[egy kicsi belőlem]

Kurvára letiltott..
Olyan NINCS, hogy ennyi idő alatt egyszer se legyen fent msn-en!
:'(

Csak tudnám, hogy mivel érdemeltem ezt ki? Mit ártottam én Neki? :'(
Miért csinálja ezt velem?

És már eltelt a nap fele. :(
Eddig csak törit tanultam - pontosabban kiírogattam magamnak a követelménylistán szereplő fogalmakat és személyeket -, de azon kívül kéne még bioszt, magyart, matekot és franciát is tanulni. :(
És nem is azon van most a hangsúly, hogy nincs kedvem hozzá, hanem egyszerűen időm nincs! Akármilyen hülyén is hangzik, így van..
Szerintem most kajálok egyet, aztán befejezem a törit és utána nekikezdek mondjuk a franciának. Már előre tudom, hogy azzal sokat fogok szarakodni..
És mivel ennyi dolgom van, lehet, hogy elmarad a holnapi "kis kiruccanás", amit már napok óta elterveztem.
Pedig arra is nagy szükségem lenne.. :(

Talán ezzel a szóval tudnám jellemezni a mai napot.
Hiszen amellett, hogy búslakodtam A miatt, a csajokkal rettenetesen nagyokat nevettünk. :D De tényleg! Tegnap is nagyon jó volt a hangulat, de mára ez fokozódott. :) Aminek én nagyon örülök, mert addig sem vagyok szomorú.
Csak aztán ahogy elhallgatunk egy percre, A jut eszembe és hopp! Volt-nincs "jókedv". :/
Aztán ma is ott volt az angol óra, amin a tanár azt kérdezte tőlem [egy mondat kapcsán], hogy emlékszem-e a legutóbbi álmomra?
Igen, emlékszem... mert érdekes módon megint A volt benne. De most csatlakozott Hozzá a barátnője is. :'(
Persze az angol tanárnak azt hazudtam, hogy nem emlékszem. Már csak az kellett volna, hogy rákérdezzen a részletekre is. :(

Ma egyébként eldöntöttem, hogy F-éknek nem fogok többet beszélni Róla. A döntésben segített, hogy F-nek nem tetszett, amikor azt kértem tőle, hogy had nézzem meg A adatlapját facebook-on.
Rögtön azzal jött, hogy már régen történt, ami történt és hogy ne nézegessem már a profilját..
Egyszerűen nem érti meg, hogy mennyire idegesít, hogy nem tudok Róla semmit!

És azt is felhozta, hogy mikor ők mentek szét M-el, akkor ő sem nézegette M-et különböző közösségi portálokon. Erre persze rögtön mondtam neki, hogy az teljesen más, hiszen ott Ő szakított, ezért aztán érthető, hogy nem nézegette..
De nálunk én vagyok az, akit otthagytak.
Én vagyok az, akinek az érézései nem változtak. Csak felerősödtek..
Ezt miért nem lehet megérteni??? :(

És különbenis!
Ha valaki, hát én aztán nem arról vagyok híres, hogy hamar felejtek.. Szóval ne várja el tőlem senki, hogy 1 hónap után túlteszem magam mindenen..

Egyébként meg "nyomozgattam" egy kicsit és megtudtam, hogy A barátnője 22 éves. (!!!) Ami engem nagyon nagyon meglepett, mert 3 évvel idősebb Nála! És ez durva.. :S
Ja és azt is megtudtam, hogy a csaj születésnapja A névnapja után 1 nappal van. :(

Issstenem, de hiányzik!!!!!!! :'(:'(:'(
És.. annyira egyedül érzem magam.. Mert úgy érzem, hogy F-nek és H-nak nem mondhatok el mindent, amit érzek, mert..
mert szerintem nem értenék meg. Vagyis.. az arcomba "vágnák", amit gondolnak és az nagyon rosszul esne.. [Ebből most ne arra következtessetek, hogy nem lehet rájuk számítani ilyen helyzetben, csak szimplán más a véleményük, mint az enyém.. És amíg nem élik át azt, amit én, addig nem is érthetik, hogy mit érzek..]
Ezért aztán inkább leírom ide minden bajom, abban bízva, hogy attól jobb lesz.
De nem lesz. :'(

És ha az jut eszembe, hogy Ádámot [mostmár le"merem" írni a nevét] hónapokig nem tudtam kiverni a fejemből - pedig Vele még csak nem is jártunk -, akkor állandóan attól rettegek, hogy A-t sem fogom tudni elfelejteni még jóideig..
És nem is akarom!
Egyszerűen nem akarok lemondani Róla.. :'(:'(

Ma egész nap Rá gondoltam.. Persze ez "nem új" abból a szempontból, hogy a szünet alatt is sokszor eszembe jutott, de bíztam benne, hogy majd a suli eltereli a figyelmem Róla.
Hát rohadtul nem így történt, sőt..
Szinte minden órán történt valami, amiről Ő jutott eszembe. Nyelvtanon például elég volt ránézni a könyvemre meg a munkafüzetemre, ugyanis a szerző neve nem csak az Övét, de még a barátnőjé-ét is tartalmazza. :'( És a legszarabb az egészben, hogy szerettem volna mondani Neki, hogy erről mindig Ő jut eszembe, csak.. már nem tudtam. :'(
Aztán ott volt a tesi óra, ahol a tanár felállt a padra, miközben mi körbe-körbe futkároztunk és eszembe jutott, mikor ezt meséltem A-nak.
Mert az a poén az egészben, hogy a tesi tanár még úgy sincs akkora, mint én.. És mikor ezt A megtudta, nagyon nevetett..
:'((((
Ezután ott volt az angol, ahol egy hülye szóról mindenkinek a 'Day and night' című Kid Cudi szám jutott eszébe, ami hallatán természetesen én kire gondoltam!??
Rá.
Mert ezt a számot is hallgattuk együtt.
Éééés ha ez nem lenne elég, suli után elmentünk a csajokkal gyros-ozni egy olyan helyre, ahol az a busz is megáll, amivel Hozzájuk mentünk. Pontosítok; nem Hozzájuk, csak arra a környékre, ahol én még soha nem voltam azelőtt, Ő viszont a környékén lakik.

Mindezek mellett voltak jó pillanatai a napnak, mert H-val jókat nevettünk odafele úton, de szerintem ő sincs túl jól lelkileg..
Ugyanis F-el szerdán vitatkoztak, tegnap pedig megint összebalhéztak, de most olyannyira, hogy F fogta magát és 1 szó nélkül otthagyta H-t. H pedig csak ült és nézett és azt sem tudta, hogy ez most mit jelent..
Aztán beszéltek F-el [mármint a tesóm F-el] és mesélte neki, hogy nagyon kivan akadva és mást sem csinál, csak ül az ágyában és sír..
Most úgy fest a helyzet, hogy szakítottak, ám F ma írt egy üzenetet H-nak azzal a szöveggel, hogy bocsássa meg neki, hogy "kissé" hülyén viselkedett.
H erre nem reagált, mert úgy döntött, hogy egy ideig most nem akar beszélni se, és találkozni se F-el.
Én konkrétan majdnem sírva fakadtam, amikor ezt megtudtam.
Hogy vége (?).
Nem akarom, hogy H is szomorú és magányos legyen!

Szemétláda pasik... :@

Most annyira bizonytalan vagyok. Korábban szerettem volna írni, hogy "Azt hiszem, ez az a pont, ahonnan tényleg nincs tovább", de aztán megnéztem a híradót és nagyon megrémisztett az a sok szörnyűség, ami a világban történt/történik. És rögtön A-ra gondoltam.. Hogy az is lehet, hogy azért tűnt el úgy, mert történt Vele valami.
Nagyon idegesít, hogy nem tudom mi van Vele!?
De persze, mikor december 7-én "szívódott fel", akkor is attól féltem, hogy történt Vele valami, aztán kiderült, hogy semmi, csak épp az exével volt elfoglalva.
Szóval nem is értem, miért aggódok, amikor biztos most is van jobb dolga, mint írni nekem, vagy épp msn-en lenni..

Hülye vagyok. Még mindig!
Mert még mindig képes vagyok aggódni Érte és félteni Őt..

És a legelkeserítőbb az, hogy ma megint Vele álmodtam.. Nem is akármit..
Arról Ti még nem tudtok, hogy tegnap is benne volt az álmomban. És érdekes módon tegnap pont az ellenkezőjét álmodtam annak, amit ma.. Miután felriadtam, sírtam is egy sort..
Ma pedig örültem nagyon. De hiába. :(

Áááá olyan borzasztó ez a helyzet.
Vele akarok lenni!!!! :(

Nem írt.
Persze reménykedtem benne, sőt! a koccintás után nem sokkal elkezdett rezegni egy teló az asztalon és már azt hittem, hogy...
De Anyát hívták.
Miután tudatosult [nem, nem tudatosult, mert még mindig bízom benne, hogy eszébe jutok..] bennem, hogy nem fog írni (?), agyaltam egy keveset és arra jutottam, hogy az is lehet, hogy nem is beszélünk már soha többé. Talán letiltott msn-en is.. És ezért nem látom fennt. Lehet, hogy tényleg csak Karácsonykor jutottam eszébe - fogalmam sincs, hogy miről/miért - és talán nem is volt semmi szándéka. Csak valamiféle "jóindulat".
Vaaagy! Amit H is mondott; szakított/összeveszett a barátnőjével és nem akart 1 percig sem csaj nélkül maradni, így velem jópofizott..
És én megint bedőltem.
Olyannyira, hogy már elterveztem, hogy mit teszek és mi mindent mondok majd Neki, ha találkozunk.
Hihetetlen, hogy az ember mennyire hülye tud lenni! Most már tudom, hogy a kapcsolat elején is egy barom voltam, amiért nem vettem tudomásul fontos dolgokat. Például olyan "apróságot", hogy több (!!) közösségi oldalon is az van kiírva az adatlapjára, hogy kapcsolatban. Mondjuk annyira azért észnél voltam, hogy mielőtt összejöttünk, rákérdeztem, de ennek ellenére voltam olyan hülye, hogy elhiggyem Neki, hogy ez már évek óta ki van írva és Ő valójában nem is tudja, hogy hol kell átírni..
És ahogy ezt elmondta, én szépen el is hittem Neki és ennyi.
A másik dolog ennél sokkal konkrétabb, de mentségemre szóljon, hogy arról utólag szereztem tudomást.
Ez nem más, mint 1 kép, amin Ő és a csaj van. A fotó ugyan nem nála van felrakva, de az, hogy még egyáltalán fönntvan, okot ad arra, hogy az ember elgondolkozzon azon, hogy akar-e így bele"kezdeni" egy kapcsolatba?
Hisz ha fentvan még a kép, az 2 dolgot jelenthet:
1. Szakítottak, de az eset nemrég következett be, így még nem "volt alkalom" leszedni a fotót.
2. Nem szakítottak!

Az érdekes az egészben az, hogy ÉN nem tudtam a képről [mert az adott közösségi oldalon nem vagyok fenn], ám F igen és nem szólt róla.. Mert... őőő miért is??? Valami olyasmit mondott, hogy "gondolkoztam rajta, hogy mondjam-e, de aztán úgy döntöttem, hogy nem szólok bele".
És a furcsa az, hogy nem vagyok rá mérges. Egyáltalán nem. Magam sem tudom, hogy miért.
Bár, ha mondta volna, akkor tuti beszéltem volna A-val és... nem tudom, mi történt volna. De ezen már úgyis felesleges rágódni.

Csak dühít, hogy utólag jöttem rá, hogy mekkora hülye voltam.
Sőt, most is az vagyok, mert még most is reménykedek. És még most is hiányzik és még most is úgy érzem, hogy megtudnék bocsátani Neki..
Persze most már észnél lennék és megbeszélném Vele a dolgokat.
Kezdve azzal, hogy ha szakítottak is a csajjal, a "közeljövőben" nem fogok újra összejönni Vele, hanem adok Neki / Magunknak pár hetet, hogy Ő végiggondolja, ki iránt mit érez? És ha mondjuk 2-3 hét eltelte után is úgy érzi, hogy velem szeretne lenni, akkor megpróbálhatjuk újra.
Emellett el kell tüntetnie a 'kapcsolatban' feliratot meg a közös képet is..
_____________________________________________

Nem is hinnétek, mennyire szeretném tudni, hogy hol van most és mit csinál?
Egyébként majdnem írtam Neki fél 1 körül.. Csak aztán rájöttem, hogy valószínűleg a barátaival, a haverjaival és persze a barátnőjével bulizik valahol és elég szarul venné ki magát, ha két partyzás között pont tőlem kapna sms-t.
Meg - ahogy korábban említettem - én karácsonykor sem írtam Neki, akkor az év utolsó napján miért tenném? Hogy "viszonozzam" az Ő ünnepi üzenetét? Vagy jelezzem felé, hogy én is gondolok Rá? [Nem is tudja, mennyit..?]

Mindenesetre kiváncsi leszek, hogy mi lesz?
Felbukkan-e még a közeljövőben, vagy teljesen eltűnik?

Ja és hogy teljes mértékben tudjatok mindenről;
már odáig fajult a "RÁ-gondolás", hogy amint valami zajt hallok az ablak alatt, rögtön kinézek, "hátha Ő az".
Pedig legeslegbelül tudom, hogy ha valami, hát az, hogy Ő itt legyen a mi ablakunk alatt, vagy akár a mi kerületünkben, teljességgel lehetetlen..

Biztos, hogy csak azért gondolom így, mert nincs jó kedvem, de miért olyan nagy ügy, hogy vége 2010-nek? Mindenhonnan folyik ki az újévi köszöntés meg a határtalan buli meg az "igyuklemagunkatmertattólkurvamenőkleszünk", én meg itthon ülök és az jár a fejemben, hogy "basszus, legyen már vége, mert nagyon unom".. Legszívesebben átaludnám az egész napot..
Eddig nekem is "nagy cucc" volt az év vége/eleje, de most nagyon úgy vagyok vele, hogy csak egy nullát írunk át 1-esre, azt késsz..
Fogadalmat pedig továbbra sem teszek, mert nem szokásom és mert nem kell ahhoz december 31.-ének lenni, hogy megfogadjak valamit.
Egyébként úgy néz ki, nem leszek egész este itthon, Apáékkal elnézünk valami rendezvényre. Kiváncsi leszek..
Most pedig megyek és összedobom azt az év-összegzést!

Volt a mai is és a tegnapi is.
De olyannyira, hogy ugyanabban az épületben voltam 13 órán keresztül! Nem részletezem, mert ez olyan élmény volt, hogy soha nem felejtem el, viszont nem tartozik mindenkire.. Úgyhogy megtartom magamnak.
Bocsánat.
Legyen elég ennyi:

"Hírességekkel szemezni nem is 'olyan' rossz.." :P:P:D:D:D:D

____________________________________________
Arról, hogy most mi a helyzet..
Csak annyit, hogy A-ra gondolok [megint!] és folyton az jár a fejemben, hogy vajon most mit csinál? És hol van? És kivel?
[Valahányszor felnézek msn-re és látom, hogy nincs fönnt, állandóan ezek a kérdések merülnek fel bennem..]
És... mik a szándékai velem? Vannak egyáltalán szándékai? :(
Nem tudom, mi tévő legyek!? Holnap utolsó nap.. Nem fogok írni Neki újévkor.. Elvégre Karácsonykor sem írtam..
Csak.. akkor abból lehet, hogy azt veszi le, hogy "már nem érdekel". Viszont ha meg írok Neki, akkor meg lehet, hogy arra következtet majd, hogy "akarok Tőle valamit". Á! Sehogy sem jó.. :(
És most azzal, hogy írt sms-t, felhívott és msn-en is beszéltünk, megint kiszúrt velem. Mert azóta állandóan azon agyalok, hogy MIÉRT? Miért írt és miért hívott fel?
Szimplán "kedvességből"? Vagy miéééééért????

És nem értem, hogy miért csinálja ezt velem...
A fenébeis! Találkozni akarok szeretnék Vele, hogy mindent megtudjunk beszélni.
Csak félek; fájna..

És! ááá ezt a hülye "akarom-áthúzást" is Tőle vettem.. Mert Ő folyton kijavította saját magát meg "engem is", mikor azt mondtam/mondta, hogy akarom.
És ezt én is átvettem Tőle, mert minek mondja azt az ember, hogy "akarom", amikor mondhat helyette szebb kifejezést is?
Csak... olyan szar. :'(
Hiányzik. Még mindig! 22 nap eltelte után is! :(((

Mi a faszért gondolja mindenki úgy, hogy csak úgy beleolvashat a dolgaimba?????
Először a bátyám, aki még csak nem is zavartatja magát.. Még bele is javít, hogy "azt nem úgy írják". :@
Most meg F.. Ő is tök lazán idejön, azt olvasgat.
Én meg legszívesebben....

áhhh, most olyan kibaszottul ingerült vagyok, hogy el sem hiszitek. És már nem is érdekel.
Előbb is akartam kérdezni valamit a bátyámtól, erre Anya beleszólt és olyan ideges lettem, hogy tök bunkón rászóltam.
F meg persze nem hagyta szó nélkül.
De én meg annnyira ideges voltam/vagyok, hogy pont leszartam, hogy ők mit gondolnak..

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Elakarok törni valamit, vagy megütni valakit, vagy bármi, csak had engedjem már ki a gőzt!

ahh.. mondjuk röplabdáznék egyet..
Szegény labda jól megkapná most, az tuti.

:@:@:@:@

Amíg itt voltak a rokonok és P, azalatt is annyiszor eszembe jutott A..
Mert ma Ő is itt lehetett volna..
Megismerhette volna a családomat, rólam is több dolgot tudott volna meg.
á, haggyuk... annyira rossz passzban vagyok így is, hogy nem kéne még fokoznom ezt a hangulatot..
Csak annyira szarul esett, hogy F és P az orrom előtt érezte jól magát..
És dühös vagyok magamra, amiért rájuk vagyok mérges a boldogságuk miatt.
Csak tényleg annyira szar.. :'(:'(:'(

És utálom magam, amiért Karácsonykor ilyeneket írok. :(

Szar volt az éjszakám. Ugyanis megint órákig nem tudtam elaludni az állandó köhögésemtől. :(
Ez már a második - harmadik ilyen este és kezd nagyon elegem lenni belőle. Szinte percenként jön rám egy "inger", ami folyamatos köhögést idéz elő. És még csak a torkom se fáj, meg semmi. Csak szimplán köhögök egyfolytában. :|
A legjobb az egészben, hogy van itthon 4-féle (!!!) gyógyszer is, de ezek közül egyik sem használ túl sokat. :S Anya azt tanácsolta, hogy tegyek még 1 párnát a fejem alá, hátha az majd segít, de az sem ért semmit. Emiatt hajnalban kicsit vitatkoztunk is, mert elegem volt már az örökös forgolódásokból meg krákogásokból és kicsit ingerültebb voltam a kelleténél..
Nem volt nagy szóváltás, de Anyának biztos feltűnt, hogy k*rvára nem vagyok jókedvemben. :)
Ez az ingerült, szomorú hangulat később csak fokozódott, méghozzá olyannyira, hogy kis idő elteltével - mikor Anya visszament a szobájába - elkezdtem sírni is.
Mert az elmúlt hetekben annyira összejött minden rossz, hogy félek; lassan már nem tudok hova menekülni a gondok elől..
Mostanában itthon sem szeretek már lenni, mert itt is mindig van valami. Vagy épp Anyáék veszekednek napjában századszorra, vagy siránkozik valaki, vagy tönkremegy a mosógép..
Valami mindig van. És ez egyre jobban kiborít.
A másik dolog - amiről rohadtul nem kéne már írnom, de amíg nem vagyok túl rajta teljes mértékben, addig sajnos Titeket sem hagylak békén vele.. - A..
Próbálom túltenni magam rajta, tényleg! És most úgy érzem, hogy jó úton haladok, mert egyre erősebben érzem, hogy Miatta nem dőlt össze a világ. A világom.
Persze nehéz és rossz és fájdalmas, de MÉG Ő SEM ÉR ANNYIT, hogy Miatta mindent feladjak és eldobjak.

Azért mondjuk a szilveszter elég szar lesz..
Mert H-val beszéltünk róla, hogy megint tarthatnának házibulit és tök szuper lenne megint összekovácsolni azt a kis csapatot, amit legutóbb.
Én már el is képzeltem magamban, hogy milyen jó lesz ezúttal úgy ott lenni, hogy A-val együtt vagyunk..
[Sőt! Nem mi lettünk volna az egyetlen olyan pár, akik a buli "által" jöttek össze. Van egy srác meg egy csaj, akik szintén összejöttek a buli után nem sokkal.
Ők azóta is együtt vannak...]

Viszont így, hogy mi szakítottunk, semmi kedvem elmenni a bulira. Feltéve, ha lesz egyáltalán!?
Mert ha A nem is, de 1-2 olyan ember biztos ott lesz, aki tud arról, hogy volt köztünk valami. És már nincs..
És nem szeretnék az év utolsó napján is azon keseregni, hogy szakítottunk. Épp emiatt nem is vagyok "bulizós" kedvemben, így azt hiszem itthon leszek 31-én és valamivel elütöm majd az időt..
Ahogy figyeltem, túl sok jó filmre nem számíthatok a tv-ben, így majd bekészítek előre jópár dvd-t magamnak. :D:D

Egyébként meg ez a "szakítottunk" szó annyira nem helyes. Pontosabban annyira nem illik ide.. Mert csak Ő szakított.
Csak valahányszor erre gondolok, állandóan F és H jut eszembe. Mert az ő kapcsolatuk elején is voltak gondok.. F-nél körülbelül 1 hónap "kimaradás" volt és utána újra egymásra találtak P-vel és azóta is boldogok.
H-nál is volt pár hét szünet, de mióta megbeszélték F-el, ők is boldogok újra együtt. :)

És én rengetegszer gondoltam erre. A mai napig eszembejut, hogy talán pár hét alatt A is rájön, hogy nem döntött helyesen, amikor szakított velem..

Mert annyi mindent szerettem volna még..
Annyi mindent szerettem volna még átélni Vele, elmondani Neki..
Kezdve olyan zenéktől, amikben felfedezhető valamilyen magyar kifejezés [mert A-nak van egy olyan szokása, hogy külföldi számokban "keres" magyar szavakat/mondatokat], egészen a közös kürtőskalácsozáson át a jégkorcsolyázásig.
Mert A sokszor hangoztatta, hogy nagyon szeretne már korizni és miután én is "beadtam a derekam" - eleinte ugyanis nem volt túl sok kedvem hozzá, mivel nem tudok korizni :$ -, abban maradtunk, hogy ha megkapja a fizuját, elmegyünk.. Nem csak ketten, hanem a barátja is jött volna, mert mikor beszéltünk msn-en meg személyesen, ő is fölhozta..

De mindebből már úgysem lesz semmi. :'(

Megpróbálok újra belekezdeni a bejegyzésbe, amit tegnap ugyan már elkezdtem, csak nem tudtam befejezni.
De mivel eléggé tartok tőle, hogy az ötvenedik mondatom után elszáll minden, sokszor fogok menteni. :)

Legelőször is azzal kezdeném, hogy a hét "további felében" itthon maradok, mert tegnap volt egy kis lázam és Anya nem engedett be a suliba. A doki pedig kiírt a hét második felére, szóval teljesült a hónapok óta dédelgetett álmom..
Csak épp nem úgy és nem akkor, amikor szerettem volna..

Nos, ami az A-val való szakítást illeti, a mai napig vannak bennem megválaszolatlan kérdések, amikre azt hiszem, már soha nem kapok választ.
És ha visszagondolok és eszembejut, hogy aznap beszéltünk msn-en, mindig dühös leszek, amiért nem kérdeztem meg tőle dolgokat. Persze nagy részt azért nem kérdeztem, mert volt épp elég dolog, amiről beszélnünk kellett és ezek miatt a többi nem is jutott hirtelen eszembe. Meg igazságszerint az idő is szorított, hisz aznap délután le kellett mennem a dokihoz és emiatt nem tudtunk annyit beszélni.
Talán jobb is így.

Az egyik ilyen megválaszolatlan kérdés egyébként az, hogy ha nem akart megbántani, akkor miért tette mégis? Miért sms-ben szakított?
Biztos forrásból tudom, hogy az eset után ki volt bukva, mert nem akart megbántani..
Csak tudnám, hogy akkor mi a faszért tette mégis?? Mert persze azt tudom, hogy így is - úgy is megbántott volna, de rohadtul nem volt benne még annyi tapintat se, hogy személyesen mondja el, mit érez. Illetve, hogy mit nem érez.
És volt választása! Mert az embernek mindig van választása, így eltudta volna dönteni, hogy kevésbé okozzon fájdalmat, vagy iszonyatosan..
És Ő az egyszerűbb utat választotta.
"Mit érdekel már engem ez a hülye? Már kellőképpen megkedvelt, szóval az lesz a legjobb, ha sms-ben szépen kidobom, így legalább a hisztijét sem kell hallgatnom ország-világ előtt.."

Ugye A???
Más észjárást nem tudok elképzelni ahhoz a helyzethez, ami aznap lehetett.
Mert egyszerűen NEM TUDOM FELFOGNI, hogy valakinek hogy juthat eszébe egy ilyen tett, azok után, ahogy előtte viselkedett..
És ez annyira fáj.
Annyira fáj, hogy így elbánt velem. Illetve, hogy ÍGY BÁNT EL velem.

Ezek szerint annyit sem számítottam Neki, hogy "szépen" váljunk el?
Hogy személyesen, 4 szem közt megbeszéljük egymással, hogy Őt becsapták (???) az érzései?
Ezek szerint nem..

És a legborzasztóbb az egészben, hogy ezek után...
hogy mindezek után és mindezek ellenére én még mindig abban bízom, hogy újra összejövünk..
Hogy egy nap felkel és rájön, hogy mégsem tud engem csak úgy elfelejteni.. és otthagyja a volt barátnőjét [immáron sokadszorra], ezúttal végleg és visszajön hozzám..
És.. újrakezdjük. Tiszta lappal.

Szerda reggel, amikor felkeltem, az első gondolatom az volt, hogy talán csak egy rossz álom volt az egész sms.. Talán csak túlságosan valóságos volt és ezért gondoltam, hogy tényleg megtörtént..
Aztán megnéztem a telefonom és rádöbbentem arra, amit legbelül már tudtam; hogy vége.
És ha visszagondolok, most is bőgnöm kell, mert A a mai napig nagyon hiányzik.
És nem telik el nap anélkül, hogy ne gondolnék Rá és lassan már nincs olyan dolog, tárgy, szó, zene, SEMMI, amiről ne Ő jutna eszembe..
És mostanra tudatosult bennem, hogy nem csak azért jut eszembe, mert egy adott dalt például Vele hallgattam, hanem azért, mert NEM AKAROM ELFELEJTENI.
Azt akarom szeretném, hogy újra mellettem legyen.
Hogy újra kézenfogva járjunk, beszélgessünk, csókolózzunk, ölelkezzünk, együtt nevessünk és ne akarjunk elválni egymástól.

Azt mondják; "Minden okkal történik."
Én hiszem, hogy ez így van, csaképp a dolgok bekövetkezésekor nehéz ezt elhinni és megérteni.
1 hét eltelt már és még most sem tudtam rájönni, hogy miért kellett elvenni tőlem A-t?
Mellette tényleg boldognak és kiegyensúlyozottnak éreztem magam és szerettem minden egyes Vele töltött percet.
Aztán ez egy pillanat alatt leomlott, eltűnt, megszűnt,
és nem tudom, hogy MIÉRT?

 Azt még nem is meséltem, hogy Anya még egy nyamvadt Ferrero Rocher-t is vett Neki.. [Amit végül én ettem meg két bőgés között. És ez csak fokozta mindazt a fájdalmat, amit akkor éreztem..]
Amolyan "Mikulás - ajándékként", meg azért, mert Anya is kedvelte..
Pedig ő még feleannyira sem ismerte, mint én; mindössze kétszer találkoztak és nem beszéltek többet 1-2 mondatnál.
Azt hiszem, ha ezt A tudta volna, jobban fájt volna Neki, hogy vége lett.
Ez most jó hülyén hangzott, de azt akartam ezzel mondani, hogy talán mégjobban bántotta volna a lelkiismeretét ez az egész ügy.
Mert annak ellenére, hogy én úgy érzem, hogy Neki nem jelentett sokat ez a pár nap, legbelül tudom, hogy nem így van.
És azt is tudom, hogy nem így akarta...
Csak a viselkedésével pont az ellenkezőjét tükrözi annak, amit állít és amit én is gondolok..

És így nehéz "hinnem" Neki.
Nehéz azt gondolnom, hogy Ő nem akart megbántani meg hogy Ő igenis jól érezte magát velem és eleinte hosszú távra tervezett velem..
Nehéz, mert most is úgy viselkedik, mintha én nem is lettem volna.. Éli tovább az életét boldogan (?) és nem tekint vissza.. hogy mi volt azelőtt!?
Szerintem már a számomat és az sms-eket is régen kitörölte..
Velem ellentétben... :'(

Tudjátok miből gondolom, hogy úgy éli tovább az életét, mintha mi sem történt volna?
Abból, hogy facebook-on kiírt egy olyat, hogy;

"Miért nem lehet egyszerű az élet? Miért kell kibasznia velem egyfojtába? aki megmondja nekem azt lájkolom:D"
[Biztosan tudom, hogy ezt arra a bizonyos eseményre írta ki..]

 Aztán a feltett kérdésre jött is válasz a barátnőjétől;

"Ha az élet túl egyszerű lenne, akkor unalmas lenne amiből az következik, hogy a 24 órából nem 16 órát aludnál,hanem végig aludnád mind a 24et...:)<3ugye kiskacsa?:)♥"

Ehhez A-nak két hozzászólása volt;
- Lájkollak!!! illetve
- Csókollak Misszikém:):)(L)

Ebből mindenki levonhatja a következtetést, én úgy vettem le ebből, hogy nem voltak álmatlan éjszakái miattam. :)

Azt azért mindenesetre megkérdeztem Tőle - még szerdán -, hogy akkor most újra összejött az exével?
Azt felelte, hogy nem tudja, mert történt egy dolog, amiről Neki nem számolt be a csaj és kicsit ideges lett..
Tovább nem faggattam ezzel kapcsolatban, örültem, hogy élek..

Lehet, hogy hihetetlen, de még mindig vannak dolgok ezzel kapcsolatban, amikről tudnék írni.
Például, hogy én tényleg komolyan hittem benne, hogy ez nem csak egy párhetes kapcsolat lesz. Egyrészt azért, mert - akármennyire is tapasztalatlan vagyok még - tudom (?) magamról, hogy nem vagyok a párhetes kapcsolatok híve. És nem is nagyon szeretnék olyan fiúval "kezdeni", akivel nem gondolom komolyan..
Másrészt azért, mert A viselkedéséből az tükröződött, hogy Ő is hosszútávra tervez velem. Ha nem is évekre - mert az azért kicsit túlzás lett volna ennyi együtt töltött idő után -, de legalább a jövő év elejére biztos.
Márcsak azért is, mert mindamellett, hogy állandóan éreztette velem, hogy mennyire kedvel, beszélgettünk a Karácsonyról is [ez ajándék-témával kapcsolatban került szóba], sőt, még a Szilvesztert is szóbahozta! Nem is szóbahozta, hanem konkrétan rákérdezett, hogy mik a terveim az év utolsó napjára?
Feltételezem, nem ok nélkül kérdezte..

A másik dolog - amivel egyébként nem értek egyet -, az az, hogy H, F és Anya szerint is idősebb fiúval kellene járnom. Mármint ez így hülyén hangzik, de megpróbálom normálisan elmagyarázni.
A 19 éves, tehát idősebb nálam, szóval nem úgy értették Anyáék ezt a dolgot, ahogy elsőre hangzott. :P
Hanem úgy, hogy nem 2-3 évvel idősebb fiúval "kéne" járnom, hanem kicsit idősebbel, mert állításuk szerint az idősebb fiúk érettebbek és biztos nincsenek ilyen fellángolásaik.
Szerintem ez nem így van.
Egy ilyen dolgot - hogy kit szeret az ember igazán és ki az, aki iránt csak valami "fellángolás" fűzi - nem a kor dönti el. Ez bármilyen korú és nemű embernél előfordulhat, így A-t sem ítélhetem el azért, amiért nem tudja irányítani az érzéseit.
Csak fáj..

De egyébként meg.. amit nagyon bánok, hogy nem kérdeztem meg Tőle..
az az, hogy Ő azt várta, hogy majd 1 hét alatt kiszeret az exéből? És rögtön belém fog zúgni? Vagy mi?
Mert azalapján, hogy 1 hét és néhány nap leforgása alatt rájött, hogy még mindig belé szerelmes, én valami ilyesmit gondolok.
Hogy amíg velem volt, azt hitte, már nem szereti, de mivel 10 nap alatt nem "tudott" belém szeretni, inkább visszament hozzá..

ajj, nem tudom..
És lehet, hogy nem kéne folyamatosan ezen rágódnom, de egyszerűen nem tudom és egyenlőre nem is akarom elfelejteni.

Ez van..

Végre fönntvan msn-en, már kezdek kicsit "megnyugodni", amiért nem tiltott le, erre nem elmegy az áram??? Ma már harmadszorra??? [Legutóbb például épp itt kezdtem bele egy bejegyzésbe és akkor ment el fél órára.. :@]
Persze mire visszajött, addigra A elment..
Pedig.... annyira bíztam benne, hogy hátha...
hátha ír valamit..

Úgy hiányzik... :'(:'(:'(:'(:'(:'(:'(
 

Fentvan msn-en..
És úgy beszélnék Vele.... De úgysem fogok, mert a végén még rájön, hogy mennyire hiányzik..
Ő pedig úgysem ír, szóval...
:'(

De legalább nem tiltott le. :)

Még jó, hogy blogolásnál nem kell leírnom a dátumot, meg az időt, amikor írok. Ha [még mindig] kézzel írt naplót vezetnék, ott már bizony erről is gondoskodnom kéne, ami nem lenne túl jó, mert lehet, hogy akkor naponta 3-4 bejegyzést is készítenék, attól függően, hogy mikor hogy érzem magam!?
Lényegtelen.
Most azzal a céllal kezdtem neki az írásnak, hogy elmeséljem, rohadtul nem tudom túltenni magam A-n és a történteken néhány nap alatt. Persze ezt nem is állítottam soha, de a tegnap után tényleg bíztam benne, hogy a továbbiakban kicsit könnyebb lesz.
Tévedtem.
Már a nap végén ismét Rá gondoltam és most nem is akármiért.
Apa ugyanis "meglátogatott" hajvasalás közben és miután elejtett 1-2 mondatot azzal kapcsolatban, hogy "hova szépülök", megkérdezte, hogy megvan-e még a barátom?
Miután válaszoltam, hogy nincs, elkezdett kicsit nevetni [gondolom nem ezt a választ várta] és azt kérdezte, hogy 'Ennyi volt?' Mondtam neki, hogy nem rajtam múlt..
Erre ő rákérdezett, hogy a fiú megmondta, hogy nem akar már járni velem? Az én válaszom a következő volt; 'Nem, nem megmondta, hanem leírta sms-ben..'
Rövid hallgatás után Apa ezzel a mondattal zárta le a beszélgetést; 'Akkor mennyen a picsába... mi?'
Szerencsére már túlvoltam azon a szakaszon, hogy rögtön kicsorduljon a könnyem, amikor csak szóbajön, vagy eszembejut, így szerencsére nem sírtam el magam Apa előtt, de szar érzés volt elmondani neki a történteket.
És tegnap óta eszembejutott, hogy nemcsak V és D nem tud az egészről [még mindig!] semmit, hanem A se [egy lány a suliból, akivel sokszor gitár-duóztam együtt].
És nem akarom elmondani nekik.. Mert kurvaszar visszagondolni rá és hosszasan ecsetelni a többieknek. :'(
 

Csak hogy a mai napról is tegyek említést; nem is volt olyan rossz szombaton suliba menni. :P
Eleinte persze semmi kedvem nem volt az egészhez - márcsak azért sem, mert általában ilyen helyzetben mindig úgy intézzük, hogy ne kelljen bemenni -, de a rövidített órák és szünetek miatt hamar eltelt a nap. :))
A suliban mondjuk nem mindig tűnt úgy, hogy hamar telnek az órák..
Rajzon például zenét hallgattam és firkálgattam a szokásos kis virág motívumot [mert mást nem tudok] egy lapra, de mindezek ellenére ugyanúgy A járt a fejemben. Meg egy csomó olyan dolog, amit még le sem írtam ide. [Nyugi, valamikor sor kerül rá, mert azok a dolgok újabb dolgokat vetnek fel. vagymi]
Ja és persze a "legfontosabb"...
az, hogy ma lennénk 2 hetesek. Na, ez az a gondolat, ami egész délelőttre megadta a melankólikus és szomorkás hangulatot.

áhh, annyira rossz, hogy nem tudom kiverni a fejemből!
Egyszerűen hiányzik!

És ezellen egyenlőre nem tudok semmit tenni. :(
Mert ha arra gondolok, hogy nem jó, hogy Rá gondolok, akkor is Rá gondolok..
Értitek?

Azt hiszem, a következő az lesz, hogy listát írok mindarról, amiről Ő jut eszembe..

A szakítás óta.
Ugyanis lelkileg annyira megviselt ez az egész, hogy képtelen voltam bemenni a suliba.. Az biztos, hogy bent is bőgtem volna és ezt elakartam kerülni.
Ma is kicsit vissza kellett fognom magam, mikor sokan odajöttek köszönni, aztán megöleltek és halkan megkérdezték, hogy jól vagyok-e?
És ha belegondolok, hogy V meg D még nem is tud semmit az egészről...
Abból a szempontból is jó volt, hogy 2 napig nem mentem iskolába, mert így F mindenkinek elmondta, hogy mi történt, megkímélve ezzel engem a kérdezősködésektől.

Ami a mai napot illeti, eleinte nagyon szar volt, mert éjszaka valami olyasmit álmodtam, hogy újra összejöttünk A-val.
Az a baj, hogy már nem rémlik túlzottan, mert azóta jó néhány óra eltelt.
Szóval a nap eleje azzal telt, hogy próbáltam elterelni a figyelmemet Róla. De persze nem sikerült, épp ellenkezleg történt. Se fizikán, se törin, se tesin és még magyaron sem tudtam koncentrálni az órára, mert állandóan máson kattogott az agyam..
A tesi órától tartottam, mert úgy volt, hogy tornázni fogunk és én azt kinem állhatom. :|
De végül röplabda volt, ami nagyon kapóra jött, mert a nyitás gyakorlásnál kellőképpen letudtam vezetni az elmúlt napok feszültségeit. Úgy püföltem azt a szerencsétlen labdát, mint még soha..
És nem ez volt az utolsó ilyen alkalom. A jövőheti "edzésre" még gyűjtöm az erőt..

Mindezek ellenére épp az járt az imént a fejemben, hogy a Luca nap alatt egyáltalán nem is gondoltam Rá.
Ami nagyon meglepő. Talán mikor leültem az asztalomhoz órai munkát másolni, akkor ugrott be, hogy "hopp, eltelt 2 óra anélkül, hogy eszembejutott volna"..

És ennek őszintén örülök.
Mert így kicsit azt érzem, hogy Nélküle is tovább tudom élni az életem, és talán mégsem szúrt ki velem annyira, hogy ne tudjak miatta talpraállni.

Ez jó jel!

Mondtam már, hogy nem szeretem azt a sztereotípiát, miszerint a nőkön nem lehet kiigazodni?
Legfőképpen azért, mert nem így van! És ezt most nem azért mondom, mert én is nő vagyok, hanem azért, mert épp az ellenkező nemre igaz a feltevés!

Vagy csak szimplán én vagyok hülye?

A tegnap este - mikor beszéltünk telefonon -, azt mondta, hogy este még ír sms-t [ahogy szokott is minden este :))].
De végül nem írt. És nem tudom, miért!?
Persze több oka is lehet, én a legvalószínűbbnek azt tartom, hogy későn ért haza és nem akart 'felkelteni'.
Nem is voltam Rá mérges emiatt, csak nem értettem a dolgot.. De úgy voltam vele, hogy majd ma úgyis megtudom, HA beszélünk. Erősen kiemelve a HA, ugyanis lassan vége a napnak és még egy szót sem beszéltünk. Én már írtam Neki egy sms-t 4-kor, hogy mi van Vele, de nem válaszolt..
És ez kezd idegesíteni.
Leginkább az zavar, hogy nem tudom, hogy mi van Vele!?
Azt meg képtelen vagyok elhinni, hogy annyira elfoglalt lenne, hogy egy rohadt sms-t sem tud írni..
áhhh, idegesít ez a tétlenség... nagyon!

Ó, elsem tudom mondani, hogy mennyire jó volt a tegnapi napom. :D:D:DD
Találkoztunk A-val és annyira jóóóó volt Vele, hogy nem is akartam hazajönni.. :Đ:$ Sétáltunk a városban, aztán átmentünk egy hídon [amin fél órát ácsorogtunk és "megvártuk", míg besötétedik :))], utána pedig beültünk egy bevásárlóközpontba és ott töltöttünk órákat együtt. :D
Annyira jó volt...
a karjaiban lenni, beszélgetni Vele, megölelni, megpuszilni...
:)))))
Aaaa és most annnnyira boldog vagyok. :Đ
Alig várom, hogy újra találkozzunk. :D

(2010.november 27. soha nem felejtelek el.)

Na, hogy is kezdjek hozzá? :)

Tegnap tudtunk találkozni [bár A késett egy kicsit, de most legalább szólt előre! :P], és elég sokáig "együtt" voltunk.
Tulajdonképpen nem mentünk annyi helyre, mert k**** hideg volt, így aztán időnk nagy részét egy bevásárlóközpontban töltöttük.
De jól éreztem magam.
A nagyon kedves, figyelmes, vicces és állandóan zavarba hoz, mikor rólam beszél. :$ Mert nem titkolja, hogy tetszem Neki..
Én meg egyszerűen csak irulok - pirulok és konkrétan nem is jutok szóhoz soha ilyenkor, mert mindig meglepődök azokon, amiket mond.

Viszont ma elég sok dolgon gondolkodtam - illetve csak próbáltam, mert ugye órán nem könnyű másra koncentrálni - és eszebejutott, hogy...
ott van Ő.. akiről elég sokat írtam ide az elmúlt hónapokban. Nem ok nélkül..
Sőt...
és ha ez eszembejut, akkor az is eszembejut, hogy "csak úgy nem lehet kiszeretni" valakiből.
Feltéve, ha tényleg szeretjük..

Arra akarok kilyukadni, hogy A szimpatikus és jól érzem magam vele, de valamiért mégis félek közelebb kerülni hozzá.
És lehet, hogy ezt ő is észrevette, mert mindkét alkalommal, amikor találkoztunk, azt mondta, hogy "negatív vagyok". Aztán meg is kérdezte, hogy miért!?
Második alkalommal azt válaszoltam, hogy nem negatív vagyok, hanem óvatos.. [Amiben egyébként van igazság.]

Szóval.. alakul valami köztünk, amit nem bánok, csak szimplán újnak tartom és emiatt "tartok" tőle..

Ó, Jézusom, mennyi dolog történt, mióta nem írtam..
Most nagy vonalakban csak annyit, hogy a múltheti találkozó azért maradt el, mert F-el lemondtuk.. Egyrészt azért, mert nem "mertük" megkérdezni, hogy elmehetünk-e [a pénteki események miatt]. Másrészt azért, mert nekem nem is volt túl sok kedvem elmenni - és kihangsúlyoznám, hogy NEM [elsősorban] a társaság miatt.
Hanem szimplán nem tetszett az esti/éjszakai találkozás, meg az, hogy valami "idegen" helyre mentünk volna.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy D "miatt" sem akartam menni. És ha eszembejut a velük való találkozás, folyton arra gondolok, hogy mi lesz?
Mi lesz, ha találkozunk?
És még mindig félek..

A tegnapi és mai események leírásába nem is tudom hogy kezdjek bele!? Mert olyan nehéz megfogalmazni azt a sok dolgot, ami történt..
Talán azzal kéne kezdenem, hogy H-ék házibulit tartottak. Minden apró kis részletről nem fogok beszámolni. Ehelyett inkább rátérek a lényegre.
Volt a bulin egy fiú.
Aki eleinte "nem is tűnt fel" nekem [ezzel arra célzok, hogy rá is ugyanúgy tekintettem, mint a többiekre, hiszen a 12-15 főből alig ismertem pár embert], de egy idő után arra lettem figyelmes, hogy folyton a közelemben van és jóideje beszélgetünk. Közben többször is hozzámért, simogatott, később pedig még a pulcsiját is kölcsönadta, amikor fáztam.
Volt a bulinak egy olyan 'pillanata' is, amikor ő nem volt a szobában és 'egyedül' maradtam a barátjával. Elkezdtünk beszélgetni és kis idő elteltével a barátja elkezdett kérdezgetni, hogy mit gondolok A-ról, meg hogy érzem magam vele...
Az igazat mondtam neki; azt feleltem, hogy A szimpatikus és jót beszélgettem vele, de egyenlőre csak ennyi.
A beszélgetés után nem sokkal A és én lementünk a boltba és A átölelt.
Az egész utat úgy tettük meg, hogy fogta a derekam. Ami jól esett, nem is 'ellenkeztem'. De minél többet gondolkodom, annál biztosabb vagyok benne, hogy nem A tetszik, hanem a törődése.
[Ami azért lehetett, mert H és F mitsem gondolva bárkire is, aki ott volt, nyalták-falták egymást, volt, hogy a közvetlen közelemben smároltak, amitől elég szarul éreztem magam.]

Az, hogy nem sokkal azután, hogy megérkezett[érkeztek], odajött hozzám és a buli végéig alig hagyott magamra. Sokat beszélgettünk, nevettünk és jól éreztem magam vele. De most úgy érzem, hogy mint fiú, annyira nem jön be. Szimpatikus, kedves, vicces, tényleg nem lehet egy rossz szavam se rá, mert tolakodó sem volt, de mégis hiányzik valami.
És most ha rá gondolok, szinte ugyanazt a félelmet érzem, amit D-vel kapcsolatban.

______________________

Azt pedig egyszerűen nem fogjátok elhinni, hogy a buli folyamán mennyiszer gondoltam RÁ.. [itt NEM D-re célzok!]
Most is, mikor ledőltem aludni akkor is és hazafelé is csak Ő járt a fejemben.
És ez számomra 2 dolgot jelent;
- vagy tényleg teljesen abnormális vagyok, hogy megszállottan Rá koncentrálok napjaim minden egyes órájában
- vagy tényleg szeretem..
Annak ellenére is, hogy valójában soha nem is beszéltem Vele..

Nem tudom, hogyan tovább.

És tudjátok mi járt még a fejemben a buli alatt? A jövőhét péntek.
Akkor teszik fel a fogszabályzót.
És lehet, hogy az minden félelmemet megszünteti majd..

_____________________________________________________

Kérdem én: Miért kell bonyolítani az életemet?
Miért jó, ha én magam sem tudok kiigazodni az érzéseimen?

Nem is nagyon írtam a D-vel folytatott levelezésről. Úgyhogy most itt az ideje!
Túl sok dolgot persze nem fogok leírni, mindössze a lényeget. Azt, hogy majdnem mindegyik levelében volt valami "utalás", amiből még a hülye is levette volna, hogy akar tőlem valamit. De én ezt már akkor sejtettem, amikor kommentált a képeim alá.
Nos, én igyekeztem úgy válaszolni neki, hogy ne legyek bunkó - vagyis hogy ne csak tőmondatokban írogassak neki -, de ne is adjak okot arra, hogy az én oldalamról is van valami érdeklődés. Mert nincs..
Semmi bajom vele, jófej meg minden, de egyrészt nem ismerem még annyira, hogy tetszen [bááár, ez szerintem nem akadály, mert.. tudjátokTi,hogymiért! :Đ], másrészt pedig...
fú, ezt nem is akarom leírni, mert annyira gonoszan hangzik...
Szóval... én nem is szeretném megismerni annyira.
DE ezt ne úgy fogjátok fel, hogy szarok rá magasról! [Mert kb azt lehet leszűrni belőle..]
Csak szimplán nem érdekel.. Azt kell mondjam, hogy vele is úgy vagyok, mint valamennyi fiúval.. Egyikőjüket sem akarom jobban megismerni, mert... van már valaki, aki érdekel.
Mindenki másnál jobban...
És miatta nem akarok senkit közel engedni magamhoz.

Ajjjjj, miért csak utólag tudtam meg, hogy mi volt ma!? És hogy hol volt!?
ahh... :| :(:(:(:(

A MÚLT egyszer és mindenkorra LEZÁRVA!

Képek a "tovább"-ra kattintva.