[egy kicsi belőlem]

Például, hogy nagyon ügyes vagyooook, mert tudok uralkodni magamon és már jó ideje nem nézegetem A adatlapját. !!!
Nem kell kinevetni, ez igenis nagy szó. Nagyon nagy, főleg azok után, hogy az utóbbi időben nem telik el nap anélkül, hogy ne jutna eszembe.. De én ennek ellenére is tudok uralkodni magamon és megtudom csinálni, hogy NE nézzek utána, hogy mi van vele mostanában.

Egyébként már várom, hogy mikor bukkan fel megint..
Biztos az lesz az első megjegyzése, hogy én mennyire szarok rá és hogy engem nem is érdekel, hogy mi van vele. Meg hogy legutóbb is ő keresett engem..
Igen, így van!
Nem kerestem, mert nem érdekel már annyira, hogy mi van vele. És túl sok közöm sincs hozzá.
Tudom én, hogy folyton ő keresett engem.. Én szándékosan nem írogattam neki msn-en. Amikor írtam, kb szart a fejemre. Vagy ha épp méltóztatott 1-2 tőmondatnál többet is írni, akkor veszekedtünk. Vagy írt valami félreérthetőt, ami után megint más szemmel néztem rá..
Hát köszönöm nem. :D Nekem nincs szükségem már ezekre. Bőven eleget szenvedtem [és szenvedek a mai napig is] miatta.
És most már végérvényesen elegem lett.
Nem érdekel már, hogy mit gondol rólam. És az sem, hogy épp hol van, mit csinál vagy hogy kivel csinálja!?
Leszarom, ha jóban van az exével, vagy összejöttek századszorra is.
Én nem leszek olyan, hogy írogatok neki és állandóan a sarkában vagyok.
Vegye csak tudomásul, hogy ha barátnőként nem kellettem neki, akkor más formában sem kap meg. :)))
Igyekszem szép lassan eltűnni az életéből..!

Faszomat már, elegem van.. :'(
Nem szeretem az életem. Továbbra sem.

Istenem de elegem van az összes létező szemétláda görény pasiból!
Picsáért nem tudnak békén hagyni!?

És elegem van abból, hogy igaz dolgokat vágnak a fejemhez, amitől aztán megint padlóra kerülök..
És elegem van, hogy senki nem képes leszállni rólam és megérteni a helyzetem és velem lenni..
Utálom, hogy nincs senki, akivel megbeszélhetném a dolgaimat. :'(

Faszért vagyok én mindig egyedül. :'(:'(:'(:'(

Most ez a nemtudommárhogyhányadik pasi is.. Nem hagy békén, állandóan a hülye sétájával baszogat, meg hogy találkozzunk, meg mittudomén mi és mikor 100-adszorra is elutasítom [azért, mert a faszomnak van kedve ennyi "ismeretség" után találkozni], elkezd sértegetni meg felháborodik.
Idézem;
"Csőlátású vagy és zárkózott."
"Te mindenben a rosszat látod és érdektelen vagy. Nézzél tévét vagy facebookolj, ha csak ennyi az életed."
"Hamar feladsz mindent és másokban keresed a hibát."
"Remélem mikor egyszer valakibe beleszeretsz és kiderül, hogy csak meg akart fektetni, akkor eszedbe jut, hogy vannak normális emberek is, csak szartál a fejükre."
"Tök mindegy, átnézel.
Nincs az a mondat, amin elgondolkodnál."
"Téged még az sem izgatna, ha a szomszéd lakás kigyulladna, mert érdektelen önző ember vagy."
"Mindent megtettem, hogy megismerhesselek, de egy 2 hónapossal jobban elbeszélgetek, mint veled.
Annyira felületes vagy, hogy nem is emlékszel mi történt a múltban."

Jól van, te meg akkor menj el a jóbüdös picsába. :D:D:D:D

És én hülye próbáltam higgadtan viselkedni, ahelyett, hogy hagytam volna a faszba az egészet, vagy én is írtam volna neki hasonlókat!
Kibaszottul megérdemelte volna, hogy elküldjem a gecibe, de neeem, én hülye nem tettem. :s

Na most jött el az az idő, hogy szépen megyek aludni a picsába és átgondolom az életem.

Hm, nem is tudom most hirtelen, hogy mit szerettem volna leírni.
Talán azt, hogy sok a dolgom?
Tanulni kéne csütörtökre (!), mert a holnapi "szabadnapot" leginkább a közelgő vizsgákra való felkészüléssel fogom kellene tölteni. És mivel szerdán valamikor fél 8 körül érünk majd haza - hulla fáradtan, gondolom - biztos nem lesz energiám még nekiállni tanulni. :D
Igazából francia van, fizika, meg angol. :s Az angolnak órákkal ezelőtt már nekiálltam, de utána jött H meg A és totál elment még az a kis kedvem is az egésztől. :D

Ha már témánál vagyunk; nem én írtam A-nak, hanem Ő nekem. Legutóbbi "ígéretemet", miszerint nem írok Neki többé, ezúttal tényleg betartottam volna.
Elvégre nekünk már úgyse nagyon van miről beszélni úgymond.. És azok után, hogy múltkor olyan szótlan és érdektelen volt, el is ment a kedvem a Vele való társalgástól.
De most egészen más volt. Lehet, hogy feltűnt Neki, hogy kurvára nem vettem jó néven a múltkori viselkedését.
Most nem volt szótlan, egész jót beszélgettünk.

És a legjobb az egészben, hogy már nem úgy álltam az egészhez, mint korábban! Persze azért megint begörcsölt kicsit a gyomrom, mikor megláttam, hogy Ő írt, de most már nem az volt, hogy "jaj de jó, Ő írt nekem, ezek szerint hiányzom Neki" vagy bármi ilyesmi.
Írt, mert unatkozott. Vagy nem tudom.
De nem is számít, hogy Ő mit gondol. Vagy mit érez. Már rég nem az az első számomra.
És ez így van rendjén! 

Ma törölnöm kéne már a fenébe az sms-eit is..
Totál hülyén fog hangzani, de úgy terveztem, hogy majd kiülök a kis padomra A Parkban, és majd ott törlöm egyesével az összeset.
De mivel ilyen szar idő van, lehet, hogy inkább átvonulok Anyáék szobájába és ott szabadulok meg az üzenetektől.

Nos, visszatérve a bejegyzésem elejére; az is lehet, hogy arról szerettem volna írni, hogy mennyire utálom, hogy nem tudok beszélni D-vel! De komolyan!
Most már nagyon zavar. :(
Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy miért alakul folyton úgy, hogy nem találkozunk msn-en!? Vagy ha mégis, akkor valamelyikőnknek mindig hamar el kell mennie.. :s
Ajj már :s

Tegnap szerettem volna írni, de valamiért nem tudtam bejelentkezni. :s Aztán mikor végre sikerült, akkor meg egyszerűen nem nyitotta meg az új bejegyzés ablakot. :s
A sors akarta így? Vagy csak szimplán megszívtam? :s

Most már lényegtelen. :s
Arról szerettem volna beszámolni, hogy mennyire éhes vagyok. :'D Meg hogy mennyire utálom a váratlan meglepetéseket.
Ugyanis tegnap kihúzták az egyik fogam. :'( Egészen pontosan a jobb fölső 4-est. :s Eléggé váratlan volt, hisz nem tudtam előre, hogy most fog bekövetkezni a foghúzás. :s
Fú, el se hinnétek, mennyire be voltam szarva.. És milyen mázli volt, hogy F is eljött velem! Ha ő nincs ott, tuti megőrültem volna egyedül. :(
És az volt a legszarabb az egészben, hogy a fogászat előtt nem ettem. Utána pedig nem lehetett még órákig, amíg el nem múlt az injekció hatása. :'(
Majd' beleőrültem az éhségbe. :( Végül csak olyan fél 9-9 magasságában tudtam kajálni, de akkor is csak a bal oldalon. :s

Most sem jobb sokkal, és ha ez nem változik, akkor lemondom a hétfői "folytatást". [Ugyanis akkor húznák ki a bal felső 4-est. :s]
Nem szeretném, ha a kétoldali fogfájás elrontaná az osztálykirándulást.

Hogy én milyen hülye vagyok!
Írtam msn-en A-nak. És áááááááááá de hülye vagyoook!

Bassza meg, nem is tudom, hogy miért kellett ezt.. De legalább most már tuti nem fogok többet ilyet tenni. :@
Először is; kb negyed óra múlva méltóztatott válaszolni.. Aztán meg írtam Neki ezt-azt, Ő meg mindössze 2-3 szóval válaszolt.
És mikor azt írtam Neki, hogy "nem tartom ám fel", akkor még Ő írt olyat, hogy nem tartasz fel, csak nem írsz.
Hát akkor bazdmeg!
Ezek után aztán tényleg nem írok. Be is zártam az ablakot a picsába.. :@

De hülye vagyok tényleg..

Ez volt a nap hibája.

Na jó, az túlzás.
De kezdek fáradt lenni, mert annak ellenére, hogy rövid napom volt a suliban [az 5-ből 2 órám is elmaradt :)))], kimerültem.

És rohadtul bosszant A viselkedése.
Engem még senki nem vett annyira semmibe, mint Ő.. :(
Az egy dolog, hogy "most egy ideig nem szeretne velem beszélni", de mi a faszért nem volt képes elmondani nekem, hogy elutazik? Hisz így, hogy elmegy, tuti nem beszélünk jó darabig. Sőt, én már azon se lepődnék meg, ha 'soha' nem beszélnénk..
Egyszerűen olyan szinten leszar engem, hogy azt el sem hiszem.. És akkor még van képe a fejemhez vágni, hogy "hát kb én kerestelek mindig te kb 2-3-szor írtál smst".
Most meg!?!?
Arra nem képes, hogy nekem basszon egy levelet azzal a szöveggel, hogy "elmegyek, majd jövök", vagy faszom tudja mi..

Tényleg nem értem Neki semmit?
Az ég világon semmit?
Annyit se, hogy tudassa velem, hogy xy ideig nem lesz az országban?

A!
Mi a faszért csinálod ezt velem?

A fenébe is..
    .  .  .       miért kellett nekünk találkoznunk? Csak megkeserítetted az életem.. :'( Anélkül, hogy tudtál volna róla!

És mindezek után én vagyok olyan hülye, hogy ne haragudjak Rád... :'(:'(
Mert egy naív fasz vagyok.

Változott a szitu.
Dehogy megyek én ki oda, ahonnan A indul.. Semmi keresnivalóm nem lenne ott. Meg félek, nem is úgy történnének a dolgok, ahogy "kellene".
Persze nem magamtól jutottam erre a döntésre, hanem közben történt más dolog, ami sokkal de sokkal fontosabb ennél.

F kórházba került - megint.
De most azért, mert már olyan szinten le van gyengülve, hogy Anya nem bírta tovább nézni azt, ahogy szenved. Mert ugye ez az egész szarság már hónapok óta tart, mi orvostól orvosig járunk, hogy történjen már valami és tudjunk konkrétumokat, de semmi.
Ennyi idő alatt nem állapították meg a diagnózist és amíg ez nem következik be, addig nem tudjuk kezelni F baját.
Az utóbbi időben nálam is sokszor elszakadt a cérna. Eddig valahogy magamban tudtam tartani azt a fájdalmat, ami bennem van, de az elmúlt napok engem is nagyon kiakasztottak. :'(

De bízom benne, hogy most már tényleg rendben lesz minden és a hét elején már kapunk valami gyógyszert, amivel megkezdhetjük F gyógyítását.
Jó lenne, mert már mindenki nagyon nehezen bírja.. Hát még ő.. :'(

Jó itt ücsörögni egy sulis nap után.
Jó itt egyedül lenni egy Napos délután.
És jó itt Burger king-es kaját enni. :D 

Nem hagytam ám annyiban azt sem, hogy H eltitkolta előlem ezt a dolgot. Tegnap úgy alakult, hogy tudtunk sétálni egy nagyot a jó időben és akkor rátértem erre a témára.
Elmondtam neki, hogy nem esett jól, hogy nem mondta el és megkérdeztem még egyszer, hogy tulajdonképpen miért is történt ez így?
Mire azt felelte, hogy "már el volt döntve [azaz én már eldöntöttem], hogy mi lesz és nem akartam bekavarni ezzel".
Én meg közbevágtam és nyomatékosan a tudtára adtam, hogy nem, nem volt eldöntve, mert én addig a napig folyamatosan azon agyaltam, hogy mit csináljak!?
Írjak-e Neki? Ha igen, akkor mikor és mit? Megemlítsem-e Neki ezt meg azt, amikor beszélünk?
És még sorolhatnám az ilyen dolgokat..

Szóval a lényeg, hogy én addig a napig nem voltam képes eldönteni, hogy mit kezdjek az A és a közöttem levő kapcsolattal!?
Mert mindig történt valami, ami megváltoztatta a döntésemet és így állandóan "visszatáncoltam" az eredetileg felállított tervhez.

A H által elmondott dolog viszont egyértelmű döntést váltott ki belőlem, ami már nem fog megváltozni.
Most már tényleg biztos vagyok abban, hogy az a helyes döntés, ha nem beszélek többet A-val.
Ha nincs köztünk semmiféle kapcsolat, még beszélőviszony sem.
Nekem ez lesz a legjobb.

Az pedig, hogy Neki mi a legjobb, már nem érdekel. Elegem van abból, hogy folyton az Ő érdekeit tartsam szem előtt.
De kívánom, hogy valamikor döbbenjen rá, hogy nagyon nagy hiba volt, hogy így bánt velem.
Azt szeretném, ha Neki is fájna, nem csak nekem...

jóéjt.

Szerdán írtam Neki egy sms-t, mert persze voltam olyan hülye és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg Tőle, hogy haragszik-e rám!? .. :s
Azt írta, hogy "Nem. Kéne úgy érzed?"
Mire én azt feleltem, hogy "Nem tudom, csak múltkor el se köszöntél msn-en, meg azóta nem is beszéltünk és féltem [??? Úristen, de hülye voltam, hogy ezt írtam.. :s], hogy haragszol."
És basszuskulcs, tudtam, hogy azt fogja írni, hogy azért nem írt, mert már nem voltam fent.!
Nézzétek csak; "Jah hát akartam írni de leléptél már!" Aztán megint rákérdezett a "haragudós dologra" -> "De kéne haragudnom?"
De ez a léléptél szöveg is milyen már???? Nehogy már rámkenje, hogy nem írt! Még én vagyok a hibás, hogy nem vártam újabb 7 percet, vagy akár többet is a válaszára? áááá :@

Nos, miközben az utolsó sms-t olvastam, H-ékkal beszélgettünk és ugye nem titkoltam előttük, hogy ki írt, ezért A-ról kezdtünk el beszélni.
Mire H egyszer csak 'kifakadt' és azt mondta, hogy nem érti, hogy azok után, hogy A "legyerekesezett" engem, miért írogatok még sms-t Neki? Mire én azt feleltem, hogy nem gyerekesezett le [vagy legalábbis nem mondta ki konkrétan] és mivel érdekesen váltunk el a legutóbbi beszélgetéskor, tényleg érdekelt, hogy most mi van!? És ezért írtam Neki sms-t.
Erre H mit csinál? Halkan megjegyzi, hogy "neked nem mondta.."

Én meg csak nézek és azonnal visszakérdezek, hogy MI????
H meg néz rám és beavat, hogy a napokban beszélt A-val msn-en, amikor is A azt mondta neki, hogy én gyerekes vagyok.

Én meg lefagytam.
Konkrétan azt sem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, mert egyszerűen ledöbbentett ez a sok dolog egyszerre.
Az, hogy H nem is mesélte, hogy beszélt A-val.
Az, hogy A ilyet mondott.
Az, hogy H azt sem mesélte, hogy A ezt mondta neki.
És az, hogy még ő volt fölháborodva, amikor kibaszottul kiakadtam, hogy nem mondta el!!!

Elöntött a méreg és azonnal le is támadtam H-t a kérdéseimmel.
Hogy mikor volt ez?
Hogy A-val rólam beszélnek-e msn-en?
Hogy ha így van, akkor miért beszélnek rólam?
És hogy ezt mi a faszért nem mondta el nekem??? Már aznap, mikor történt!?!?!?!?

Erre ő is tökre felháborodott, hogy miért csinálok ebből nagy ügyet, amikor nekem is mondta ezt A.. [Nem. Nem mondta!]
Meg akkor mentegetőzött, hogy azért nem mondta el, mert nem akart bekavarni ezzel, vagy valami ilyesmi.

Én meg csak néztem.
Aztán meg kimentem a wc-re, mert egyszerűen nem bírtam ott maradni.
H úgy felbaszta az agyam, hogy muszáj volt kimennem kicsit, mert különben felrobbantam volna.

Egy szempillantás alatt megbántam, hogy vettem a fáradtságot és írtam A-nak. És attól a perctől kezdve már az sem volt kérdés számomra, hogy hogyan tovább!?
Ott végleg eldöntöttem, hogy befejezem ezt.
Befejezem az utolsó utáni utáni reménykedést, hogy hátha... hátha mégis meggondolja magát és hátha mégis...
ÁÁÁ le se írom, mert a mai napig olyan mérges vagyok Rá, hogy tüzet tudnék okádni!

Nos, miután ezt a kibaszott fontos információt H a tudtomra adta, úgy bedühödtem, hogy azt írtam vissza A-nak, hogy "Régen nem volt akadály, ha nem voltam msn-en. Nem kéne haragudnod, mert én nem csináltam semmi olyat veled ellentétben! Este beszéljünk."
És szerintem még így sem voltam bunkó, vagy szemét.

A erre különböző kérdéseket tett fel az üzenetében; "Én mit csináltam? Elmondod? Dolgozom megvársz?"

Basztam válaszolni.
És jól esett, mert így legalább megtudta, milyen érzés, amikor az ember nem kap választ az üzenetére!
De nem hagyta annyiban, körülbelül 1 óra múlva megint írt, de akkor már csak annyit, hogy "Hahó!"
És én basztam erre is válaszolni!
Ő ne hahózzon nekem, amikor a hátam mögött olyanokat mond rám, hogy gyerekes vagyok!
És ne kérjen számon, hogy miért nem válaszolok az sms-ére, amikor Ő ugyanúgy csinált már velem ilyet nem is egyszer! És nekem jó okom is volt rá, hogy ne írjak vissza Neki!
És különbenis!? Hagyjon békén a picsába... Szakít velem, aztán találkozunk, csókolózunk és abban maradunk, hogy Ő kér egy kis időt, amit én teljes mértékben tiszteletben tartok [mert egy hülye fasz vagyok!], aztán elmondja, hogy az együtt alvás megoldhatatlansága miatt inkább nem kezdi újra velem, de közbe meg majdnem naponta sms-ezünk és msn-ezéskor meg állandóan célozgat a szexre. És azt meg nem "hajlandó" megbeszélni velem, hogy a történtek után miféle kapcsolat "legyen"/van köztünk!?
És ezek után legyerekesezik engem és mikor leírom Neki, hogy van okom arra, hogy haragudjak Rá, még Ő kér számon sms-be? Meg hahózik?????

És ÁÁÁÁÁ
Én vagyok a gyerekes???? ÉN?
Nem én megyek vissza huszonötezerszer ugyanahhoz a ribanc kurvához, aki állandóan csak veszekszik velem, mindenért engem hibáztat és mindig úgy intézi, hogy neki legyen igaza!!!!

Nem vártam meg msn-en aznap este.
Igazából nem is tudtam volna, mert ugye másnap suli, koránkelés, izéé.. :s
Szerintem, ha megtudtam volna, akkor tuti beszélek Vele és a fejéhez vágom, amit gondolok! Tényleg olyan szinten mérges voltam, hogy leszartam volna azt is, ha hatalmas veszekedés lett volna a beszélgetésből.

De nem lett.
És most az a helyzet, hogy azóta nem is beszéltünk. Meglepő és dühítő, mert ezek szerint kurvára hidegen hagyja A-t, hogy miért vagyok mérges Rá!?
Tegnap fentvolt msn-en, de nem írt. És ez olyan mértékben dühít, hogy el sem hiszitek..
A faszért ilyen!?!?
A faszért hagyja ennyiben és szarja le az egészet!? És engem!!!!

Menjen Ő a jóbüdös fenébe! A hülye kurvájával együtt!

Így legalább eltűnt az életemből.
Jobb is így! Sokkal jobb.

Na most nagyon kihúztad a gyufát A!
De annyira, hogy lassan ott tartok, hogy nem is beszélek Veled többé.. Akármennyire nem lesz könnyű, be kell fejeznem ezt az egészet.
Véget kell vetni neki, mert különben előbb-utóbb beleőrülök.
Én ezt már nem bírom :'(

Menj a fenébe!
Faszért intézed állandóan úgy, hogy én érezzem rosszul magam???

Asszem néhány dolgot nem osztottam még meg Veletek. Szóval itt az ideje. :)

Szombaton beszéltem A-val msn-en. Örültem neki, hogy így alakult, mert valahol belül bíztam is benne, hogy tudunk majd beszélni.. :$:)
Eleinte mondjuk azt hittem, hogy mégsem fog összejönni, mert mire odajutottam, hogy írok Neki chat-en, már nem volt fönt. :s De később Ő írt nekem msn-en! Amihez kapcsolódik egy érdekes story.
Ugyanis alig telt el 1 (!!!) perc azután, hogy írt és én még nem válaszoltam, máris kaptam Tőle egy sms-t azzal a szöveggel, hogy "Szija! Írtam msn-en!"
De mire eljutott hozzám az üzenet, már nagyban Neki írtam.. Ezért aztán [meg amúgy se] nem igazán tudtam hova tenni az sms-ét.. :s Később rá is kérdeztem erre, hogy miért írt és azt felelte, hogy "mert nem válaszoltam msn-en". pfff
De.. ez milyen már!? Vagy csak nekem furcsa, hogy EGY percig nem írok valakinek és akkor már rögtön sms-ben kell szólni, hogy "hahóóó írtam neked, válaszolj már!?"
ajj, A.. De nehéz Veled. :)))

Nos, a beszélgetés olyasmi volt, mint amilyenek mostanában szoktak lenni a beszélgetéseink. Ez alatt azt értem, hogy nem az a "szokványos" kivel mi újság, meg mindenféle dolgok, hanem inkább.. ajj, nem is tudom hogy fogalmazhatnám meg!? Hát ilyen.. belemegyünk mostanában ilyen "belső" dolgokba. Vagymi. :s :P
Nem tudom most ezt érthetőbben leírni, bocsánat.

Szóval, az első és legfontosabb, hogy A megkérdezte tőlem, hogy hiányzott-e nekem? Mire én azt kérdeztem Tőle, hogy szeretné-e? Erre Ő "visszavágott"[a fenébe! észnél van Ő is :PPP], hogy "azt, hogy őszinte legyél".
Írtam Neki , hogy nem tudom, de bíztam benne, hogy ma tudunk beszélni. Majd később hozzátettem, hogy azt viszont nem tudom, hogy ez egyenlő-e a hiánnyal!?

Ő azt felelte, hogy "igen mert szeretted volna hogy beszéljünk és érzelmeket táplálsz felém :)"
Azt hiszem, erre a mondatára nem éppen azt a reakciót/választ kapta, amire számított. Én ugyanis a következőt feleltem; "már nem olyanokat, mint rég"
Erre csak annyit írt, hogy "ohh" Utána én is érdeklődtem, hogy hiányoztam-e Neki, de Ő is azt felelte, hogy nem tudja.

És basszus annyira zavar, hogy nem kérdeztem rá, hogy ezt most azért írta-e, mert én is ezt írtam, vagy azért, mert tényleg nem tudja? :s

Mindegy.. Ezután voltak még érdekes dolgok.
Például az, hogy miután megtudta, hogy F nincs itthon, felajánlotta, hogy átjön, hogy ne legyek egyedül. Eleinte azt hittem, hogy csak viccel, de miután megtudta, hogy V sincs (!!) itthon, azt írta, hogy akkor "kajak" átjön.
Viszonylag sokáig boncolgattuk ezt a témát és sok dolog szóbajött.
Például, hogy mi lenne, ha tényleg idejönne!?
Én megkérdeztem Tőle, mire az volt a válasza, hogy "Majd kitaláljuk :D"
Erre én csak egy :D-t írtam, mire Ő azonnal azt reagálta, hogy "tetszik mi
Imádnád :D"
Ezután erről beszéltünk egy csomót. Most nem írom le az egészet, mert hosszú és bonyolult meg zavaros. :s
Lényeg, hogy a következő téma az a bizonyos "kitalálós dolog" volt, amiről korábban beszéltem már. A ugyanis megkérdezte, hogy gondolkoztam-e rajta, én pedig leírtam Neki, hogy "igen, de nem nagyon jutottam semmire meg nem értem, hogy mire írtad azt, hogy 'majd ha elég idős leszek, hogy kitaláljam' " !?
Azt felelte, hogy "azért mert még nem vagy elég idős hozzá"
Mire én; "hűűha és Te az vagy? :D"
Ő; "ahoz igen amire gondoltam"
Én; "mintha annyival idősebb lennél nálam.."
Ő; "nem a kor számít" [he??? Akkor mi az a szöveg, hogy nem vagy elég idős hozzá? Beszél össze-vissza néha.. :s]
Megkérdeztem, hogy akkor mi, amire azt írta, hogy "a felfogás, a gátlástalanság stb stb.."

Asszem kb egyértelmű, hogy a szexre gondolt. Mondjuk nekem már múltkor is ez volt a sejtésem, de nem akartam mondani Neki..

Ezután szóbajött, hogy haragszik-e egyikünk a másikra [vagy fordítva], mert hirtelen mindketten kicsit szótlanok lettünk. Végül megkérdeztem Tőle, hogy Ő haragszik-e rám?
Erre visszakérdezett, hogy "miért haragudnék rád??"
Azt feleltem, hogy "Nem tudom. Azért, amilyen vagyok."
Erre nem írt semmit 7 (!!!!) percig. Én pedig meguntam a várakozást és a következőket írtam; "Na látod? Erről beszélek. Na jó figyelj én megyek."
Erre mindössze annyit reagált, hogy "nem haragszom"
Én pedig szépen fogtam magam, azt írtam Neki, hogy "Jó. Majd beszélünk valamikor. Szia"
A 'szia' előtt vártam 5 percet, hátha reagál még valamit, de baszott írni, én pedig basztam kivárni, amíg hajlandó bepötyörészni valamit a billentyűzeten! Szóval otthagytam, abban bízva, hogy attól, hogy már nem vagyok fönt, hajlandó lesz elköszönni.

Hát nem jött be a "reménykedésem". Másnap első dolgaim közt volt, hogy felmentem msn-re és vártam, hátha betölti az A-s beszélgetőablakot.. De nem.
És valahol legbelül nem is lepődtem meg túlzottan..
Éreztem én, hogy nem fog írni. :@

Bántottál.
És még a mai napig is ezt teszed.. :'(

És ennek ellenére mégis képtelen vagyok haragudni Rád! :s

De a lábam még mindig fáj. :(

Ja és a lenyugodás mellett tényleg kezdem túltenni magam A-n. De most már tényleg!
Szerintem az "kezdetnek" jó, hogy a hétfői beszélgetésünk óta nem kerestem. Az mondjuk egy másik dolog, hogy vártam, hogy Ő keressen.., de akkor is büszke vagyok magamra, amiért kibírtam, hogy ne írjak Neki.
Ő jelentkezett ma.
Reggel írt egy sms-t, azzal a szöveggel, hogy "Joreggelt! Mizus hogy vagy drágám?:) Megyek suliba vagyis most indult el a villamos."
De basszus... Ne írjon már olyanokat, hogy "drágám".. Nem vagyok a barátnője és már nem is leszek.. Akkor nem értem, mire jó ez a becézgetés!?
De mostanra legalább tényleg eljutott az én agyamig is, hogy Ő ezt nem úgy gondolja, ahogy én hittem. Nem azért "drágámozik" meg "babámozik", mert bármit is szeretne tőlem.. Egyszerűen arról van szó, hogy Ő ilyen. Becézget sokakat.. :s
Köztük például H-t is, amin mindketten eléggé meglepődtünk. :O Neki is olyat ír ma facebook-on, hogy "Mizu drágám??:)"

H meg csak nézett.. És én is, mikor megtudtam.
De így legalább tényleg világossá vált számomra, hogy ez Nála nem jelent semmit.!

Jó tudni ennyi idő után..

Most jön az, hogy elmesélem a tegnap este és a ma reggel eseményeit.
Ugyanis az A-s dolog szövődik tovább..

Tegnap azért voltam kibaszottul kibukva, mert A nem válaszolt az sms-emre és ez azt váltotta ki belőlem, hogy megnéztem az adatlapját. És lááám, mit láttam meg ott!? Képeket Róla meg valami haverjáról, amit az exe (!!!!!) rakott ki.
Eleinte azon döbbentem le, hogy milyen rövid most a haja..
De ahogy megláttam az exe nevét ott, elborult az agyam. De olyan szinten, hogy áááá
Ezt nem lehet leírni. xD

Utána siettem is aludni menni, mert átszerettem volna gondolni, hogy mihez kezdjek!? És arra jutottam, amit az előbb osztottam meg Veletek. :)

Aztán ugye jött az sms éjjel.. Amit ahányszor felkeltem, annyiszor elolvastam, mert biztos akartam lenni benne, hogy tényleg írt és nem csak álmodtam.

Utána eljött a reggel. :P
És reggel megint megnéztem az adatlapját.
Ahol az utolsó 2 kiírás az volt, hogy "Jobb reggelt mindenkinek... :)" és [most jön a lényeg!] "Kell egy csaj:D"
Ezzzzzzzzzzz mi???????????
Ki az a hülye, aki képes ilyeneket kiírni???
Mondjuk ez még hagyján..

A nap híre az az, hogy az exe MEGINT NEM ISMERŐSE MÁR!

És késsz. :D Itt jött el az a pont, ahol tényleg kibaszottul meguntam ezt az egészet és tényleg kibaszottul azt csinál A, amit akar. Engem már nem érdekel.
Úgy bassza el az életét, ahogy akarja. :D
Csak engem hagyjon ki belőle. :D

Vége van gyerekek!

Ez már nevetséges gyerekek..
Komolyan mondom, már olyan szinten elegem van ebből az A-s dologból, hogy áááá

Tegnap este írt sms-t.
Persze nem azt, hogy "Szija, megvagyok, veled mizu? Bocsi, hogy csak most írok, de szombaton volt a buli, amiről neked egy kibaszott szót se szóltam, aztán meg mittudoménmi.."
Hanem csak annyit - 23.30-kor (!!!) -, hogy "Szija! Msn!?"

És hát pechje volt.. :D
Mert basztam visszaírni rá bármit is. :D:D:D
Egyrészt, mert direkt lehalkítottam a telómat, hogy ne vegyem észre, ha üzenetem jön.
Másrészt - az első okból kifolyólag - nem is vettem észre az sms-t, csak valamikor hajnalban (?), amikor felkeltem.
Harmadrészt, ha észre is vettem volna, akkor sem tudtam volna már msn-re menni.
Negyedrészt pedig, ha tudtam volna menni msn-re, akkor se mentem volna!
Mert kibaszottul unom, hogy folyton én alkalmazkodok A-hoz és ahogy Ő ír valami sms-t, én rögtön begőzölök és pattanok a gépre, mint valami kiskutya..

Ennek vége!

Ideje lenne bebizonyítani Neki, hogy rohadtul elszúrta, mikor szakított velem és rohadtul elszúrta akkor is, amikor nem kezdte újra velem!
És ideje lenne végre azt is bebizonyítani Neki, hogy vége! Vége annak az időnek, amikor én ott voltam és vártam és reménykedtem!
Nem fogok leragadni Nála! akármennyire ragaszkodtam/ragaszkodok hozzá, vége!
Befejeztem, nem csinálom tovább.

Belefáradtam a folytonos reménykedésbe és abba, hogy várjak Rá.. Várjak a csodára, ami nem fog bekövetkezni.

Vége. És végre úgy érzem, hogy örülök neki, hogy végre vége!
Megerősödtem és rájöttem, hogy nincs tovább.

És akkor ti még nem is tudtok a mai nap (?) eseményeiről..

A JÓ BÜDÖS KURVA ÉLETBE MÁR!!!

De jó is lenne, ha végre időt tudnék szakítani egy hosszabb kiruccanásra és dvd-zésre is.. De már most tudom, hogy nem fog összejönni. :(

Hm.. Ma nagy banzáj lesz nálunk, mert most ünnepeljük meg a születésnapunkat.
De nem ez foglalkoztat most leginkább, hanem az, hogy elbeszélgessek F-el.. Van miről beszélni és H is alig várja már, hogy este legyen és beszámoljak neki mindarról, amiről F-el dumáltam.
Kiváncsi leszek, mi lesz!?

A másik fiú, aki foglalkoztat.. Nehéz kitalálni..
A.
Tegnap este már nem volt erőm megvárni és kicsit rosszul érzem magam emiatt. :( Jó lett volna beszélni Vele és biztos örült volna neki, ha megvárom.. :s De nagyon fáradt voltam, meg Anya sem díjazta volna, ha hajnalban még nekiálltam volna msn-ezni.. :s
És tegnap este óta arra várok, hogy írjon sms-t.. De úgyse fog, mert ma lesz a múltkori elmaradt buli "pótlása".
Amiről mellesleg nekem 1 rohadt szót se szólt A..
És ez zavar.. Nem mintha eltudtam volna menni rá, de akkor is.. Legalább megemlíthette volna, hogy most lesz megtartva.
Az egy dolog, hogy nem hívott el, de az, hogy még csak szóba se hozta, se semmi.. :s
Ahh, ezek szerint már "látni se akar". Mármint olyan értelemben, hogy nem szeretne találkozni velem mostanában.. És főleg nem egy házibuliban nem..

Talán jobb is így..
De akkor miért érzem vacakul magam? :(
És miért várom, hogy írjon sms-t? :(

Amikor az előző bejegyzésemet írtam, még viszonylag jó hangulatban voltam, pedig a szombat éjjelem és a vasárnap hajnalom is rosszul telt.
Mert mérges voltam és ingerült és ideges. Több okból is.
Egyrészt, mert H mostanában nagyon rossz napokat él meg. Ennek több oka is van és az egyik engem is érint..
Ugyanis F olyan mértékben cserben hagyta, hogy azt el sem hiszem.. És az biztos, hogy nem is hagyom szó nélkül! Ha rokon, ha nem, nem csinálhat mindent úgy, ahogy az az ő szája íze szerint jó.
Másrészt mérges voltam A-ra is kicsit, mert délután írt 1 sms-t azzal a szöveggel, hogy "Szija! Mizu? Msn vagy valamin lehet elérni téged? :D" Néhány perccel később válaszoltam is Neki, hogy "Szijja! Épp kajálok, de utána beszélhetünk msn-en. :) Negyed óra múlva?"
Erre nem jött válasz, aminek már alapból nem örültem, de úgy voltam vele, hogy biztos csak nem akarta arra pazarolni a pénzét, hogy "oké".
Nos, ahogy írtam is Neki, negyed óra múlva én már fent voltam msn-en, de már alapból úgy álltam az egész beszélgetéshez, hogy majd tudatom Vele, hogy a hét eleji vizsga miatt nem tudok sokáig maradni.
Felmentem, és vártam. Ugyanis Ő még nem volt sehol.
Amit egyébként nem nagyon értettem, mert ha például én írok Neki, hogy tudunk-e beszélni msn-en, akkor én már fent vagyok..
De Ő nem volt.
Vártam kb 20 percet, aztán lejöttem, mert nem akartam "egész nap" Rá várni. Tényleg nagyon kellett tanulnom, és tekintve, hogy 20 perc alatt sem volt képes feljönni, úgy voltam vele, hogy most már ha fel is jön, akkor se beszélek Vele órákig, mert azzal megint csak az én időm telik..
Így hát lejöttem és mérgelődtem, hogy ha utánam fölment msn-re és látta, hogy én nem vagyok ott, miért nem írt sms-t, hogy hol a fenébe vagyok már? Vagy valami..

Aztán..
Amiatt is ideges voltam, mert egy fiú elkezdte elég hevesen csapni nekem a szelet, én viszont nem nagyon voltam/vagyok nyitott "rá".
Jó, beszélgessünk, levelezgessünk.. de ezen kívül hagyjon engem békén.. :$ Nem bántásképp, de a feltöltött képei alapján, kétlem, hogy szeretnék vele bárminemű "közelebbi" kapcsolatot kialakítani.

És ez a sok dolog egyszerre zuhant a nyakamba szombat éjjel.
- H kiborulása [ami engem is kiborított]
- F dolgai..
[És azt még le se írtam, hogy idő közben nekem is írt msn-en és összevesztünk, mert... ááá mert... hagyjuk. :@]
- a srác
- és A, mert Ő meg közben írt levelet és elkezdtünk beszélgetni, ami majdnem veszekedésbe torkollott :s

Szóval nekem is összejött minden és ki voltam borulva.
Fúú, nagyon szar volt tényleg.. :s

De mostanra már javult a helyzet[em], bár H-val továbbra sincs rendben semmi. :( És annyira mellette lennék most is.. :(

ajj.. nehéz az élet!

ajjj, Istenem.. Annyira utálom ezt a helyzetet. :(
Hogy most képbe jött az együtt alvás kérdése és egyszerűen nem tudjuk megoldani.. :s

Gondolkodtam és arra jutottam, hogy talán az lesz a legjobb, ha nem kezdjük újra. :(
Bármennyire is szeretném az ellenkezőjét, sajnos nem fog menni. :( Én nem vállalom azt a kockázatot, hogy mégiscsak megpróbáljuk és "teszteljük", hogy egyáltalán eljutnánk-e odáig, aztán meg szakítanánk, mert nem tudtuk megoldani, hogy együtt legyünk este is..
Borzasztó lenne megint ugyanazt átélni, mint decemberben. Sőt, ezúttal még borzasztóbb lenne, mert nem csak egy másfél hetes kapcsolat érne véget.

Ma majdnem nekiálltam egy "mellette-ellene" listának, de amint az "ellene" oldalra néztem, rádöbbentem, hogy oda több dolgot tudnék írni.. Azokat, amikről tegnap beszéltem.

Szóval akármennyire fáj és akármennyire A-val szeretnék lenni, muszáj a legjobb belátás[om] szerint dönteni és az alapján ennek a kapcsolatnak most nem jött el a folytatása.
Direkt írtam így - hogy most nem -, mert van bennem egy gondolat, amely arra enged következtetni, hogy talán évek múlva újra egymáshoz sodor minket az élet... !?
És talán akkor ott lesz a megfelelő idő, és ott lesz a lehetőség az együtt alvásra, és akkor talán boldogok lehetünk együtt sokáig..
Ki tudja!?
Bármi előfordulhat.. És hiszem, hogy tényleg így van.

Én még nem zártam le teljesen és tényleg úgy gondolom, hogy nekünk még lehet közös jövőnk.
De nem most. :'(

Sok dologról írhatnék. És fogok is.
Mert tegnap beszéltünk A-val. Őszintén mindarról, ami mostanában zajlik köztünk..

De mielőtt még rátérnék erre, elmesélem, hogy az előző bejegyzésem arra vonatkozott, hogy írtam Neki 1 sms-t azzal a szöveggel, hogy "Szia! Nem zavarlak? Mi újság? Tudunk ma este beszélni msn-en? :)" Ez volt 20.48-kor.
És eleinte vártam a választ.., aztán meg elkezdtem azon agyalni, hogy vajon miért nem ír? Talán dolgozik? Vagy van valakivel? ..
Komolyan mondom, mióta az exe megint az ismerőse, állandóan beleszövöm őt is az elképzeléseimbe. :(
Közben eltelt jó néhány óra. És nem jött válasz.
Én épp H-val beszéltem erről msn-en, amikor hirtelen bevillant!! Hirtelen beugrott, de villámcsapás-szerűen, hogy aznap volt a buli! Amiről A korábban említést tett.
Csak én olyan hülye voltam, hogy teljesen elfelejtettem és már kitaláltam mindenféle hülyeséget, hogy mi mást csinálhat ahelyett, hogy válaszol nekem..
Pedig ez hülyeség! És úgy utálom ezt magamban.. hogy rögtön elkezd kattogni az agyam és valótlan dolgokat képzelek el..
Csak egyszerűen beletudok őrülni abba, ha nem tudom, hogy mit csinál és kivel!? .. :(

Nos, végül egyébként válaszolt, de csak jóval később - feltételezem - a buli miatt. :)
23.58-kor kérdezte meg, hogy "Fent vagyok-e még?"
Válaszoltam Neki, hogy igen és megvárom, mire Ő megint írt, így volt 2-3 sms-váltás. :)
Végül abban maradtunk, hogy mindjárt indul haza és akkor tudunk beszélni.
Én csak vártam...vártam.. és vártam, míg végül 01.00-kor írt egy olyat, hogy "Most megyek haza! Kb 10 perc és fent leszek! Oksa?"
Nos, a 10 percből majdnem fél óra lett.. De úgy voltam vele, hogy muszáj még várnom, mert ez a beszélgetés nem halasztható tovább.

Fél 2 körül el is kezdtünk beszélni.
Eleinte csak ilyen sablon dolgokról, kivel mi újság.. De aztán rátértem azokra a dolgokra, amikről szerettem volna beszélni Vele.
És amint leírtam az időkérésével kapcsolatos kérdéseimet, Ő rögtön "leállított" és elmondta, hogy gondolkodott.
És arra jutott, hogy nem tudja.. Mert Ő azt érti párkapcsolat alatt, hogy "együtt vagyunk sokszor ezt még lehet teljesíteni, aztán együtt alvás, esetleges nemi kapcsolat, szórakozás. Esténként járkálni együtt lenni."
Rákérdeztem, hogy Ő úgy gondolja-e, hogy a "többit" velem nem tudná-e teljesíteni? Azt felelte, hogy most ezt gondolja, amennyire ismer engem. Meg hogy például Nála nem tud senki aludni, mert kicsi, egyszemélyes a szobája. És így nagyon együtt alvás meg együttlét nem oldható meg..

Meglepődtem, hogy ezt a témát hozta fel, de azon mégjobban, hogy az Ő szobája "nem alkalmas" arra, hogy akár csak 2 személy elférjen benne.
Mert nekem is megfordult a fejemben sokszor, hogy mi lenne, ha eljutnánk odáig.. De azt nem tudtam, hogy az Nála sem oldható meg..
És ez akadály. Méghozzá olyan akadály, amelyet nemigen tudunk leküzdeni. Jódarabig nem.. :'(
Engem konkrétan nem is csak meglepett, hanem lesokkolt ez a dolog, mert tényleg "borzasztó", hogy egyikünknek sincs lehetősége arra, hogy biztosítson egy kis elkülönült teret a másiknak..
És nem hibáztathatjuk a másikat emiatt, mert ez van és ez ellen nem lehet tenni. Legalábbis egyik pillanatról a másikra nem.

Eleinte nem nagyon tudtam mit reagálni rá, mert konkrétan ez egy olyan probléma, amire nincs megoldás. :'(
Aztán próbáltam arra terelni a beszélgetést, hogy talán ráérünk ezzel akkor foglalkozni, ha eljutunk odáig. Vagy hogy "biztos megtudjuk majd oldani valahogy."
Erre A azt reagálta, hogy Ő "fél" a "majd valahogy", a "nem tudom" meg a "nem biztos" dolgoktól.
És igaza van..
Mert hiába írtam én ilyeneket, tudtam - és most is tudom -, hogy nem így lesz. Mert mégsem bérelhetünk ki egy szobát valahol azért, hogy együtt legyünk..

Nehéz helyzet. Kibaszott nehéz, mert igazából úgy tűnt nekem tegnap, hogy csak ez az egy akadálya van annak, hogy újrakezdjük..
Azóta persze gondolkodtam rengeteget és rájöttem, hogy talán más okból sem működne ez a kapcsolat.. Ott van például, hogy A viszonylag gyakran jár bulizni. Ha nem is 3-4 naponta, de hetente egyszer legalább.
Én meg.. kb semennyiszer, mert tőlem nagyon távol állnak a szórakozóhelyek.
És ezt meg is mondtam Neki, meg eleinte Ő is hasonlóképpen volt ezzel (?), de aztán rájött, hogy mikor kéne élnie az életét, ha nem most? Amikor még fiatal?
És ez megint olyan dolog, ami miatt nem ítélem el, mert nem úgy bulizik [remélem!], mint a többség, hogy hülyére issza magát meg hasonlók, hanem szimplán csak jól érzi magát a barátaival.
De én mindezek ellenére ugyanúgy nem vágyom party-kra. És ez megint csak akadály lehet..

Aztán ott van egy másik dolog is, ami most nagyon napirenden van;
a tanulás. Az elkövetkezendő hetekben/hónapokban már nagyon rá kell gyúrni a készülésre, mert vészesen közelednek a vizsgák. És azokkal nem szabad szórakozni. Én semmiképpen sem szeretnék augusztusban újra próbálkozni..
És mivel hét közben jórészt egyik napról a másikra van csak idő készülni, a hétvégére marad a vizsgafelkészülés.
Ami azt jelenti, hogy kb nuku szabadidiő. Ami = azzal, hogy ha összejönnénk újra A-val, akkor "max" heti 1× tudnánk találkozni. És ez biztos nem tenne jót a kapcsolatnak..
Mondjuk amennyire ismerem magam, biztos megoldanám a több találkozást, de az meg akkor a tanulás rovására menne.
És abból megint csak baj következne, szóval íme a harmadik akadály. Ami ugyan hamarosan megszűnik, de nem úgy megy az, hogy akkor megbeszélem A-val, hogy várja meg, amíg levizsgázom mindenből és utána járhatunk..

ajj, nehéz helyzet! :s

Tegnap este írt sms-t. Az állt benne, hogy "Szija! Nem lesz buli szombaton :( Mizus? Én dolgozom!"
A buliról röviden annyit, hogy egy ismerősénél lett volna házibuli, amire meghívott engem is [és F-et is]. És én a vasárnapi talink után úgy döntöttem, hogy ott őszintén beszélek majd Vele és elmondom Neki, hogy 'mit érzek'.
Hogy bármennyire is távolságtartóan viselkedtem Vele vasárnap, legbelül már hónapok óta arra várok, hogy mi újra együtt legyünk..
És hogy ezzel nem befolyásolni akarom a döntését, csak azt szeretném, hogy tudja, hogy én nyitott vagyok az újrakezdésre..

De ebből így már nem lesz semmi. :(

Az üzenetére azt írtam vissza - nagy vonalakban -, hogy miért nem lesz buli?, Vele mi újság?, Rendbejött-e már?
És..
hogy attól mi még találkozhatunk-e? :$

Féltem a válaszától, bár valójában arra számítottam, hogy a nap folyamán már nem ír vissza.
De írt.
Méghozzá ezt; "Mert hónap vége van és nincs senkinek se pénze. Még nem vagyok olyan jól de jobban vagyok [...] Hát a héten sajnos már nem érek rá mert van dolgom :s"

Erre már nem írtam vissza.. Pedig legszívesebben megkérdeztem volna Tőle, hogy mi dolga van? .. Csak az már bunkóság lett volna, mert semmi közöm hozzá..

És most megint ott tartok, hogy nem tudom; mitévő legyek? :(

- Nem tudom, hogy az időkérés mit jelent Nála?
Hogy egy darabig ne keressük egymást? Vagy beszéljünk, de ne találkozzunk?
- Nem tudom, hogy az exe miért bukkant fel már megint?
És hogy van-e valami kapcsolat köztük mostanában? [Akárcsak szimpla beszélőviszony.]
- Nem tudom, hogy mi dolga lehet a hét további részében?
Mert így, hogy a buli elmarad, inkább fel kellett volna szabadulnia az idejének, nem pedig betáblázni a hétvégét.
- Nem tudom, hogy mikor beszéljek Vele?
Vagy hogy egyáltalán beszéljek-e Vele mostanában?
- És nem tudom, hogy mi zajlik a fejében?
Hogy gondolkozik-e még rajtunk? Hogy eszébe jutok-e néha? Vagy hogy egyáltalán akar-e még valamiféle kapcsolatot kialakítani velem?

És ez.. hogy a világon semmit sem tudok, borzasztóan elkeserít és megrémít és idegesít. :'(
Mi a fenét csináljak?
Keressem?
Ne keressem?
Elmondjam Neki, amit gondolok?
Ne mondjam?

Tudjátok, mi rémít még meg igazán?
Hogy ez a 3 dolog egyszerre jött be a képbe.
1. Újra felbukkant az exe.
2. Elmarad a házibuli.
3. Nem ér rá a héten.
Ebből sok dolgot le lehet szűrni, de lehet, hogy egyiknek sincs köze a másikhoz.

Lehet, hogy a csaj próbál "visszafurakodni" és A mostanra már nem annyira dühös rá, ezért visszaigazolta facebook-on.. De semmi több. (????)
Lehet, hogy a buli tényleg a "pénztelenség" miatt marad el. [Bár nem értem, hogy erre miért csak most jöttek rá!?]
És lehet, hogy A-nak tényleg "dolga van" hétvégén. Melózik, itt-ott szerelget és nincs ideje beszorítani egy találkozót..

De az is lehet, hogy kurvára nem így van.. :'(

A és az exe ismét ismerősök..
És ahogy én ezt megláttam, azonnal pánikba estem. És elkezdtem pityeregni is, mert félek attól, hogy nem kezdhetjük újra. :'(
Nagyon félek..  :(

H azt mondta, hogy inkább azzal számoljak, hogy így lesz és ha mégsem, akkor mégiscsak jobb előre félni, mint utólag csalódni hatalmasat.

De nekem ez nem megy..
Nem akarok abba belegondolni, hogy nem jövünk össze többé. :(
Több okból sem, de nagyrészt azért sem, mert azt mondják, hogy ha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, akkor nagyobb eséllyel valósulnak meg.
Most akkor én mihez kezdjek? :'(

Az külön megrémít, hogy tegnap és ma sem beszéltünk. :'(
Én direkt nem keresem Őt, mert nem akarom "zaklatni" és mivel időt kért, nem írkálhatok Neki minden nap..
De az elkeserít, hogy Ő sem keres engem. :'(
Sőt, az még jobban elkeserít, hogy nem tudom, hogy miért nem keres!?
Talán, mert nem akar áltatni, amíg Ő maga sem tudja, hogy mit akar?
Vagy már eldöntötte és így akarja jelezni?

Istenem de nehéz ez a helyzet..

És én lassan kezdek beleőrülni. :'(

Ajjj, olyan rossz, hogy ma még nem beszéltünk. :( Reggel óta arra várok, hogy hátha ír.. de nem hiszem, hogy fog. :(
Pedig annyira szeretnék beszélni Vele..
ahh :'( úgy hiányzik...