[egy kicsi belőlem]

Csakhogy fokozzam a szart, holnap Suli. Hurrá, lehet örülni. Más esetben még örülnék is, de most minden összefogott ellenem. Ő becsajozott és totál boldog. Nem is lát a szerelemtől. Én meg majd' belepusztulok mindenbe.
Holnapra semmit sem tanultam. És úgyis tudom, hogy engem fognak feleltetni, velem iratnak dolgozatot, az osztálytársaim rajtam röhögnek majd, hogy semmit sem tudok, és az én kajám lesz ehetetlen. Engem tipornak a földre és a föld alá.
Mert tudják, hogy most sebezhető vagyok...

Most már látni sem akarom. Utoljára szeptember 14-én találkoztunk. És ez így marad... Mert nem tudnám elviselni a tekintetét. Bizonyára tudja, hogy én mindenről tudok. És elégedett magával, amiért megadta nekem a kegyelemdöfést. Belém rugott egy utolsót, amikor én már a földön feküdtem... Biztos kiülne az arcára az az elégedett tekintet, ha látna engem. Mert tudná, mit érzek. Tudná, mekkora fájdalmat okozott.
És én ezt nem akarom. Gondoljatok, amit akartok. Tudom, hogy nem menekülnöm és megfutamodnom kéne. De most túl gyenge vagyok ahhoz, hogy felálljak, és azt mondjam; "Én ezt nem hagyom annyiban!" Nem megy... Inkább mással töltöm az időt. Megpróbálok minnél többet foglalkozni más dolgokkal. De ez nem ilyen egyszerű. Mert érzem, hogy itt van a közelben... És a felejtés nem megy olyan gyorsan, mint a szerelembe esés.
Eltart majd egy darabig, mire összeszedem magam, és képes leszek úgy visszagondolni erre az egészre, mint egy rossz álomra.. Nem lesz könnyű. Mert jelenleg nem tudok másra gondolni. Csak arra, hogy én rontottam el... És ebbe nem tudok belenyugodni.

Nem is tudom, hogy kezdjem. Faszom kivan mindennel. Magammal, Vele, Velük, mindenkivel...
Mindenkivel, aki él és mozog. És hozzám mer szólni.
Én meg tapló vagyok, és a hangsúlyaimmal, meg a stílusommal jelzem feléjük, hogy kurvára elegem van. Persze sokan nem veszik észre.. Csak tudják, hogy valami baj van... De nem tudom kimondani... Csak mindenről eszembe jut. Nem hallgathatok rádiót, nem nézhetek TV-t, az utcára sem tehetem ki a lábam.

A fenébeis! Még egy rohadt irodalom könyvbe se lapozhatok bele anélkül, hogy ne lenne benne egy szó/fogalom, ami RÁ emlékeztet.
Ma kitöröltem Róla a képeket a telefonomból. Mert voltak... Közel 7 hónapja készült a 'legrégebbi', és minden este úgy aludtam el, hogy előtte Őt néztem... És felelevenítettem, amit addig átéltünk. Átéltem. Mert Ő nem is tudja, mennyi mindenen mentünk/mentem keresztül. Azt hiszem soha életemben nem szerettem ennyire senkit.
Mikor az embernek megtetszik valaki, azt hiszi, szereti. Pedig ennél sokkal többről van szó. Eleinte, mikor megpillantottam, csak úgy tekintettem Rá, hogy "egy helyes pasi a ****-ből". Utána egyre jobban megkedveltem. Aztán egyszercsak kiderült, hogy barátnője van. És akkor, ott feladtam. És eltűntem az életéből. Közel fél évig nem mentem arra... Próbáltam kitörölni a fejemből...
Aztán rá kellett döbbennem, hogy nem megy. Ígyhát kiderítettem, együtt vannak-e még!? És megint elkezdtem járni oda... Hogy lássam, mennyit változott, ott dolgozik-e egyáltalán... Mikor szakítottak a barátnőjével, gyakrabban látott, és feltűnt neki, hogy mindig...
Egyáltalán az, hogy észrevett...
Ha most elmondanék Neki mindent... végig sem hallgatna. Mert örül neki, hogy lekoptam, és mert nem hinne a fülének, ha mindenről tudna... Tavaly nem vett észre. Az idei év elején igen. De nem izgatta túlzottan semmi velem kapcsolatban. Csak én hittem azt...

De ma már tudom, hogy soha nem volt semmi. Minden egyoldalú volt.                            V É G E . Ö R Ö K R E . . .

 Nem térek magamhoz. Tegnap történt még egysmás... Pl, mikor F hazajött, megmutattam neki, hogy mi van az adatlapon.
De addigra bővült;
'Magamról: Iszonyat szerelmes tudok lenni!!!'
'Ezt csinálom, mikor dolgozom: Szerelmemre gondolok megállás nélkül!!!'
'Ezt csinálom, mikor nem dolgozom: Szerelmemmel vagyok...'
F-et túlzottan nem lepte meg a dolog, mert ő még látta is őket. Jólvan...  Legyenek boldogok. De amúgy mostmég elég egyoldalúnak tűnik ez az egész. Mert a csajszi adatlapján nem láttam kiírva semmi ilyesmit. Csak annyi van ott, hogy kapcsolatban.
Egy csomó dolog csak most vált világossá... Meg van egy csomó, amit nem értek teljesen.
Például, hogy nekem biztos azért nem volt esélyem, mert nem vagyok idősebb nála. Tapasztalataim alapján neki a vele egyidős, illetve az 1 évvel idősebb csajok jönnek be. Mostmár nem számít...
És hogy mit nem értek??? Hát pl. azt, hogy akkor 'Bé'-t nem is szerette?? Mert mikor még vele volt, mégcsak annyi sem volt az a.l-ján, hogy 'Családi állapot: Kapcsolatban.'

A legmeglepőbb számomra mégis az, hogy nem vagyok annyira elkenődve...
Nem kezdtem el zokogni, nem rohantam a legközelebbi hídhoz, hogy leugorjak, csak meglepett a dolog. Nem hittem volna, hogy előbb becsajozik, minthogy az exének lesz valakije...
A legjobb, hogy még osztálytársak is. óÓó de jóóó, egész nap együtt lehetnek... még tudnak egymásnak segíteni is... Biztos nagyon dúl a love...
Én meg majd túlteszem magam rajtuk... Semmi sem tart örökké, egyszer még Ő is nagyot fog koppani.. És Őt sem kerüli el a csalódás...
14-e óta nem látott, és szerintem többé nem is fog. Ezzel is örömet okozok neki. ugyemilyenrendesvagyok??
És még így is nekem van lelkiismeret-furdalásom. Amiért ennyire 'félvárról' veszem a történteket.
Pedig úgy érzem, én aztán tényleg mindent megtettem...

Rajtam most csak ez segítene. Megnéztem az iwiw-jét. Családi állapot: kapcsolatban.
VÉGE. Mostmár tényleg vége. Ugyan én elhatároztam, hogy elfelejtem, de az nem megy ilyen könnyen. Mikor megláttam az adatlapját... Azt hittem késssz. Vége. Én itt most szépen meghalok. Ő pedig éli tovább az életét boldogan, amiért végre eltűntem az életéből.
Ha mondjuk már meghaltam volna, neki fel se tűnne. Talán nem kéne fölmennem iwiw-re, és msn-en se kéne lennem. De tök mindegy. Így se érdekli semmi, úgy se.
Én viszont belepusztulok ebbe.

...hogy feladtam...
...hogy még most sem léptem túl rajta...
...hogy egy köpésre van tőlem hétvégenként...
...hogy semmit sem tehetek...
...hogy Ő nem akar semmit...
...hogy sok a lecke...
...hogy itthon mindig eszembe jut minden...
...hogy minden este bőgök miatta...
...hogy nekem soha nem jön össze semmi...

És a legszarabb az, hogy ebből szinte senki nem vesz észre semmit...

Ííírtóózatosan utálom, hogy valaki/valakik/valami/valamik mindig elbasszák a jókedvemet! Ma megtanultam, hogy kikell élvezni a boldogság és az öröm minden egyes pillanatát, mert nem tart sokáig... Azért rossz boldognak lenni, mert utána csak rossz dolgok várnak rád. És olyankor felgyülemlik minden fájdalom. És akkor egy  ideig úgy érzed, mindennek vége. Hogy mindenki ellened van. Én így vagyok vele. Mert ma sikerült megint felbaszni az agyam. Kaptam ráadást is. És ilyenkor minden rossz eszembejut a közelmúltból... Szar érzés... Nagyon szar.

Hazafelé a suliból folyton a tegnapon agyaltam. És a holnapon. Meg az azutánon. Hogy hogyan tovább?? Vagy, hogy egyáltalán legyen-e tovább?? A zuhogó eső sem segített dűlőre jutni... Abban biztos vagyok, hogy nem szeretem annyira, mint eddig. Mert más. :'(
De ez iszonyú. Na és ha szenvedtem, amiért nem akart tőlem semmit??? És mert úgy éreztem, itt az ideje elfelejteni?? Ez akkor sem fer. Mert így jobban szenvedek. És nehezebb.

utálok mindent...

Ilyen nincs...
Voltam, de lehet, hogy nem kellett volna. Mert egyszerűen nem bírom feldolgozni a látottakat. Pedig elképzelni sem tudjátok, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy megtegyem. De bánom. Vagy nem is tudom... A fenébeis!!! Nem kértem senkit, hogy segítsen megoldani a magánéleti problémáimat. Hát pedig sikerült. De ez valami borzasztó érzés. Mert mostantól nem tudok úgy gondolni rá.. Mert eszembejut, hogy már nem olyan. És lehet, hogy nem is lesz olyan. Soha többé...
Sokat szenvedtem, sőt, olykor rengeteget, de nem volt a közeljövőbeli terveim közt az, hogy kiszeretek belőle. Hátmost sikerült.. Ha nem is kiszeretni, de egy ideig kiábrándulni... Vagy nem is tudom. Váratlanul ért az egész, és nem sikerült feldolgoznom. És megértenem.
Mért????? Miért kell velem ezt tenni??? Biztos vagyok benne, hogy a múltbéli rossz-tetteim miatt bűnhődök... Vagy mert "ez az élet rendje". [?????] És én ezzel nem vagyok kibékülve. Nagyon nem. Mert fáj, és váratlan, és rossz, és felfoghatatlan. Több jelző nem is jut eszembe... :( :'(
áhh a francba az egésszel...
A legrosszabb, hogy kedves volt. Hihetetlenül kedves, és aranyos. Azok után... Fogalmam sincs, hogyan tovább??? ....
 

Az imént nézegettem blogokat. És olvasgattam is közülük egy-két bejegyzést. De nem értem az olyan embereket, akik elkezdik, és egy idő után nem folytatják tovább. Mikor már végre találok egy érdekes embert, akinek tudok a mindennapjairól, egyszercsak vége. Nincs tovább. Van egy blog, amit még azelőtt elkezdtem olvasni, hogy elindítottam a sajátomat. Tulajdonképp az enyém is ennek kapcsán jött létre. Mert azelőtt nemhogy nem olvastam, de még azt sem tudtam, mi az a blog? :$ Erre most az is megszűnt létezni. Remélem csak átmenetileg szünetel...

Őt sem értem. Nemrég följött msn-re, elérhető volt. Nekem eleinte 'nincs a gépnél' volt az állapotom, de kiváncsiságból átraktam, hátha ír.. Nem túl meglepő, hogy megint semmi. Kis idő múlva le is ment. :'( Azt hiszem itt már tényleg VÉGE. Én már nem teszek semmit, pedig legszívesebben leírnám neki; mennyire szeretem...
V szerint jól tettem, hogy nem írtam neki a névnapján. Tulajdonképp ő beszélt le róla. Mondván, ha akarna valamit, lépne. De ha nem akar, akkor is létezik egy olyasféle kedvesség, ami minden emberben megtalálható. Itt arra célzok, hogy ha fordított helyzet lenne, és nekem nem jönne be ő, de ugyanilyen kedves lenne, hogy ír, sőt!, még ajándékot is vesz a szülinapomra, legalább néha én is megkérdezem tőle, hogy milyen a suli, vagy hogy hogy telt a nyári szünet... De ezek szerint belőle ez a tulajdonság hiányzik.
Biztos boldog, hogy leszálltam róla.
Azt viszont még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy mikor lenne érdemes menni? Amikor ott van? És akkor tőle rendeljek? És kezdeményezzek beszélgetést? Vagy ne tőle rendeljek? Hanem hagyjam, hátha majd így felakarja velem venni újra a kapcsolatot? Lehet, hogy a legmegfelelőbb mégis az lenne, ha olyankor mennék, amikor Ő nincs is ott... !?

 

A napokban volt a névnapja...
És nem írtam neki...
Nem tudom, helyesen cselekedtem-e?? ...
41 napja nem láttam...
És HIÁNYZIK.
.:. rettenetesen .:.

De viszont mérges vagyok rá! Mert szarik a fejemre. Elhiszem, hogy nem szereti az msn-t, de nem törne le a keze, ha érdeklődne felőlem... Mégha nem is akar semmit.. Bunkónak nem kell lenni. Ha fordított helyzet lenne, én biztos nem így tennék... Azt hiszem... Ha nem akarnék semmit az illetőtől, VILÁGOSAN és ÉRTHETŐEN A TUDTÁRA ADNÁM. De ő nem ilyen. Ezek szerint. Hanem vagy csak hülye, vagy pedig igyekezett 'óvatosan' jeleket küldeni...
Utálom, hogy nem ismerem az érzéseit. És tulajdonképpen őt sem... Mert nem ilyennek képzeltem... Mégha félre is ismertem, SzErEtEm.....
 

Láttam, hogy fölment msn-re, és mivel én rejtve voltam, beakartam jelentkezni. De valami szar hiba van, és nincs msn!!! :'( Ebuddy-ról se, és Myvip-ről se tudok fölmenni! :'(  


**** [--> ez káromkodás akar lenni] :P

Tegnap buliban voltunk. :) Nem kell rögtön a Zp-re, vagy a Bank-ra gondolni. Mert MI az ilyen helyek nélkül is tudjuk jól érezni magunkat! :D Egy bizonyos újbudai rendezvényen voltunk, a feneketlen tónál. Óóó nem is tudom, mikor jártam arra utoljára... A bulíí nagyon jó volt, kiválóan éreztük magunkat. A legjobban a Crystal koncertet vártuk. Szerintem az volt a legkirályabb. Ott már mindannyian felszabadultan üvöltöttünk... :P Szeretem az efajta kikapcsolódást.. A tömeget ugyan utálom, annyira nem érdekelt most, mert lefoglalt a tapsolás, ugrálás, és a teli torokból üvöltés. :D :$
Az este első fele istenien telt. Anyáék úgy tudták, a koncert fél 9-ig tart, de előbb lett vége, így előbb indultunk haza. Nekik azt mondtuk, elhúzódott, és csak 9-kor lett vége. A konci után beültünk 3-an a Burger King-be, mert nem jött össze a tervem, miszerint még a 'kiruccanásunk' előtt leugrom egyedül. És addigra a bátorságom is elment az egyedülléttől.. :$ Természetesen, az én szerencsémet ismerve már nem lehet túlzottan meglepő, hogy Ő nem volt már ott akkor... Mert mért is lett volna??? Hisz mindössze 37 nap telt el azóta, hogy utoljára láttam... Annyira csalódott voltam, hogy legszívesebben otthagytam volna a többieket, és elrohantam volna sírni egy sarokba... De nem tettem, hanem inkább rendeltem a piját, mert mióta msn-ezgettünk, nem is ittam.. :S Szerencsére egy csepp jó is volt az egészben, mert a haverja ott volt, így talán van esély arra, hogy megtudja; voltam ott. De engem nem ez érdekel!!! Hanem, hogy annyi idő után újra lássam... Mert rettenetesen HIÁNYZIK... mégha tudom, hogy nem lehet köztünk semmi, akkor sem fogom elviselni, hogy nem láthatom...
Na de itt még nincs vége a rossz történéseknek.. Ugyanis közös megegyezés alapján rácsörögtem Anyára, hogy tudja merre vagyunk. Kár volt. Mert leszidott, mondván; "Nem arról volt szó, hogy egész este ellesztek... Te is kezded azt, hogy a kisujjamat nyújtom, és az egész karom kell..." És hasonlók... Így aztán ahogy leültünk, már indultunk is haza. Sikerült totálisan elbaszni a kedvem. Most megint az a világnézetem támadt, hogy AZ ÉLET SZAR.
 

 Elterveztem valamit, de most úgy érzem, nem fog menni. Azt gondoltam, ezzel majd Őt büntetem, de közben én fogok szenvedni, ha megteszem... Muszáj az ellenkezőjét csinálnom, különben belepusztulok. A fenébeis!!! Én SZERETEM. És ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra kitörölni. A mai éjszakámat azzal töltöm majd, hogy kitalálom, mi legyen holnap. Ma 5-e van, igaz? Mert akkor pontosan 35 napja láttam utoljára, és 28 napja beszéltünk. Azóta persze volt fönnt msn-en, de én nem írtam neki, tőle meg aztán hiába várok ilyesmit... Egy időben megvoltam rémülve, mert nem tudtam róla semmit. Ma biztos dolgozott már, hisz szeptember van, és azt mondta, Suli-időszakban ismét hétvégenként melózik majd.


Azért milyen furcsa, hogy még nem mondhatjuk azt, hogy egy hete van Suli, és máris napi több bejegyzésem is van. És hol van még a tanév vége... Annyi szent, hogy mostantól többször lesznek frissítések... ;)

Ezek annyira, de annyira fura dolgok... Pár napja nem tudtam belépni, és majd' beleőrültem, mert egy millió dolgot leakartam írni. Aztán másnap minden rendben volt, és már nem is volt fontos, hogy írjak... De most eljött az ideje, mert annyi minden felgyülemlett, hogy muszáj megosztanom veletek. :)

Kezdeném azzal, hogy ELEGEM van a majdnem mindennapos 7 órákból! A fenébe is, mire mi végzünk, totál üres a Suli, még a nagyoknak sincs az első héten negyed 3-ig tanítás. És nem hinném, hogy a tanárok is szeretnek bentmaradni.. Akkor mire jóó??? :@

Ma fenomenális volt az irodalom... :D Engem annyira elvarázsolt... teljes áhitattal figyeltem, mit beszél a tanár. [NEM azért, mert olyan 'hüdejólnézki', hanem, mert tetszett az óra] Első órán leszögezte, hogy az egész tanév beszélgetésekből áll majd, mert ő szeret úgy tanítani, hogy kikéri a tanulók véleményét, és megkérdezi, mit gondolunk az adott versről/olvasmányról/témáról... stb. A mai napon az volt a téma, hogy "Mi értelme van az irodalomnak?" Erről beszélgettünk egész órán, és nekem nagyon tetszett. Elindított bennem valamit, vagy nem is tudom... :))

Anyu kórházba került... Valami kivizsgálás miatt. Nagyon szar nélküle, mert ennyi idősen még nem vagyok egészen önálló. Hozzá vagyok szokva, hogy reggelente kelt, és megcsinálja az uzsimat... De most nélküle kell majd egyedül fölkelnem, mert F beteg, V-nek pedig elmarad az Isi pénteken... Így belekóstolhatok az önállóságba egy cseppet. Holnapra sokat kell tanulnom, illetve kellett volna, de én egyáltalán nem vittem túlzásba, sőt... De most van kifogásom, mert miután hazajöttem fél 3 körül, elmentünk beiratkozni a zenesuliba, utána bementünk Anyához. Kb fél 7 körül voltam igazán olyan állapotban, hogy "na jó, mostmár nem ártana egy kicsit a tanulással is foglalkozni"...

  Van még egysmás, amit nem említettem.. :$ Pedig jó dolgok!!! Szóval, bele is kezdek, hogy még 19.00 óra előtt végezzek.
Múlthét vasárnap Esztergomban volt a család. :) Az volt, illetve lett volna a terv, hogy hajókázni megyünk. Apu kitalálta, hogy odafele vonattal mennyünk, és majd visszafele hajózunk. Nagy ötlet volt, ugyanis a kikötőben nem fogadták el az Üdülési csekket technikai okok miatt. :S Így a tervünknek lőttek.
Azt kérditek mit csináltunk Esztergomban? Hamár a hajózás nem jött össze?... Hát ettünk! :-) Szerencsére ugyanis egy Panzióban elfogadták a 'kuponokat', így jól belakmároztunk... :P

Íme a MENÜ-m;
  -leves/előétel: ezt kihagytam, hogy maradjon hely a desszertnek.. :P
  -főétel: Vason sült csirkemell grillezett sajttal és paradicsomos polentával [tudom, hogy jól hangzik, hátmég az íze milyen jó volt!]
  -desszert: Almás rétes vanília fagylalttal [nyamm-nyamm..]
Bekell valljam, a választék lehetett volna bővebb is, de én 100%-ig jól laktam, és örülök, hogy nem ettem semmiféle levest, mert a rétest kár lett volna kihagyni. :)

Lehet, hogy ezt kellett volna előbb leírnom, mert ez kronológiailag korábban történt.. Sebaj. :) 21-én moziban voltam tesómmal, és V-vel. :-) A Mamma mia!-t néztük meg. Barátnőm most látta harmadszorra.. pff :D Itt is tartozom egy vallomással, mert eleinte nem volt túl sok kedvem menni. Kifejtem bővebben. :) Anyával elmentünk gitárt venni nekem, amihez rohadtul nem volt semmi kedvem, mert igazából nem is én akarok gitárt, hanem a tanárom... :S Megbeszéltünk V-vel egy talit, hogy időben megtudjuk venni a mozijegyet, és még kaja-vételre is jusson idő. Tehát, 16.15-kor találkoztunk. De mivel a vásárolgatás kicsit elhúzódott, én épphogy hazaértem, és márcsak annyira volt időm, hogy lepakoljak. Mert ugyebár F nem szólt V-nek, hogy én még nem vagyok otthon, így nem is tudom, mit csináltak volna, ha késünk mondjuk fél órát...!?!?! Biztos, hogy látszott rajtam a düh, mert ennek tetejébe még nagy meleg is volt, és köztudott, hogy mostanában elég lusta vagyok kimozdulni. Főleg a hőség miatt. :@ Meg túl sok kedvem sincs hozzá.. Mióta volt ez a dolog VELE, nem túlzottan érdekel semmi... és senki...
Na de itt még nincs vége! Ugyanis képzeljétek, a film nem 17.00-kor kezdődött, hanem egy órával később. Így hiába rohantunk Anyával, simán lett volna időm átöltözni, kicsit kipihenni a gitár-vásárlás fáradalmait.. :@ Szerencsére a film írtózatosan JÓÓÓÓÓÓ, így a végére nem bántam meg semmit, sőt, kitaláltam, hogy én is megnézem mégegyszer. Sajnos úgy néz ki, nem fog összejönni a közeljövőben, mert Anyunak kórházba kell mennie, és én vele szerettem volna megnézni.. Meg itt a Suli is.. Nem baj, egyszer láttam, és tuti, hogy minél hamarabb beszerzem DVD-n. :)

U.i: Íme a film bemutatója, csakhogy meghozzam a kedvetek. :-)

 

Ady Endre:

Elválunk

I.

Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.
Engem egy halvány arc űz messze, messze
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elválunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!...

Eszedbe jut majd, eszedbe jut néha
Egy szegény bolond, rajongó poéta,
Ki meg sem csókolt, csókodra se vágyott,
Csak bolond szívvel szeretett, imádott...
Elválunk most már. Te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!...

II.

Gondolkozom úgy néha, éjszakákon:
Ami történt, egy kész modern regény.
A hősnő már régen túl van az álmon,
A hős pedig - tán nem is hős szegény.
S miként az öreg Dumas rég megírta:
Kaméliára pénz is kell elég,
Szükség volt a Deus ex machinára
S megjött a Mentor, gazdag és derék.

Enyém aztán a regény többi része,
A tragikum komikummal vegyes...
De ez már csak egy balga szív regénye,
Foglalkozni evvel nem érdemes.
A mámorban akartam elfeledni
Egy mámoros, bolondos, bús regét -
Ugy-e, jó tárgy vón' egy modern regénynek?
Perverzitás, mi lenne más egyéb?!...

III.

De majd, ha egyszer - valami csodából -
A régi lángot visszanyerhetem,
Megéneklem e szomoru szerelmet,
Akkor tán nem fáj, ha emlékezem...

És szólni fog majd egy lányról a nóta,
Kiről egy balga trubadur dalolt,
Ki eltiport egy dallal telt világot
S ki - mint a többi - gyenge, léha volt.

IV.

Elválunk most már. Eladtad a lelked...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...

Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket -
Felednél mindent, emlékezel mégis!...

 Nem igaz... Mert van még a mai nap, meg a holnapi, meg az azutáni. És csak akkor van vége. :-) Tudom, nagyon humoros vagyok. :P Pedig nincs túl jó kedvem... Nem hagy nyugodni a tehetetlenség és a 'tudatlanság'. Nem tudok róla semmit, mert 16-án elment a net, és nem tudom, volt-e msn-en!? Akkor legalább annyit tudnék, hogy él és virul... Szerintem nem szereti az IWIW-et, mert utoljára 10-én volt fönn...
Mostmár azért kissé aggódom, ha fogalmazhatok így, mert most viszont már van net, és látom/tudom, hogy nincs msn-en. Vagy rejtve van...de azt kétlem. De talán rossz is lenne, ha lenne, mert akkor nagyon nagy lenne a kísértés...hogy írjak neki... Pedig annyi beszélgetés után igazán tudhatnám már, hogy 1-2 szavas válaszokat kapnék. :( Amit valahol azért megértek, mert mondta, hogy nem kedveli az msn-t. De még az sincs, hogy akkor a melóhelyén dumálunk! Mert augusztusban nem dolgozik...
Hétfőn akarok menni ODA.. Mióta dumálgattunk, nem nagyon járok.. De most jön a Suli, és kell majd egy kis kikapcsolódás. Azt tervezem, hogy nem az Ő sorába állok, mint régen... Mert elég sokszor végigfut az agyamon, hogy lehet, hogy azért viselkedik úgy ahogy [...], hogy finoman jelezze, hogy nem akar tőlem semmit. Honnan tudja, hogy én igen??? Na jó, hülye kérdés, hisz úgy érzem eléggé nyilvánvaló... Tettem elég sok olyan lépést, amiből rájöhetett már rég.
Most megint eszembe jutott a férfi és nő közötti barátság. Létezik???? VELE is beszéltünk erről pár szót, és azt mondta, Ő kezd hinni benne... Úgy érzem, kissé furán venné ki magát, ha ezek után barátok lennénk.. Elvégre én szeretem, és Ő ezt nagy-nagy valószínűséggel tudja. Így aztán visszaélne vele, vagy nem tudom...... Semmit sem tudok!! Kész katasztrófa vagyok...
Újabb dilemmám van. Természetesen VELE kapcsolatos. Mindjárt itt a névnapja. 1. probléma; nem tudom eldönteni, hogy mondjam-e neki!? [ajándékot tuti nem kap, de azért a szándék még meglehet..] 2. probléma; nem tudom, hogy aznap tartja-e egyáltalán???
Ő nem mondta nekem, mert akkoriban még nem voltunk 'ilyen' kapcsolatban. De mivel a szülinapjára még ajándékot is kapott, talán furán venné ki magát, ha a névnapját nem említeném meg... Félek, megbánom, ha nem mondom... A másik, hogy aznap elvileg nem dolgozik, mert Suliba van. Tehát személyesen tuti nem tudom elintézni a dolgot, msn-en meg nem tudom lesz-e!? És ott mégis mit írnék? "Szia, bocsi, tudom, hogy nem szereted az msn-t, csak annyit akarok, hogy Boldog Névnapot, ha ma tartod.. Szia" ??????? Neeeem... Akkor márcsak az IWIW marad... De levélben nem lehet megfogalmaznííí. Talán mégiscsak jobb lenne, ha hagynám a fenébe...
 

Elkérte a számom...
De nem hív...
És nem ír..
Akkor mért kérte el?? Illedelem? Mert első találkozáskor ezt így szokták? Esetleg, mert nem szereti az msn-t?? Vagy csak azért, hogy engem basszon át.. Mondván, hogy "ez a hülye most reménykedni fog, hogy lehet köztünk valami. Közbe csak szivatom, mert épp nincs jobb dolgom, és mert totálisan belémzúgott..."
Hát ha ez a helyzet, akkor velem is az történt, mint jónéhány nővel ebben a világban. Átbaszott egy szemétláda pasi.

Márcsak azt kéne tudnom, ilyenkor mi a teendő?? Faljak csokit, mert az jó szerelmi bánatra?? Hát amúgy marhára nem.. Kezdjük ott, hogy eleve elszomorít, ha mongyuk elhatározom, hogy "na akkor én most csokit fogok magamba tömni, amíg ki nem pukkadok" , és nincs itthon csoki.. A másik dolog, hogy úgyis hiába falok, mert mégcsak megsem hízok tőle, és attól nem változik SEMMI. Ő ugyanúgy nem akar semmit tőlem, én pedig ugyanúgy sóvárgok utána...

"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod." /Márai Sándor/

" - Hogy köszönsz el valakitől, aki nélkül el sem tudod képzelni az életed?

 - Nem köszöntem el. Nem mondtam semmit. Csak elsétáltam."

                            /A távolság íze c. film/

"Keres a lelkem, kíván a szám... De hiába hívlak, csak a magány nyit rám! Könnyes szemmel a telefonod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. A lelkedben keress, ha néha hiányzom..."

/Ismeretlen/

"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!"

/Müller Péter/

"...Hisz tudod, hogy várok rád ameddig csak lehet, s ha majd a halálos ágyamon utoljára suttogom a neved, talán elhiszed majd, hogy tényleg szerettelek..."

/Ismeretlen/

"Ha szeret, kit szeretsz, úszol a szerelem tengerében. De ha nem szeret, megfulladsz benne."

/Playgirl/

[...]

"...hogy semmi sem volt köztünk, már arcom is felejted..."

Utálom, hogy vége. Annak, ami nem is volt. És, hogy csak én hittem, hogy van... És utálom, hogy mindenki engem sajnál. Ennél jobban márcsak egy bizonyos embert utálok, akiről minden eszembe jut...
És utálom, hogy minden RÁ emlékeztet.

Na ennyih.. most kb így érzem magam...

Sajnos egy időre igen. Ha újratelepítettük a gépet, és minden a helyén van, jelentkezem. [meg persze kihasználom az infó órákat is, de ott nincs elég időm mindenről beszámolni...]

Nem otthonrol irok, ezert nincs ekezet... meg semmi. Az otthoni gep szar, ugy tunik vegleg tonkrement [szomoru arc]... Csak gondoltam szolok, hogy egy darabig lehet, hogy nem leszek. [ujfent szomoru arc. egyre szomorubb...]

- Tudom, miről beszél!
- Dehogy tudja...
- Dehogynem!...

Na jó, elég a poénkodásból! :) Akármilyen náthás is vagyok, senki nem akadályozhat meg abban, hogy ma menjek Burger Kingbe. Annyira kívánok már valami jókis hamburgert... :P Remélem Anyu is belemegy. :S Nem lenne több 1 óránál, de ha nagyon nem akar elengedni, lecsökkenthetem fél órára is. Csak akkor kicsit igyekezni kell.

De rossz, mostmár tényleg kezd "tönkrebarmolódni" a számítógép. Pedig tegnap egész normálisan működött. Most viszont lassú, nem tölt be dolgokat... Hát igen, ez van, ha vírusos egy gép... :(

Legelőször is ott kezdeném, hogy 3 napja próbálok eljutni odáig, hogy megírjam a következő bejegyzésem, de sajnos csak mostanra sikerült. pfff  Olyan rossz, hogy amikor végre egy kicsit is jól érzem magam [ami NEM egyenlő azzal, hogy boldog is vagyok], valaki, vagy valami mindig elrontja a kedvem. Most épp azon vagyok totál kiakadva, hogy Bátyám Ballagásán felkellett lépnem. Nórival eljátszottuk a duónkat [megjegyzem, immáron harmadszorra, majdnem ugyanazon közönég előtt]. A legszörnyűbb az volt, hogy 1 nappal előtte szóltak, és közölték, hogy NINCS választásunk, elKELL játszani. Mondhatom, marhára örültem, hogy nemcsak vödröt kell vinnem a díszítéshez kellő virágoknak, hanem gitárt, kottát, lábtartót, kottatartót, és persze váltóruhát is. De itt még nincs vége, sajnos van borzasztóbb. Ugyanis Anyuval elmentünk venni valami "dögös" [ne valami csöcsömkinn ruhára gondoljatok] ruhát erre az alkalomra. Találtunk is, de mikor másnap az igazgatóhelyettes meglátta, azt mondta, hogy abban nem szerepelhetek, mert piros. Ígyhát az igazgatóval kitalálták, hogy majd rámadják a helyettes fehér ingjét, és ezzel levan tudva a probléma. Qrvára jól esett, hogy egy 5 számmal nagyobb szarban kellett mászkálnom föl-alá, mert a fuvolista meg nem ért oda időre... Az előadás sem sikerült jól. A Ballagás utáni buli viszont annál inkább!! Azt vártam a legjobban, mert nemnagyon, sőt soha nem volt nálunk ekkora "banzáj". Volt rengeteg kaja [kuglóf, pogácsa, torta, chipsek, pudingos finomság...], meg innivaló [különféle üdítők, likőrök, szőlő must-> imádom, ásványvíz...] is. Jó volt a hangulat, mindenki jól érezte magát.

Én már elkezdtem a visszaszámlálást... Holnap után indulunk Balcsira!!! :):) Végre valami jó hír... De már előre hiányzik mindenki. :( És félek, hogy valamit itthon hagyok.. :S:S De biztos jól fogjuk érezni magunkat.

Tegnap néztem este a Beverly Hills 90210-et, a viván. Volt benne egy mondat, ami elgondolkodtatott;
     "A gyerekek felnőttek akarnak lenni, de amikor felnőnek, visszasírják a gyerekkorukat."

Hmm... ha belegondolsz, tényleg így van. Ehhez nincs több hozzáfűznivalóm.