[egy kicsi belőlem]

Tegnap este írt sms-t. Az állt benne, hogy "Szija! Nem lesz buli szombaton :( Mizus? Én dolgozom!"
A buliról röviden annyit, hogy egy ismerősénél lett volna házibuli, amire meghívott engem is [és F-et is]. És én a vasárnapi talink után úgy döntöttem, hogy ott őszintén beszélek majd Vele és elmondom Neki, hogy 'mit érzek'.
Hogy bármennyire is távolságtartóan viselkedtem Vele vasárnap, legbelül már hónapok óta arra várok, hogy mi újra együtt legyünk..
És hogy ezzel nem befolyásolni akarom a döntését, csak azt szeretném, hogy tudja, hogy én nyitott vagyok az újrakezdésre..

De ebből így már nem lesz semmi. :(

Az üzenetére azt írtam vissza - nagy vonalakban -, hogy miért nem lesz buli?, Vele mi újság?, Rendbejött-e már?
És..
hogy attól mi még találkozhatunk-e? :$

Féltem a válaszától, bár valójában arra számítottam, hogy a nap folyamán már nem ír vissza.
De írt.
Méghozzá ezt; "Mert hónap vége van és nincs senkinek se pénze. Még nem vagyok olyan jól de jobban vagyok [...] Hát a héten sajnos már nem érek rá mert van dolgom :s"

Erre már nem írtam vissza.. Pedig legszívesebben megkérdeztem volna Tőle, hogy mi dolga van? .. Csak az már bunkóság lett volna, mert semmi közöm hozzá..

És most megint ott tartok, hogy nem tudom; mitévő legyek? :(

- Nem tudom, hogy az időkérés mit jelent Nála?
Hogy egy darabig ne keressük egymást? Vagy beszéljünk, de ne találkozzunk?
- Nem tudom, hogy az exe miért bukkant fel már megint?
És hogy van-e valami kapcsolat köztük mostanában? [Akárcsak szimpla beszélőviszony.]
- Nem tudom, hogy mi dolga lehet a hét további részében?
Mert így, hogy a buli elmarad, inkább fel kellett volna szabadulnia az idejének, nem pedig betáblázni a hétvégét.
- Nem tudom, hogy mikor beszéljek Vele?
Vagy hogy egyáltalán beszéljek-e Vele mostanában?
- És nem tudom, hogy mi zajlik a fejében?
Hogy gondolkozik-e még rajtunk? Hogy eszébe jutok-e néha? Vagy hogy egyáltalán akar-e még valamiféle kapcsolatot kialakítani velem?

És ez.. hogy a világon semmit sem tudok, borzasztóan elkeserít és megrémít és idegesít. :'(
Mi a fenét csináljak?
Keressem?
Ne keressem?
Elmondjam Neki, amit gondolok?
Ne mondjam?

Tudjátok, mi rémít még meg igazán?
Hogy ez a 3 dolog egyszerre jött be a képbe.
1. Újra felbukkant az exe.
2. Elmarad a házibuli.
3. Nem ér rá a héten.
Ebből sok dolgot le lehet szűrni, de lehet, hogy egyiknek sincs köze a másikhoz.

Lehet, hogy a csaj próbál "visszafurakodni" és A mostanra már nem annyira dühös rá, ezért visszaigazolta facebook-on.. De semmi több. (????)
Lehet, hogy a buli tényleg a "pénztelenség" miatt marad el. [Bár nem értem, hogy erre miért csak most jöttek rá!?]
És lehet, hogy A-nak tényleg "dolga van" hétvégén. Melózik, itt-ott szerelget és nincs ideje beszorítani egy találkozót..

De az is lehet, hogy kurvára nem így van.. :'(

Szombaton beszéltünk msn-en..
Mérges voltam Rá, amiért eltelt egy hét a legutóbbi beszélgetésünk óta és ezt a tudtára is adtam. Azt nem mondanám, hogy veszekedtünk, de azért volt egy kis nézeteltérés köztünk, mert haragudtam és azt hittem, hogy ha Rajta múlik, akkor akár hetek is eltelhetnek anélkül, hogy tudnánk valamit a másikról..
Miután valamennyire tisztáztuk a dolgokat, sok minden szóbajött. Hogy Vele mi újság mostanság, meg hogy az én napjaim hogy telnek..
Aztán megint felmerült, hogy kéne valami házibuli. Olyan, mint H-éknál volt.. És mikor A ezt felhozta, írtam Neki, hogy ezt most úgy írja, mintha rajtam múlna. :P Erre ilyet szól, hogy alkossak össze valamit és hogy rajtam múlik. :P
Aztán megkérdeztem Tőle, hogy mi lenne, ha összehoznám?
Válasz: "Elmennék rá, ha hivatalos lennék oda :DD és jól éreznénk magunkat"

Később kétszer is azt írta, hogy gonosz vagyok.. :P
Először azért, mert elmondtam Neki, hogy a személyes üzenetemben látható "dühöngő fej" [:@] Neki is szólt, amiért eltűnt..
Aztán pedig azért, mert mikor azt írta, hogy "változatos vagyok", én azt reagáltam rá, hogy; "Jaja, talán ezért nehéz kitalálni, hogy mit miért csinálsz :P"
Ez az utóbbi szerintem nem tetszett Neki.. de hát basszuskulcs! :D Így éreztem és azt szerettem volna, ha kicsit tisztában van vele Ő is, hogy mi a helyzet..

És egyébként a beszélgetésünk elején zajló "vitára" is büszke voltam, mert általában ahogy elkezdünk beszélgetni, valahogy hirtelen elszáll minden dühöm.. :$ És nem tudok semmi olyat megbeszélni Vele, ami zavar engem, vagy bánt..
De most sikerült tisztázni 1-2 dolgot! És ennek örülök. :)

Na de, ami lényeges! Megadtam Neki a számom.. - de most már utoljára!
Azt ígérte, hogy ha megadom, soha nem "hagyja" el.. Reméljük tényleg nem fogja. :)))

Mondjuk emiatt is "kapott" tőlem... Mert mikor írtam Neki, hogy már mióta nem beszéltünk, Ő azt felelte, hogy akart írni ekkor meg ekkor, de nem adtam meg a számom..
Én meg erre azt írtam, hogy a telefonszámot nem csak msn-en lehet elkérni.. És hogy Neki nem is számít nagyon az enyém, ha állandóan elhagyja..
Aztán kivágta magát, mert elmesélte, hogy megint új telója van mittudomén.. Szóval megbeszéltük.
DE! Én ezúttal annak is utánajártam, hogy tulajdonképpen miért kell Neki a számom?
Eleinte próbált rávezetni, azzal, hogy megkérdezte "most miért beszélünk?"
Erre én azt írtam, hogy; "Én azért, mert szeretnék tisztázni 1-2 dolgot és mert hiányzik az, hogy beszéljünk."
Erre Ő; "Megvan a válasz akkor?"
Én; "Nincs. Mert most is azért beszélünk, mert én (!!!) írtam Neked."
Ő; "Igen, de pl sms-ben is tudnánk beszélgetni délelőttönként. Vagy akármikor hogy gyere fel msn-re vagy bármi."

Szóóóval, a lényeg, hogy ismét tudja a számom és remélhetőleg többé nem is kéri már el. :))
Nos, a szombati beszélgetés óta sms-eztünk egy keveset. :D
Hétfőn Ő írt, hogy mi újság, hogy telik a napom, ilyesmik. De végül az utolsó üzenetet én írtam, amire már nem válaszolt. :( Pedig direkt tettem bele kérdést is! :P
Kedden nem volt sms-ezés. Én valahol éreztem, hogy nem fog írni [persze azért bíztam benne, hogy hátha mégis..], de viszont azt elhatároztam, hogy ma mindenképpen írok Neki. :$:D
Alig vártam, hogy vége legyen a második órának és elküldhessem az sms-t..  :) Utána már csak azon izgultam, hogy mielőbb válaszoljon is. :P
És így lett. Ha nem is túl hamar, de 10 perc múlva jött a válasz. Jó hosszú válasz. :))
Aminek a legfontosabb mondata az utolsó volt: "Valamikor talni kéne nem?"

[Deeeeeeeee :D:D:D:D]

Fú, el sem hiszitek mennyire örültem, mikor ezt megláttam.. Utána még visszaolvastam vagy' 2× az üzenetet, hogy biztos ezt írta-e!? :D
Én csak annyit feleltem erre a mondatára, hogy "Igen, valamikor találkozhatnánk.. :)"
Ezután Ő megkérdezte, hogy mikor végzek, amiből én arra következtettem, hogy talán már ma talizni szeretne. :P
De végül csak azt beszéltük meg, hogy hánykor tudunk msn-en lenni.

4 körül.
Szóval rohanok msn-r és majd mesélek, hogy mire jutottunk!? :D:D:D:D:D:D:D:D:D

___________________________________________________

Egyébként tudjátok mi a furcsa? :)
Hogy mikor megtudtam, hogy jövőhét hétfőn és kedden síszünet lesz, az volt az első gondolatom, hogy ezt majd elmesélem A-nak is, hátha felhozza a talit..
De nem is kellett tudnia a síszünetről.. :)))))

Azt se tudom hogy kezdjek neki..
Annyira szarul vagyok, hogy el sem hiszitek. :'(:'(:'(:'(
F-et korházba kellett vinni, mert most már tényleg annyira leromlott az állapota, hogy egyszerűen nem bírta ki a fájdalmat.
Már 4. hete (!!!) kínlódik és a mai napig nem tudjuk, hogy mi baja!? Az egész hasmenéssel meg hasfájással kezdődött.. Eleinte persze senki nem gondolta, hogy ez ilyen komolyra fog fordulni, de mikor már a második hét után sem akartak múlni a panaszai, beutalták laborvizsgálatra.
Múlt héten annyit megtudtunk, hogy valami baktérium van a vizeletében, de ezen kívül semmi konkrétumot.
Aztán elkezdett romlani az állapota, mert a hasfájás és hasmenés mellé felment a láza is.
Ma pedig olyan iszonyatosan érezte magát, hogy kihívtuk hozzá az ügyeletet.
De persze nem ment ilyen könnyen.. Előtte órákig néztük, ahogy szenved, közben pedig Anya hol a háziorvosunkkal beszélt, hol pedig az ügyeletes nővérrel.
Később még a saját dokijával is beszélt, mivel se a háziorvosunk, se az ügyelet nem jött ki. A háziorvos vidéken van, a felnőtt ügyeleten pedig csak 1 orvos van. [Ja és a legjobb az egészben, hogy a gyermek ügyelet nem is foglalkozott velünk, mivel F a 17 évével már nem számít gyereknek.]
Anya orvosa sem jött ki, mert ő meg beteg. Viszont elintézte (!), hogy az ügyelet kijöjjön és kezdjen valamit velünk. Illetve F-el.
El sem tudjátok képzelni, hogy milyen érzés, ha látjátok, hogy a testvéretek - vagy bárki - ott fekszik előttetek az ágyon és szinte mozdulni sem bír, annyira fáj a hasa, az oldala, a veséje, mindene.
Órákig néztem, ahogy kínlódik szegény és egyszerűen nem tudtam mit csinálni.
A végén már gyógyszert se mertünk adni neki, mert már annyi volt benne, hogy attól féltünk, hogy azzal is csak ártunk neki.

Az ügyelet háromnegyed 11-kor ért ide.
Megvizsgálták, elmondta a pasi, hogy ő valami vékonybélgyulladásra gyanakszik első ránézésre és tapintásra, de nem akar és nem is tud biztosat mondani.
Aztán közölte, hogy nem lehet halogatni a korházat, így beutalták és kb 40 percen belül jött is a mentő..

De nem is akarom tovább írni, mert tényleg kurvára kivagyok.. :'(:'(:'(:'(:'(
És az még hagyján, hogy én folyamatosan bőgök, de Anya mit érezhet!? Ő már kezdetektől fogva aggódott és aludni sem bírt..

Kibaszott szar ez most. :'(

És nem értem, hogy mivel érdemeltük ezt ki?
Mit tettünk, vagy mit tett F, amiért így bünteti a sors?
HA??

Meglepő és váratlan dolog történt.
Tegnap, miután fölmentem lefekvés előtt facebook-ra, A írt egy levelet. És sajnos ezt én csak ma vettem észre! :o ááá
És... úgy sajnálom, hogy nem tudtam tegnap beszélni Vele..
És azt is sajnálom, hogy ma megint annyira hülyén jött ki a helyzet, hogy nem tudtunk beszélni. :'(
Ugyanis hazaérkezésem után ismét fölnéztem facebook-ra és a levél elolvasása után válaszoltam is rá - mondjuk nem volt túl tartalmas üzenete, mert csak az állt benne, hogy "Szia, itt vagy még?". A válaszom az volt, hogy "Jaaj, szia, ne haragudj! Gondolom feltűnt, hogy már nem voltam itt.. Csak felnéztem lefekvés előtt. :P Bocsi."
Miután ezt elküldtem, felnéztem chat-re, aholis megláttam, hogy A fentvan! :D:D Így hát nem haboztam sokáig, ott is írtam Neki. Gondoltam így azért mégiscsak könnyebb "megmagyarázni" a tegnapi dolgot.
De sajnos a sors ismét közbeszólt, ugyanis most A nem volt gépnél.. Vagy nem tudom mit csinált, de a fő az, hogy nem válaszolt.
Mondjuk nem is hagytam rá túl sok időt, mert közbe nekem mennem kellett - megint :( -, így hamar elköszöntem és otthagytam. :'(

És ez most annyira hülyén jött ki. :(
Jó mondjuk tegnap is hülyén jött volna ki, mert nem tudtam volna huzamosabb ideig beszélni Vele, de annyira örültem neki, mikor láttam, hogy írt..
Mert mióta otthagytam msn-en - amiért nem "figyelt oda" -, most tudtunk volna először beszélni..
És... a leglényegesebb, hogy Ő keresett engem! Illetve Ő "kezdeményezett".
És most annyira sajnálom, hogy nem tudtunk beszélni. :'(

Elegem van már, hogy sosem tudok a tanulás mellett másra is időt fordítani. :'(
Pedig én tényleg úgy szeretnék beszélni Vele! :(

A nap másik fontos történése, hogy Vele álmodtam..
És amennyire örültem ennek, annyira el is voltam keseredve miatta, mert....   áhh, sokmindenért..
Reggel még pityeregtem is, mert rossz volt megint arra gondolni, hogy nem vagyunk együtt.
És hogy nem is leszünk már... (?)
:'(

Na tessék!
24 óra leforgása alatt annyi de annyi dolog történt, hogy el sem hiszem. Gyerekek, ez nekem túl sok egyszerre..
Még a tegnap történteket sem "dolgoztam fel", erre ma.... ma...
Erre ma hazafelé jövet összefutok D-vel. És ez most nagyon "nem hiányzott", mert totál bezavart. :S Illetve.. kurva váratlan fordulat és tök durva, hogy pont most..
Ezt a sors akarta így. Biztosan tudom.
Mert igazából már rég itthon lettem volna és tuti nem futottunk volna össze, ha H-val nem mentünk volna el és nem ültünk volna be a Burger King-be. És Anya nem telefonált volna rám és nem kísértem volna el H-t és...
És mindezek előre megvoltak írva a Nagy Könyvben.
Ezt most viccen kívül mondom.
Mert ha nem arra a villamosra szálltunk volna fel, vagy H elérte volna a korábbi buszt, vagy bármilyen más apró kis dolog máshogy történt volna, akkor nem futunk össze.
De minden úgy történt.
És szinte perceken múlt, hogy végül így alakuljon.
Hát beszarok.. :D

De az az érdekes, hogy mikor megláttam D-t, ő még nem szúrt ki engem. Én ugyanis picit lassabban mentem, az utca másik oldalán.
Aztán ahogy figyeltem, hogy megy és rágyújt, már majdnem 100%-ig biztos voltam benne, hogy ő az.
Ezért kicsit elkezdtem igyekezni, hátha ő is kiszúr majd..
Erre tessék! :D Ahogy megfordult, hogy körülnézzen, mielőtt átmegy, észrevett. Ami tök durva, mert én meg igyekeztem "nem észrevenni" őt [a földet néztem]. Sőt, még egy autó is "közénk állt", így nagyon meglepő, hogy abból a távolságból megismert (?). :P
Állt egy darabig, várta, hogy közelebb érjek, aztán mindketten meglepetten vettük tudomásul, hogy kit is látunk!? :P
Beszéltünk pár szót, aztán mindenki ment a dolgára. Mert én egyébként bajban voltam amiatt, hogy nem mondtam időt Anyáéknak azzal kapcsolatban, hogy mikor érek haza. :$

Na most van az, hogy nem értek semmit.
És nem tudom, hogy örüljek-e!?

Sajna tényleg muszáj tanulnom, de ha tudok, jövök még és beszámolok mindenről, mert van miről!
 

ajj, gyerekek, a hasaaaaam! :S Tiszta görcs. :S
Először amiatt volt tiszta görcs, mert megláttam, hogy néhány perce A kitett valami videót facebook-ra, viszont nincs msn-en. :S
Aztán meg attól görcsöltem be, hogy miután like-oltam a videót, írt egy levelet. :O Hogy mizujs, mit csinálok, jól vagyok-e!?
Most akkor... mi van? :D

ááááá

Ajjj máááár!
Kezdek teljesen összezavarodni. :|
Az utóbbi 2 napban ugyanis jobban megkedveltem valakit a kelleténél.. azt hiszem. !?!?
A dolognak több érdekessége is van.
Az egyik, hogy a fiú, akiről szó van, már évek óta idejár [sőt, szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy 1. óta :O], de mivel régen rohadtul nem úgy nézett ki, ahogy most (!!), csak az utóbbi néhány (?) hónapban "figyeltem fel" rá. Mert sokat változott.. előnyére! :)
A másik, hogy a neve... A.. Igen; csak úgy, mint a másik A-nak..
A harmadik pedig - amiben eggyáltalán nem vagyok biztos, sőt.. :S -, hogy a 2 nap eltelte után, ma úgy vettem észre, hogy nem csak én nézelődök felé, hanem ő is felém... DE! Előfordulhat, hogy ez csak az én agyszüleményem. :( Már csak azért is, mert neki több, mint fél éve barátnője van és amúgy sem hinném, hogy pont én vagyok az "esete". :S
De azért jó érzés volt azt gondolni, hogy ő is rámnéz néha... :):):):)

Szóval, a lényeg, hogy A nem lett elfelejtve (!!!!), csak szimplán jött egy "másik A", akivel talán picit többet foglalkoztam az elmúlt napokban.. :$

De ez nem jó. :( Mert 1:nincs esélyem nála, 2:alig pár hónap múlva már nem is jár többé ide és valószínűleg találkozni sem fogunk már, így rohadtul nem kéne jobban megkedvelnem.. Bár, lehet, hogy már késő.. !?!?!?!? :(

És most megyek aludni, mert kurva fáradt vagyok.
A nap második felében [negyed 4-től este 9-ig] mást sem csináltam, csak ültem, tapsoltam és ujjongtam.. :P

Van egy dolog, ami tegnap óta nem hagy nyugodni. De olyan szinten nem, hogy már-már kétségbe is voltam esve, hogy most ez mit jelent???
Ugyanis A kapott egy olyan üzenetet B-től [H bátyjának az exe és egyben A barátja is], amiben B konkrétan "leÉletemezte".
Ami nekem kurvára nem tetszik több szempontból sem.

1. Milyen alapon írkál Neki ilyeneket, ha csak barátok??
2. Miért fokozza ezt a jelzőt még smile-kkal meg szivecskékkel??
3. És miért Életem-ezi le A-t, amikor az "Életem" az én vagyok.. Voltam.. :'(
A hívott így engem és az sms-eiben is gyakran nevezett Életem-nek..
És tegnap villámcsapásként ért, amikor ezt az üzenetet megláttam. Mert hirtelen nem tudtam hova rakni!?
És tulajdonképpen még ma sem tudom.. :S

Nem bírtam nézni, hogy fentvan, ezért én is felmentem megint.
Aztán meg azt nem bírtam nézni, hogy mindketten fentvagyunk és ennek ellenére nem beszélünk..
Ezért írtam Neki..
Ennek már több, mint 30 perce. Azóta semmi válasz, én meg mingyárt sírógörcsöt kapok, amiért voltam olyan hülye, hogy írtam Neki. Meg amiért voltam olyan hülye, hogy reménykedtem abban, hogy köztünk valaha ismét lesz valami.
Ennyire senki nem lehet szerencsétlen!
Hülye barom vagyok.. :'(

A faszért nem tudom felfogni, hogy Ő már réges rég túllépett rajtam!?
És ez mindössze csak nekem nem volt világos eddig..
Vagy csak szimplán bíztam benne, hogy mindenki más téved. :'(

Ijesztő, hogy a környezetem mennyire nincs tisztában azzal, hogy mi van velem!? De olyan szinten nem, hogy... az már tényleg felfoghatatlan.. :o
Ezek szerint nagyon jól leplezek mindent. (?) :)

Állítom, hogy mindenki azt gondolja, hogy már rééég túlvagyok A-n.. Hogy már 1 héttel a történtek után minden rendben volt.
Pedig rohadtul nem így van! És ha ők ezt tudnák, nem is értenék meg, az tuti.. Vagy nem is tudom, csak..
Ez a helyzet nagyon érdekes.

Az, hogy a hozzád legközelebb álló emberek 'semmit' nem tudnak Rólad.
Azt hiszem, az elmúlt 3-4 év után simán elmondhatom, hogy nagyon kifinomult a titkolózási képességem. Vagy titoktartási képességem. Vagy egyszerűen csak a "magamba-folytás".
Hiszen a mai napig van egy csomó olyan dolog, amit anélkül éltem át, hogy "bárki" is tudott volna róla..
Sőt! Van olyan is, amiről még TI sem tudtok! :P De az nem olyan lényeges.

Csak ha jobban belegondolok..
Ez nem csak azt jelenti, hogy "ügyesen tartom meg magamnak a titkaimat", hanem azt is, hogy a környezetem nem figyel rám eléggé.. Mert ha jobban figyelnének és többet foglalkoznának velem, feltűnne nekik, hogy valami a mai napig nincs rendben velem.

És állítom, hogy az a köhögős betegségem sem valami egyszerű megfázás/nátha, vagy ilyesmi volt.
Már hetek [hónapok?] óta leakarom írni ide, hogy szerintem lelki okai is voltak annak a betegségnek.
Mert a szakításkor olyannyira legyengült a szervezetem, hogy nem tudta 1 hét alatt kikúrálni magát. Meg én sem "akartam" meggyógyulni, mert abban az időszakban teljesen más dolgok körül forogtak a gondolataim..
Az érdekes az, hogy később az is feltűnt, hogy ha A-ra gondoltam, rámjött a köhögés. Ijesztő volt, mert néha tényleg úgy éreztem, hogy a fizikai betegségnek köze van a lelkihez. :O

ohh, és ha már A-nál tartunk; megint (!!!) Vele álmodtam. Pontosabban fogalmazva benne volt az álmomban. De most nem csak rajta volt a hangsúly, hanem a barátján is. Most ugyanis neki nagyobb jelentősége volt.
Sajna részletekre nem emlékszem, inkább csak 1-2 kép villan fel előttem, amiben M-el egy lakásba megyünk és beszélgetünk közben.
Talán mintha megszerette volna mutatni nekem a lakását? ... Vagy valami ilyesmi.... :S gondolom.
Aztán egyszercsak A is feltűnik.. ennyi.

De komolyan mondom, mikor esténként/hajnalonként felkelek, néha nem tudom eldönteni, hogy ez most álom volt, vagy csak valami képzelődés?
Mondjuk ez a "mai" biztos nem képzelődés volt, de akkor is érdekes, hogy néhány 'kép' ennyire megtudja zavarni az ember gondolatait.

A mai horoszkópja:

"Csak egyszer szeretnél még valakit látni a múltadból, aki a mai napig nagyon sokat jelent. Sajnos elsodorta mellőled az élet, s nem úgy teljesedett ki a kapcsolat, ahogy azt te szeretted volna, de ettől függetlenül - vagy talán emiatt - nap mint nap gondolsz rá."

Ó, Istenem, add, hogy tényleg így van! [Leszámítva a mondat eleji 'csak egyszer'-t.]

[És én vagyok az a valaki...]

Ma egész nap Rá gondoltam.. Persze ez "nem új" abból a szempontból, hogy a szünet alatt is sokszor eszembe jutott, de bíztam benne, hogy majd a suli eltereli a figyelmem Róla.
Hát rohadtul nem így történt, sőt..
Szinte minden órán történt valami, amiről Ő jutott eszembe. Nyelvtanon például elég volt ránézni a könyvemre meg a munkafüzetemre, ugyanis a szerző neve nem csak az Övét, de még a barátnőjé-ét is tartalmazza. :'( És a legszarabb az egészben, hogy szerettem volna mondani Neki, hogy erről mindig Ő jut eszembe, csak.. már nem tudtam. :'(
Aztán ott volt a tesi óra, ahol a tanár felállt a padra, miközben mi körbe-körbe futkároztunk és eszembe jutott, mikor ezt meséltem A-nak.
Mert az a poén az egészben, hogy a tesi tanár még úgy sincs akkora, mint én.. És mikor ezt A megtudta, nagyon nevetett..
:'((((
Ezután ott volt az angol, ahol egy hülye szóról mindenkinek a 'Day and night' című Kid Cudi szám jutott eszébe, ami hallatán természetesen én kire gondoltam!??
Rá.
Mert ezt a számot is hallgattuk együtt.
Éééés ha ez nem lenne elég, suli után elmentünk a csajokkal gyros-ozni egy olyan helyre, ahol az a busz is megáll, amivel Hozzájuk mentünk. Pontosítok; nem Hozzájuk, csak arra a környékre, ahol én még soha nem voltam azelőtt, Ő viszont a környékén lakik.

Mindezek mellett voltak jó pillanatai a napnak, mert H-val jókat nevettünk odafele úton, de szerintem ő sincs túl jól lelkileg..
Ugyanis F-el szerdán vitatkoztak, tegnap pedig megint összebalhéztak, de most olyannyira, hogy F fogta magát és 1 szó nélkül otthagyta H-t. H pedig csak ült és nézett és azt sem tudta, hogy ez most mit jelent..
Aztán beszéltek F-el [mármint a tesóm F-el] és mesélte neki, hogy nagyon kivan akadva és mást sem csinál, csak ül az ágyában és sír..
Most úgy fest a helyzet, hogy szakítottak, ám F ma írt egy üzenetet H-nak azzal a szöveggel, hogy bocsássa meg neki, hogy "kissé" hülyén viselkedett.
H erre nem reagált, mert úgy döntött, hogy egy ideig most nem akar beszélni se, és találkozni se F-el.
Én konkrétan majdnem sírva fakadtam, amikor ezt megtudtam.
Hogy vége (?).
Nem akarom, hogy H is szomorú és magányos legyen!

Szemétláda pasik... :@

Jajjj ne.. :'(
F átírta a jelszavát facebook-on és emiatt nem fogok tudni felnézni.. És.. nem fogom tudni megnézni A adatlapját.
Neeeeeeee :'(
Így végképp nem fogok tudni Róla semmit. :'( És ebbe bele fogok őrülni. :((

Mivel tudom magamról, hogy hónapok elteltével nem fogok emlékezni az álmomra, néhány dolgot leírok róla, hogy képben legyek. ;)
Vele álmodtam, ami különösen furcsa, mivel.. most már aztán tényleg nem tudom, hogy mit is érzek Iránta.
Azok után, hogy mikor A "feltűnt" és nálam Ő "megszűnt létezni", már nem merek semmit állítani, mert most totál összevagyok zavarodva.
Egyikőjükkel kapcsolatban sem merek [tudok] biztosat állítani, így aztán nem is teszem.
Mindenesetre az biztos, hogy mindkettőjükhöz kötődöm valamilyen szinten..

Szóóval, az álom mindössze néhány perc volt.
De annál jobb. :)))
Nem történt semmi különös, csak... megöleltem... és Ő is engem.
És annyira jó érzés volt... :$ Most is elmosolyodok, ha visszagondolok rá, mert tényleg annyira jó volt, hogy nem is akartam, hogy vége legyen annak a pár pillanatnak..
ahh.. :Đ:Đ:$

Fincsi álom. :)))
Vagy inkább jól eső álom. :D:D:D:D
Húú, de nem akartam kikelni utána az ágyból.. :P

És azt hiszem, a tegnap éjszaka után nagyon jól jött! Mééééég szeretnék ilyet! :Đ :))))
[azsembajhamegvalósul :'DDD]

de annnnnyira nem tudok kiigazodni A-n.
Már tényleg kezdtem azt hinni, hogy ha nem is újra összejönni, de akar valamit, erre most olyan furán viselkedett.
[Ja amúgy beszéltünk msn-en, mert 15.28-kor megint felmentem, hátha...
És nem is kellett sokat várnom, kis idő múlva Ő is megérkezett.]

Először is, otthagy msn-en fél órára, aztán meg közli, hogy lassan megy is, már öltözik.. Erre írtam Neki, hogy oké, akkor nem tartalak fel. Kis idő múlva írta, hogy "na megyek Puszillak szija majd beszélünk még"
És megse várta, amíg én elköszönök. Ahogy elküldte az utolsó üzenetet, már ki is lépett..
Most miért csinálja ezt?
Miért zavarja össze az amúgy is kusza életemet?

És megint itt lesz a közelben..
Mondta, hogy ma is megy korizni. Mintha csak célozni akarna rá, hogy itt lesz, nem messze tőlem..

ááááááááááá, ez annyira bonyolult!

[Ja és tisztázódott, hogy F miért nem érdeklődött!?
Azért, mert nem nézte meg a telefonom, miközben áthozta [derendiiii:))], ezáltal nem is tudott róla, hogy hívtak. Arról meg végképp nem, hogy A hívott..]

A felhívott..
El sem hinnétek, mennyire meglepődtem.
Felveszem a telefont; "hállo!?" Erre beleszól, hogy "Szia, én vagyok" Mire én; "Hát Te? .."
Erre azt felelte, hogy felhívtalak, mert épp korizunk és eszembe jutottál..
6 percet beszéltünk, kérdezte, hogy hogy telt a Karácsony, meg mit csinálok éppen, ilyesmik.
Aztán azt mondta, mondjak valamit. Kérdeztem, hogy Szilveszterre van-e már terve? Azt mondta nincs..
Én is beszámoltam Neki róla, hogy nem nagyon fogok csinálni semmit.. Ezen nagyon meglepődött és érdeklődött, hogy miért nem, meg hogy miért nem megyek el valahova H-val? ..
Aztán mondtam Neki, hogy meglepett, hogy írt sms-t..
Erre rögtön megkérdezte, hogy "Miért? Baj?" Mondom Neki; "Dehogyis! Örültem neki.."
Aztán beszéltünk az időről és mikor azt mondtam Neki, hogy én "elterveztem", hogy ebben az időben nem megyek sehova, az volt a kérdése, hogy akkor hogy mentem volna el korizni?
Mondtam Neki, hogy az más..
Az más lett volna..

Hmmm.. miről beszéltünk még?
Ó, igen!
Msn..
Ma IS fennt volt és ezúttal én is felnéztem néhány percre. [Pontosabban 13 percre, néztem az időt.]
Egy darabig vártam, hátha....
hátha ír..
Aztán rájöttem, hogy nincs értelme áltatnom magam és mivel H sem volt fennt, meg senki olyan, akivel szívesen beszéltem volna, lejöttem.

Erre mi derül ki a mai telefonos beszélgetésünkből?
Hogy A félbehagyta a filmnézést és írni akart szeretett volna (!!!!) nekem, csak én addigra lejöttem msn-ről.
Mondta is a telefonban, hogy kb 1 percet voltam fennt, mert Ő nem sokkal azután hagyta félbe a filmezést, hogy bejelentkeztem..

Ezzz...
ez... érdekes. És fura. És meglepő. És..
nem tudom, hogy mit szeretne most?
Biztos oka van annak, hogy újra "felbukkant".
Nem tudom, mit higgyek!? Lehet, hogy szeretne a szakítás után is jóban lenni velem? Esetleg baráti kapcsolatot szeretne kialakítani.. ?
Vagy....
áhh, erre nem is gondolok inkább.

Egyébként az elköszönéséből sokminden kiderül (?);
"Majd beszélünk, puszi, szia"

A közeljövőben felmegyek majd msn-re - márcsak azért is, hogy megkérdezzem, hogy milyen volt a kori?
Egyébként mikor rákérdeztem, hogy a barátjával van-e, azt felelte "Igen, meg pár haverral."
És a barátnője??? Ő nem volt ott? Vagy csak nem akarta mondani nekem, hogy vele ment el "helyettem"?
____________________________________

Egyébként azért nem titkolhatom, hogy felhívott, mert F hozta át a telefonom. Mikor kérdeztem, hogy ki az?, csak odanyújtotta elém szó nélkül, aztán átment.
És nem is kérdezett utána semmit..
..
Ellenben Anya érdeklődött. Állítása szerint ő még azt sem tudta, hogy ki hívott.
Mikor elmondtam neki, rögtön hozzám szegezte a kérdést, hogy "Mit akart?" [nem pontosan ezekkel a szavakkal..:P]
Aztán beszéltünk még pár szót és oda lyukadtunk ki, hogy ne hagyjam, hogy A szórakozzon velem..
Mert ha az előző kapcsolatának többször vége lett már és mégis mindig visszament a lányhoz, nem kizárt, hogy még előfordul.
És Anya mondta, hogy ne hagyjam, hogy én valami "pótlék" legyek.. Hogy ha a másik csajjal összevesztek, vagy épp szakítottak, A rögtön hozzám jöjjön és aztán megint otthagyjon.

Nyugi, nem is leszek!
Nem leszek "szamár", aki csak akkor jó, ha "ló nincs". És nem leszek "kitérő" se, és pótlék se és semmi ilyesmi.
Ha netalántán odáig jutnánk A-val, hogy találkozni akar szeretne és akár többet is.. Lefogom állítani és őszintén megmondom Neki, amit érzek.
Hogy akármennyire is szeretnék újra összejönni Vele, nem fogok, mert nem tudhatom, hogy mikor gondolja ismét úgy, hogy az exét szereti.. És a történtek után már bízni sem tudok benne..

De különbenis!
Ennyire ne szaladjak már előre! Hisz attól, hogy beszéltünk telefonon és "abban maradtunk", hogy még beszélünk, nem kell rögtön arra következtetni, hogy újra összeakar jönni velem. Sőt...
Talán csak megakarja őrizni a jó viszonyt..

A írt sms-t..
Most az egyszer nem jól időzített, mert pont akkor jött az üzenet, amikor indultunk át Anyáék szobájába megnézni az ajándékokat.
Képzelhetitek, milyen volt az ajándékozás előtt elolvasni az sms-ét.. Legszívesebben sírva fakadtam volna, mert..
Mert jól esett, hogy gondolt rám, ugyanakkor meg rohadt szar érzés volt arra gondolni, hogy már nem vagyunk együtt.
Kicsit "le is fagytam", miután átértünk a szobába, mert minden gondolatom A körül forgott.

És tudjátok mi az érdekes?
Hogy már napok óta abban bíztam, hogy írni fog.
Nem most, Karácsonykor, hanem valamikor "csak úgy"..
Ez most nagyon nevetségesen fog hangzani, de kedden megcsörrent a telefonom este [mert beállítottam, hogy szóljon az Üvöltő szelek előtt] és ahogy megszólalt, rögtön arra gondoltam, hogy A írt.. Illetve reménykedtem benne.
Aztán persze kiderült, hogy nem és annyira elszomorodtam.. :(

Most pedig az jár a fejemben, hogy ha felmentem volna msn-re [ugyanis A fentvolt/van], akkor biztos ott írt volna.
Csak mivel nem mentem - és nem is fogok mostanában, az biztos -, így sms-t írt.

Utána volt is 1-2 üzenet váltás, mert miután írtam Neki, hogy most az egyszer nem jól időzített, megkérdezte, hogy miket kaptam és miután beszámoltam Neki az ajándékaimról, én is rákérdeztem, hogy Neki mit hozott a Jézuska?
Ennyi.

És egy újabb marhaság, amin rohadtul nem kellene agyalnom;
írjak Neki a névnapján? Januárban?

Ja és persze a leglényegesebb kérdés: miért?
Miért írt nekem?
Talán mert még szokott rám gondolni?
Talán mert jóvá szerette volna tenni azt, amit velem tett?
Vagy csak szimplán kötelességének érezte?

Szokás szerint sok olyan dolog van, amiről szeretnék írni, de azt hiszem, idő hiányában nem a mai bejegyzés lesz az, amelyik mindegyik dolgot tartalmazni fogja.
Persze azért megpróbálok [sok]mindent belesűríteni. :P

A szakítás óta.
Ugyanis lelkileg annyira megviselt ez az egész, hogy képtelen voltam bemenni a suliba.. Az biztos, hogy bent is bőgtem volna és ezt elakartam kerülni.
Ma is kicsit vissza kellett fognom magam, mikor sokan odajöttek köszönni, aztán megöleltek és halkan megkérdezték, hogy jól vagyok-e?
És ha belegondolok, hogy V meg D még nem is tud semmit az egészről...
Abból a szempontból is jó volt, hogy 2 napig nem mentem iskolába, mert így F mindenkinek elmondta, hogy mi történt, megkímélve ezzel engem a kérdezősködésektől.

Ami a mai napot illeti, eleinte nagyon szar volt, mert éjszaka valami olyasmit álmodtam, hogy újra összejöttünk A-val.
Az a baj, hogy már nem rémlik túlzottan, mert azóta jó néhány óra eltelt.
Szóval a nap eleje azzal telt, hogy próbáltam elterelni a figyelmemet Róla. De persze nem sikerült, épp ellenkezleg történt. Se fizikán, se törin, se tesin és még magyaron sem tudtam koncentrálni az órára, mert állandóan máson kattogott az agyam..
A tesi órától tartottam, mert úgy volt, hogy tornázni fogunk és én azt kinem állhatom. :|
De végül röplabda volt, ami nagyon kapóra jött, mert a nyitás gyakorlásnál kellőképpen letudtam vezetni az elmúlt napok feszültségeit. Úgy püföltem azt a szerencsétlen labdát, mint még soha..
És nem ez volt az utolsó ilyen alkalom. A jövőheti "edzésre" még gyűjtöm az erőt..

Mindezek ellenére épp az járt az imént a fejemben, hogy a Luca nap alatt egyáltalán nem is gondoltam Rá.
Ami nagyon meglepő. Talán mikor leültem az asztalomhoz órai munkát másolni, akkor ugrott be, hogy "hopp, eltelt 2 óra anélkül, hogy eszembejutott volna"..

És ennek őszintén örülök.
Mert így kicsit azt érzem, hogy Nélküle is tovább tudom élni az életem, és talán mégsem szúrt ki velem annyira, hogy ne tudjak miatta talpraállni.

Ez jó jel!

Most nem megy a címadás..
Gondoltam rá, hogy most is 'szemétláda' lesz, de mostanra kicsit tisztábban látok és rájöttem, hogy nem [csak?] Ő a szemétláda..

Tegnap mégiscsak beszéltünk msn-en, bár A-nak kellett egy óra ahoz, hogy egyáltalán válaszra méltassa magát. Miután leírtam Neki, amit gondoltam és éreztem, az volt a válasza, hogy mindenben igazam van és Ő egy bunkó paraszt volt és sajnálja, ne haragudjak..
Ezután rögtön megkérdeztem Tőle, hogy nem akarja-e esetleg megmagyarázni, de Ő azzal jött, hogy nem tudja megmagyarázni.
ajj, várjatok.. Azt még itt le sem írtam, hogy az sms után [amit kedd 4-kor írtam Neki], írtam msn-en is néhány sort.
Íme; "szia, mi van Veled? ma nem is beszéltünk és már kezdek aggódni :$ ha ezt elolvasod még ma, légyszives írj egy sms-t akármilyen késő van. Szeretném tudni, hogy minden rendben van-e!? aludj jól, puszi! (K)"

Ezek után jött az Ő üzenete hajnalban, de innen már Ti is tudjátok..
A legérdekesebb az egészben, hogy állítása szerint Ő ezt meg se kapta, tehát az sms-t, amit fél 1-kor írt, az én délutáni üzenetem válaszaként írta.

Lényegtelen.. azt akarom már percek óta megfogalmazni valahogy, hogy tegnap A elmondta, hogy annak ellenére, hogy az 'ideálja' vagyok és jól érezte magát velem, mert jó volt velem lenni, beszélgetni.. stb.
Mindezek ellenére azért szakított, mert a volt barátnőjébe szerelmes.
Joggal felmerülhet bennetek a kérdés - ahogy bennem is felmerült -, hogy ha tudja, hogy még mindig őt szereti, akkor miért hülyít más lányt??
Erre azt felelte, hogy nem hülyítés volt, mert akkor tényleg úgy érezte, hogy már elfelejtette az exét és már nem szereti..
De egyik pillanatról a másikra ez az érzés megváltozott.

És ez az, ami engem azóta sem hagy nyugodni.

Hogy miért történhet meg egy ilyen dolog  egyik percről a másikra?
Miért érzi úgy az ember egyszer azt, hogy találkozott egy különleges lánnyal, akivel azelőtt soha, aztán másnap meg úgy elfelejti, mintha nem is lett volna, mert ismét az előző barátnőjére gondol?
Miért nem tudjuk irányítani az érzéseinket?

És miért gondoltam azt, hogy A az a fiú, akire mindig is vártam?
hogy
Ő az, aki törődik velem,
Ő az, akit érdekelnek a gondjaim, az érzéseim, a családom,
Ő az, aki érezteti velem, hogy fontos vagyok Neki
Ő az, aki sokszor megnevettet,
aki folyton azt hajtogatja, mikor napok eltelte után ismét találkozunk, hogy mennyire hiányoztam Neki..
És Ő az, aki azt kérdezi tőlem, hogy "Hogy tud az ember ennyire ragaszkodni valakihez?"

Aztán kiderül, hogy mindez csak valami idióta, felfoghatatlan, érthetetlen, rövid ideig tartó fellángolás volt.

És itt véget is ér minden.
Megszűnnek a jóéjt sms-ek, a hosszú percekig tartó telefonhívások, az msn-ezések, a találkozások, az ölelések, a csókok és az együtt töltött órák is...
Csak épp a hiánya nem ér véget. Mert az egyre erősebb és gyötrőbb lesz.

És ha arra a rövid kis időre gondolok, ami alatt rengeteg dolgon keresztülmentünk és amialatt megismertem,
rájövök, hogy mégsem ismerem..
És mégsem mentünk keresztül sok dolgon, mert az egész nem tartott tovább 10-11 napnál.
És én ennek ellenére úgy szenvedek, mintha hónapokig, vagy akár évekig lettünk volna együtt.

Talán azért fáj ennyire, mert tényleg elhittem, hogy sokáig fog tartani ez a kapcsolat.
Tényleg elhittem, hogy létezhet olyan ember, akinek végre én számítok sokat és aki minden öleléskor ugyanúgy azt érzi, amit én; hogy soha többé nem akar elengedni..

És annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy az Ő érzései miatt lett vége, mégis magamban keresem a hibát.
Hogy hol rontottam el?

Soha többé nem akarok senkit közel engedni magamhoz.
Épp ez az, amitől mindig is féltem. Mert ha valakit közel engedsz magadhoz, akkor ő sokkal nagyobb fájdalmat tud okozni, mint az, akihez nem ragaszkodsz annyira.

És a végén nem marad más, csak a szenvedés.
Meg a gyötrő fájdalom, a hiány és a tudat, hogy az élet ugyanúgy megy tovább..


Most még borzasztóbban érzem magam, mint akkor, amikor azért szenvedtem, mert a fiú, aki tetszett, mással járt, vagy nem vett észre, vagy egyszerűen csak élt és nem is tudta, hogy van egy ember, aki mindent eldobna azért, hogy vele lehessen..
És ha ez eszembejut, akkor azt érzem, hogy többé nem is kell senkit közel engednem magamhoz, mert úgyis csak szenvedés lesz a vége. Ha pedig így is - úgy is szenvedek, akkor inkább a "kevésbé" fájdalmasat választom..

Úgyhogy ne haragudj H, de a kérésednek, miszerint; "emiatt ne menjen el a "kedved" azért más fiúktól", nem tudok eleget tenni..

Egyenlőre maradok a magányos életmódnál. Ahoz már úgyis hozzászoktam az évek alatt.

Tudtam volna még válogatni a szebbnél szebb kifejezések közül, de inkább ennél maradtam.

Van mesélnivalóm bőven, de nem most fogok beszámolni a történtekről, mert épp arra várok, hogy A visszaírjon msn-en. 10 perce írtam neki, de eddig semmi válasz.
Valami azt súgja, hogy nem is lesz..
És ez kezd feldühíteni. :@

Ó, elsem tudom mondani, hogy mennyire jó volt a tegnapi napom. :D:D:DD
Találkoztunk A-val és annyira jóóóó volt Vele, hogy nem is akartam hazajönni.. :Đ:$ Sétáltunk a városban, aztán átmentünk egy hídon [amin fél órát ácsorogtunk és "megvártuk", míg besötétedik :))], utána pedig beültünk egy bevásárlóközpontba és ott töltöttünk órákat együtt. :D
Annyira jó volt...
a karjaiban lenni, beszélgetni Vele, megölelni, megpuszilni...
:)))))
Aaaa és most annnnyira boldog vagyok. :Đ
Alig várom, hogy újra találkozzunk. :D

(2010.november 27. soha nem felejtelek el.)

Ó, Jézusom, mennyi dolog történt, mióta nem írtam..
Most nagy vonalakban csak annyit, hogy a múltheti találkozó azért maradt el, mert F-el lemondtuk.. Egyrészt azért, mert nem "mertük" megkérdezni, hogy elmehetünk-e [a pénteki események miatt]. Másrészt azért, mert nekem nem is volt túl sok kedvem elmenni - és kihangsúlyoznám, hogy NEM [elsősorban] a társaság miatt.
Hanem szimplán nem tetszett az esti/éjszakai találkozás, meg az, hogy valami "idegen" helyre mentünk volna.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy D "miatt" sem akartam menni. És ha eszembejut a velük való találkozás, folyton arra gondolok, hogy mi lesz?
Mi lesz, ha találkozunk?
És még mindig félek..

A tegnapi és mai események leírásába nem is tudom hogy kezdjek bele!? Mert olyan nehéz megfogalmazni azt a sok dolgot, ami történt..
Talán azzal kéne kezdenem, hogy H-ék házibulit tartottak. Minden apró kis részletről nem fogok beszámolni. Ehelyett inkább rátérek a lényegre.
Volt a bulin egy fiú.
Aki eleinte "nem is tűnt fel" nekem [ezzel arra célzok, hogy rá is ugyanúgy tekintettem, mint a többiekre, hiszen a 12-15 főből alig ismertem pár embert], de egy idő után arra lettem figyelmes, hogy folyton a közelemben van és jóideje beszélgetünk. Közben többször is hozzámért, simogatott, később pedig még a pulcsiját is kölcsönadta, amikor fáztam.
Volt a bulinak egy olyan 'pillanata' is, amikor ő nem volt a szobában és 'egyedül' maradtam a barátjával. Elkezdtünk beszélgetni és kis idő elteltével a barátja elkezdett kérdezgetni, hogy mit gondolok A-ról, meg hogy érzem magam vele...
Az igazat mondtam neki; azt feleltem, hogy A szimpatikus és jót beszélgettem vele, de egyenlőre csak ennyi.
A beszélgetés után nem sokkal A és én lementünk a boltba és A átölelt.
Az egész utat úgy tettük meg, hogy fogta a derekam. Ami jól esett, nem is 'ellenkeztem'. De minél többet gondolkodom, annál biztosabb vagyok benne, hogy nem A tetszik, hanem a törődése.
[Ami azért lehetett, mert H és F mitsem gondolva bárkire is, aki ott volt, nyalták-falták egymást, volt, hogy a közvetlen közelemben smároltak, amitől elég szarul éreztem magam.]

Az, hogy nem sokkal azután, hogy megérkezett[érkeztek], odajött hozzám és a buli végéig alig hagyott magamra. Sokat beszélgettünk, nevettünk és jól éreztem magam vele. De most úgy érzem, hogy mint fiú, annyira nem jön be. Szimpatikus, kedves, vicces, tényleg nem lehet egy rossz szavam se rá, mert tolakodó sem volt, de mégis hiányzik valami.
És most ha rá gondolok, szinte ugyanazt a félelmet érzem, amit D-vel kapcsolatban.

______________________

Azt pedig egyszerűen nem fogjátok elhinni, hogy a buli folyamán mennyiszer gondoltam RÁ.. [itt NEM D-re célzok!]
Most is, mikor ledőltem aludni akkor is és hazafelé is csak Ő járt a fejemben.
És ez számomra 2 dolgot jelent;
- vagy tényleg teljesen abnormális vagyok, hogy megszállottan Rá koncentrálok napjaim minden egyes órájában
- vagy tényleg szeretem..
Annak ellenére is, hogy valójában soha nem is beszéltem Vele..

Nem tudom, hogyan tovább.

És tudjátok mi járt még a fejemben a buli alatt? A jövőhét péntek.
Akkor teszik fel a fogszabályzót.
És lehet, hogy az minden félelmemet megszünteti majd..

_____________________________________________________

Kérdem én: Miért kell bonyolítani az életemet?
Miért jó, ha én magam sem tudok kiigazodni az érzéseimen?