a film bemutatója, csakhogy meghozzam a kedvetek. :-)

 

Hihhetetlen dolog történt 1-én!!! Találkoztam VELE. (L) De nem a véletlennek köszönhetően, hanem előre megbeszéltük a talit. :):)

21.00-kor találkoztunk, és közel 2 órát sétáltunk a városban. Jókat beszélgettünk.:) Sikerült megbizonyosodnom róla, hogy;

- aranyos

- kedves

- udvarias

- vicces

stb..stb..

Istenien éreztem magam. Felejthetetlen nap volt... <3

 Huh... olyan dolgokon vagyok túl!!!

    Kezdeném először is a 'Millenárisos' rendezvénnyel. Egyszerűen hihetetlen, hogy találkoztam SP-vel!!! :) Soha nem gondoltam volna, hogy ott lehetek egy koncertjén. De így történt. :) Ott tomboltam, nem zavart a hőség, sem a nagy tömeg. Pedig lett volna néhány csaj, akiket odébb "taszajtottam" volna, mert majd' letaposták a lábam... :S De megérte, hisz a konci után még közös fotót is csináltunk. :) :$ Szegény, alig kapott levegőt, mert annyian körbevettük..

   Ezután a fantasztikus élmény után, csak jobb hírekkel szolgálhatok. Msn-eztem VELE. (L) :):):):)  Erre nem szeretnék konkrétabban kitérni...  A lényeg, hogy per pillanat NAGYON BOLDOG vagyok!!!

Igen, na végre ismét jelentkezem.:) De nincs túl sok időm, mondandóm viszont annál inkább!!! Legelőször is az, hogy SZERETEMM... <333 Egyre jobban :) :) Pedig nemrégiben volt egy időszak, amikor kissé 'meginogtam'... De ennek vége, mert rájöttem, hogy a másik fiú nem érdekel, és ha egy percre végigfutott az agyamon, hogy milyen lenne vele, az is csak azért volt, mert vele álmodtam, és mert sokan mondták, hogy összeillenénk, meg ő is félreérthetően viselkedett... DE ez már nem számít.

Inkább kinyögöm, hogy kissé [sőt BAROMIRA] kezdek betojni, mert a nyakamon van a töri írásbeli... Ugyanis az én drágalátos Sulimban minden év végén vizsgák vannak, amolyan 'felkészítés' az érettségire... pffff Neméntaláltamki.

Sajnos a gép még mindig nem javult, szerintem most csak jó napja van, és megengedi, hogy megosszam az idetévedőkkel, hogy mostanában nem leszek... Csak max info órán tudok majd pár sort írni, ha a tanár nem foszt meg az internetezés örömétől. :)

Jaj nekem; a gitár vizsga is rögvest itt van.. De ahhoz valamelyest hozzászoktam a 6 év alatt, mióta pengetgetek... :P

Ésés náthás vagyok, immáron egy hete, mert sikerült begyűjtenem Balatonon egy jókis megfázást... Mentségemre legyen mondva, vagy szólva, nem tudom hogy szokták mondani, hogy NEM VOLT FŰTÉS, így este a szobában fagyoskodtunk... Meg rettegtünk a bogaraktól/rovaroktól, egyszóval minden mozgó, nem emberre emlékeztető lénytől... :)

ÁáÁ.. mit akartam még??? Ja igen; tök jó dolog blogolni :) Csak mióta inkább ide öntöm ki minden gondolatomat [na jó azért nem mindet...], lusta vagyok az eredetibe is leírni. Köztudott, hogy lassan írok [de szépen!:)], és nincs kedvem nekiülni... Pedig a kézírásos Napló annyiból jobb, hogy majd előtudom venni százmillióbillió év múlva, és rácsodálkozhatok az akkori kézírásomra. :P Tök muri.

És ma kedd van. A kirándulás óta levagyok maradva 'naptárilag', így nem tudom, hogy ma van-e Életképek!? Pedig aztat szeressem... V-nek abban igaza van, hogy folyton telefonálnak, és nem történik semmi, de engem attól függetlenül leköt. Meg tök jó a magyarhangokat látni. Értitek hogy értem???

Jee holnap meg Dr. House. <333333 Csííípemm :):)

Tök fura, illetve nekem nem, de ennyi írás után, azaz inkább olvasás után, mert Én írok, Te meg olvasod:). Szóval azt akarom mondani [írni], hogy biztos feltűnt már, hogy az írásom, meg talán a fogalmazásom kissé kilóg a sorból. Arra próbálok célozni, hogy én nem úgy írok, mint a mostani 'fiatalság'.
Azaz így--> Naon jo vt a tegnapi buli, sztem mehetünk hnap is...
Nálam ez a mondat így nézne ki--> Nagyon jó volt a tegnapi buli, szerintem mehetünk holnap is.
Nem értem a 'mai' embereket... Lehet, hogy én lusta vagyok a Naplómba mindent leírni mégegyszer, de mások meg lusták leírni egy szót normálisan. Lassan ott tartunk, hogy a Sulis füzetekbe/dolgozatokba is 'hiányosan' írnak... [*értelmetlenül néz maga elé*]

A betegeskedésemre visszatérve holnap attól még megyek, mert lázam nincs... [még ;)] Semmi kedvem visszarázódni. :S Már előre látom, hogy mindenki azt kérdi; "Mi bajod volt? Meggyógyultál?" Na nem baj, majdcsak túlélem valahogy... :)

Igen, az vagyok. Vagy csak egyszerűen feledékeny. Ami nem jó dolog. :S Mostanra is készültem egy listával, mert amikor befejezem a napi irományomat, mindig utólag jutnak eszembe dolgok... És most, - hogy ne felejtsek ki semmit -, feljegyeztem egy lapra a fontosabb témákat.

Tegnap néztem a Szívek szállodáját. Mindig is tetszett az a sorozat, de úgy igazából csak akkor néztem, ha épp odakapcsoltam. Meg nehéz elsőre felfogni, hogy ki kicsoda, mert nem láttam többet 5-6 epizódnál. Viszont most tudtam, mikor kezdődik, mert láttam a bemutatót. :) Talán azért is fogott meg annyira ez a műsor, mert csak úgy pörögnek az események, nincs olyan pillanat, amikor ne történne valami izgalmas dolog. A tegnapi részben elhangzott két jótanács esküvőre, ezt szeretném most "kihirdetni".
 
1. Kérjük meg a fotóst, hogy készítsen néhány spontán fotót is, ne csak beállítottakat, az őszinte, szép pillanatokért. [hmmm.. milyen igaz... hisz mindenki tudja, hogy a beállított képeken mindenki csak azért mosolyog, hogy végre eltűnjön a fotós az idióta masinájával... :P]

2. Ha lehetséges, a gyűrűhordó ne legyen fiatalabb 5 évnél. Ha mégis előfordul, hogy pl 3 éves, a gyűrűket csak közvetlen a ceremónia előtt kapja meg, nehogy lenyelje, vagy elveszítse...
Ha végiggondolod, ezek kis apróságoknak tűnnek, de azért jó rájuk odafigyelni! :)

A következő dolog valószínüleg a film "közti", vagy nem is tudom mi a helyes kifejezés, reklámban juthatott eszembe. Ilyenkor ugyebár a legtöbb ember kapcsolgat, elvégzi ügyes-bajos dolgát, eszik, stb... Nálam az evés kimaradt, mert én szünetbe elkészítem a kaját és film közben eszek általában. Meg most a konyhában TV-ztem, így akár film közbe is nyugodtan elkészíthetem. :P Na de ne térjünk el a tárgytól. Igazából csak annyiról van szó, hogy mi lehet életünkben az egyik legnagyobb csalódás?? Többféle is van, szerintem... Ott van a szerelmi [ez talán a legborzasztóbb], az, ha egy barátodban csalódsz, vagy esetleg a családban és még sorolhatnám...
Nekem ezek mellett olyan alapvető dolgok is csalódások lennének, mint például  egy néger férfi/nő sárga foggal. Hisz köztudott, hogy ők a csodás mosolyukról és a vérükben levő tánctudásukról híresek. Vagy ott van még a "sztárok" világa. Sok filmben láthattuk viszont azt a fajta csalódást, amikor a híres ember után vágyódó kisgyerek találkozik az eddig okos, kedves, szép, egyszóval "tökéletes" embernek hitt hírességgel. Aztán kénytelen rádöbbenni, hogy a valóságban ez nem így van...

Tényleg, ha már szóba jött ez az álomvilágnak [nem] nevezhető média, meg minden, ami beletartozik, elmesélem mennyire UTÁLOM az olyan embereket, akik folyton megállítanak különböző sablon dumákat bevetve, hogy nem akarok-e én is híressé válni??? Sajnos ritka az olyan közöttük, aki elsőre megérti és valamelyest elfogadja, hogy NEM!!! Mert a legtöbb hosszú perceken keresztül faggat, hogy "ugyan mért nem?". Holott eleve úgy jönnek oda, hogy "bocsi, zavarhatlak egy percre?". Talán nekem is azt kéne tennem, amit a legtöbben; úgy teszek, mint aki nem hallotta, hogy hozzászóltak, és továbbmegyek... Csak én mindig elgondolkodom rajta, milyen lenne, ha az ő helyében lennék? Elvégre ő ezért pénzt kap!? Épp nemrégiben történt, hogy egy nap 2× is megállítottak. Szerencsére nem voltam egyedül, és a tesóm ügyesen kifarolt. Azt mondta, már jelentkeztünk hasonlóra... :P:P És bevallom, néha azért eszembe jut, milyen is lehet olyan életet élni, mint ezeknek a "híres" embereknek. De aztán mindig rájövök, hogy nekem a földön a helyem...

Kicsit megint visszatérek a filmek világába. A Film+ - on minden filmet ezerszer leadnak [persze csak az Elnökcsemetét nem, mert tudják, milyen fontos lenne fölvenni... [hari] ]. Nem is tudom, hányadszorra látok részletet a Londoni csapásból. Most mongyuk hosszabb részletről van szó, mert miután bementem a szobába a Szívek szállodája után, azt voltam kénytelen hallgatni, mert a család nagy része azt nézte. Félreértés ne essék, nem volt teher, csak engem nem túlzottan érdekelt... Viszont az első [úgy értem, ahonnan én láttam] 15-20 perc után rákellett ébrednem, nem rossz film. Onnantól kezdve nemcsak hallgattam, hanem figyelemmel követtem a történéseket. És megfogott egy poénos mondat, amit szintén kénytelen vagyok megosztani a blogommal. Íme; "felmondták a munkaviszonyomat". Elsőre nem biztos, hogy leesik, mit akar kinyögni az illető!? Lefordítom; kirúgták. :P Szerintem humoros, és mindent összevetve az egész film az.

ÁÁÁ!!!! Tulajdonképp csak most kezdem felfogni, hogy holnaptól számítva 3 napot nem itthon töltök. :( :) Ez egyrészről jó, mert kell egy kis kikapcsolódás, másrészről pedig rossz . Most perpillanat elég sok dolog aggaszt az utazást, kirándulást illetően.
1. Belefér-e minden cuccom a táskába, vagy vigyek egy kétszer nagyobbat, ami lehet, hogy fölösleges néhány váltóruhának, meg piperéknek...
2. A csajokkal attól rettegtünk, hogy út közben, esetleg lenn Balcsin jön majd meg.. Hát nekem, meg tesómnak emiatt már nem kell aggódni. Vagyis pont az, hogy igen!! Mert bekövetkezett, amitől tartottunk. Annyi jó van benne, hogy legalább nem Balatonon, illetve az úton. De így is 2× annyiszor járkálunk majd WC-re, és a hasunk se lesz az  igazi... :S :(:(
3. Bízom benne, hogy jó, legrosszabb esetben elfogadható idő lesz. Mert semmi kedvem csöpörgő, esetleg szakadó esőben túrázni/hajókázni.

Tök fura, hogy egy nap leforgása alatt mennyi minden történ[he]t. Először is sikeresen  lezajlott a Tanszaki! :) 1 dolog kipipálva a "Mi miatt kell aggódnom!?" című [nem létező] listáról. Sőt! Valamilyen szinten az olvasónapló is elvan tolva, mert 2 osztálytársam eltűnt irodalom órán és nekem kellett "begyűjtenem" őket, így megúsztam a leadást. Ezért aztán kénytelen leszek nekiülni a hétvégén és akkor esetleg az 1-es sem kerül be az ellenőrzőbe... ;)

Más; a minap felfedezést tettem, miszerint az általam ismert Bencék mind helyesek. :)) Ez persze biztos csak véletlen... De lehet, hogy másokkal is van/volt már ilyen, és csak én csinálok belőle nagy ügyet. [ez így érthető??]

Ááá...most mond meg, máris csütörtök van. Talán örülnék is néhány másodpercig, de a gondolat, hogy szombaton is koptatom a padot, elfeledteti a nagy boldogságot... :( Talán csak az vidít fel egy cseppet, hogy nem én vagyok az egyetlen! :) Ami viszont még ezt a vidulást is elrontja az az, hogy szerdai órarend szerinti tanítás lesz... Ami azt jelenti, hogy töri, irodalom, ének [ez nem számít órának:P:P], nyelvtan, tesi [emiatt sem aggódom:P] és végül matek. Most épp kicsit megnyugodtam, mert nemrég megkaptuk a matek T.Z.-t, ami 3-as lett!!! [ujjong] Ez nekem igenis jó jegynek számít ebből a tantárgyból. Ráadásul, ha eszembejut, milyen jókat kacarásztunk Esszivel... Ő ugyanis az AMŐBA nevezetű játékot egy időben AMÖLBÁNAK nevezte... lol :D

Jujdejóó, most mondták a TV-ben, hogy mennyi Jamie Oliver műsor lesz májusban a Spektrumon. Én nagyon bírom, fincsi kajákat csinál. Régi vágyam egy szakácskönyv... :)