[egy kicsi belőlem]

"Magad sem érted, hogy mi történik veled. Talán a bolygók állása van rád ilyen hatással, vagy csak a meleg, de egyszerűen képtelen vagy magad visszafogni - feltámadt benned a vadászösztön."

És milyen igaz.. :O:$:)
Na jó, én nem vadászösztönnek nevezném, hanem.. Valamiféle új "mániának", melynek a lényege az, hogy mióta legutóbb beszéltem D-vel, egyre jobban szeretnék újra beszélni vele. :$
De sajna most sincs itt. :s Pedig én tegnap is voltam msn-en, hátha összefutunk és ott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk. :s
Ajj..

Egyébként azóta "fellapoztam" a régebbi levelezéseinket. :D Jó volt visszaolvasgatni, mi mindenről beszélgettünk anno.. :) [És pluszba még képben is lettem 1-2 dologgal kapcsolatban. :P]
ajj, kár, hogy most nincs itt. :(

Arra viszont nagyon figyelnem kell, hogy NE gondoljak túl gesztusokat!
Ma megvilágosodtam, és rájöttem, hogy a csajok túlgondolják a dolgokat. Vagy legalábbis én mindenféleképpen.
Túl sokat gondolok bele szavakba, amikkel a pasik csak úgy dobálóznak.
Mint például az "életem", vagy a "puszi".
Ezekről az ember azt gondolja [én legalábbis], hogy jelentenek is valamit.
Persze lehet, hogy velem van a baj, de én például nem írogatok csak úgy "puszi"-kat fiúknak. Vagy ha mégis, akkor azt okkal teszem. Nem pedig csak úgy odaírom az elköszönéskor..
Ők viszont "csak úgy" írják.
De ha nekik ez nem jelent semmit - vagy legalábbis semmi "olyat" -, akkor miért teszik ezt? Megtévesztésképp?
Vagy eszükbe sem jut, hogy van olyan hülye csaj [én], aki ebből rögtön elkezd következtetgetni? :s

Ez most arról jutott eszembe, hogy legutóbbi beszélgetésünkkor D azt írta, hogy "puszi".
Erre korábban nem volt példa, emiatt lepődtem meg..
És persze nem csak meglepődtem, picit elkezdtem kombinálni is.
De ezzel most rögtön le kell állnom, mert különben bajok lesznek.. :s

Selena Gomez: Who says

ajj, néha csak a gond van veletek. :D

Most nem csak A-ra célzok, hanem egy másik fiúra is - legyen mondjuk "Ke" -, aki újabban egy másik közösségi oldalon írogat leveleket. És a legutóbbiban meg is említette a találkozást, amihez nekem semmi kedvem..
És tudom, hogy szemét vagyok, meg bunkó, meg zárkózott, de egyszerűen nem szeretnék találkozni vele. A levelezéssel még úgy vagyok, hogy "oké, legyen, attól még nem lesz semmi", de mikor már a talit hozza fel, akkor gondban vagyok.
Hogy a fenébe mondjam meg neki, hogy nem szeretnék találkozni vele? Anélkül, hogy megbántanám, vagy hasonló?
És most megint szemét leszek, de leginkább azért nem szeretnék találkozni, mert a srác.. Nem jön be. Semennyire.
Akkor meg mi értelme haverkodni, vagy bármi más?
ajj, de nehéz ügy. :s

Van egy másik fiú is, akit viszont egyre jobban birok. :D
Ki kéne találnom neki valami "fedőnevet", hogy a továbbiakban is tudjak írni róla.
Egyébként szerintem korábban már "szóba jött" itt, mert elég sokáig leveleztünk és csak nem régóta tértünk át az msn-re. :D
Ami sokkal jobb, mert így gyakrabban tudunk beszélni. :D
Nos, legyen D. De ez a D nem összekeverendő a Balatonról ismert D-vel! :) Figyeljetek oda, mert keveredés lesz. :P

Szóóóval, D-t azért kezdem egyre jobban megkedvelni, mert nagyon jókat beszélgetek vele. Akár olyan dolgokról is, amikről mással nem igazán.. [Gondolok itt akár A-ra is.]
Emellett nagyon nagyon tetszik benne, hogy nem olyan, mint a többi pasi.. Nem hozta fel a találkozást a 3. levél után, sőt, még a mai napig sem jött szóba ez a téma egyszer sem.
Tudom, hogy furán hangzik, hogy örülök neki, hogy egy fiú nem szeretne (?) találkozni velem, de ez nekem tényleg tetszik..
Amiatt is kedvelem, mert ő más szemmel látja a dolgaimat. Beszéltem neki az A-s ügyemről és elmondta a véleményét. Néha még olyan dolgokat is megemlített, amiket én korábban nem is vettem figyelembe.
Fogalmam sincs, hogy miért, de valamiért úgy érzem, hogy megbízhatok benne. Nem tudom, hogy miért van ez így, meg hogy így van-e egyáltalán, de valahányszor beszélünk, sosem tartok attól, hogy túl sokat mondok neki olyan dologról, amihez igazából nem sok köze van..
A másik; hogy még csak a teljes nevemet se kérdezte meg. És én se az övét.
Tudjuk egymás keresztnevét és ez éppen elég. :)
Tényleg nagyon jó beszélgetni vele és örülök neki, hogy nem az az első neki, hogy "mi a neved beakarlak jelölni meg találkozzunk" meg ilyenek.
Kedvelem. :D
Ma például különösen "belopta magát a szívembe" azzal, hogy ő írt nekem és nem én neki. :)) Persze aztán meg is említette hamar, hogy ritkán látni engem msn-en, de ezt sem amolyan szemrehányásképp. :)

ajj, remélem valamikor tudunk beszélni a közeljövőben, mert van egy dolog..
Egy elég bizalmas dolog, amit lehet, hogy megosztok vele..
Csak tényleg olyan bizalmas, hogy félek kicsit, hogy mit fog szólni hozzá..
De majd még meglátom.

A kiment Hollandiába.
És kurva mérges voltam/vagyok (?) Rá, amiért nem is szólt nekem, erre ma kapok Tőle egy levelet..
Hogy mi újság, meg hogy gondolja, hogy hallottam, hogy kiment..
Igen, bazdmeg, hallottam.. Facebook-ról tudtam meg, hogy elmész, mert Te basztál szólni..
ááá :s

És persze kurvára nem tudom megbeszélni senkivel, mert se H, se F nem érdeklődött az elmúlt hetekben A-val kapcsolatban.. Én meg ugye nem akartam felhozni, mert szerintem mindkettőjüknek elege van már az én piti kis ügyeimből. És igazuk van.. :s [Mondjuk F-et nem hibáztatom, mert az elmúlt hónapokban tényleg annyi minden összejött neki, hogy néha örült, hogy él.. :'(]
H-nak meg már kb december óta megvan a véleménye erről az egészről, szóval..
Talán jobb is.
Talán jobb is, hogy nem beszélem meg velük.
Az én dolgom, nekem kell megoldanom.!

Egyébként elég váratlan volt, mikor megláttam, hogy Ő írt. Sőt..
Ugyanis levelezek egy sráccal, akivel nem sokkal ezelőtt egy másik oldalon leveleztem, de mivel bejelölt facebook-on, és oda napi szinten följárok, ott folytatjuk a levelezést.
És mikor megláttam, hogy jött levelem, azt gondoltam, hogy ő írt.
Erre nem.. :s

És a legszarabb az egészben, hogy A megint akkor bukkant fel, amikor már egy miliméter kellett ahhoz, hogy végérvényesen lezárjam magamban a Róla szóló fejezetet.

Tegnap egyedül voltam itthon egy kis ideig és alkalmam nyílt hangosan is kimondani, hogy mik a céljaim.
Hogy elhatároztam, hogy a tavaszi szünetben igenis túllépek Rajta! Törlöm az sms-eit és tényleg lezárom ezt az egészet.
Erre felbukkan..
Én meg.. Ismét megingok egy kicsit. :'(

De kibaszott idegesítő, hogy mindenhonnan az a rohadt való világ folyik!
Picsába már, minek kellett kitalálni azt a szart??
grrr :@

A költészet napjának alkalmából elmentünk koszorúzni a magyar faktosokkal Márai Sándor szobrához.
Én nagyon élveztem és sajnálom, hogy erre csak most került sor. Nem is értem, eddig miért nem voltunk ott soha 1 koszorúzáson sem!? :|

[A csatolt képek nem ma készültek, utólag [ápr. 16-án] csatoltam őket!]

Mert annyira régóta szerettem volna inni egy jó banán turmixot! :D És ííííme! :)))

őőő, de. Most legalábbis eléggé elcsúsztam a Karácsonyi (!!!) ajándékaim megmutatásával.
Ebből is látszik, hogy az utóbbi hónapokban bőven voltak dolgok, amik elterelték a figyelmem és lefoglaltak.. :s
De ha már itt vagyok most és időm is engedi (?), megmutatom mi mindent kaptam Karácsonyra!? :D
A képen látható ajándékokat Anyáéktól kaptam. :)
~ Márai Sándor: Bölcsességek januártól decemberig [ezt imádom a legjobban :))]
~ zokniii [mert már nagyon kellett :P]
~ After Eight
~ rénszarvasos bögree :D:D
~ gyertyák [mert gyertyából sosem elég :Đ]
~ naptár
~ és egy reszelő :)

Ezen a képen egy nagyon nagyon szuper kis füzetet láthattok, aminek iszonyatosan örültem. :) Egyrészt azért, mert szeretem a füzeteket :P, másrészt pedig azért, mert mostantól ebbe gyűjtögethetem az Aranyköpéseket. :))) És olyan szééép. :)
Az a szív alakú dolog - ha nem lenne egyértelmű :P - egy ún. szappan-konfetti. Legalábbis a dobozás ez áll. :P
Valójában valami olyasmi, amit ha vízbe teszek, elolvad. Asszem.
Őszinte leszek; nem próbáltam még ki. :$
Mert annyira tetszik így becsomagolva, hogy sajnálom elhasználni. :$
Most is így van, nem nyúltam hozzá azóta, mióta megkaptam. :$ :)
Az utolsó, gömb alakú tárgy pedig nem más, mint egy csodaszép gyertya. :)) Amire első ránézésre azt hinné az ember - én legalábbis - , hogy fenyődísz.
Mert annyira szép és a csomagolástól elsőre nem is látszik a kanóc.
És ehhez megint csak nem nyúltam december óta. :$ Még csak ki se csomagoltam, mert olyan jól mutat így is, hogy nem szeretném kibontani. Akkor porosodni fog, meg minden baja lesz.. Ez így jó! :)
Kaptam ám Ferrero Rocher-t is, ami sajnos jó darabig A-t fogja eszembe juttatni.. :(
Tudjátok, aznap, mikor találkoztunk volna, odaadtam volna Neki egy 4 darabos Ferrero Rocher-t, amit Anya vett Neki Mikulásra.

De végül én ettem meg bánatomban.. :'(

Na de! Nem szomorkodunk, mert ez a bejegyzés most nem arról szól.
Inkább tessék tovább-menni, mert feltettem még néhány képet. :)

Na jó, az túlzás.
De kezdek fáradt lenni, mert annak ellenére, hogy rövid napom volt a suliban [az 5-ből 2 órám is elmaradt :)))], kimerültem.

És rohadtul bosszant A viselkedése.
Engem még senki nem vett annyira semmibe, mint Ő.. :(
Az egy dolog, hogy "most egy ideig nem szeretne velem beszélni", de mi a faszért nem volt képes elmondani nekem, hogy elutazik? Hisz így, hogy elmegy, tuti nem beszélünk jó darabig. Sőt, én már azon se lepődnék meg, ha 'soha' nem beszélnénk..
Egyszerűen olyan szinten leszar engem, hogy azt el sem hiszem.. És akkor még van képe a fejemhez vágni, hogy "hát kb én kerestelek mindig te kb 2-3-szor írtál smst".
Most meg!?!?
Arra nem képes, hogy nekem basszon egy levelet azzal a szöveggel, hogy "elmegyek, majd jövök", vagy faszom tudja mi..

Tényleg nem értem Neki semmit?
Az ég világon semmit?
Annyit se, hogy tudassa velem, hogy xy ideig nem lesz az országban?

A!
Mi a faszért csinálod ezt velem?

A fenébe is..
    .  .  .       miért kellett nekünk találkoznunk? Csak megkeserítetted az életem.. :'( Anélkül, hogy tudtál volna róla!

És mindezek után én vagyok olyan hülye, hogy ne haragudjak Rád... :'(:'(
Mert egy naív fasz vagyok.

Változott a szitu.
Dehogy megyek én ki oda, ahonnan A indul.. Semmi keresnivalóm nem lenne ott. Meg félek, nem is úgy történnének a dolgok, ahogy "kellene".
Persze nem magamtól jutottam erre a döntésre, hanem közben történt más dolog, ami sokkal de sokkal fontosabb ennél.

F kórházba került - megint.
De most azért, mert már olyan szinten le van gyengülve, hogy Anya nem bírta tovább nézni azt, ahogy szenved. Mert ugye ez az egész szarság már hónapok óta tart, mi orvostól orvosig járunk, hogy történjen már valami és tudjunk konkrétumokat, de semmi.
Ennyi idő alatt nem állapították meg a diagnózist és amíg ez nem következik be, addig nem tudjuk kezelni F baját.
Az utóbbi időben nálam is sokszor elszakadt a cérna. Eddig valahogy magamban tudtam tartani azt a fájdalmat, ami bennem van, de az elmúlt napok engem is nagyon kiakasztottak. :'(

De bízom benne, hogy most már tényleg rendben lesz minden és a hét elején már kapunk valami gyógyszert, amivel megkezdhetjük F gyógyítását.
Jó lenne, mert már mindenki nagyon nehezen bírja.. Hát még ő.. :'(

Láttam egy fotót facebook-on.
Valami buszjegyet, vagy mit ábrázol, A nevével.
Holnap délutánra szól és az áll rajta, hogy "AMSTERDAM".

Csak nem!?
Ugye nem???

Elmegy?
A elmegy?

Egyszerűen lefagytam.
Megdöbbentem.
És konkrétan nem tudom, hogy mihez kezdjek!?
Lehet, elmegyek holnap oda, ahonnan indul.. Mert nem fér a fejembe, hogy ez most mi???
Miért megy el? Elmegy-e egyáltalán? És ha igen, mikor jön vissza?
Ugye visszajön? :(

Istenem.. nem akarom elveszíteni :'(

Ugyanakkor ez valahol meg is könnyítheti a dolgomat.. Hiszen, ha nincs itt, akkor nem hiszem, hogy beszélnénk és ezáltal talán könnyebben túllennék rajta.
De ez így akkor sem fer! Miért kell elmennie??? :'(
Ne... ne hagyj itt :'(

Különösen úgy ne, hogy "én nem is tudok az egészről".
Elvégre azt Ő nem tudhatja, hogy láttam azt a képet..

Istenem, de szar helyzet. :( Rosszul érzem magam.
És bosszant, hogy nem tudok részleteket.

És iszonyatosan félek,
Hogy ha odamegyek, belefogok őrülni, ha látom elmenni.
Ha viszont nem, akkor meg bánni fogom, hogy nem voltam ott. :'(

Istenem, mi legyen? Mihez kezdjek? :'(

• Maroon 5: Never gonna leave this bed
  
  
• Rob Thomas: Her diamonds
   
• Usher: More

Jó itt ücsörögni egy sulis nap után.
Jó itt egyedül lenni egy Napos délután.
És jó itt Burger king-es kaját enni. :D 

A beszélgetésünk óta mást sem csinálok, csak gondolkodom. És újra meg újra lejátszom a fejemben az egész veszekedést, sőt akár még vissza is olvasom elejétől a végéig, hogy jussak valamire.
Hogy tudjam, hogy hol rontottam el!?
És hogy mi legyen ezek után?
Miközben a saját dolgaimra próbálok rájönni végre, az is sokszor eszembe jut, hogy Ő vajon hogy éli meg ezt az egészet?
Az egy dolog, hogy azt mondta, hogy egy ideig nem szeretne beszélni velem, de vajon Ő gondolkodik? Lejátssza a fejében, hogy mi legyen "velünk" ezek után? Gondolkodik azon, hogy az én szemszögemből tekintve milyen volt az, ami közöttünk zajlott?
Érdekli egyáltalán? ...

Ez a film most nagyon elgondolkodtat..
És legszívesebben megnézném újra és újra, egymás után sokszor.

Nem írok címet, mert nem tudom, milyen címet adhatnék ennek a bejegyzésnek.
És azt sem tudom, hogy hogy kezdjek bele, mert most jutottam el arra a pontra, ahol már nem csak azt nem tudom, hogy most mi van, hanem azt se, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi nem!?
Semmit nem tudok. Tanácstalan vagyok, szomorú vagyok, dühös vagyok, elkeseredett vagyok, magányos vagyok, naív vagyok.
És iszonyatosan boldogtalan.

Tegnap vagy' 3 órán keresztül vitatkoztunk A-val.
Bekövetkezett a beszélgetés, amitől féltem. Nem ok nélkül.
Egymásnak estünk és olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, hogy néha már nem csak kerülgetett a sírás, hanem ki is jött belőlem. Igazából be kéne másolnom az egész beszélgetést, vagy legalábbis a 90%-át, mert tényleg egymást követték a kiakadások, meg a támadások.
Én Őt hibáztattam, Ő engem, aztán egyikünk sem értette meg a másikat.

Persze most is én kaptam a legtöbb bántást. Mert ebben A nagyon otthon van; hogy hogyan lehet jól beledöngölni a másikat a földbe és hogyan lehet még egyet belerugni, még akkor is, ha az illető már réges rég a földön van..
És ezt nem azért írom, mert Ő a hibás mindenért és én vagyok az, akit sajnálni kell.
Tudom, hogy én is hülye fasz voltam/vagyok és nekem is rengeteg hibám van, sőt.. De minden hibám ellenére én igyekeztem nem megbántani Őt. Próbáltam úgy megbeszélni a dolgokat, hogy mindenki normális hangon kommunikáljon a másikkal.
De nem sikerült, mert nálam is nagyon hamar elszakadt a cérna.
Méghozzá olyan hamar, hogy amint megkérdeztem A-tól, hogy milyen alapon gondol Ő engem gyerekesnek és azt felete, hogy "Nem tök mind1 ez csak az én véleményem", máris elborult az agyam. Kurvára kiakadtam, hogy így kezelte ezt a dolgot, utána meg még H-t is belekeverte és ahelyett, hogy válaszolt volna arra a kibaszott kérdésre, folyamatosan Ő kérdezett engem.
Hogy H-tól tudom-e?
És hogy H mondott-e mást is?
Aztán meg elkezdte, hogy ha H nem mondott mást, akkor addig Ő se mond semmit, mert Ő nem geci és nem fogja elárulni H-t meg mittudomén mi. És hogy nem mondhatja el, mert H nekem nem mondott el mindent.
Meg hogy mielőtt A ezt mondta volna, H mondott Neki valamit.
Én meg kb kurvára nem értettem semmit és attól, hogy A "kibújt" a válaszadás alól, csak még jobban kiakadtam.
Aztán felhoztam Neki, hogy Ő folyamatosan számonkér engem, mire megkérdezte, hogy mikor kért számon? Leírtam Neki, hogy múltkor sms-be [nem válaszoltam Neki negyed óráig és jött egy üzenet azzal a szöveggel, hogy 'Hahó miért nem írsz?'], utána pedig szintén sms-be, csak akkor már az volt a szitu, hogy 1 percig nem válaszoltam Neki msn-en. Rajtam kívülálló okokból! Tehát nem direkt volt így.!
Erre a következőket írta: "Jajj hallod na ezért is vagy 'gyerekes' mert nem fogod fel mi a poén és mi nem nem tudom miért"

Most nem írok le mindent, mert nagyon hosszú lenne és bonyolult. Lényeg, hogy veszekedtünk. Sokáig.
Én is a fejéhez vágtam dolgokat, Ő is a fejemhez vágott dolgokat. Aztán meg már úgy beszélt velem, hogy legszívesebben én is durvábban fogalmaztam volna.. De nem tettem, mert nem vagyok ilyen. Nem fogok Neki esni msn-en, hogy "de bazdmeg" meg mittudomén mi.
Nagy vita volt anélkül is.

És most szarul érzem magam.
Utálom, hogy a beszélgetés sokkal inkább veszekedés volt,
utálom, hogy az utóbbi időben folyamatosan vitázunk,
utálom, hogy ilyen módon vágtunk egymás fejéhez dolgokat,
utálom, hogy egyáltalán beszéltünk..
Talán jobb lett volna, ha az akkori sms-ezés után nem jelentkezik, hanem abban marad ez a 'kapcsolat'.
Talán mindkettőnknek az lett volna a legjobb, ha nem beszélünk többé. :'(

Kérdem én;

Mi a fenének drágámoznak, babámoznak, szépségemeznek és drágáznak engem a fiúk??????
Akik történetesen nem akarnak (?) tőlem semmit?????
Mi a faszra jó ez a megtévesztés?
Mert nagyon, de nagyon nem értem.. :s

De hülye voltam akkor, amikor 'rászoktattam' magam arra, hogy egy kellemes dologra gondolva aludjak el..
Mert ez persze tud jó is lenni, de mikor nincs kellemes dolog, akkor gond van. És én ezt úgy oldom meg, hogy elkezdek gyártani történeteket..
Akár olyan ember főszereplésével is, akitől valójában nem is akarok semmit.. :s
Erre most döbbentem rá. Amikor D képeit nézegettem és próbáltam rájönni, hogy én szeretnék-e valamit tőle!?
Az, hogy neki vannak szándékai - egészen idáig - egyértelmű volt számomra, ám a képek között volt egy olyan is, amin smárol egy csajjal.. Ami engem kurvára meglepett, de egyben azt hiszem, meg is nyugtatott, mert így nem kell azon agyalnom, hogy ha esetleg nyitna felém, hogyan utasítsam el...
Csak tudjátok; az még nem biztos, hogy akivel csókolózott, a barátnője. Lehet, hogy túlságosan is jól sikerült a bulizás és hopp... megtörtént.
Nem tudom.
Minden esetre az érdekelne, hogy miért érdeklődik D az iránt, hogy a pasikkal hogy állok, és miért ír nekem olyat, hogy "szépségem"?

Ajj, fiúk.. olyan kibaszott nehéz veletek. :D

Igen, fiúk, többesszámban, ugyanis A ismét felbukkant.
Hétfőn írt levelet 21.50-kor, hogy "Szija!!! Fennt vagy?" Nos, mivel akkor épp nem voltam neten, csak akkor válaszoltam rá, amikor legközelebb gépközelbe jutottam. 22.35-kor. "Szia! Most igen, de csak mert megnéztem ezt-azt. Megyek is aludni.."
A ezek után annyit írt mindössze, hogy "ok Jóéjt!" Mire én kissé felkaptam a vizet és kérdőre vontam a következő kérdéssel: "Ennyivel el is vagyok intézve?"
A azt felelte, hogy "Azt mondtad hogy mész aludni akkor mit erősködjek?? Megyek én is aludni!"
Erre még dühösebb lettem és csak ezt írtam; "Jó, akkor menjél.. Végülis nincs miről beszélnünk." És meg sem vártam, hogy válaszol-e rá valamit, kiléptem rögtön.
Persze közben majd' megölt a kiváncsiság és másnap - miután H-nak elmeséltem a történteket - telóról megnéztük, hogy jött-e válasz!?
Nem..
Egyik oldalam számított erre, a másik viszont abban bízott, hogy A rákérdez majd erre a "Végülis nincs miről beszélnünk" dologra. Nem így lett.
Én pedig úgy voltam vele, hogy ha nem ír A, akkor én írok Neki és rákérdezek, hogy milyen alapon gondol engem gyerekesnek?
Erre [még?] nem került sor, mert másnap jelentkezett. De nem tudtunk beszélni.
Aztán írt ma is. Méghozzá azt, hogy "Szija!!!! Nah mikor érsz rá beszélgetni? ma is dolgozom :s"
Megírtam Neki, hogy igazából nem az a kérdés, hogy én mikor érek rá, hanem az, hogy Ő például mikor nem dolgozik? .. Leírtam 3 lehetséges időpontot is, valamikor csak összejön már ez a beszélgetés..

Bár igazából én tartok tőle..
Félek, hogy Ő miket ír majd, meg hogy mit reagál majd a kérdésemre.. ajj, lehet, hogy meg se merem majd kérdezni, mert félek, hogy olyan választ ad rá, ami igaz.. És akkor nem tudok majd mit tenni.

Nem jó ez így. Nem jó, hogy újra felbukkant.. :s
 

Ami pedig D-t illeti; kurvára nem tudok rajta sem kiigazodni.
Mikor rákérdezett a "pasi-ügyeimre", aztán meg 2× is "leszépségemezett", azt hittem, még mindig szeretne tőlem valamit.
De így, hogy más csajjal smárol.. Kicsi az esély erre.
Ami meg egyébként jó! Mert én meg rájöttem, hogy nem szeretnék tőle semmi többet barátságnál.
Csak ez akkor is rosszul esik.. Vagy hát.. fura.
Ezek szerint ő is csak úgy dobálózik a szavakkal?
Én meg rögtön "magamra veszem" és ugrok rá?

De hülye vagyok én is basszuskulcs... :s

ajjj, miért vagyok én ennyire álmodozóóó? :)) De most komolyan..
Tegnap beszéltem D-vel chat-en és azóta... á, nem is írom le, mert nem tudom, hogy ez most mit jelent!?
Ahhoz előbb találkoznunk kéne.. :$:)

ajjjj :))

Nem hagytam ám annyiban azt sem, hogy H eltitkolta előlem ezt a dolgot. Tegnap úgy alakult, hogy tudtunk sétálni egy nagyot a jó időben és akkor rátértem erre a témára.
Elmondtam neki, hogy nem esett jól, hogy nem mondta el és megkérdeztem még egyszer, hogy tulajdonképpen miért is történt ez így?
Mire azt felelte, hogy "már el volt döntve [azaz én már eldöntöttem], hogy mi lesz és nem akartam bekavarni ezzel".
Én meg közbevágtam és nyomatékosan a tudtára adtam, hogy nem, nem volt eldöntve, mert én addig a napig folyamatosan azon agyaltam, hogy mit csináljak!?
Írjak-e Neki? Ha igen, akkor mikor és mit? Megemlítsem-e Neki ezt meg azt, amikor beszélünk?
És még sorolhatnám az ilyen dolgokat..

Szóval a lényeg, hogy én addig a napig nem voltam képes eldönteni, hogy mit kezdjek az A és a közöttem levő kapcsolattal!?
Mert mindig történt valami, ami megváltoztatta a döntésemet és így állandóan "visszatáncoltam" az eredetileg felállított tervhez.

A H által elmondott dolog viszont egyértelmű döntést váltott ki belőlem, ami már nem fog megváltozni.
Most már tényleg biztos vagyok abban, hogy az a helyes döntés, ha nem beszélek többet A-val.
Ha nincs köztünk semmiféle kapcsolat, még beszélőviszony sem.
Nekem ez lesz a legjobb.

Az pedig, hogy Neki mi a legjobb, már nem érdekel. Elegem van abból, hogy folyton az Ő érdekeit tartsam szem előtt.
De kívánom, hogy valamikor döbbenjen rá, hogy nagyon nagy hiba volt, hogy így bánt velem.
Azt szeretném, ha Neki is fájna, nem csak nekem...

jóéjt.

Szerdán írtam Neki egy sms-t, mert persze voltam olyan hülye és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg Tőle, hogy haragszik-e rám!? .. :s
Azt írta, hogy "Nem. Kéne úgy érzed?"
Mire én azt feleltem, hogy "Nem tudom, csak múltkor el se köszöntél msn-en, meg azóta nem is beszéltünk és féltem [??? Úristen, de hülye voltam, hogy ezt írtam.. :s], hogy haragszol."
És basszuskulcs, tudtam, hogy azt fogja írni, hogy azért nem írt, mert már nem voltam fent.!
Nézzétek csak; "Jah hát akartam írni de leléptél már!" Aztán megint rákérdezett a "haragudós dologra" -> "De kéne haragudnom?"
De ez a léléptél szöveg is milyen már???? Nehogy már rámkenje, hogy nem írt! Még én vagyok a hibás, hogy nem vártam újabb 7 percet, vagy akár többet is a válaszára? áááá :@

Nos, miközben az utolsó sms-t olvastam, H-ékkal beszélgettünk és ugye nem titkoltam előttük, hogy ki írt, ezért A-ról kezdtünk el beszélni.
Mire H egyszer csak 'kifakadt' és azt mondta, hogy nem érti, hogy azok után, hogy A "legyerekesezett" engem, miért írogatok még sms-t Neki? Mire én azt feleltem, hogy nem gyerekesezett le [vagy legalábbis nem mondta ki konkrétan] és mivel érdekesen váltunk el a legutóbbi beszélgetéskor, tényleg érdekelt, hogy most mi van!? És ezért írtam Neki sms-t.
Erre H mit csinál? Halkan megjegyzi, hogy "neked nem mondta.."

Én meg csak nézek és azonnal visszakérdezek, hogy MI????
H meg néz rám és beavat, hogy a napokban beszélt A-val msn-en, amikor is A azt mondta neki, hogy én gyerekes vagyok.

Én meg lefagytam.
Konkrétan azt sem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, mert egyszerűen ledöbbentett ez a sok dolog egyszerre.
Az, hogy H nem is mesélte, hogy beszélt A-val.
Az, hogy A ilyet mondott.
Az, hogy H azt sem mesélte, hogy A ezt mondta neki.
És az, hogy még ő volt fölháborodva, amikor kibaszottul kiakadtam, hogy nem mondta el!!!

Elöntött a méreg és azonnal le is támadtam H-t a kérdéseimmel.
Hogy mikor volt ez?
Hogy A-val rólam beszélnek-e msn-en?
Hogy ha így van, akkor miért beszélnek rólam?
És hogy ezt mi a faszért nem mondta el nekem??? Már aznap, mikor történt!?!?!?!?

Erre ő is tökre felháborodott, hogy miért csinálok ebből nagy ügyet, amikor nekem is mondta ezt A.. [Nem. Nem mondta!]
Meg akkor mentegetőzött, hogy azért nem mondta el, mert nem akart bekavarni ezzel, vagy valami ilyesmi.

Én meg csak néztem.
Aztán meg kimentem a wc-re, mert egyszerűen nem bírtam ott maradni.
H úgy felbaszta az agyam, hogy muszáj volt kimennem kicsit, mert különben felrobbantam volna.

Egy szempillantás alatt megbántam, hogy vettem a fáradtságot és írtam A-nak. És attól a perctől kezdve már az sem volt kérdés számomra, hogy hogyan tovább!?
Ott végleg eldöntöttem, hogy befejezem ezt.
Befejezem az utolsó utáni utáni reménykedést, hogy hátha... hátha mégis meggondolja magát és hátha mégis...
ÁÁÁ le se írom, mert a mai napig olyan mérges vagyok Rá, hogy tüzet tudnék okádni!

Nos, miután ezt a kibaszott fontos információt H a tudtomra adta, úgy bedühödtem, hogy azt írtam vissza A-nak, hogy "Régen nem volt akadály, ha nem voltam msn-en. Nem kéne haragudnod, mert én nem csináltam semmi olyat veled ellentétben! Este beszéljünk."
És szerintem még így sem voltam bunkó, vagy szemét.

A erre különböző kérdéseket tett fel az üzenetében; "Én mit csináltam? Elmondod? Dolgozom megvársz?"

Basztam válaszolni.
És jól esett, mert így legalább megtudta, milyen érzés, amikor az ember nem kap választ az üzenetére!
De nem hagyta annyiban, körülbelül 1 óra múlva megint írt, de akkor már csak annyit, hogy "Hahó!"
És én basztam erre is válaszolni!
Ő ne hahózzon nekem, amikor a hátam mögött olyanokat mond rám, hogy gyerekes vagyok!
És ne kérjen számon, hogy miért nem válaszolok az sms-ére, amikor Ő ugyanúgy csinált már velem ilyet nem is egyszer! És nekem jó okom is volt rá, hogy ne írjak vissza Neki!
És különbenis!? Hagyjon békén a picsába... Szakít velem, aztán találkozunk, csókolózunk és abban maradunk, hogy Ő kér egy kis időt, amit én teljes mértékben tiszteletben tartok [mert egy hülye fasz vagyok!], aztán elmondja, hogy az együtt alvás megoldhatatlansága miatt inkább nem kezdi újra velem, de közbe meg majdnem naponta sms-ezünk és msn-ezéskor meg állandóan célozgat a szexre. És azt meg nem "hajlandó" megbeszélni velem, hogy a történtek után miféle kapcsolat "legyen"/van köztünk!?
És ezek után legyerekesezik engem és mikor leírom Neki, hogy van okom arra, hogy haragudjak Rá, még Ő kér számon sms-be? Meg hahózik?????

És ÁÁÁÁÁ
Én vagyok a gyerekes???? ÉN?
Nem én megyek vissza huszonötezerszer ugyanahhoz a ribanc kurvához, aki állandóan csak veszekszik velem, mindenért engem hibáztat és mindig úgy intézi, hogy neki legyen igaza!!!!

Nem vártam meg msn-en aznap este.
Igazából nem is tudtam volna, mert ugye másnap suli, koránkelés, izéé.. :s
Szerintem, ha megtudtam volna, akkor tuti beszélek Vele és a fejéhez vágom, amit gondolok! Tényleg olyan szinten mérges voltam, hogy leszartam volna azt is, ha hatalmas veszekedés lett volna a beszélgetésből.

De nem lett.
És most az a helyzet, hogy azóta nem is beszéltünk. Meglepő és dühítő, mert ezek szerint kurvára hidegen hagyja A-t, hogy miért vagyok mérges Rá!?
Tegnap fentvolt msn-en, de nem írt. És ez olyan mértékben dühít, hogy el sem hiszitek..
A faszért ilyen!?!?
A faszért hagyja ennyiben és szarja le az egészet!? És engem!!!!

Menjen Ő a jóbüdös fenébe! A hülye kurvájával együtt!

Így legalább eltűnt az életemből.
Jobb is így! Sokkal jobb.

De basszuskulcs!
Nem hiszem el, hogy ezek után baszol írni! Ennyire nem szarhatod le a dolgokat.. És engem.
Vagy mégis?

Istenem, de hülye voltam eddig.. És vak és naív..
De komolyan! :| :s

Na most nagyon kihúztad a gyufát A!
De annyira, hogy lassan ott tartok, hogy nem is beszélek Veled többé.. Akármennyire nem lesz könnyű, be kell fejeznem ezt az egészet.
Véget kell vetni neki, mert különben előbb-utóbb beleőrülök.
Én ezt már nem bírom :'(

Menj a fenébe!
Faszért intézed állandóan úgy, hogy én érezzem rosszul magam???

Asszem néhány dolgot nem osztottam még meg Veletek. Szóval itt az ideje. :)

Szombaton beszéltem A-val msn-en. Örültem neki, hogy így alakult, mert valahol belül bíztam is benne, hogy tudunk majd beszélni.. :$:)
Eleinte mondjuk azt hittem, hogy mégsem fog összejönni, mert mire odajutottam, hogy írok Neki chat-en, már nem volt fönt. :s De később Ő írt nekem msn-en! Amihez kapcsolódik egy érdekes story.
Ugyanis alig telt el 1 (!!!) perc azután, hogy írt és én még nem válaszoltam, máris kaptam Tőle egy sms-t azzal a szöveggel, hogy "Szija! Írtam msn-en!"
De mire eljutott hozzám az üzenet, már nagyban Neki írtam.. Ezért aztán [meg amúgy se] nem igazán tudtam hova tenni az sms-ét.. :s Később rá is kérdeztem erre, hogy miért írt és azt felelte, hogy "mert nem válaszoltam msn-en". pfff
De.. ez milyen már!? Vagy csak nekem furcsa, hogy EGY percig nem írok valakinek és akkor már rögtön sms-ben kell szólni, hogy "hahóóó írtam neked, válaszolj már!?"
ajj, A.. De nehéz Veled. :)))

Nos, a beszélgetés olyasmi volt, mint amilyenek mostanában szoktak lenni a beszélgetéseink. Ez alatt azt értem, hogy nem az a "szokványos" kivel mi újság, meg mindenféle dolgok, hanem inkább.. ajj, nem is tudom hogy fogalmazhatnám meg!? Hát ilyen.. belemegyünk mostanában ilyen "belső" dolgokba. Vagymi. :s :P
Nem tudom most ezt érthetőbben leírni, bocsánat.

Szóval, az első és legfontosabb, hogy A megkérdezte tőlem, hogy hiányzott-e nekem? Mire én azt kérdeztem Tőle, hogy szeretné-e? Erre Ő "visszavágott"[a fenébe! észnél van Ő is :PPP], hogy "azt, hogy őszinte legyél".
Írtam Neki , hogy nem tudom, de bíztam benne, hogy ma tudunk beszélni. Majd később hozzátettem, hogy azt viszont nem tudom, hogy ez egyenlő-e a hiánnyal!?

Ő azt felelte, hogy "igen mert szeretted volna hogy beszéljünk és érzelmeket táplálsz felém :)"
Azt hiszem, erre a mondatára nem éppen azt a reakciót/választ kapta, amire számított. Én ugyanis a következőt feleltem; "már nem olyanokat, mint rég"
Erre csak annyit írt, hogy "ohh" Utána én is érdeklődtem, hogy hiányoztam-e Neki, de Ő is azt felelte, hogy nem tudja.

És basszus annyira zavar, hogy nem kérdeztem rá, hogy ezt most azért írta-e, mert én is ezt írtam, vagy azért, mert tényleg nem tudja? :s

Mindegy.. Ezután voltak még érdekes dolgok.
Például az, hogy miután megtudta, hogy F nincs itthon, felajánlotta, hogy átjön, hogy ne legyek egyedül. Eleinte azt hittem, hogy csak viccel, de miután megtudta, hogy V sincs (!!) itthon, azt írta, hogy akkor "kajak" átjön.
Viszonylag sokáig boncolgattuk ezt a témát és sok dolog szóbajött.
Például, hogy mi lenne, ha tényleg idejönne!?
Én megkérdeztem Tőle, mire az volt a válasza, hogy "Majd kitaláljuk :D"
Erre én csak egy :D-t írtam, mire Ő azonnal azt reagálta, hogy "tetszik mi
Imádnád :D"
Ezután erről beszéltünk egy csomót. Most nem írom le az egészet, mert hosszú és bonyolult meg zavaros. :s
Lényeg, hogy a következő téma az a bizonyos "kitalálós dolog" volt, amiről korábban beszéltem már. A ugyanis megkérdezte, hogy gondolkoztam-e rajta, én pedig leírtam Neki, hogy "igen, de nem nagyon jutottam semmire meg nem értem, hogy mire írtad azt, hogy 'majd ha elég idős leszek, hogy kitaláljam' " !?
Azt felelte, hogy "azért mert még nem vagy elég idős hozzá"
Mire én; "hűűha és Te az vagy? :D"
Ő; "ahoz igen amire gondoltam"
Én; "mintha annyival idősebb lennél nálam.."
Ő; "nem a kor számít" [he??? Akkor mi az a szöveg, hogy nem vagy elég idős hozzá? Beszél össze-vissza néha.. :s]
Megkérdeztem, hogy akkor mi, amire azt írta, hogy "a felfogás, a gátlástalanság stb stb.."

Asszem kb egyértelmű, hogy a szexre gondolt. Mondjuk nekem már múltkor is ez volt a sejtésem, de nem akartam mondani Neki..

Ezután szóbajött, hogy haragszik-e egyikünk a másikra [vagy fordítva], mert hirtelen mindketten kicsit szótlanok lettünk. Végül megkérdeztem Tőle, hogy Ő haragszik-e rám?
Erre visszakérdezett, hogy "miért haragudnék rád??"
Azt feleltem, hogy "Nem tudom. Azért, amilyen vagyok."
Erre nem írt semmit 7 (!!!!) percig. Én pedig meguntam a várakozást és a következőket írtam; "Na látod? Erről beszélek. Na jó figyelj én megyek."
Erre mindössze annyit reagált, hogy "nem haragszom"
Én pedig szépen fogtam magam, azt írtam Neki, hogy "Jó. Majd beszélünk valamikor. Szia"
A 'szia' előtt vártam 5 percet, hátha reagál még valamit, de baszott írni, én pedig basztam kivárni, amíg hajlandó bepötyörészni valamit a billentyűzeten! Szóval otthagytam, abban bízva, hogy attól, hogy már nem vagyok fönt, hajlandó lesz elköszönni.

Hát nem jött be a "reménykedésem". Másnap első dolgaim közt volt, hogy felmentem msn-re és vártam, hátha betölti az A-s beszélgetőablakot.. De nem.
És valahol legbelül nem is lepődtem meg túlzottan..
Éreztem én, hogy nem fog írni. :@