[egy kicsi belőlem]

Csakhogy fokozzam a szart, holnap Suli. Hurrá, lehet örülni. Más esetben még örülnék is, de most minden összefogott ellenem. Ő becsajozott és totál boldog. Nem is lát a szerelemtől. Én meg majd' belepusztulok mindenbe.
Holnapra semmit sem tanultam. És úgyis tudom, hogy engem fognak feleltetni, velem iratnak dolgozatot, az osztálytársaim rajtam röhögnek majd, hogy semmit sem tudok, és az én kajám lesz ehetetlen. Engem tipornak a földre és a föld alá.
Mert tudják, hogy most sebezhető vagyok...

Most már látni sem akarom. Utoljára szeptember 14-én találkoztunk. És ez így marad... Mert nem tudnám elviselni a tekintetét. Bizonyára tudja, hogy én mindenről tudok. És elégedett magával, amiért megadta nekem a kegyelemdöfést. Belém rugott egy utolsót, amikor én már a földön feküdtem... Biztos kiülne az arcára az az elégedett tekintet, ha látna engem. Mert tudná, mit érzek. Tudná, mekkora fájdalmat okozott.
És én ezt nem akarom. Gondoljatok, amit akartok. Tudom, hogy nem menekülnöm és megfutamodnom kéne. De most túl gyenge vagyok ahhoz, hogy felálljak, és azt mondjam; "Én ezt nem hagyom annyiban!" Nem megy... Inkább mással töltöm az időt. Megpróbálok minnél többet foglalkozni más dolgokkal. De ez nem ilyen egyszerű. Mert érzem, hogy itt van a közelben... És a felejtés nem megy olyan gyorsan, mint a szerelembe esés.
Eltart majd egy darabig, mire összeszedem magam, és képes leszek úgy visszagondolni erre az egészre, mint egy rossz álomra.. Nem lesz könnyű. Mert jelenleg nem tudok másra gondolni. Csak arra, hogy én rontottam el... És ebbe nem tudok belenyugodni.

Nem is tudom, hogy kezdjem. Faszom kivan mindennel. Magammal, Vele, Velük, mindenkivel...
Mindenkivel, aki él és mozog. És hozzám mer szólni.
Én meg tapló vagyok, és a hangsúlyaimmal, meg a stílusommal jelzem feléjük, hogy kurvára elegem van. Persze sokan nem veszik észre.. Csak tudják, hogy valami baj van... De nem tudom kimondani... Csak mindenről eszembe jut. Nem hallgathatok rádiót, nem nézhetek TV-t, az utcára sem tehetem ki a lábam.

A fenébeis! Még egy rohadt irodalom könyvbe se lapozhatok bele anélkül, hogy ne lenne benne egy szó/fogalom, ami RÁ emlékeztet.
Ma kitöröltem Róla a képeket a telefonomból. Mert voltak... Közel 7 hónapja készült a 'legrégebbi', és minden este úgy aludtam el, hogy előtte Őt néztem... És felelevenítettem, amit addig átéltünk. Átéltem. Mert Ő nem is tudja, mennyi mindenen mentünk/mentem keresztül. Azt hiszem soha életemben nem szerettem ennyire senkit.
Mikor az embernek megtetszik valaki, azt hiszi, szereti. Pedig ennél sokkal többről van szó. Eleinte, mikor megpillantottam, csak úgy tekintettem Rá, hogy "egy helyes pasi a ****-ből". Utána egyre jobban megkedveltem. Aztán egyszercsak kiderült, hogy barátnője van. És akkor, ott feladtam. És eltűntem az életéből. Közel fél évig nem mentem arra... Próbáltam kitörölni a fejemből...
Aztán rá kellett döbbennem, hogy nem megy. Ígyhát kiderítettem, együtt vannak-e még!? És megint elkezdtem járni oda... Hogy lássam, mennyit változott, ott dolgozik-e egyáltalán... Mikor szakítottak a barátnőjével, gyakrabban látott, és feltűnt neki, hogy mindig...
Egyáltalán az, hogy észrevett...
Ha most elmondanék Neki mindent... végig sem hallgatna. Mert örül neki, hogy lekoptam, és mert nem hinne a fülének, ha mindenről tudna... Tavaly nem vett észre. Az idei év elején igen. De nem izgatta túlzottan semmi velem kapcsolatban. Csak én hittem azt...

De ma már tudom, hogy soha nem volt semmi. Minden egyoldalú volt.                            V É G E . Ö R Ö K R E . . .

 Nem térek magamhoz. Tegnap történt még egysmás... Pl, mikor F hazajött, megmutattam neki, hogy mi van az adatlapon.
De addigra bővült;
'Magamról: Iszonyat szerelmes tudok lenni!!!'
'Ezt csinálom, mikor dolgozom: Szerelmemre gondolok megállás nélkül!!!'
'Ezt csinálom, mikor nem dolgozom: Szerelmemmel vagyok...'
F-et túlzottan nem lepte meg a dolog, mert ő még látta is őket. Jólvan...  Legyenek boldogok. De amúgy mostmég elég egyoldalúnak tűnik ez az egész. Mert a csajszi adatlapján nem láttam kiírva semmi ilyesmit. Csak annyi van ott, hogy kapcsolatban.
Egy csomó dolog csak most vált világossá... Meg van egy csomó, amit nem értek teljesen.
Például, hogy nekem biztos azért nem volt esélyem, mert nem vagyok idősebb nála. Tapasztalataim alapján neki a vele egyidős, illetve az 1 évvel idősebb csajok jönnek be. Mostmár nem számít...
És hogy mit nem értek??? Hát pl. azt, hogy akkor 'Bé'-t nem is szerette?? Mert mikor még vele volt, mégcsak annyi sem volt az a.l-ján, hogy 'Családi állapot: Kapcsolatban.'

A legmeglepőbb számomra mégis az, hogy nem vagyok annyira elkenődve...
Nem kezdtem el zokogni, nem rohantam a legközelebbi hídhoz, hogy leugorjak, csak meglepett a dolog. Nem hittem volna, hogy előbb becsajozik, minthogy az exének lesz valakije...
A legjobb, hogy még osztálytársak is. óÓó de jóóó, egész nap együtt lehetnek... még tudnak egymásnak segíteni is... Biztos nagyon dúl a love...
Én meg majd túlteszem magam rajtuk... Semmi sem tart örökké, egyszer még Ő is nagyot fog koppani.. És Őt sem kerüli el a csalódás...
14-e óta nem látott, és szerintem többé nem is fog. Ezzel is örömet okozok neki. ugyemilyenrendesvagyok??
És még így is nekem van lelkiismeret-furdalásom. Amiért ennyire 'félvárról' veszem a történteket.
Pedig úgy érzem, én aztán tényleg mindent megtettem...

Rajtam most csak ez segítene. Megnéztem az iwiw-jét. Családi állapot: kapcsolatban.
VÉGE. Mostmár tényleg vége. Ugyan én elhatároztam, hogy elfelejtem, de az nem megy ilyen könnyen. Mikor megláttam az adatlapját... Azt hittem késssz. Vége. Én itt most szépen meghalok. Ő pedig éli tovább az életét boldogan, amiért végre eltűntem az életéből.
Ha mondjuk már meghaltam volna, neki fel se tűnne. Talán nem kéne fölmennem iwiw-re, és msn-en se kéne lennem. De tök mindegy. Így se érdekli semmi, úgy se.
Én viszont belepusztulok ebbe.

óÓó eddig nem is írtam leee!!! Hogy nemrégiben felosztottuk egymás közt a tanárokat. :)) H-é lett a magyar tanár, F-é a matek, Enyém a töríí (L), és másik H-é pedig a II. idegen nyelv. [akit mi csak angolbácsinak hívunk :PP] Mostanában sokkal jobban megkedveltem a töri órákat. Mert zavar a magyar tanár dadogása... :$
Amúgy a mai nap jól telt, mégha nem is volt két lyukas óránk.. Pedig én már kicsit beleéltem magam.. :D No de sebaj, a feleléseket megúsztam [bár a törit kimondottan sajnálom]. ÉÉÉs holnap már PPPPÉÉÉÉNNNNTTTEEEKKK!!!!!!! :):):):)

Végre túlvagyok a hét felén. :)) És ez tök jó, márcsak azért is, mert a maradék két napban van törííí. :)) Mostanában NAGYON megszerettem ezt a tantárgyat. :) Mert többet készülök az órákra, így nem kell rettegnem, amikor kihív valakit a tanár, és mert megkedveltem még jobban a tanárt. :$ :D
Hétvégén elég sok dolog vár rám, ami nem is baj, mert legalább valami elvonja a figyelmemet Róla... [és itt nem a tanárra célzok]

Hmm... most veszem észre, hogy mostanság rászoktam a kisbetűvel való írkálásra a címben. Remélem titeket nem zavar, mert lehet, hogy egy darabig így lesz még. :)

Nem értem, miért van az, hogy reggel fölkelek, tök szar kedvem van, egész addig, amíg a Suliba nem érek, utána meg mintha egy másik világban lennék, egyszercsak elkezdek jókedvű lenni. !? No persze, ez nem mindig van így, mivel a dogák/felelések engem sem vidítanak fel. De ma is pl. egész jól telt a nap, leszámítva azt a kibaszott tesi órát, amiről inkább nem is nyilatkozom... Isi után benéztünk egy bevásárlóközpontba, és nem szóltunk Anyának. Mikor már egy órája otthon kellett volna lennünk, ránkcsörgött, hogy hol a ***-ba vagyunk? És ennyi. Már el is van rontva a kedvem. De ha jobban belegondolok igaza van.. Miért nem szóltunk neki? Hát jó kérdés... Nem gondoltam volna, hogy ennyire elhúzódik... Vagy arra nem gondoltam, hogy hirtelen mindenki értünk aggódik majd...

Nem is mondtam még, mert egy szenilis hülyegyerek vagyok :), hogy vettem egy Coelho-könyvet. :))) Ugyan mégcsak az 50 valahanyadik oldalon tartok, máris IMÁDOM. :))) De vissza kell vinnem kicserélni, mert a 85-86. oldal olyan, mintha kiradírozták volna. :O Egyszerűen nem látszanak a betűk. :O :S Remélem még visszalehet vinni, mert pont egy hete vettem. :) A nyugta megvan, tehát nem nagyon lehet ellenvetésük. :)

...hogy feladtam...
...hogy még most sem léptem túl rajta...
...hogy egy köpésre van tőlem hétvégenként...
...hogy semmit sem tehetek...
...hogy Ő nem akar semmit...
...hogy sok a lecke...
...hogy itthon mindig eszembe jut minden...
...hogy minden este bőgök miatta...
...hogy nekem soha nem jön össze semmi...

És a legszarabb az, hogy ebből szinte senki nem vesz észre semmit...

A horoszkópom szerint; "Nagy döntés előtt állsz, és egész nap e körül forog az agyad. Itt az ideje, hogy végérvényesen elhatározd magad, és utat nyiss az új lehetőségek felé. Biztos lehetsz benne, hogy nem fogod megbánni!"

És milyen igaz! De emellett ;

           tanulok                                                 lopom a napot xD
                                 külön órára járok

                      ésmégsokmás                                         agyalok a jövőn