[egy kicsi belőlem]

Nincs karikás ostorom.
Nem vagyok betyár, és nem hordok bőgatyát.
A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, s rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom; Anyám tyúkja.
A családnevem megelőzi a keresztnevemet és nem örülök, hogyha a túristák összekeverik Budapestet Bukaresttel.
Büszkén gondolok Mátyásra, az igazságosra, az Anyák megmentőjére, Rodolfóra és Pap Lacira.
Szeretem a déli harangszót, Erős Pistát, a sárga villamost, a mákos gubát.
Itt élek Európa szívében.
Vizilabdában mi vagyunk a császárok és igenis nálunk élnek a világ legszebb női.
Magyarország, én így szeretlek!

Ma - igen meglepő módon - 8-kor keltem. :)) Persze nem önszántamból, hanem F telefoncsörgésére.. :P Utána vagy fél órát még az ágyban töltöttem, azon gondolkodva, hogy mit keresett Ő az álmomban? Sajnos csak részletekre emlékszem, olyasmikre, hogy belekaroltam és arról kérdeztem, hogy most milyen kapcsolat van köztünk, meg hogy elmondtam neki, mit éreztem iránta 1 évvel ezelőtt!? Furcsa volt, mert nem tudtam mire vélni, hogy "felbukkant". Persze azért nem teljesen érthetetlen, hiszen mostanában gyakrabban szoktam látni, és mivel sokszor járok arra, amerre dolgozik, mindig eszembe jut.
Mikor leültem a géphez, elolvasgattam pár msn-ezésünket, amiket azóta nem töröltem ki... [Lehet, hogy ki kellett volna?] Az egyik olyasvalamit juttatott eszembe, amiről meg is feledkeztem..
Egy barátnőmnek meséltem el, hogy mikor jegeskávét vettem, és kuponnal fizettem, amiből nem lehet visszaadni, Ő felajánlott egy tölcséres fagyit, hogy ne vesszen kárba a pénz, amit otthagyok..
Miért ilyen kedves? És miért tud engem ennyire elvarázsolni a viselkedésével?

Azt hiszem jobb is, hogy múltkor, amikor épp a cigi-szünetében találkoztunk, alig néztem rá.. Az volt a célom, hogy feltűnjön neki; már nem olvadok el tőle.. Hogy anélkül is tudok OTT lenni, hogy nem csak Őt bámulom. Persze azért jó lett volna tudni, hogy őt érdekli-e ez egyáltalán?

Azért nem minden változott. Még most is elkezdek kombinálni, amikor épp nem dolgozik, a munkatársai pedig hátramennek és telefonálgatnak.. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy biztos Neki akarják jelezni, hogy megint itt vagyok.. Holott tudom, hogy erről szó sincs, csak mindenki végzi a munkáját és az élet megy tovább..

Különös, hogy megint felbukkant és megint van helye a szívemben. Most már nem megyek el a melóhelye mellett úgy, hogy ne néznék oda, abban bízva, hogy Ő épp kint cigizik. Ne kérdezzétek, miért? Egyszerűen jól esne, ha látna. És kiváncsi lennék, ha nem pár méterről találkoznánk, köszönne-e?
...

Már kezdtem azt hinni, hogy minden rendbe jött. De most nagyon úgy tűnik, hogy semmi sincs rendjén.
Ma ugyanis megtudtam, hogy V nyaralni megy és magával viszi D-t is. Csak jövő vasárnap jönnek haza. F már tett ezzel kapcsolatban egy "előrejelzést", de bíztam benne, hogy nem igazolódik be a jóslata.. Vagy csak egyszerűen nem akartam elhinni..
Elég rosszul esett, hogy ketten mennek. Nekem már az sem tetszik, hogy gyakran alszanak egymásnál, és olyan képeket készítenek, amiken nagy betűkkel ott díszeleg, hogy "a legjobb barátnők". Most teljesen úgy érzem magam, mint akit cserben hagytak. És nekem még lelkiismeret-furdalásom volt, amiért nem hívtam fel V-t, hogy találkozzunk, mert csak 1 napig lesz itthon. Aztán az is kiderült, hogy szerdán, mikor hazajött találkozott D-vel. Minket még csak felsem hívott, hogy találkozzunk, csak arra vagyunk jók, hogy locsoljuk a virágaikat, amíg távol vannak.
Rosszul érzem magam, mert most ő szar le minket. Alig beszélünk, találkozni is csak nagy ritkán szoktunk mostanában. Arról nem is beszélve, hogy régen mindig összejártunk egymás születésnapjakor, most pedig nem hogy nem találkozunk, de még ajándékot sem kapunk egymástól. Én és F legalábbis nem kapott idén semmit.. És most nem azt bánom, hogy nem kaptam ajándékot, hanem azt, hogy ez is azt jelzi, hogy mennyire megromlott a kapcsolatunk.
Lehet, hogy lekéne ülnünk megbeszélni ezeket a dolgokat, csak félek, abból sértődés lesz és még rosszabbá válik a helyzet. Nem tudom, mit kéne tenni. :'(

Megkésve bár, de törve nem, kedden megnéztem a hőn áhított filmet. :)) Eleinte nem akart összejönni, hogy nyugodt és csendes körülmények között tudjam figyelemmel kísérni, de utána szerencsére megoldódott a probléma és nem is egyedül néztem. F csatlakozott, mert őt is nagyon érdekelte.
Őszintén megmondom, az első 20 percben vártam már, hogy történjen valami, mert kicsit unalmasnak tűnt.. De utána felgyorsultak az események és nem győztük figyelni, hogy mikor mi történik!? Így utólag azt kell mondjam, jobb, hogy nem este néztem, mert volt benne 1-2 hátborzongató rész is.. :S Mindent egybevetve izgalmas, fordulatos film. Tényleg hasonlít egy kicsit a Ház a tónál-hoz, mert abban is az idő eltolódása volt a középpontban.
Engem egyébként márcsak a szereposztás miatt is érdekelt, hiszen Julian McMahon-t a Bűbájos boszorkák-on és a Kés/alatt-on kívül másban nem nagyon lehetett látni. Leszámítva még a Fantastic four-t. :)) Sandra Bullock-ot pedig még mindig szeretem, szóval örültem neki, hogy viszont láthatom őket. :Đ

Még ma sem tudtam, hogy most mennyek-e vagy ne? F-el elmentünk sétálni, de össze-vissza kóvájogtunk, mert semmi ötlet nem volt, hogy merre mennyünk!? Ez mondjuk egyikünket sem zavarta, mivel én végig azon filóztam, hogy mi legyen, F pedig csak dumált és dumált.. :D
Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek, mert induláskor láttam is Őt és aggódtam, hogy ha idén kihagyom a ******-be látogatást, akkor jövőre bánni fogom.. Miután beléptem, kissé megkönnyebbülve de egyben csalódottan vettem észre, hogy Ő már nincs sehol. Emellett még csak a fagyimat sem tudtam megvenni, mert elromlott a fagyi gép. Milyen különös, ugye?
Biztos vagyok benne, hogy ez azért volt, mert órákig rágódtam. Tisztára 2 szék közt a pad alá szitu...
Lehet, hogy jobb is így...

Most pedig megyek gondolkodni azon, hogy jövőre mit csináljak ugyanekkor?

Holnap lesz az évfordulóm... Évfordulónk..
Tulajdonképpen nem is az. Illetve nem tudom. Azért az mégiscsak nagy dolog, hogy napra pontosan emlékszem rá, hogy mikor láttam meg azt a fiút, akit aztán 1 évig szerettem. :) Holnap lesz 2 éve.. :)
Még most is emlékszem.. Eleinte csak egy helyes fiúnak tartottam, aki biztos csak nyári munkán van ott, ahol van... :P Utána a csajokkal egyre gyakrabban jártunk ODA, és kezdtem "felfigyelni" rá. Ezután jött a Suli, és arra gondoltam, hogy tanév végéig nem is fogom látni, így aztán felejtős.. De tévedtem. Mert a Suli mellett ugyanúgy dolgozott, csak most hétvégenként. És ez azóta így van.
Persze az érzéseim megváltoztak... Azt nem mondanám, hogy megszűntek, hiszen a mai napig ott motoszkál a fejemben, hogy vajon eszébe jutok-e néha? Tudom, hülyeség. A múltat lekéne zárni.. De nekem akkor is jól esik néha visszagondolni...

Szóval, a mai írásom lényege, hogy nem tudom, mihez kezdjek? Eddig minden évben [pontosabban össz-vissz tavaly, hisz akkor volt az első éves évforduló] elmentem ODA, abban reménykedve, hogy Ő is ott lesz... Meg amúgy is, ez már amolyan megszokás-szerűség.. De mivel már nem szeretem, nem lenne túl sok értelme elmennem..
Csak érzek késztetést az iránt, hogy megkérdezzem tőle, hogy sikerült az érettségije? De azt is minek? Magam sem tudom..
Áhh.. nem hiszem, hogy lesz belőle valami...
Ki kéne már törölnöm a fejemből..

Na most már őrületesen elegem van ebből a hőségből. Lehet, hogy nagyrészt azért, mert elmentem Anyával és F-el a bankba [nem, nem a szórakozóhelyre.. ha-ha..] és nem volt nyitva. Ezzel még nem is lett volna olyan nagy baj, mert gondoltam, akkor majd jövünk haza. De nem így történt, hanem hazafelé még vagy 3 turkálóba beszambáztunk, mert Anyának fehér gatya- vásárolhatnékja volt. Én eleve nem járok turkálóba, mégha százszor olcsóbbak az ott megtalálható ruhák akkor sem. Véleményem szerint százszor használtabbak is...
Így aztán, mikor elhagytuk a 2.-at és Anya kitalálta, hogy "jajj még ide is nézzünk be", én inkább kint vártam. Igazán felemelő érzés volt a tűző napon ácsorogni, miközben több ember bambán elsétál melletted és megbámul, hogy ugyan mit csinálsz te a fal mellett!? Ennél jobb márcsak a kocsiból kibámuló férfiak tekintete, amelyeket jobb inkább elkerülni, nehogy a végén még kiszálljon és odajöjjön téged szórakoztatni..
Alig vártam már, hogy végre végezzenek abban a nyűves turkálóban és mehessünk végre haza. Melegem volt, utáltam már a rohadt turkálókat is és nem arra készültem, hogy akkor mi most 1 óráig mászkálunk egyik boltból a másikba. Amúgy sem szeretek vásárolni, ezt már sokan tudják rólam. Nem vagyok azafajta, aki amint egy nagyobb pénzösszeghez jut, máris rohan a butikokba, hogy minnél hamarabb a seggére verjen a pénznek.
Én inkább listát írok, hogy mi mindenre van szükségem, mi mennyibe kerülhet és hol érdemes megvenni!?
Mindegy. A lényeg, hogy fáradt és ingerült vagyok, mivel a hazafelé utat még megspékeltük egy buszozással is, amivel kemény egy megállót mentünk. Ha többet kellett volna, azt hiszem még idegesebb lennék, mivel nem elég, hogy valami csöves fazon odaállt mellém, én meg felkenődtem a korlátra, hanem még az ajtó is hátba baszott, amikor kinyílt. Azt még most sem értem teljesen, hogy hogyan tudtam kibújni, hisz a csöves alig mozdult. Én pedig csak arra koncentráltam, hogy végre legyek már itthon és fejeződjön be ez az egész.

Zárásul, hogy ne rakódjon rá mindenkire a rossz hangulatom, megosztanám azokkal, akik még nem tudnak róla, vagy elkerüte a figyelmüket, hogy MA VAN A CSÓK VILÁGNAPJA!:))
Szóval, szerelmesek tessék annyit smárolni, amennyit csak lehet és tessék kiélvezni az egymással töltött idő minden percét! :)) Még ilyen nagy melegben is járjatok kéz a kézben és legyetek boldogok, amiért azzal lehettek, akit a világon a legjobban szerettek!

pusziii (K)