[egy kicsi belőlem]

a RÁ emlékeztető dolgok bedobozolása sikeresen megtörtént.

Azt nem hagyhatom ki, hogy ma voltunk F-el OTT. Nagyon aggódtam, nehogy Ő is ott legyen. Szeptember 14. óta több mint egy hónap eltelt, és egy jó darabig még nem szeretnék Vele egy légtérben lenni. És fogadok, Ő se velem...
De nagy valószínüséggel tudja, hogy voltam, mert a haverja látott. Így leadta a drótot, hogy élek még..
 

Ma reggel meglepően jó kedvem volt, annak ellenére, hogy mindenféle rákokkal álmodtam. :S Örültem neki, hogy visszakellett állítani az órát, mert így nem 10-kor, hanem 9-kor keltem. :)) Fél 10 körül elkezdtem megcsinálni az ágyam, a Pussycat Dolls - Don't cha című számára. Egész reggel felvoltam pörögve. Táncikáltam, meg minden bajom volt. :P
Na de a lényeget!!! Ugyanis; épp az ablaknál pakolásztam, amikoris megpillantottam az ablak alatt egy ismerős arcot. :))) Az egész odáig nyúlik vissza, hogy tavaly augusztus környékén V-vel, meg a tesómmal elmentünk egy musical-stúdióba, mert V szeretett volna jelentkezni. Ez amolyan 'bemutató' volt, hogy mi mindenre számíthat év közben. Volt tánc óra, beszédfejlesztő óra, színészeti tanfolyam, meg minden, ami a színészethez szükséges lehet. :P Mi csak kísérők voltunk, így nem vettünk részt pl az éneklésben. Nos, aznap ugyebár nem csak mi 3-an voltunk ott, hanem más jelentkezők is, és olyanok is, akik már régóta oda járnak. Ilyen személy Levente is. :) És ŐT láttam ma a házunk előtt. :D :D Valamit bepakolt egy haverjával. Egy pillanatra azt hittem, ide költözik a házba, mert az elmúlt hetekben sok új ember jött ide. :) Köztük fiatal egyetemisták meg hasonlók.. :) Hát, sajnos úgy néz ki, csak egy haverjának segített, így nem Ő, hanem az a srác költözik. De így is örülök, hogy láttam, mert egyáltalán nem néz ki rosszul... :P Persze nem hajtok rá, vagy ilyesmi, de ha rendesebben fel lettem volna öltözve, és frissebb lettem volna, biztos kimegyek valami ürüggyel.. :D Nem hiszem, hogy felismert volna, de talán nekem lett volna annyi lélekjelenlétem, hogy megjegyzem, ismerjük mi egymást.. illetve találkoztunk már.. :D

Tegnap is néztem, és jövőhéten is fogom, és azután is. :)) Ameddig nem lesz vége, mert most már annyira megszerettem egy-két embert, hogy muszáj látnom, mi lesz velük. :D
Anyuval szoktuk nézni, és [ha Anya közben nem alszik el] együtt izgulunk, hogy ki esik ki. Tegnap Ásós Attila 'Pacsirtának' kellett távoznia. Amit mindketten sajnáltunk, mert előzőleg már találtunk 3 olyan embert, akit egyáltalán nem siratnánk meg, ha kiesnének... És mindhárom tovább jutott!!!! A 3 között van a két kis 13 éves is. Mert még most sem sikerült felfognom, mit keresnek itt!? Lüsziből, ahogy tegnap Mester Tamás is megmondta dívát akarnak csinálni. Hasolítsuk már össze az elődöntőkben viselt ruháit a mostanival. Van különbség.. És én úgy vettem észre, a viselkedése is változott. Félreértés ne essék, nekem nem a hangjával van bajom. De pl. azok a számok is, amiket választ... Egyik sem illik hozzá túlzottan!
Ott van Hien is. Tegnap nagyot röhögtem rajta, hogy nem írták ki a teljes nevét alul, arra a csíkra, ahol mindenkinek a kódja, meg a telefonszám van. Mindössze annyit, hogy 'Hien'. Hamár itt tartunk, szerintem múltkor nem említettem, de igencsak poénos az is, hogy a legtöbb továbbjutó nem is magyar. Vagy legalább nem 100%-ig magyar. :P

De megkönnyebbültem, amikor mindhárom kedvencem továbbjutott. :)) Név szerint; Fekete Dávid, Szecsődi Károly és  Lakatos Krisztián. aaa de szeretem őket. :D Meg a hangjukat. :D Jó sok kiadásom lesz, ha vége lesz a Megasztárnak.. Nem győzöm majd venni a CD-ket. :PP

Visszaolvastam néhány beszélgetésünket, amiket elmentettem. Nem kellett volna, mert így olyan, mintha feltéptem volna a sebeimet. Megint minden eszembe jutott. És ez nem jó.
Mikor lesz ennek vége??? Vége lesz egyáltalán??? Ha belegondolok, hogy még írtam is össze témákat 'legközelebbre'... És szerettem volna kinyomtatni egy képet Róla... Hogy ne csak a telómba legyen..
A gépen még mindig van Róla kép. Mert egyszerűen képtelen vagyok kitörölni. Márcsak ennyi maradt Belőle nekem... Pedig tudom, hogy első lépésként ezektől kéne megszabadulni. Meg a nyugtáktól... Igen, vannak azok is. Az egyik még tavalyi.. Szülinapja után egy nappal mentem, és mikor ez feltűnt, napokig emésztettem magam, hogy vajon előtte egy nappal dolgozott-e? Mostmeg, ahogy meglátom ezeket, mindet elégetném, hogy legalább azok ne juttassák eszembe. Vagy elraknám őket egy dobozba... Lehet, azt kéne; egy dobozba beletenni mindent, ami RÁ emlékeztet. És jó mélyre el kéne rakni, hogy soha ne találjam meg...
 

"...Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak..."
                    /Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet
                                    részlet/

"Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni!" /Holiday c. film/

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

/részlet/

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
                            mennyből az angyal"

Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki október 23-ára emlékezve készít ma bejegyzést.
Eddigi életem során SOHA nem gondoltam bele úgy igazán, mit is 'ünneplünk' ezen a napon. Tegnap elmaradt az egyik óránk, és a földrajz tanárunk jött be. Tudni kell róla, hogy a föci mellett történelmet is tanít. A 45 perc alatt rengeteg dologra ébredtem rá. Mert elmesélte, mi minden történt 1956. október 23-án. És még hallgattam volna... Akár egész nap. Mert MI nem tudjuk, mi mindenen mentek keresztül akkoriban az emberek. Nem tudjuk igazán, mi az a Szabadság? Nem vagyunk tisztában a "Meghalt a hazáért és a Szabadságért" kifejezéssel. Azok az emberek; felnőttek és gyerekek egyaránt mind értünk haltak meg. Mégha ezt sokan nem is tudják...

Hát, ez a kép nem tükrözi túlzottan a boldogságomat, de szerintem látszik rajta, hogy őszi. A szünetet pedig már a címből kitalálhattátok. :)
A kép mellé mellékelek egy Petőfi-verset. Csakhogy minden szuper legyen, és őszies. :)


Petőfi Sándor:
 Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Életemben nem vártam még ennyire az Őszi szünetet. :) Szerintem most is csak azért, mert hosszabb lesz, mint szokott lenni, és mert úgy néz ki, a 'bandával' is lesznek közös programok... :D Szünetben sok dolgom lesz. Rendrakás, ami már elég régóta esedékes, gitároznom se ártana, és olvasásra is szeretnék időt szakítani. Csak az a bökkenő, hogy lusta disznó voltam, és nem vittem le a könyvet kicseréltetni. Így könnyen meglehet, hogy már nem is fogom visszavinni. Ha mégis, nem tuti, hogy kicserélik, hisz 1 hónapja vettem. :S
Ááá nem szeretek Suliból írni, mert nem tudok olyannyira elszakadni a külvilágtól, mint otthon. Most is, itt járkál fel-alá az egyik oszt.társam, és totál idegesít, hogy olvasgatja, meg nézegeti, amiket csinálok.

A pénteki napot az osztály LEG-jeivel töltöttem. Gólyabál után még elkószáltunk, és puszival váltunk el egymástól. :)) Megtartottuk ezen jó szokásunkat, így mostmár minden nap azzal kezdjük a köszönést. :P
Ma elmaradt az első óránk. Tegnap összedugtuk a fejünket, és megdumáltuk, mi lenne, ha a keddet a Mekiben kezdenénk?? :D Mindenki támogatta az ötletet, így beültünk zabbantani. :)) Persze az együtt töltött idő alatt sokat nevetünk, és ugratjuk egymást. Nagyon jól érzem magam v e l ü k . :D

Hogy a címben szereplő kavarodásnak is eleget tegyek, tegnap volt egy fura érzésem, amit nem tudok beleilleszteni az életembe. K-ról van szó, megint. Ő is benne van abban a 'bandában', akikkel mostanában sok időt töltök. És jól érzem magam vele is. Tegnap viszont eléggé zavart, hogy úgy viselkedett F-el, mintha járnának... Holott erről szó sincs.
Este sétáltunk egy nagyot, és nem bírtam magamban tartani, ígyhát elmondtam F-nek, mit gondolok. Nem lepődött meg túlzottan. Azt mondta, valahol érezte, hogy nem tetszett nekem az, amiket szinte az orrom előtt csináltak.
Na, ez az érzés lenne az... Ha nem vagyok szerelmes, márpedig nem vagyok az, mert Őt még nem felejtettem el olyannyira, hogy rögtön másba zúgjak bele, akkor meg miért zavar, ha K másokkal is baromkodik??? Mostanában egyre gyakrabban gondolok rá. Meg én mondtam már F-nek, hogy eltudnám magam képzelni az oldalán... De ez még nem jelenti azt, hogy szerelmes vagyok!!!! Birom, és ennyi. Ráadásul azt se tudom, ő mit gondol erről? Szokott olyan dolgokat csinálni, amik félreérthetőek.. Tegnap is, mondja nekem, de tök őszintén, hogy jó társaság vagyok... Amire én nem tudtam mit mondani, csak mosolyogtam. :$
Ha lenne is rá esély, hogy valami legyen köztünk, mert kiderülne, hogy én sem vagyok számára közömbös, nem tudom, lenne-e valami!? Mert folyamatosan az exére gondolok, aki még mindig szereti. És úgy mellesleg a barátnőm. Nem vagyunk olyan 'hűdejóba', de nem tennék vele olyat, hogy összejövök azzal a fiúval, akivel ő már járt, csak vége lett, és még mindig szereti... Igaz, egyenes barátnak tartom magam, így biztos nem csinálok olyat, amivel megbánthatom azt, akit szeretek.

[...] !?