[egy kicsi belőlem]

Ma, mondhatni egész napomat sírással töltöttem. Persze igyekeztem úgy csinálni, hogy másoknak ne tűnjön fel. Majdnem sikerült is, de Anyu kiszúrta, hogy valami nem stimmel. Szerencsére tudtam magam tartani, így elhitte, mikor azt mondtam, hogy csak ásítottam. De nem csodálom, hogy észrevette.. Olyan lehetek, mint a mosott szar. Ráadásul, akármilyen meglepő, ha az embernél többször eltörik a mécses, egy idő után meglátszik. És ezalól én sem vagyok kivétel.
Ma tényleg elég rossz volt. Hajnalban felkeltem, és nem bírtam visszaaludni, csak miután kukorékoltam egy órát, és abbahagytam a zenehallgatást. Aztán reggel [fél 10] arra ébredtem, hogy a szobában senki sehol. F már nagyban készülődött nemmondommeg és nemisíromle miért. A család többi tagja másik szobában aludt, illetve a konyhában TV-zett. Én pedig, mintha le lettem volna szarva... Had' aludjon a hülye, hisz este úgyis csak forgolódik, vagy egy idióta rémálom miatt visongat..
Köszönöm. Jól esik, mikor senki sem törődik velem. Főleg olyankor nem, amikor igazán szükségem lenne rá...
Mindezek tetejébe; holnap ismét Iskola. Örülnék neki, ha nem 7 órám lenne, és ha nem kéne azon izgulnom, hogy ugyan melyik órán fognak kihívni felelni.
Ennyit a mai napról.

Szécsi Magda: Szívednek feszülve

Két szó
Közötti
Csók
Most
Amire vágyom,
De legtöbbször
A szavaidat
Jobban
Kívánom, s
Van úgy, hogy
Gondolataiddal
Szeretkezem,
Ilyenkor
Minden
Kritikusságomat
Félreteszem...
Nagyon
Szeretlek!
Azért vagyok
Ennyire
Egyedül:
Szívednek feszülve
Reménytelenül...

Kovács Kati: Ha legközelebb látlak
                       /részlet/

Ha legközelebb látlak, már nem figyelek Rád,
Nem fordulok utánad, megyek csak tovább.
Ha nem vagy úgyse jó, Itt vagy úgyse jó.
Akkor mért tegyem??
Egyszer már illene rendbe hoznom az életem.

Ha legközelebb látnál, Neked se lesz vidám.
Ha rosszabb lesz a vártnál, nem az én hibám.
Fordulj csak másfelé; nézd a házakat, vagy a kék eget,
De sose gondolj arra, hogy én szerettelek!

Sikerült lenyugodnom kicsit, így ismét belekezdek az írásba.
Már fogalmam sincs, hogy volt a bejegyzés szövege, amit még a mérgelődés előtt szerettem volna nyilvánosságra hozni, így most azt írom le, ami most kavarog a fejemben.
Tegnap új felfedezést tettem, miszerint a srác, akit oly sokáig szerettem, még mindig a közelben van. Tehát téves volt a meglátásom azzal kapcsolatban, hogy talán már nem Ott dolgozik. Még nem sikerült eldöntenem, hogy jó-e ez így?? Most megint csak úgy mehetek arra, hogy előtte megbizonyosodok róla, hogy Ő ott van-e? Ráadásul azt se tudom, mikor hányra megy, így akár össze is futhatunk.. Meg is őrülnék.. Nem bírnék a szemébe nézni.. Talán átfutnék a másik oldalra, hogy ne kelljen a közvetlen közelében lennem.
Tudjátok mi a fura? [Azon kívül, hogy megszólítok olyan embereket, akik valószínüleg nincsenek is, vagy ha igen, akkor nem itt.] Az, hogy minden percben máshogy érzek. Olykor legszívesebben elbőgném magam, hogy így alakult ez az egész, máskor meg örülök, hogy vége, és már nem kell azon aggódnom, hogy milyen témát hozzak fel, ha legközelebb találkozunk... Tegnap este is; hallok egy lassú számot a rádióban [név szerint; Somló Tamástól a Gondolsz-e rám? c. számot], és magamra veszem. Mert totálisan beleillik a mostani helyzetembe. "Gondolsz-e rám, amikor nem mellettem alszol el?... Gondolsz-e rám, amikor magányom nem érdekel?... Gondolsz-e rám, amikor messze jársz már, s valaki másra vársz talán?... " Persze, rögtön elkezdtem sírni. Amikor jól tudom, hogy ebből a szituációból csak az segít ki, ha végleg túlteszem magam Rajta.
Egyik nap alig gondolok az egészre, és mikor aludni készülök, örömmel nyugtázom, hogy milyen könnyen megy...
Másik nap pedig megint mindenről Ő jut eszembe, és egész este csak arra gondolok, hogy Neki milyen jó, én pedig már egész hátralévő életemben csak szenvedek...

Afaszomatmáablog.hu-bais

Már-már kezdek hozzászokni, hogy mostanában sokat vagyok egyedül. Jó, tulajdonképp most sem csak az enyém a lakás, mert Apu a másik szobában alszik. Szerintem azt se tudja, hogy itthon vagyok... :S
De jó is kicsit nyugiba lenni. Ilyenkor összerakom a gondolataimat, olyan zenét hallgatok, amit CSAK én szeretek. :P

Különben nagyon úgy néz ki, hogy nem látom Őt többé... Mert már nem dolgozik a közelben. Vagy csak pont akkor járok arra, amikor épp nem melózik. De erre igencsak kicsi az esély. Szinte minden 2. nap megfordulok arrafelé... Kicsit váratlan, de tulajdonképp ez csak jó. Így hamarabb letudom zárni ezt a szerelmet a szívemben is. Mert az agyamban már lezártam.
Azt, hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Talán az lenne a legjobb, ha kicsit szüneteltetném a szerelembe esést. Ez mondjuk úgysem rajtam múlik, de most kikell lábalni Belőle, aztán pedig élem tovább az életem...

"Mért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
S mért kell csak mindig Rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért? Miért? Miért?" /Wass Albert/

"Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!" /William Shakespeare/

"Soha senki nem szereti azt, akit kellene."       /A vonzás szabályai c. film/

"Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét." /Pema Chödrön/

"Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra." /Jean Vanier/

"Csókkal is lehet ütni, talán némely csók súlyosabb sebet ejt, mint a bot. Halálos is lehet." /G. Hajnóczy Rózsa/

"Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban." /Dante Alighieri/

Ma hosszú idő után ismét dumáltunk egy jót F-el és V-vel. Mert idejét sem tudom, mikor osztottuk meg egymással utoljára, hogy mi van velünk. Voltak kis összezördülések, mert nem mindenben értünk egyet, dehát ez természetes. Kiöntöttük egymásnak a szívünket. Úgy gondolom, mindhárman nehéz helyzetben vagyunk, a szerelmi életet illetően. De támogatjuk egymást, így talán sikerül hamar átvészelni ezt az időszakot.

Tegnap már nem akartam azt is leírni, hogy mit szólok a 200 Ft-os papírpénz leváltásához, mert így is elég volt az a 4 vagy mittudomén mennyi bejegyzés egy napra. :) Úgyhogy ezt a témát mára tartogattam. :) Gondolom senkinek nem új, hogy valószínüleg jövő év elejétől már fémpénz lesz a 200-as. És azt sem most halljátok először, hogy lehet szavazni, hogy miként nézzen ki!? Noshát, én is szavaztam, meg kell mondjam, én látatlanba is a Lánchídra voksoltam volna. De úgy, hogy láttam is!  Különben nem örülök, hogy lecseréljük a régi jól bevált papírpénzt.. Talán azért nem, mert nem szeretem, ha fémszagú a kezem. :P Ráadásul, ha így haladunk, pár év múlva már akár a 20.000-res is egy darab érme lesz. :S Természetesen 100%-ig megértem a rosszul látókat, akiknek ez a 'csere' csak javukra válik, és megkönnyíti az életüket. Ha belegondolok, ez is a mi hibánk. Mármint a váltás. Mert a legtöbb emberben nem lehet megbízni, és ott ahol tudja, átveri egyik a másikat. És meglopja. És még sorolhatnám...
Egy szó mint száz, bízom benne, hogy végül a Lánchidas kép lesz a 200-as hátoldalán. :) [viszonylag] rövid időn belül kiderül! ;)