[egy kicsi belőlem]

És én ennek ellenére náthás vagyok, és itthon döglök. Igazság szerint nincs is nagyon sok kedvem kimozdulni, de azért jól esne egy kis friss levegő. Csakhát amikor beteg vagyok, végképp nem törődök magammal, és most is elég szarul festhetek.. Ezért aztán inkább a lakásban maradok.
Valójában tanulnom kéne, mert hétfőn történelem T.Z.-t írunk, de ma délelőtt vettem észre, hogy a füzetem, amiben az anyag 80%-a van, nincs nállam. Megnéztem a fiókjaimban, a táskámban, de semmi. Ezért aztán arra a következtetésre jutottam, hogy annál a lánynál van, akinél a fizika füzetem is megtalálható. Na, kurva jó! Így ugrott a töri tanulás, mert semmi kedvem nincs a tankönyvet olvasgatni, amiben minden értelmetlenül van leírva.
Mostmár nekem sincs sok kedvem ehhez a 2 naphoz.. Kedden ugyanis fizikából írunk, amire - ha egyáltalán visszakapom addig a füzetem - csak hétfőn tudnék készülni. V és F azt mondták, maradjak itthon, elvégre még beteg vagyok.. De akkor majd megint mehetek le a dokihoz, és a gitárt is ismét kihagynám. ÁÁáÁáÁáÁáÁÁÁáÁáÁ! Nem tudom, mi legyen. Ilyenkor olyan nehéz az élet...
 

Nagy búcsúzások és fotózgatások közepette tegnap elmentek Odil-ék. :( Mindenki szomorú volt, mert ezalatt az 5 nap alatt nagyon megszerettük őket. :) Ez fordítva is igaz, voltak franciák, akik sírvafakadtak. Itthon már én sem tudtam visszatartani... :$ :)
Az volt a legrosszabb, mikor megkérdezték, hogy mi megyünk-e Franciaországba? Azt mondtam nekik először, hogy nem, utána pedig, hogy nem tudjuk.. Lehetett látni az arcukon a csalódottságot és a szomorúságot. Rossz volt ezt mondani, dehát egyelőre még úgy néz ki, nem megyünk.
Viszont! F-el kitaláltuk, hogy ha nyáron elmegyünk dolgozni, gyűjthetnénk az útra, és talán mégiscsak kitudnánk menni. Persze tudjuk, hogy nem lesz olcsó, de talán Anyáék is besegítenek, és akkor sikerülhet. :D
Nagyon jó volna... Én soha nem voltam még külföldön. Hátmég Franciaországban!!! :D
Ha úgy alakul, hogy kijutunk, szeretnék addigra rendesen megtanulni franciául. Mikor itt voltak, sokszor voltunk kellemetlen szituációban, mert ők semennyire nem tudtak magyaul, mi meg csak keveset franciául. Ami az angolt illeti... Hülye tanártól nem tudok megtanulni, így nemigazán volt közös nyelv.. :S

Immáron letelt az az 5 nap, amit Magyarországon töltöttek a francia cserediákok. :( Ma indulnak haza, este 7-kor. Úgy sajnálom, mindegyiküket nagyon megszerettem. Mégha nem is tudtunk igazán beszélni, megkedveltem őket, és hiányozni fognak.
Sok élményben volt részem a társaságukban, mert az o.fő megengedte, hogy mi is résztvegyünk F-el a programokban. Tegnap, mondhatni 1 egész napot együtt töltöttünk, mert reggel 7-től este 8-ig együtt voltunk. :Đ Busszal elmentünk Esztergomba, megnézni a Bazilikát. Utána Visegrádra mentünk, ahol mindenki kedvére bobozhatott. :D [Igen, ez ugyanaz a hely volt, ahol tavaly már voltam egyszer. :))] Végül Szentendrén kötöttünk ki, ahol nemcsak várost-néztünk, hanem jól megvacsoráztunk is. :) A kajától én személy szerint nem voltam elájulva, mert kimondott magyar ételek voltak, amikhez egyrészt már hozzávagyok szokva, másrészt; nem rajongok értük annyira... :S :) De hamár ennivalónál tartunk! F-el mgegkerestük azt az éttermet Esztergomban, ahol tavaly is voltunk. Ezúttal csináltam képet, úgyhogy lehet benne gyönyörködni. :P
Az út egyébként nagyon jó volt. A franciák iszonyat aranyosak, kedvesek, és viccesek. Egész úton dalolásztak és nevetgéltek. :Đ Jó hangulatban telt a közös utazás, és boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek az élménynek. :D