[egy kicsi belőlem]

Valaki egyfolytában kérdésekkel bombáz, ráadásul olyanokkal, amelyekre nem akarsz válaszolni. Ki nem állhatod, ha a magánéletedben turkálnak! Mondd meg az illetőnek, hogy ez magánügy.

Ez most telibe talált! De már-már ijesztő, hogy mennyire.. :Đ

Neeee, nem akarom, hogy tönkremennyen az mp4-em! :'(
Pedig eléggé úgy néz ki, hogy valami nincs rendben vele. :'(
áhh :|

Tegnap egy meghatározó élményben volt részem Anyával és H-val.
Elmentünk ugyanis egy válogatásra - amiről csak utólag derült ki, hogy az, mert nekünk azt mondták, hogy 2 órás előadás lesz. Végül megtudtuk, hogy olyan tehetséges fiatalokat keresnek, akiket érdekel a filmezés.
Engem, H-t és még 2 gyereket azonnal bedobtak a "mélyvízbe", mert arra kértek minket, hogy játsszunk el egy jelenetet. H és a másik lány voltak a színésznők, a srác kamerázott és rám hárult a rendezői feladat. :) Nekem kellett kitalálnom a jelenet helyszínét, a jelenetet, sőt időnként még a szöveget is. :) Mondhatom, amennyire féltünk az egésztől az elején, annyira belejöttünk a végére. :)) Még az is előfordult, hogy súgtam a szöveget a csajoknak, mert néhány mondat után kifogytak a beszédtémából. :D
A rövid jelenet eljátszása után mindannyian kipróbálhattuk a kamera használatát, majd pedig engem és H-t egyesével kiértékelt A rendező. [Ja, azt nem is mondtam, de a helyszínen volt egy rendező is, aki figyelemmel kísérte a "munkánkat".]
H-ról elmondta, hogy neki elsősorban a koncentrálás okozott gondot a jelenet eljátszásakor. Emellett viszont ajánlaná neki a színészi pályát, hiszen elég ügyesen helytállt a feladat megoldásakor. :)
Rólam azt mondta, hogy nagyon tetszett neki, ahogy "tettem-vettem" a kamera mögött és nekem mindenképpen a rendezői "pályát" ajánlja. Hogy pontosan idézzem, azt mondta, hogy én egy karakán csaj vagyok. [Ami egyébként nem feltétlen van így mindig, mert általában inkább visszahúzódó és csendes vagyok. :)]
Viszont tetszett, hogy megdícsért. :) :$

Miután a rendező elment, egy ott dolgozó hölgy elmondta, hogy ez a válogatás folyamatosan zajlik és az a lényege, hogy olyan fiatalokat karoljon fel, akik tehetségesek és érdeklődnek a filmezés után.
Nekem az elhangzottak alapján nagyon megtetszett a dolog és teljesen ekörül forgott az agyam, de Anyáékkal aludtunk rá egyet és úgy döntöttünk, hogy most [még?] hanyagoljuk ezt a dolgot.
Abban maradtunk, hogy érettségi után visszatérünk rá és ha akkor is fog még érdekelni, átgondoljuk, hogy részt veszek-e ezen a tanfolyamon!? :D

Valójában tegnap értünk haza, de gondolom sejtitek, hogy nem az volt az első dolgom, hogy leülök a gép elé. [Szerettem volna, de nem úgy alakult. :P]
Helyette inkább takarítottam Apa után, mert mialatt mi Balatonon voltunk, ő otthon kifestette a szobánkat. [Ami állítólag 3 napos munka, ő mégsem tudott végezni vele 1 hét alatt.] Most ezt a témát hagyom, mert csak elrontja a kedvem.

Térjünk rá a Balatonszéplak-alsón töltött 1 hetes nyaralásra! :D
Az első 2 napról nem számolnék be túl hosszan, mert számomra borzasztó élmény volt, mivel elkaptam valami vírust, aminek köszönhetően 2 napig hánytam és hasmenésem volt.

Azon gondolkodom, hogy most úgysem tudnám minden nap eseményeit felidézni, így inkább belevágnék a közepébe. :D
F-el összehaverkodtunk Balatonon pár fiúval, akik közül kettőről [akik testvérek] kiderült, hogy egy utcával lejjebb laknak, mint mi. :Đ Most persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy tényleg jóba lettünk. Olyannyira, hogy hajnalokig tartó csocsózások voltak, elmentünk együtt biciklizni, alkoholos filccel firkáltunk egymásra, 20-án vbk-ztunk és jókat nevettünk együtt. :D Igazi nyári kaland volt ez az "együtt" töltött hét. :D

A fiúk nevét természetesen nem írom le, csak a megszokott módon. :D
D fiatalabb nálunk 2 évvel. Kicsit emós [ezt nem azért írom le, mert baj] és tök jófej. :D Jókat ökörködtünk vele, bár fényképezkedni nem szeret.
M is fiatalabb nálunk; 1 évvel. Rá sem tudok mást írni, mint hogy jófej és vele is jókat hülyéskedtünk. Vicces srác. :D
K idősebb (!) nálunk, ő 22 éves. Ez érezhető is volt a viselkedésén, mert mindannyiunk közül ő volt a legmegfontoltabb. Legalábbis amikor biciklizni mentünk, mert akkor eleinte velem kullogott hátul és mindig kérdezgette, hogy hogy boldogulok, később pedig előre ment és figyelte az utat. :D Őt is megkedveltem, mert udvarias, tisztelettudó, és vicces. :D Sokszor voltam a párja csocsóban és akkor is folyton nevetetett. :D:D

Z és D valamikor a hét közepe felé érkezett, velük szombat éjszaka beszélgettünk egy jót. :D Vicces volt, mert eleinte csocsóztunk, aztán mi F-el elköszöntünk, mert másnap a pakolás meg az indulás miatt korán kellett kelni és nem akartunk hajnalokig fentmaradni. Erre Z megkérdezte, hogy meddig vagyunk fennt, és mi azt válaszoltuk, hogy még 1 óra hosszát biztos. Erre azt mondta D-nek, hogy akkor ők csak fél órát biliárdoznak..
F-el azt hittük, hogy csak viccel, de nem így volt: kis idő elteltével - mikor mi már pizsamában feküdtünk az ágyunkban - bekopogtak és megkérdezték, hogy nem "lógunk"-e ki!? :D Természetesen kimentünk és egy baráti csocsózás után kiültünk beszélgetni. :D
Abból a trécselésből azt szűrtem le, hogy Z is olyasmi felfogású, mint K. Emellett teljesen hülye [a szó jó értelmében] és marha vicces. :D:D
D-ről inkább azt mondanám, hogy csendesebb és "nyugisabb", mint a többi fiú. Róla túl sok mindent nem lehetett megtudni.

A bemutatások után beszámolnék még 1-2 dologról, például, hogy átismételtem a biciklizést. Ahogy említettem korábban, a fiúkkal egyik nap elmentünk tekerni - nem volt hosszú túra, szerintem fél óra alatt megjártuk. :)
Továbbá megtanultam csocsózni, ami azért is fura, mert engem ezidáig sosem vonzott ez a játék. Viszont minden egyes éjszakai/hajnali meccsezést nagyon élveztem és azt kell mondjam; nem most játszottam utoljára! :D

A fiúkra visszatérve; D-nek és K-nak is bejött F.
Ami persze nem baj, de azon, hogy F hogyan viselkedett K-val, meglepődtem. Azzal még nem is lett volna baj, hogy folyton kacérkodtak egymással, hisz ilyesmit mind az 5-en csináltunk a nyaralás alatt. És ezek csak kétértelmű mondatok voltak, amiken aztán órákig csámcsogtunk.. :P
De K és F [mellesleg K-nak is van barátnője] szerintem messzire mentek. K azzal, hogy folyton F-et fogdosta, sőt egyszer még bele is harapott a kezébe, F pedig azzal, hogy mindezt hagyta. Én elhiszem, hogy jól esik neki, ha körbeugrálják a fiúk, de nem kéne túlzásba vinni a barátkozást.
Nagyon nehezemre esett magamban tartani a véleményem, de muszáj volt, mert ha bármit is mondtam volna, abból biztos hatalmas veszekedés lett volna és nem szerettem volna elrontani a nyaralást, így inkább nyeltem egy nagyot. Jó nagyot..
A mai napig tartom a véleményem és biztos vagyok benne, hogy ez csak erősödni fog, ha nekem is lesz valakim. Én biztos nem fogok így viselkedni egy fiúval, ha neki is (!) és nekem is (!) lesz valakim.. Szerintem ez túl sok volt és fordított esetben nem tudnám szó nélkül hagyni.

A legfurább az, hogy nemrég F volt kiakadva, amiért P beszélgetett 2 lánnyal egy bevásárlóközpontban, mikor vele találkozott. És legszívesebben ezt vágtam volna az arcába, mikor olyan felhőtlenül elvolt a fiúkkal..

Lehet, hogy most a "féltékenység" is beszél belőlem, mert nem esett jól, hogy a fiúk F-hez jobban ragaszkodtak, de szerintem igazam van.
És jó érzés volt, amikor utolsó nap F később kelt, mint én és nem tudott elköszönni K-tól. Ha korábban nem történik meg, hogy ő kel hamarabb és eszébe sem jut, hogy keltsen engem, talán vasárnap reggel szóltam volna neki és ő is eltud köszönni, de nem így történt. És valahol én nem is bánom ezt.. Ennyit megérdemelt, azok után, ahogy viselkedett.

Mára ennyit a beszámolóból, holnap folytatom, mert van még mesélnivaló! :D

Ha hamarabb írok bejegyzést, mint tájékozódom a tegnapi eseményekről, akkor valami olyasmi szöveget olvashattatok volna, hogy; "Úristen, el sem hiszem, hogy valóra vált egy régi álmom! Tegnap láttam... És olyan aranyos volt..." stb. stb..

De mivel nem így történt, kénytelen vagyok azokról az érzésekről beszámolni néhány mondatban, melyek most kavarognak bennem.
Nem is tudom pontosan leírni, amit most érzek. Úgy elég nehéz megfogalmazni, hogy nem írok le konkrét dolgokat. A lényeg tulajdonképpen annyi, hogy az a bizonyos személy, aki miatt most akár boldog is lehetnék, olyan dolgot tett, amit egyrészt álmomban sem gondoltam volna, másrészt pedig olyan fájdalmat okozott vele, amit azt hiszem egy darabig nem tudok elfelejteni.

Fájdalom.
Nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb szó, mert ürességet érzek. Mintha minden eddigi "imádatom" és rajongásom eltűnt volna és nem tudnám, mit gondoljak. A gyomrom görcsben, valami olyasmit érzek - azt hiszem -, amit legutóbb VELE kapcsolatban éreztem. Amikor megtudtam, hogy barátnője van. Azután pedig mikor tudatosult bennem, hogy rohadtul leszar és a legkevésbé sem érdeklem semmilyen szempontból, szimplán csak jól esik NEKI, hogy én odavagyok érte...
Talán nem is csak fájdalom és üresség ez, hanem mélységes csalódás is.
Mert Ő csinálta... Amikor Róla aztán tényleg nem tudnám elképzelni..
És mégis.

Néhány óra leforgása alatt átéltem a legjobbat és a legrosszabbat. Mindez alig pár percen belül fordult át mennyből a pokolba.

És most annyira szar...
Sírni akarok.
Egy sötét szobában.
Egyedül.

És tudjátok mi a legszarabb?
Az, hogy az örömömet le sem tudtam írni. Hogy tegnap mennyire boldog voltam és végre tényleg tiszta szívemből azt éreztem, hogy minden rendben van.
Hogy nem kell semmi miatt aggódnom,
Hogy hamarosan a sulinak is vége,
Hogy valóra vált egy hónapok óta dédelgetett álmom.

Erre egy szempillantás alatt minden öröm szertefoszlott.
Az egész csak ennyi: VOLT - NINCS.

Tegnap szülői volt a Suliban, ami azért érdekes most, mert Anya elmondott valamit, amin kicsit meglepődtem. A dolognak hozzám és K-hoz van köze.
Arról van szó, hogy Anyától azt kérdezte B [!!!] anyukája, hogy én és K járunk-e!?
Azon lassan már nem is lepődök meg, hogy összehoznak minket, mert nem ez volt az első alkalom. De az, hogy ezt B anyukája kérdezze meg Anyától!!?!?!? Az... nagyon furcsa, és számomra még mindig érthetetlen. !? Lehet, hogy nem is kapok rá választ soha..

Egyébként, ha már K-nál tartunk, leszögezném, hogy semmit nem érzek iránta. Szóval nem kell rögtön arra gondolni, hogy volt is valami alapja ennek a feltételezésnek.. És szerintem ő is lépett volna már, ha akarna valamit..
[Bár - ahogy azt már korábban említettem is - néha vannak 'félreérthető' dolgai...]

A tegnapról még annyit érdemes megemlíteni, hogy zeneirodalom után hazáig jött velem egy srác. Ugyanis V-nek tovább kellett még maradnia, és úgy alakult, hogy ketten indultunk el haza Zs-vel.
Az, álmomban sem jutott volna eszembe, hogy majd egészen a kapuig együtt megyünk majd. Nem mondom, jót beszélgettünk, Zs egész kellemes társaság, de nekem nem nagyon fordult meg a fejemben, hogy ezt az együtt "hazamenősdit" komolyabban vegyem.
De ahogy eújságoltam F-nek, majd a többi csajszinak a Suliból, ők rögtön elkezdtek kombinálni, meg célozgatni arra, hogy majd ebből lesz valami...
Abban igazuk van, hogy tényleg rámférne már, hogy legyen VALAKI, de nem fogok rögtön az első fiúval összejönni, aki hazáig jön velem. Egyrészt, mert Zs nem tetszik, mint pasi, másrészt, ha akarnék is tőle valamit, akkor sem feltétlenül jönnénk össze, mivel ahhoz 2 ember kell.
Téma lezárva.

Nem kell engem "mindenkivel" összeboronálni.
Valamikor csak megtalálom azt, akire annyi éve várok már...

Nem fogjátok elhinni, mi történt velem múlt szerdán [nov.25.] !?
Elestem tesin. Méghozzá olyan ügyesen, hogy elintéztem magamnak, hogy 2 hétig itthon feküdjek és csak a wc-re mehessek ki. Elmondom kicsit részletesebben.
A tanárok kitalálták, hogy legyünk összevonva, mivel úgysincs terem [mert épp felújítják benne a csöveket, vagy mi.. ]. Ebből adódóan nem közös óra volt természetesen, hanem közös röplabdázás! Aminek én iszonyatosan örültem. :)
Persze ez az öröm igen hamar elszállt, hiszen az óra elején sikerült elesnem. Az máig nem teljesen tiszta, hogy saját ügyetlenségből, vagy a bemelegítés hiánya miatt. :S Emlékeim szerint a lábunkat szinte teljesen elhanyagoltuk a bemelegítéskor, és ebből következhetett be az, hogy mikor felugrottam, hogy lecsapjam a labdát, érkezéskor magam alá "temettem" a jobb bokámat. Persze utána nem tudtam rögtön ráállni, így az első meccsből kimaradtam. De a 2.-ban már részt tudtam venni, mert addigra elmúlt a fájdalom és rátudtam állni a lábamra.
Ekkor azt hittem, hogy "csak" kibicsaklott a bokám, vagy hasonló dolog történt, ami nem fog majd megakadályozni abban, hogy másnap menjek Suliba. Hát tévedtem. Nagyonis.
Mert tesi után matek jött, és csak ezt követően lehetett hazamenni [tanári értekezlet volt, ezért csak 3 óra volt megtartva :P]. Én, F, H és B - aki csak az utolsó percben csatlakozott - elmentünk Mekizni, megünnepelve, hogy milyen rövid napunk volt. :) Még itt sem volt komolyabb baja a lábamnak, de azt már tudtam, hogy bevan dagadva, mert csizma-felvevés közben megnéztük.
Viszont mikor hazaértünk, és lepihentem, majd pedig felpolcoltam a bokám, tudtam, hogy nem fogom "megúszni" a dokit. Még be is borogattam a lábam, hogy enyhítsem a feldagadást, de a nedves törülközőtől csak rosszabb lett. Úgy feküdtem az ágyban, mint valami kikötözött húsdarab. A jobb lábam alig bírtam megmozdítani, és mivel a Sulinak jóval hamarabb vége lett, eltartott egy darabig, mire eltelt az a jónéhány óra, amíg Anya hazaért.
Miután ő is itthon volt, nem tétlenkedtünk sokáig; indultunk az orvoshoz.
Taxival, mert annyira fájt a lábam, hogy képtelen voltam ráállni. Az is egy kínszenvedés volt, mire kiértünk a Bátyámmal a kapuig.
Az orvosnál megröntgenezték, itt-ott megnyomkodták, hogy egy percre se érezzem jobban magam.. és kb másfél óra múlva végeztünk. Hazafelé úton csak kicsi kellett hozzá, hogy ne bőgjem el magam, mert az orvos tudatta, hogy nagyon kímélni kell a lábam és csak wc-re mehetek ki. 2 hét múlva kell visszamennünk kontrollra és addig Suliba sem mehetek. Mikor ezt meghallottam, könnyek csorogtak le az arcomon.
Amúgy is szar lenne 2 hetet hiányozni, de az, hogy F még írni sem tud a keze miatt, borzasztóan elszomorított.

Ennek 5 napja. Azóta szenvedtem elég sokat, de szerencsére a lábam javulóban van. Legalábbis abból a szempontból, hogy már rá tudok lépni. Viszont ugyanúgy nem mehetek a wc-nél messzebb.
Tegnap kaptam is leszúrást Anyától, amiért az utóbbi 1-2 napban többet sétálgattam a lakásban, mint kellene. És tudom, hogy igaza van, de el sem hiszitek milyen borzasztó naphosszat az ágyban feküdni és kiszolgáltatottnak lenni.
Eleinte úgy voltam vele, hogy majd olvasgatok, alszom, tv-zek és valahogy majdcsak eltelik az a 2 hét. [Persze még az sem biztos, hogy utána mehetek Suliba. F szerint csekély esélyem van arra, hogy idén még menjek iskolába.]

Nos, minden esetre most bőven van szabadidőm, aminek a fele azzal telik, hogy sajnálom magam a nyomorúságosnak tűnő helyzetem miatt.
Most sem szabadna a gép előtt ülnöm, de muszáj volt már kiírnom magamból a történteket.
Ha tudok, a közeljövőben még jelentkezem!

Az elmúlt napok elég eseménydúsak voltak, ezért elég szomorú voltam, amiért nem sikerült előbb idejutnom a géphez. De a fő, hogy most itt vagyok, ezért aztán a leglényegesebb dolgokat rögtön meg is osztom Veletek.

Az első egy nem túl jó hír. Ami azt illeti semmilyen szempontból nem jó senkinek, de legfőképp F-nek nem. :( Ugyanis a keddi tesi órán eltörte a mutató ujját. :'( Egy rossz érintésből adódott a baleset, mert órán röplabdáztunk, és F rosszul ért bele a labdába. :( Így aztán nem sokkal fél 2 után már mentünk is az orvoshoz, nehogy rosszabbodjon a helyzet. Szegénykémnek így is nagyon fájt az ujja. :'(
Azóta 2 nap telt el, és F már érzi, hogy milyen nehéz lesz az elkövetkezendő 3-4 hét, amíg szinte semmit nem tud kezdeni a bekötött kezével. Mert olyan szerencsétlenül történt ez a dolog, hogy még csak nem is a bal keze sérült meg, így sajnos alig tud valamit megcsinálni segítség nélkül. :(
Tegnap például én csináltam meg a haját, mert a hajvasaláshoz nem elég ám 1 kéz! :P Remélem legközelebbre sikerül belerázódnom, mert tegnap elég nehézkesen ment a vasalgatás.. :(

Nos, ami engem illet, én meg itthon ücsörgök tegnap óta. Mivel megfáztam és a doki kérdezés nélkül kiírt erre a hétre. Aminek persze örülök..., de utálok úgy itthon maradni, hogy nem tudok semmi "értelmeset" csinálni. Ma is; mást sem csináltam, csak kapcsolgattam a tv-t, meg járkáltam föl-le a lakásban, mivel nem tudtam dvd-zni, mert nem voltam egyedül. A Bátyám ugyanis kitalálta, hogy "kivesz 1 nap szabit', és itthon marad ő is. Pedig én már olyan jól kiterveltem, hogy mivel és hogyan töltöm a mai napom... De így ez átcsúszik holnapra. És bízom benne, hogy holnap már megtudom valósítani az ágyban fetrengős, teázós, lustálkodós dvd-zésemet. :D A Kutyátlanok kíméljenek-et fogom megnézni, ugyanis hétfőn Bratyó elhoztaaaaa!! :):) Annyira örültem neki, de azóta nem volt alkalmam megnézni, így marad a péntek délelőtt. Ha már a sors úgy hozta, hogy itthon maradtam. :)

És ha már a náthámnál tartunk, muszáj megemlítenem, hogy a dokinál láttam egy helyes fiút, akit azóta nem bírok kiverni a fejemből.. És nem is akarok! :P
Mikor kedd este elmentünk Anyával az orvoshoz, eszembe sem jutott, hogy majd fiúk is lesznek ott. Egyrészt azért, mert aznap épp kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy kik lesznek még a váróban, másrészt pedig mert én sem járok férfi orvoshoz, akkor miért lenne ez fordítva? Vagy mi..  :D
Nos, annyira azért nem volt meglepő, mert mielőtt még bementünk volna, láttam, hogy 3 srác hamarabb ért oda, mint mi. Ezért nem aléltam el a látványtól, hogy fiúk is voltak a váróban. :P Az a bizonyos fiú, akiről most szó van, eleinte nem is foglalkoztatott annyira. Az első 15-20 percben az a sok ember terelte el a figyelmem a váróban. És gyakran kérdezgettem magamtól, hogy; "Mit is keresek én itt, hiszen nekem semmi panaszom nincs az orrfújáson kívül!?" Ami tényleg így van, ugyanis hétfő óta [mióta a megfázásom tart] még csak köhögésre és torokfájásra sem volt példa! Mindössze a hangom változott meg - ami ilyenkor természetes - és az orrom folyik. Ezért aztán én nem is igazán szerettem volna otthon maradni ezen a héten..
A fiúra visszatérve; Anya viszonylag hamar felhívta rá a figyelmem, mert neki azonnal szemet szúrt a srác kék szeme. :$ :)) És Anya ilyen szempontból F 2, mert mindketten elvannak ájulva egy gyönyörű szempártól. :P Amivel persze nekem semmi bajom, de nekem nem elsődleges szempont a szemszín. :) Viszont ahogy egyre többször szemügyre vettem a fiút, aki talpig beöltözve várt a sorára, egyre jobban megtetszett. :$ :) Szerencsére bőven volt időm tetőtől talpig megnézegetni, mivel ő is közel másfél [!!!] órát ott ült az orvosnál.
Bizonyára az is, hogy eleinte le sem vette a kabátját, azzal magyarázható, hogy nem számított rá, hogy ennyit kell majd várni. Később megszabadult a sötétkék 'ruházattól' és megcsodálhattam, a szintúgy kék pulcsiját, ami kiválóan passzolt a szeméhez. :$$ :) Emellett egyébként fekete nadrág, tornacipő és szürke sapi volt rajta. :)
Szóval, jól öltözött és helyes volt. Képzeljétek! Még a hangját is hallottam kis ideig, mert néhány percet telefonált.. :$ :))
Kár, hogy valószínűleg soha többé nem látom.. Hisz mennyi az esélye, hogy az elkövetkezendő 1-2 évben még összefutunk az orvosnál? Ugyanis kb annyi idős lehetett, mint én, így ő sem jár már sokáig ehhez a dokihoz.. :(

Ilyenről is ritkán írok, hiszen mindig a Suliba járok vissza különórákra. Idén a gitár mellett zeneirodalomra is járnom kell, mert megszűnt a zenekar. :'( Továbbá ott van még a röplabda is. De mivel az év végének közeledtével [Na jó, tudom az még azért odébb van.. :D] egyre közelebb kerülök/kerülünk az érettségihez, ebben a tanévben lesz 1 nap 8. órám is. Mert az ének tanár azt javasolta nekem meg F-nek, hogy járhatnánk ének-érettségi felkészítésre heti 1 órában. Szerinte ugyanis képesek lennénk letenni az érettségit, ezzel megkönnyítve magunknak is a dolgokat, hiszen így nem kell fizika, kémia, földrajz és ehhez hasonló tárgyakból 'vizsgázni'. Anya szerint ez nagyon jó dolog és én is úgy vélem, hogy nem árthat.. :)

Na de amit valójában írni akartam az "Iskolán kívüli program" címszó alatt, az az, hogy ma egyik osztálytársam [Mostantól legyen a neve Hh] áthívott magához. :)) Meglepődtem, de örültem is neki nagyon, ezért beleegyeztem. Fél óra alatt értünk hozzájuk, ahol már várt ránk az ééédes drááága kutyája. :)) Később hazaért az öccse is, meg az Anyukája, akikkel szintén nagyon jól elszórakoztunk. :D
Nem maradtam túl sokáig a leckék miatt, de jól éreztem magam, és úgy néz ki, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy nálluk voltam. :)) Tervezem, hogy valamikor én is meginvitálom, viszonozva a mai napot. Majd meglátjuk.. :)

Nem írtam még le, pedig mióta megtudtam, sokszor eszembejut..
Mindenkinek jár még 1 esély? Vagy miért van az, hogy jársz valakivel, majd miután szakítotok és te egy darabig másnál keresed a boldogságot [de nem tart sokáig, mert rájössz, hogy rossz embernél keresed..], újra összejössz azzal, akivel azelőtt jártál? A környezetemben már 2 hasonló "eset" történt és egyszerűen nem tudtam még felfogni, hogy hogy is van ez?

Most épp Ő jött össze ismét azzal a csajjal, akivel január környékén ért véget a kapcsolata. Magam sem tudom, hogy miért nézegetem a mai napig az adatlapját, de valamiért tudnom kell, hogy "mi van vele"!? Tegnap vettem észre, hogy közös kép van kinnt, és a Családi állapotnál az, hogy; házas. A képeket augusztus 27-én tette föl, tehát körülbelül 1 hete találhattak ismét egymásra..
Az biztos, hogy a párocska fiú tagját elvakítja a szerelem, hiszen 2 képet is felpakolt és már megváltoztatta a családi állapotát is.
Ami a női tagot illeti.. Szerintem legutóbb ő szakított, vagy ő miatta lett vége a járásnak, mert talált mást.. Ugyanis miután Tőle lekerültek a képek meg a kapcsolatban szöveg, a csajnál még kinnt volt, hogy kapcsolatban.. Nem is kis ideig.. A képek ugyanakkor ott sem voltak láthatók.. Szóval, zavaros ez az egész, de én már nem is tudom, mit mondjak. Szerintem nem érdemli meg Őt a lány.. Nagyon úgy tűnik, hogy csak egyoldalú ez a nagy szerelem..

Két dolog is van, amiről eddig nem ejtettem szót.
Az első a V-vel való kapcsolatom/kapcsolatunk. Pár napja beszéltem vele msn-en és szóba került a hónapok óta tartó helyzet. Nem beszéltünk meg mindent, de abban maradtunk, hogy inkább majd személyesen kéne tisztázni a dolgokat.. Ez a személyes találkozó ma lett volna. De mivel ő és a családja elutaztak, nem sikerült találkozni. A legjobb az egészben, hogy nem is szólt róla, hogy elmennek, a Bratyótól tudjuk, hogy nincsenek itthon.. Nagyon megakarhatta velünk beszélni, ha még csak nem is szólt róla, hogy neki mégsem jó ma... Nem tetszik ez a viselkedés. Nem akartam én veszekedni, de lassan már ott tartok, hogy a képébe vágom, amit gondolok. És leszarom, ha őt ez nem érdekli. Utálom, hogy soha nem lesz már a régi a kapcsolatunk, de nem tudok mit tenni. És már nem is nagyon akarok.. Ő sem töri magát, hogy jobb legyen..

A másik dolog azért jobb ennél. :) Sőt.. :D:D
Van a házunkban egy srác, akivel már kétszer találkoztam [nem nagy rekord, tudom.. xD] és nagyon szimpatikus.. Ma volt a második "találka", amikoris én köszöntem rá, mert ahogy megláttam, nem bírtam visszafogni magam.. :'D Anyáék nem is tudták hirtelen, hogy mi volt ez!? Kicsit a fiú is meglepődött, de utána szerintem leesett neki, hogy már látott egyszer. Bár akkor elég sötét volt. xD Miután visszaköszönt és sietett tovább, többször is megfordult.. :$ :)) Aminek örültem nagyon.. :$:)
Ezen kívül persze nem történt semmi konkrét, de örülnék neki, ha legközelebb már nem nekem kéne előbb köszönni... Most se volt nagyon szándékos, egyszerűen csak kicsúszott.. :'D :))

Az új év alatt most a tanévet értem.
Nemrég tudomásomra jutott, hogy sok tanár elmegy az iskolából. Köztük a szeretett matek tanárunk, az o.fő és egyben I. id.nyelv tanárnő, és a fizika tanár is. Ezek közül legjobban talán a matek tanárt sajnálom, mert neki hála végre kezdtem érteni az anyagot. És élveztem is minden egyes órát. Erre elmegy. :(
De az is váratanul ért, hogy az o.fő is elmegy. Nem mondom, hogy a kedvencem volt, de őt is jó tanárnak tartom/tartottam.
Így viszont... nagyon úgy néz ki... hogy... G lesz az osztályfőnök!!!!!!!! :D:D Aminek én nagyon-nagyon örülök... :$ :)))

Szóval, tartogat sok meglepetést az idei tanév.. Új tanárok, új osztálytársak (?), új terem. :D:D Kiváncsi leszek, mi lesz még itt...

Pont ma 1 éve, szinte percre pontosan találkoztam Vele. Ez a nap volt talán az egyik legboldogabb napom a tavalyi évben. Legalábbis ezt gondoltam néhány hétig, amíg rá nem ébredtem, hogy csak nekem jelentett sokat.
Mára azt terveztem, hogy egyedül teszem meg azt az utat, amit legutóbb mi ketten tettünk meg. Végül nem lett belőle semmi, és azt hiszem talán jobb is így. Nem kell a múltat felidézni, mert akkor soha nem 'szabadulok' tőle..

Persze azért nem voltam egész nap itthon. Egyszer F-el mentünk el kicsit sétálni, majd pedig este felé Anyával voltam fagyit venni. :)) Mindkét alkalommal találkoztam 1-1 fiúval, akik valamilyen szinten mély nyomokat hagytak bennem :P
Az egyiket már látásból ismertem a Mekiből. :D Elég vicces helyen futottunk össze, mert szinte egy időben jöttünk ki a wc-ből. :P Első pillantásra tudtam, hogy ismerem valahonnan, de kellett néhány másodperc, míg beugrott, hogy honnan!?  :D Szerintem ő is érezte, hogy látott már valahol, mert később, mikor máshol is összetalálkoztunk, nézett minket.. :$:) Helyes srác, nekem már a Mekiben szimpatikus volt.. :D
A másik fiú egy boltban dolgozik, őt most láttam életemben először. Hosszú hajú, piercinges, őszintén szólva nem igazán az "esetem".. :$ Anya csak annyit mesélt róla, hogy neki szimpatikus - legalább is viselkedésileg.. :P Végül is, én sem mondanám, hogy undorító, vagy ilyesmi, mert attól, hogy milyen a haja meg a kinézete, nem fogom rögtön leírni. Szerintem is rendes srác. És úgy érzem, nem voltam túl közömbös a számára, mert már akkor is nézett, mikor beléptünk Anyával a boltba. Mikor pedig fizetés után pakoltunk, éreztem, hogy folyton odanéz. Távozáskor még megforultam, és akkor is bámult ki a boltból.. :$:$
Persze ez nem jelent annyira sokat, csak tudjátok, én nem vagyok hozzászokva, hogy fiúk néznek.. :$ :) Ha pedig mégis történne ilyesmi, inkább zavarni szokott, mint tetszeni... :|

De ha már a fiúknál tartunk, B-ről megint jó ideje nem hallottam.. :( És ez most elszomorít, mert olyan jókat szoktunk beszélgetni.. Már amennyit tudunk, mert valamiért sosem érünk rá ugyanabban az időben.. :S Legutóbb azt mondta, hogy lemegy Balcsira, és nem tudja ő sem, mikor fogunk legközelebb "összefutni" msn-en.. Ilyenkor persze én már rég írtam volna neki valami sms-t, de most eléggé levagyok égve telefonfeltöltés-ügyileg. Meg aztán, nehogy már mindig én írjak neki, hogy mi van vele!? ...
Most úgy gondolom, hogy majd azon a bizonyos közösségi portálon írok neki, hogy mizu, aztán pedig meglátjuk, mi lesz... A napokban már az is végigfutott az agyamon, hogy talán találkozhatnánk is..... A leveleiben már többször említette, hogy ő inkább a személyesbeszélgetések híve. Én pedig azt hiszem, 'készen állok rá', hogy találkozzunk. :)

Végre elért hozzánk is a vihar, ami egy kicsit felrázza az embereket. Én nagyon örülök neki, mert délelőtt eléggé nyűgös voltam a hőség miatt. Egyszerűen egy olyan helyiség sem volt a lakásban, ahol kicsit enyhült ez a nagy meleg.
Most szerencsére nyoma sincs a délelőtti időjárásnak, mert a vihar utáni hideg fuvallat átjárja a bemelegedett szobákat. :Đ Én lassan már ott tartok, hogy fázom kicsit az itthoni kis sortomban és pólómban. :P De addig jó, amíg ilyen elviselhető hűvös van. :):)

Tegnap nem osztottam meg Veletek a nagy felfedezésemet, pedig szerettem volna, csak aztán valahogy mégsem vitt rá a lélek.. Arról van szó, hogy tegnap megnéztem B adatlapját, amin ezúttal az állt a Családi állapotnál, hogy egyedülálló. Eléggé meglepődtem, hiszen épp aznap gondolkodtam azon, hogy írok egy bejegyzést arról, hogy nem is hittem volna, hogy hónapokig együtt lesznek. Erre vége.
Váratlan volt, de azt hiszem nem kéne túlságosan foglalkoznom vele..

[Drága Barátosnémnak pedig ezúton is NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!! :)]
 

Már kezdtem azt hinni, hogy minden rendbe jött. De most nagyon úgy tűnik, hogy semmi sincs rendjén.
Ma ugyanis megtudtam, hogy V nyaralni megy és magával viszi D-t is. Csak jövő vasárnap jönnek haza. F már tett ezzel kapcsolatban egy "előrejelzést", de bíztam benne, hogy nem igazolódik be a jóslata.. Vagy csak egyszerűen nem akartam elhinni..
Elég rosszul esett, hogy ketten mennek. Nekem már az sem tetszik, hogy gyakran alszanak egymásnál, és olyan képeket készítenek, amiken nagy betűkkel ott díszeleg, hogy "a legjobb barátnők". Most teljesen úgy érzem magam, mint akit cserben hagytak. És nekem még lelkiismeret-furdalásom volt, amiért nem hívtam fel V-t, hogy találkozzunk, mert csak 1 napig lesz itthon. Aztán az is kiderült, hogy szerdán, mikor hazajött találkozott D-vel. Minket még csak felsem hívott, hogy találkozzunk, csak arra vagyunk jók, hogy locsoljuk a virágaikat, amíg távol vannak.
Rosszul érzem magam, mert most ő szar le minket. Alig beszélünk, találkozni is csak nagy ritkán szoktunk mostanában. Arról nem is beszélve, hogy régen mindig összejártunk egymás születésnapjakor, most pedig nem hogy nem találkozunk, de még ajándékot sem kapunk egymástól. Én és F legalábbis nem kapott idén semmit.. És most nem azt bánom, hogy nem kaptam ajándékot, hanem azt, hogy ez is azt jelzi, hogy mennyire megromlott a kapcsolatunk.
Lehet, hogy lekéne ülnünk megbeszélni ezeket a dolgokat, csak félek, abból sértődés lesz és még rosszabbá válik a helyzet. Nem tudom, mit kéne tenni. :'(

Még ma sem tudtam, hogy most mennyek-e vagy ne? F-el elmentünk sétálni, de össze-vissza kóvájogtunk, mert semmi ötlet nem volt, hogy merre mennyünk!? Ez mondjuk egyikünket sem zavarta, mivel én végig azon filóztam, hogy mi legyen, F pedig csak dumált és dumált.. :D
Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek, mert induláskor láttam is Őt és aggódtam, hogy ha idén kihagyom a ******-be látogatást, akkor jövőre bánni fogom.. Miután beléptem, kissé megkönnyebbülve de egyben csalódottan vettem észre, hogy Ő már nincs sehol. Emellett még csak a fagyimat sem tudtam megvenni, mert elromlott a fagyi gép. Milyen különös, ugye?
Biztos vagyok benne, hogy ez azért volt, mert órákig rágódtam. Tisztára 2 szék közt a pad alá szitu...
Lehet, hogy jobb is így...

Most pedig megyek gondolkodni azon, hogy jövőre mit csináljak ugyanekkor?

Az éjszakáim gyakran még mindig úgy telnek, hogy G-vel álmodom... :)) Azt hiszem, abból senkinek sem lehet baja, ha csak álmomban történnek Velünk szokatlan dolgok.. :P Egy kis ábrándozás után úgyis mindig kénytelen vagyok észhez térni, hiszen tudom, hogy a valóságban ez sosem lesz lehetséges.. :S

A való életre rátérve, tegnap előtt véget ért a Szex & New York. :'( Ami engem eléggé elszomorít, hiszen csak pár hete szoktam rá.. :( Az a másik, hogy az utolsó évadot láttam, így ha esetleg elkezdenék elölről leadni, már nem lesz annyira meglepő, hogy mi történik a lányokkal.. :|
Minden esetre bízom benne, hogy elkezdik majd vetíteni az elejétől kezdve, és akkor majd minden egyes epizódot megtudok nézni. :)) Ki tudja? Lehet, hogy még be is szerzem majd valamikor az összes évadot dvd-n... :P

Ha már filmeknél/sorozatoknál tartunk, a mai elmenés alkalmával körülnéztem a Saturnban is, ahol 1500 Ft-ért ráleltem a Megérzés c. filmre. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet ez a film, amikor moziban adták, de nem ültem be megnézni.. Most viszont, hogy azóta az előzetesét is láttam, egyre inkább afelé hajlok, hogy beszerezzem, így interneten be is rendeltem, hiszen itt kedvezményesebb az ára, és csak 1000 Ft. :))
Ha minden jól megy, néhány napon belül már a kezemben tarthatom, úgyhogy számítsatok majd a beszámolómra!!! :)

Továbbá egy számomra nagyobb csalódásról szeretnék említést tenni. Még mindig a filmek témakörében, ugyanis pár hete a tesómmal megnéztük gépen a Spanom csaja c. filmet, ami számomra akkora csalódás volt, hogy csak na! Még szerencse, hogy nem vettem meg, mert iszonyatosan megbántam volna. Egy közönséges, szar film. Nem ajánlom senkinek! Én igyekszem elkerülni, és addig biztosan nem nézem meg újra, amíg el nem felejtem, hogy nem tetszett..
Van még 1-2 olyan film, amit el fogok kerülni. Ilyen például az Igazából szerelem és a Derült égből Polly. Ha megnézitek őket, szerintem rá fogtok jönni, hogy nekem miért nem jön be egyik sem..

Zárásul pedig e mellé az Isteni kép mellé bejelentem a rossz hírt: A Mentalista jövő kedden befejeződik. :'( :'( Évadzáró rész lesz, így jó ideig "szabadok" lesznek a kedd estéim. :| Nagyon remélem, hogy kiadják dvd-n és lesz folytatás is, mert borzasztó szomorú lennék, ha csak úgy eltűnne... :'(
Nagyon megszerettem a főszereplő Simon Baker-t is, bár eleinte nem miatta kezdtem el nézni a sorozatot. Mostanra viszont előtérbe került ő is, hiszen feltűnt, milyen jó pasi... :Đ

Ma elmentünk F-el és V-vel jegeskávézni ODA, ahol már jóideje nem voltam.. Nem is baj, mert valahányszor mentem eddig, mindig eszembe jutott a múlt és utána napokig azon rágódtam. Ezzel most is így vagyok, hisz ott volt Ő. Amire ugyan számítottam, de akkor is meglepő volt megint látni. Úgy érzem, ez mostmár mindig meglepő és furcsa lesz azok után, amiken keresztülmentem miatta.. Persze ezt nem rossz értelemben mondom, de akkor is szokatlan találkozni azzal, akiért egy időben odavoltál..
Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani Veletek a mai horoszkópomat, mert indulás előtt pár órával olvastam el, és hihetetlen érzés volt, amikor 'valóra vált'.

"Ma szokatlan dolog történik veled, de ezt egy cseppet sem bánod. Végre valami felrázza az unalmasnak ítélt életedet. Azt sem bánod, ha minden nap 180 fokot fordul veled a világ, csak ne unatkozz többé!"

Kiemeltem a lényeget, mert a többi most annyira nem is érdekes. Tudjátok mi volt az a szokatlan dolog? Jó, persze, nem szó szerint, mert én inkább váratlan csalódásnak hívnám, de azért van egy kis köze a felülírtakhoz.
Nos, az volt meglepő [amellett, hogy Őt ismét láttam, nem is tudom hány hónap eltelte után..], hogy CIGI volt a kezében. Hűűha, most sokan biztos csalódtatok, amiért én ezt a kis "apróságot" ennyire felfújom, igaz?
Pedig tényleg meglepő, hiszen Nekem azt mondta, hogy NEM CIGIZIK. És kávét sem iszik, mert ő anélkül is elég fitt és éber..
Kicsit sokkolt a látvány, mert hirtelen több dolog is felelevenítődött bennem. Először a horoszkóp előrejelzése, majd az, amit egykor Ő mondott nekem, végül pedig maga a találkozás. Most is azon rágódom, hogy vajon mi késztette arra, hogy mégiscsak rászokjon a dohányzásra?
Nem is tudom, hogyan reagáltam volna akkor, ha még mindig szerelmes lennék bele? Vagy "hidegen hagyna" és azt gondolnám, hogy "senki sem tökéletes", vagy írtózatosan zavarna, főleg azok után, amit mondott ezzel kapcsolatban...

Minden esetre egész idő alatt, amit Ott töltöttünk, alig néztem felé... Persze szinte végig az járt a fejemben, hogy amikor épp senki sem áll sorba, vajon rám néz-e egyszer kétszer, de én próbáltam magam tartani. Ami azt hiszem talán túlságosan is sikerült, hiszen a csajokkal elég gyakran olyan hangosan nevettünk, hogy már attól tartottam, kiküldenek minket.. Remélem senki sem vette úgy, hogy direkt csináljuk a hangos kacagást, ezzel felhívva magunkra mások figyelmét..
Ebben a pillanatban eléggé zavar, hogy nem tudom, Ő mit gondolt, amikor meglátott? Arról nem is beszélve, hogy gőzöm sincs rám nézett-e akár egyszer is, azt leszámítva, mikor kinnt összefutottunk? ...
Annyit még elmondanék, hogy természetesen köszönt [mindannyiunknak], tehát talán nem változott annyit, mióta legutóbb láttam..

Az ötvenéves énekest szívleállással szállították kórházba, az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. Csak a pénteki boncolás után lehet megmondani, mi okozta pontosan Michael Jackson halálát.

A TMZ Los Angeles-i bulvárlap információi szerint szívroham gyanújával kórházba szállították Michael Jacksont, aki a kórházban meghalt. Michael Jackson már eszméletlen volt, és nem lélegzett, amikor a mentők megérkeztek Holmby Hills-i bérelt házába, közölte az AFP. A mentők szóvivője csak annyit mondott, hogy a beteget a UCLA Medical Centerbe szállították, amely két mérföldre, vagyis alig pár percre van a háztól, ahol rosszul lett, de a kórházban az orvosok már nem tudták megmenteni.

Magyar idő szerint éjjel fél kettőkör a megyei halottkém hivatala bejelentette, hogy Michael Jackson halott. A halottkém szerint a halál időpontja helyi idő szerint délután 2 óra 26 perc. Az első szakértői vélemények szerint a halál oka a keringés összeomlása volt, pontosabbat csak a boncolás után lehet majd mondani.

A CNN értesülései szerint Michael Jackson családtagjai a halál után egy órával a kórházban voltak, ahol akkor már több száz rajongó gyűlt össze. Többen mécseseket és virágokat helyeztek el a kórház bejáratánál. A CNN képei alapjén nem csak Los Angelesben, de például Harlemben is az utcán emlékeznek az emberek Michael Jacksonra.

/forrás: internet/

Bezár a Bem mozi

Június végén bezár a budapesti Bem Mozi. A Margit híd budai hídfőjénél található mozi 1908-ban Helios néven nyílt, később Admirálnak majd Adriának nevezték. A Bem nevet az államosítás után kapta. Tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló Budapest Film lett, 1999-től a Kántor László vezette Budapest Filmstúdió, majd szintén a Kántor László nevéhez fűződő Új Budapest Filmstúdió Kft. üzemeltette. 2009 június 6-án pályázatot írtak ki a Bem mozi ingatlanának megvételére, és mivel ez nem tartalmazza a kikötést, hogy moziként kell tovább üzemeltetni a helyiséget, megszűnhet a még letétező két budai művész mozi egyike (a másik a még üzemelő Tabán).

Apák Napja
június harmadik vasárnapja

"Az amerikai eredetű apák napja közel egyidős az anyák napjával, s bár Magyarországon nem tudott gyökeret ereszteni, a világ számos országában egyenrangú társa a család többi tagjának ünnepével." /forrás: www.unnep.eu/

Már tegnap is figyeltem egy ezzel kapcsolatos kiírást a zeneszoveg.hu-n. De ma már biztos vagyok benne, hogy "létezik" Apák Napja, mert egy világnapos oldalon is ki volt írva..
Ez milyen mááár? Úgy értem, ezt miért nem tették közzé tv-ben? Én miért csak most szerzek tudomást erről? Úgy néz ki, lesz mit bepótolnom...
Szeretlek Apu!!! :):) Jövőre nem marad el az Apák Napja!

Nálunk per pillanat, mintha szünetet tartana... De ha most fognám magam, és elkezdenék készülődni, hogy "Na akkor viszont csakazért is elmegyek!", biztos folytatná.. :P Ezért aztán nem is nagyon strapálom magam.. Azért a hajamat kivasalom, hogy mégse legyek nagyon szakadt.. :P
Tegnap ugyanis a többiekkel [azokkal, akikkel elég jóba vagyok az osztályból] elmentünk Msz-re. Persze csak azért, mert amikor még mindenki otthon volt, épp nem esett. Szerintem utána sem volt vészes, én élveztem az időtől függetlenül. :) De jó lenne, ha legközelebb már napsütésben találkoznánk és mennénk sétálni... :) Mindössze 2 óra volt az egész, de valahogy nekem mégis többnek tűnt. Mikor már hazafelé tartottunk, rendesen belehúzott az eső, így szerintem mindenki elgondolkodott magában azon, hogy "mit is keresek én itt ilyen időben?" :) De mondom, ha a hajamnak nem ártana semmit, talán most is kinnt lennék a szabadban. :))
Az eső sokszor fáradékonyabbá teszi az embert, csak úgy, mint az erős napfény. Én inkább tehetetlennek érzem magam.. Mikor már végre eltervezem, hogy elmegyek ide-oda, az idő beleköp a levesembe! Pedig ma tényleg jó lett volna valamikor délelőtt elmenni egy kicsit... Anya persze biztos nem engedte volna, hogy esőben barangoljak - ami érthető is... Sebaj, ha valamelyik nap képes leszek időben felkelni [tehát legalább 10 előtt], akkor legfeljebb sapkát és kapucnis pulcsit veszek és úgy vágok neki a "világnak". Az eső azért is jó, mert olyankor az emberek kedve elmegy a kimozdulástól, ezért nem lesz akkora a tömeg. :D
Bár, tegnap elég sok kocogót láttam, akik marhára letojják, hogy milyen az idő. Az ő céljuk az, hogy megvalósítsák a tervüket. A többiekkel poénból meg is tapsoltunk egy idősebb férfit, aki egy szál gatyában és egy melegítő fölsőben rótta a köröket... :) Szegény persze nem értett semmit, szerintem azt hihette, hogy idióta túristák vagyunk. Vagy [ami talán valószínűbb] hülye gyerekek, akiknek nincs jobb szórakozásuk, csak a másikon kacagni.. De most nehogy azt higgyétek, hogy bunkó módon a képébe röhögtünk!! Ilyenről szó sincs! Én mondtam a többieknek, hogy tapsoljuk meg, ezzel tiszteletünket jelezve felé, amiért ilyen időben is képes futni.. :)

A nap végén olyan dolgot tudtam meg, amit mostanáig nem sikerült feldolgoznom. Egyszerre különös, fura, ködös és kissé hihetetlen is.. Alvás előtt is eszembe jutott, de szerencsére nem akkora horderejű, hogy ne tudjak aludni se.. Ráadásul én valójában "nem is tudok semmit", F mondta el bizalmasan. Annyit elárulhatok, hogy nem vele kapcsolatos. :) Bár mostanság vele is annyi minden történt...

Az alvásra visszatérve; elég jól aludtam, ahhoz képest, hogy még mindig szögek állnak ki az ágyamból bizonyos helyeken.. Én mondom, nem a legkényelmesebb, az tuti. De abban nem gátol, hogy szépeket álmodjak... :) :-)
Mostanában többször előfordult, hogy az o.fő helyettesem szerepelt az álmomban. Ami persze nem rossz dolog, azok után, hogy beszámoltam róla mennyire megkedveltem idén. :)
De tegnap este mi történt!?!? Konkrétan jártunk az álmomban. Nem törődve a korkülönbséggel és mások véleményével. Valamikor hajnalban fel is keltem, de aztán egyáltalán nem volt nehéz visszaaludni azzal a gondolattal, hogy mik jártak alvás közben a fejemben.. :)
Élveztem. És még most is elmosolyodok, ha rá gondolok...
Persze másnak nem mondom el, mert onnantól kezdve nem lenne megállás. Így is gyakran jelzésszerű megjegyzéseket tesznek, amitől aztán kicsit tartok, nehogy meghalljon valamit G. [Mostantól kezdve így írok róla, hisz neki is kell valami 'becenév' :P]

Ami a mai napot illeti, jóformán alig csináltam valamit a gépezésen és az evésen kívül. Valamikor dél környékén megnéztem egy fél órás riportot a Szex & New York-al kapcsolatban, aztán ennyi. Így aztán ideje csinálnom valami hasznosabbat is, nehogy anélkül múljon el ez a nap. ;)

Nem teljesen vagyok késsz a pakolgatással, de egy része már készen van, így nyugodtabban alszom. :P Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy rendet rakni igenis jó dolog! Egyrészt azért, mert legalább kidobod a fölösleges dolgokat, és több helyed szabadul fel, másrészt pedig nekem ilyenkor mindig előkerülnek régóta keresett dolgaim. :Đ Holnap az asztalomra kéne időt szánni, mert tele van könyvekkel és rengeteg-rengeteg ruhával... :P Muszáj szórtírozni, mert kell a hely a dolgaimnak. :)
Továbbá, a holnapi napra egy kis sétálást is tervezgetek, ezúttal egyedül.. Most még gőzöm sincs, merre fogok menni, de majd kitalálok valamit. ;) Lehet, hogy ez a mostani kiruccanás nem lesz hosszú, mert elég meleget mondanak, így könnyen megeshet, hogy nem várom meg, míg felforr az agyam, hanem hazajövök. :P De azért igyekszem nem elkerülni a Napot, mert szeretnék kicsit lebarnulni.. :P

Na de rátérnék a jelenre. :)) Ma volt az Évzáró, amit kicsit vártam is, de inkább csak túl akartam lenni rajta. Sokak szerint nem volt olyan hosszú, lehet, hogy én csak azért éreztem annak, mert unalmas volt, és közben teljesen máson járt az eszem.. :P Mikor végre kimondta a várva várt mondatot az Igazgató nénicske, még nem volt felhőtlen a boldogság, mert egy fantasztikus hegedű-szót végig kellett hallgatni zárásul, a Szózat előtt... pfpf Utána viszont csiga-lépésekkel elindulhattunk az osztályterem felé. [Én ezzel kapcsolatban elsütöttem egy poént, mert az Ig. azt mondta, hogy az osztályfőnök kíséretével mehetünk föl, de mivel a mi o.főnk beteg volt, a helyettessel indultunk el. Én meg benyögtem H-nak, hogy akkor mi itt maradunk, amíg az o.fő meg nem gyógyul.. xD]
Na de komolyra véve a szót, miután felértünk, az én imádott osztályfőnök helyettesem kiosztott 3 jutalomkönyvet, melyekből 1 engem illetett. :)) Őszintén mondom, hogy nagyon meglepődtem és örültem neki, hogy a közösségért végzett munkámat így értékelték. :Đ
Ami a bizonyítványt illeti, annak is örültem, hiszen idén egyetlen egy 2-esem sem volt. :))) [és az nagy szó, jólvan? :P] majd holnap leírom a tavalyi és az idei eredményeimet, hogy Ti is láthassátok a különbséget. ;)

Elég sejtelmesre és izgalmasra sikeredett ez a cím. De úgy érzem, pont passzol a ma történtekhez.
Elmentem Anyáékkal vásárolni, ami ugyan kudarcba fulladt, mert vagy nem tetszettek a dolgok, vagy nem voltak a méretünkben, vagy drágák voltak. :P Ezért aztán hazafelé az én idióta kijelentésm miatt ["Szomjas vagyok!"] beugrottunk ODA. Ahol idejét sem tudom, mikor voltam utoljára..
Szinte biztos voltam benne, hogy Ő is ott lesz, mert néha szoktam látni, ha arra járok. És bejött az elméletem. Eleinte nem volt semmi, mert hátul volt, de úgy vettem észre, hogy az egyik régebb óta ott dolgozó csaj szólt neki, hogy ott vagyunk. De ezzel nincs vége a történetnek, ugyanis egy kicsivel később előre jött és nyitott egy kasszát. Anyával két külön sorban álltunk, hátha úgy gyorsabban sorra kerülünk. Viszont Anya ahogy lehetett Hozzá menni, rögtön odaállt elsőnek és már sorolta is, hogy mit kérünk. Nekem meg ugye odakellett mennem.. Így Anyu odaadta a pénzt nekem és azzal a lendülettel ott is hagyott minket.
Megint úgy éreztem magam, mint régen. A gyomrom görcsben, meg sem bírok szólalni, és azt várom, hogy túllegyünk ezen az egész helyzeten.
Hülyén éreztem magam, mert éreztem, hogy mindenkinek az jár a fejében, hogy egy időben oda voltam ezért a fiúért. És most megint itt vagyok.. Emellett viszont megint úgy viselkedett, ahogy régen.. Kedves volt és figyelmes. Nem felejtette el, hogy szoktunk kérni cukrot az innivalóhoz, sőt, még árengedményt is adott.
Próbáltam 2 lábbal a földön maradni, és végig az járt a fejemben, hogy ez most jó, vagy rossz? Hogy ennyi idő után ismét találkozunk? Igyekeztem természetesen viselkedni, és miután leültünk, alig néztem felé. Márcsak az kéne, hogy mindenki arról dumáljon, hogy én még mindig bele vagyok esve.

A mai röplabdán rádöbbentem, hogy B nem is olyan "rossz" ember, mint amilyennek gondoltam. Jó, persze, bizonyára közrejátszott az is, hogy azzal a fiúval jár, aki nekem sem közömbös, de nem ma volt az egyetlen olyan nap, amikor jófej volt velem [és H-val is]. Kezdem úgy érezni, hogy bír minket. Ma teljesen közvetlen és barátságos volt. Mikor egy csapatban játszottunk és ütöttem egy jót, oda is jött hozzám és belecsapott a tenyerembe. Emellett, mikor eljöttünk az öltözőből, megjegyezte, hogy ügyesek voltunk. Emlékeim szerint ezt eddig még nem mondta..
Úgy érzem, F-et leszámítva nekem nincs okom utálni B-t, mégha néha kicsit dirigál az embereknek és játssza az eszét. Senki sem tökéletes, én pedig hülye voltam, hogy úgy ítéltem meg, hogy nem ismertem eléggé...