[egy kicsi belőlem]

A következő mondatokat én írtam ki különböző filmekből. :)

"Van, hogy az ember későn jön rá, mit is veszített el." /Míg a Jackpot el nem választ/

"A nagy erő mindig nagyobb felelősséggel jár." /Pókember/

"Tiszteld mások halottait." /Ha igaz volna.../

"Inkább nem csinálok semmit, és vagyok boldog. Minthogy olyat csináljak, amitől nem." /Míg a Jackpot el nem választ/

"Egyik este elviszlek ebédelni!" /Pókember/

"Belehánytam a számba." /Ha igaz volna.../

"Ha nem fogadsz, nincs vesztenivalód." /Míg a Jackpot el nem választ/

"- Halhatatlan?
- Vagyis soha nem hal meg..." /Harry Potter/

"Csak a hülye ötletek valósulnak meg gyorsan." /Kútfejek/

"Amerikában nem hordunk hajat a hónaljban." /Egy nejnél jobb a kettő/
 

Akkor most figyelmedbe ajánlom a Ha igaz volna... [Just like heaven] című filmet. Én ma néztem meg harmadszor, és egyszerűen imádom!!! :D Fordulatos, vicces, és romantikus film. Reese Witherspoon és Mark Ruffalo nagyszerű párost alkot. Még ha tudom is a végét, mindig sikerül elsírnom magam... Én most is pityeregtem, mert van 1-2 megható jelenet a filmben. :)
Szerintem még a pasiknak is tetszene, mert nem "nyálas".
Örülök nagyon, hogy megvan DVD-n, mert így akkor nézhetem meg, amikor csak akarom. :)
Nem az "egyszer megnézendő" kategóriába tartozik. Azt ki ne felejtsem, hogy a zenéje is isteni [Katie Melua: Just like heaven].
Nézzétek meg, szerintem nem fogjátok megbánni! ;)

Tegnap elmentem Anyuval vásárolni, mert ideje volt már venni nekem pár cuccot. :D Eredetileg farmerért mentünk, de szokás szerint nem volt. Viszont! Egy jókis szoknyával, meg egy pulcsival gazdagodtam, aminek örülök! :))
Hazafelé menet beugrottunk ODA, ahol idén most kajáltam először. Mióta megújult, csak egyszer voltam bennt, akkoris csak futólag, mert beugrottunk egy újságért..
Fura volt ismét ott lenni, ahol ezelőtt szinte heti rendszerességgel megfordultam, és mikor rendelnem kellett, görcsben volt a gyomrom.. ez az érzés mára már elmúlt, de bennem maradtak az emlékek. Ő nem dolgozott, pedig kiváncsi lettem volna, mondd-e valamit, ha tőle rendelek? Idén mindössze 1× láttam. És biztos vagyok benne, hogy azoknak, akik a mai napig ott vannak, feltűnt, hogy egy ideje nem járok/járunk már oda.. Igen, mert igyekeztem elfolytani magamban Azt az érzést, amit Iránta éreztem. Közben ugye jött a Suli, és jó ideig csak távolról láttam. Később már úgy se, mert szépen lassan kezdtem elfelejteni..
És így lyukadtunk ki odáig, hogy mára már elmúlt az érzés. Már nem vagyok belé szerelmes. És ezt nem azért mondom, mert F bejött a képbe. Ha ő nem lenne, akkor sem táplálnék olyan érzelmeket A fiú iránt, akit közel 1 évig szerettem.
A tegnapi napra visszatérve; a hely megváltozott, vannak új dolgozók is, de akadtak olyanok, akiknek biztos eszébe jutott, hogy hányszor jártam arra. Talán még arról is tudtak, hogy miért/ KIÉRT töltöttem olyan sok időt ott.
Mikor kimentem, hogy megrendeljem a kaját, megpillantottam K-t [a szeretett fiú barátja]. Elgondolkodtam rajta, hogy ő majd biztos beavatja a haverját arról, hogy ott voltam. Márcsak azért is, mert tényleg nagyon rég láttak ott. De persze ez nem jelentett semmit, mert nem érdekelt, hogy mit szól, ha megtudja, vagy ha nem tudja meg.

Miután hazaértünk, néhány könyv fogadott az ágyam mellett. Nem lepődtem meg túlzottan, hisz a bátyám használt tankönyvei voltak azok. Belelapoztam valamennyibe, de a legjobban az irodalom könyv érdekelt. Keresgéltem  - számomra ismert szerzőktől származó - verseket. És rábukkantam Juhász Gyula egyik írására, ami tartalmaz olyan sorokat, melyek pont az előbb említett érzést [illetve annak az elmúlását] írják le. Ezért úgy döntöttem, ezt az amúgy is szép verset megosztom veletek. :)
 

Juhász Gyula: Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult          
Arcképed a szívemben, elmosódott 
A vállaidnak íve, elsuhant             
   A hangod, és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.  
  Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
    Ma már nem reszketek a tekintetedre,
        Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
   Hogy ifjúság bolondság, ó, de mégis,
  Ne hidd, szívem, hogy ez hiába volt,
 És hogy egészen elmúlt, ó, ne hidd!
       Mert benne élsz te minden félrecsúszott
      Nyakkendőmben és elvétett szavamban
   És minden eltévesztett köszönésben,
 És minden összetépett levelemben,
És egész elhibázott életemben      
Élsz és uralkodol örökkön, Amen.   

[ejha, micsoda formát kapott a vers :P]

Ezt a hetet is sikeresen túléltem. :) Nem volt nehéz, mert hétfőn és kedden síszünet volt.. :P
Szerencsére a feleléseket is megúsztam, így elmondhatom, hogy egész jó hetet zárok. :) És leesett az idei első hó!!! :Đ Aminek úgyahogy örülök is, mert kimentett a szerdai tesi alól. :P:P A hülye talajozás helyett kimentünk hógolyózni. És csinálnunk kellett Hóembert is. Utoljára asszem oviban csináltam, szóval nem ártott kicsit "felidézni".. :)

A mai napról annyit, hogy H nem jött röplabdára, így - mondhatni - egyedül voltam. Már előre paráztam az egésztől, mert tudtam, hogy F & B is ott lesz. És nem szerettem volna egyedül szembesülni azzal, hogy még mindig együtt vannak.. stb. Szerencsére eleinte ott volt H [egy másik], ezért nem gondoltam meg magam a rengeteg ember láttán. Ugyanis ma rekordmennyiségű gyerkőc jött el. Mióta én is járok [kb 3 éve], nem voltunk ennyien soha. Az a rettentő nagy létszám 21 fő volt. Köztük V osztályának fele, az én osztályombeliek, meg néhány kicsi. Alig fértünk el a teremben, így megint 2 részre lett osztva a társaság; kicsik+lányok kontra fiúk.
Múlthét péntek óta kicsit úgy érzem, mintha Isten jót tenne nekem, amikor csak tud. De komolyan! Farsangon is; ott volt az a párbeszédnek nem igazán nevezhető kis beszélgetés F-el, ami után olyan boldog voltam... A másik dolog, hogy azóta nem is nagyon látom őket együtt [ami persze nem azt jelenti, hogy szakítottak]. És harmadrészt pedig; röplabdán egymás mellett álltunk bemelegítéskor, és mivel a tanár olyan feladatokat adott, amilyeneket nem szokott, F sokszor értetlenül forgolódott és Tőlem kérdezte, hogy az adott feladatot minek csináljuk? :) Ugyan, én magam sem tudtam a választ, de nagyon örültem, hogy F-el tudtam kicsit beszélni. Jó lenne már, ha köszönésig jutnánk.. :)
Na de itt még nincs vége. Ugyanis meglepő módon, mikor játszottunk, pont úgy hozta a sors, hogy nekem kell az Ő nyitásait fogadni. :Đ Amitől kicsit tartottam is, nehogy beégjek előtte.. De szerencsére hatalmas rontásokra nem került sor. :D
Ami azt illeti, jól éreztem magam, mégha H nem is volt ott. :( Így tulajdonképpen F-en, meg [másik] H-n kívül nem is nagyon dumáltam senkivel.

Összességében még azt szeretném mondani, hogy azért volt okom a szomorkodásra is... H azért nem jött, mert találkozott egy fiúval. :D Tesóm pedig az újdonsült pasijával volt. :D Így elmondhatom; körülöttem alakulnak a dolgok 'mindenkinek', márcsak én vagyok egyedül..
Viszont, az utóbbi időben elkezdtem egy sráccal levelezni. Akivel egy bizonyos oldalon ismerkedtünk meg, aztán levelezés lett belőle. :) Rendes, és kedves fiúnak tűnik, és szimpatikus is. :) De még nincsenek konkrét "terveim" vele, csak jókat 'beszélgetünk'. :)